OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Ez történt a Digitális Nemzedék Konferencián 2.
2013. március 15.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

Ez történt a digitális konferencián

2. Három mesehős, három világ

Részlet Z. Karvalics László Mangalány mondja: közeledik a „digitális beavatottak” ideje című előadásából

Z. Karvalics László, habilitált egyetemi docens. A Szegedi Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszékének vezetője 2007 szeptemberétől, előtte a BME Információ-és Tudásmenedzsment tanszékének vezetője, a BME-UNESCO Információs Társadalom-és Trendkutató Központjának (ITTK) alapító-igazgatója, az információs társadalom elméleti és gyakorlati oldalának, az információpolitika-és információstratégia kérdéseinek és az Internet-gazdaságnak nemzetközileg is elismert kutatója és tudományszervezője. Az információs társadalom nemzetközileg elismert kutatásáért 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemérem Polgári tagozatának Lovagkeresztje kitüntetést kapta. 

Vegyük szemügyre a jól ismert szereplőket: Piroskát, Hamupipőkét és a japán animék mangalányát. Társadalmi totalitásukat tekintve három, markánsan elkülönülő közösségi környezet, három, egymást felváltó világ-és gyerekkép hírnökei, illetve megszemélyesítői ők.

Piroska ízig-vérig a Premodern gyermeke. Tevékenységtere néhány négyzetkilométer, horizontja a lokalitás, amelyen túl érzékelése nem nyúlik. A természeti és társadalmi környezet egyaránt veszélyt jelent számára, szinte minden pillanatban. Ami idillinek tűnhetne, hamis: világa valójában durva és rideg. A fiatal lányka alacsonyabb rendű ember. Szexuális áldozat. Az emberi kapcsolatok itt nem többek, mint az életfeltételek újratermelését szolgáló koordinációs mechanizmusok. Piroska létének célfüggvénye először az életben maradás, később a túlélés. Gyermekként teljesen kiszolgáltatott a felnőtteknek, cselekvési normája az utasítások végrehajtása, értékeit a hagyomány közvetíti, a fekete-fehér, statikus és végtelenül egyszerű Jó és Rossz-képlettel. Döntést nem hoz, magáról nem rendelkezik, nyomot nem hagy, a világnak nem mutatja fel magát.

Disney-Hamupipőke a kibontakozó Indusztriális szülötte és megtestesítője. Noha látszatra még az arisztokrácia kulisszái között mozgunk, az urbánus élettér valójában már sokkal inkább a parvenü nyárspolgárok dickensi világa, az ébredő tömegtársadalmak minden diszfunkciójával. A lét kockázata már kisebb ugyan, a biztonságot egy bizonyos mértékig sikeresen működő kontrollstruktúrák szabályozzák, de ezeknek köszönhető az is, hogy az emberi kapcsolatok alárendelődnek a státusznak és a pénznek. Az elidegenedés többszörös –már nemcsak a felnőttek, hanem a kortárs gyermeke világa is barátságtalan és ellenséges. A gyermeki lét célfüggvénye a sok nélkülözés és keserűség ellenére sem a túlélés, hanem a méltó élet, amelyre a származás vagy a vagyon predesztinál. Aki itt alulra kerül, annak a felemelkedés útja az olcsó vagy ingyenmunkán át vezet.

A szépség (és a szex) jó „valuta”, mert azon kevés dolgok közé tartozik, ami számíthat. A gyermek horizontja egy komplex és férfiközpontú társadalom működésmódjának megismerése a jobb igazodás és az életfeltételek maximalizálása érdekében. Elvi mozgástér nyílik arra, hogy valaki a sorsát a kezébe vegye, de a társadalmi tagozódás piramisának praktikus matematikája kegyetlen: keveseknek és csodával határos módon sikerülhet csak ez. Jó és Rossz olykor relatív, máskor változik – de a gyermek sorsa mindig nálánál nagyobb erők függvénye.

A Mangalány egészen különleges világban él. Életének két dolog ad keretet: a kortársközösség, amely a kisebb rivalizálások és versenyek ellenére a legfontosabb támogató -visszajelző- identitásképző elem, és a célvezéreltség, amely „kifelé” küldetésekben, missziókban, akciókban testesül meg, „befelé” pedig az önfejlesztés, az ön-tökéletesítés programjában. Szinte örök Jelenben élnek, a Múlt és a felnőtt társadalom irreleváns, de azért a háttérből sugároznak pozitív üzeneteket.

A manga-fiatalok saját lábukon állnak, sorsukról maguk határoznak, választásaikban teljes mértékben autonómok. Már-már aszexuálisak, de a csoportban időnként kialakulnak párok. Férfi és nő egyenrangú. Érzelmi életük intenzív, rtéktudatuk folyamatosan fejlődik, a tanulás norma, a teljesítmény és a tudás tiszteletet érdemel, a szolidaritás szinte reflex. Felismerik az egymásba átjátszó Jó és Rossz viszonylagosságát, a Jóban is meglelik a Rosszat, a Rosszban is a Jót. Tevékenységterük planetáris, küldetést bárhol teljesítenek a Földön, sőt a kozmikus térségekbe való kimerészkedés sem jelent akadályt.

A mangalány azt testesíti meg, ami a fejlett információs társadalmakban felnövekvő nemzedékek számára a mindennapi élet és a jövőtervezés kereteként adott – vagyideáltípusként és elvárásként következne az életfeltételek ugrásszerű javulásából és a társadalomban végbemenő kulturális átrétegződésből. Ez kétségkívül egy soha nem volt, sokra hivatott, különleges nemzedék, amelynek az útjában mindinkább elfogadhatatlan akadály az iskoláknak az ipari korszak öntőformáira szabott világa, a közös ügyeket képmutatóan kezelő politikai alrendszer, a világméretű egyenlőtlenség vagy éppen amunkamegosztás zavarainak hullámverése.

Az előadás teljes szövege elolvasható a konferenciakötetben http://digitalisnemzedek.hu/wp-content/uploads/2013/03/digitalisnemzedek-konferencia-2013.pdf, illetve megtekinthető a rendezvény portálján található videófelvételen http://digitalisnemzedek.hu/?page_id=85

--