OFOE | Nyomtatóbarát oldal: MI – 5. (Egy ofő naplójából)
2014. december 14.
» Hozzászólások (0)
: Gyakorlat

MI – Egy ofő naplójából

5. Télapó itt van...

2014. december 5.

Készülnénk a Mikulás délutánra, de ez a nagyszakállú nagyon undok. Hogy csütörtökön mi lesz a puttonyában, azt még hétfőn nem tudhattuk, de az előleg folyamatosan érkezik. :(

A múlt hét elején a hét végére halasztott földrajz dolgozat katasztrofális eredményeket hozott. Egy négyes, egy hármas, a többi kettes, de inkább elégtelen. Hm. Biztos, hogy a gyerekek a hülyék? Javítási lehetőséget szerda délutánra kaptak. Ez azt jelenti, hogy a tanulószoba alatt(!!!) egyesével levonulhatnak. Ez is kedvencem, mert a szerencsétlen kölyök 20-40 percet tölthet ott. Ha „szerencséje” van, akkor az igazgató helyettes folyamatosan ügyet intéz telefonon, ezt-azt személyesen, miközben ott ül a kölök és vár. Ha nincs semmi extra, akkor 15-20 percig feleltet, magyaráz a kolléga. Az, hogy közben esetleg egy fél-egész tanszobányi idő megy el, hogy a gyerek másnapra ismét készületlen lesz (megjegyzem földrajzból is), hát azt oldjuk meg a (nem létező) szabadidőnkből. Agyrém!!!! És ez nem egyszeri alkalom, ez a heti rutin! Ilyenkor a kis drágák a hónuk alá veszik az elmaradt tanulnivalót és felviszik a hálóba. Az esti pihenésnek, szórakozásnak lőttek! Képzelhető, a csend, a nyugalom, a tanuláshoz szükséges feltételek megléte!

Ismét elmondtam, szolgáljon tanulságul a dolog. A tanár néni nem fog lacafacázni, nyolcadik év végén, sőt a pótvizsgán is simán buktat. Aki nem akar négyszemközti találkozót, az vagy tanul vagy tanul. Esetleg, ha gondolja, akár tanulhat is.

Biztos ami biztos, megcsináltattam a fiúkkal a technika leckét. Egy sebességváltó fordulatszámát kellett kiszámolni. Tényleg muszáj ezt hetedikben? Már látom a fiaimat a Műegyetem közlekedésgépész szakán, ahol imáikba foglalják Zs. bácsi nevét. Mert ők már hetedikben tanulták!

Túléltük a dolgot, gondoltuk, lazítunk, mert jön a Pocakos nagyszakállú. Biztos, ami biztos, csütörtökre is előírták a tanszobát. Igaz, csak egy órát a kettő helyett. Tehát a menetrend:

Fél 2-ig tanítás, utána ebéd. Ezzel 2-1/4 3 tájban végzünk. Fél 3-tól fél 4-ig tanszoba, négytől érkezik a tesóosztály, valamikor meg a Mikulás is.

Fél óránk maradt volna a teremrendezésre, a felkészülésre. Arra, hogy „főzzünk” is, esélyünk sem volt. Vagy mégis? Úgy döntöttem, hogy a technika órára tanulunk csak. Ma a lányokéra. Az elméletet már tudjuk, a gyakorlatban megnézzük, működik-e az elmélet.

Villámgyors alapanyag vásárlás, és már keverik, gyúrják a kókuszgolyónak valót. Másfél óra alatt kész, még csak háromnegyed 4. Teremrendezés, takarítás, jöhet az aprónép!

Érkeznek is pontban négykor, megilletődve, szokás szerint. Ajándékok kölcsönös átadása, feszültségoldás a harmadikos tanítók által készített almáspitével és az általunk készített kókuszgolyóval. Mire mindenki elégedetten nyög, érkezik