OFOE | Nyomtatóbarát oldal: A 18 éves, szüzességi fogadalmat tett Phin Lyman és az érzelmek
2014. június 12.
» Hozzászólások (5)
: Háttér

A 18 éves, szüzességi fogadalmat tett Phin Lyman és az érzelmek

„Elég biztosan állíthatom: a legtöbb ismerősöm tudja, hogy szűz vagyok” – többek között e szavakkal indította az iskolai újságban megjelent cikkét a 18 éves Phin Lyman, aki egyúttal arra bíztatta hasonló cipőben járó kortársait, hogy ne aggódjanak, nincs miért sietni. A fiatalember írása hamarosan bejárta a brit sajtót, többek között a The Guardian is foglalkozott vele.

Phin Lyman: ”Sokan jönnek hétfőnként úgy iskolába, hogy csak azért hazudnak arról, mit csináltak a hétvégén, hogy beilleszkedjenek.”
Phin Lyman: ”A lot of people come into school on a Monday and lie about what they did at the weekend purely to fit in.” Photograph: Martin Godwin for the Guardian

„Be kell ismernem, hogy kissé régimódian romantikus vagyok, és ez talán részben a keresztény hitemből is fakad” – jegyezte meg Phin nem sokkal később, s ez volt az a pont, ahol sokan abba is hagyták az írás, vagy épp a róla szóló The Guardian cikk olvasását. Nyilván nem csak ez utóbbi kommentelői vonták le azonnal azt az általánosító és előítéletes következtetést, hogy a keresztény Phin erkölcsi prédikációt kíván tartani.

Mindez azért érdekes, mert sem Phin írásában, sem a vele készített interjúban még csak nem is szerepel az erkölcs szó, ahogy álláspontjában sincs semmi kirekesztő. Ellenkezőleg, az erkölcsös vs. erkölcstelen kettőssége helyett egészen más szempontot próbált bevinni a fiatalkori szexről való diskurzusba anélkül, hogy ítélkezni akart volna.

Akkor hát mégis mivel sikerült megsértenie több száz embert, férfit és nőt? Miért reagáltak úgy a hozzászólók, mintha támadva lennének? Talán épp az új szempont az, ami kivágta a biztosítékot. Talán épp az váltotta ki az érzékenységet, hogy Phin összehozta írásában a szexet az érzelmekkel.

Miközben az érzelmi intelligencia fogalma jó ideje szerepel a köztudatban, elég jól látszik, hogy ez a kor nem az érzelmekről szól. A siker, az előbbre-jutás, a karrier élveznek prioritást, az érzelmek, az empátia inkább csak akadályt jelentenek. Meg lehet nézni, hogyan is áll empátia-tekintetében választott vagy kinevezett politikusaink, vezetőink többsége. És fordítva is igaz: ha ki akarsz állni mellőzött, kitaszított embertársaid mellett, akkor kompatibilisnek kell lenned azokkal, akik mellőzik, kitaszítják őket. Nem hivatkozhatsz az érzelmeidre, hanem racionális, materiális alapokon kell érvelned, különben nem vagy vitaképes.

Látszólag nagy kanyar a szextől. Pedig dehogy. Nem véletlenül feszegetik azoknak az embereknek a sajátos szexuális szokásait, akik képtelenek az empátiára, érzelmekre. Másrészt, nem véletlenül alakult ki az a közvélekedés sem, hogy – különösen a férfiaknál -, az érzelmek kimutatása a gyengeség jele. Ehhez képest jön egy 18 éves, szüzességi fogadalmat tett srác, aki azt állítja: a szex egyaránt jelent érzelmi és fizikai kapcsolatot, olyannyira, hogy a szakítás begyógyíthatatlan sebeket hagy maga után. Ez az oka, amiért – szerinte -, nem működik az életvitel-szerű alkalmi szex.

Jól tudjuk – túl a kortársaknak való megfelelésen -, épp azért menekül nem kevés kamasz szexuális kapcsolatba, mert érzelmi pótlékot, megerősítést remél tőle. (Sőt, minden bizonnyal az egyre gyakoribb tini-terhességek hátterében is gyakran ez áll.) Ha ez nem következik be, akkor csalódnak. Csalódásukat, frusztrációjukat tovább vihetik a következő kapcsolatukba. Anélkül azonban, hogy tisztában lennének ezzel, erről ugyanis senki nem beszélget velük. Nem téma. A köztudatban csupán a szexuális tapasztalat megszerzése szerepel, amit –Phin szavaival élve -, a fiúk klisé-szerűen emlegetnek, valahányszor az alkalmi szex pozitív szerepét szeretnék igazolni. Phin szerint, ráadásul, míg a lányok legalább megoszthatják egymással csalódásaikat, a fiúk sokkal nehezebben tudnak megnyilvánulni arról, hogy mennyire fáj nekik a szakítás.

Csupa olyan probléma, amiről szót lehetne, kellene váltani. Ehhez képest, állítja Phin, az iskolai oktatásban a szex témája kimerül az óvszer használatával, tovább erősítve azt a felfogást, hogy a szex nem más, mint fizikai aktus. A szándék nyilván nem ez volt, csakhogy a fertőzésveszélyre fókuszáló iskolai oktatás nem csak, hogy elfeledkezett más aspektusokat is bevonni a szexualitás témakörébe, de sikerült azt még inkább érzelem-mentesítenie.

Igaz, itthon sok esetben még az óvszerig sem jutunk el, olyan szinten nem beszélünk a szexről. Talán mert magunk sem tudunk túllépni az erkölcsös vs. erkölcstelen kettősén. Pedig, ahogy Phin írása is jelzi, lehetne szempontot váltani. Még akkor is, ha az érzelmekkel kapcsolatos témák kibeszélésében legalább annyira csehül állunk, mint a britek.

Pedig, ha beszélnénk róla, akkor talán további következtetésre is juthatnánk, mint Phin, aki semmi mást nem állított, mint hogy: bár nagy a nyomás a fiatalokon, a gyors kaja, gyors szex-féle mentalitás nem mindenkinek jön be. Őket nem kell címkézni, furcsának tartani, siettetni.

Továbbgondolva a Phin által felvetett szempontot, kiderülhetne ugyanis, hogy akár még lehet is helye az erkölcsös-erkölcstelen kettősének akkor, amikor a szex vagy épp a párkapcsolat van terítéken. Igaz, azt nem az alkalmi viszonyok környékén érdemes keresni. A lényeg inkább az, hogyan bánunk a partnerünkkel, annak testével és lelkével. Legyen az a partner alkalmi vagy tartós.

Lévai Julianna

A The Guardian cikke itt olvasható. (Szerző: Joanna Moorhead, 2014. június 7.)

2010 őszéig szerkesztő-újságíróként dolgoztam előbb Komárom-Esztergom megye napilapjánál, a 24 Óránál, majd a tatabányai városi televízió „Itthon” című hetilapjánál. Emellett az MTI-nek is bedolgoztam megyei másodtudósítóként. Újságíróként leginkább a szociális szféra, az egészségügy, a környezetvédelem és az oktatás érdekelt, és érdekel – igaz, már csak olvasóként -, a mai napig. A tanítás váratlanul talált meg, egy alapítványi intézmény vezetőjének kérésére vállaltam el az angol nyelv oktatását, s végül 9 évet töltöttem el az iskolában. Az írás és a tanítás – hol mellék-, hol főállásban –később is jól megfért egymás mellett. 2010 őszén világossá vált, hogy az önkormányzat be akarja zárni a városi televíziót. Jelentkeztem egy munkaközvetítő cégnél, s rövid időn belül sokadmagammal kijutottam Angliába, ahol házi beteggondozóként kezdtem dolgozni. Agykárosodást szenvedett, lebénult, beszélni, enni, inni nem tudó betegek gondozása volt a feladatunk. Egy rövid svájci kitérő után hazajöttem. Jelenleg Tatabányán tanítok helyettesítő angoltanárként szakközép- és szakiskolásokat.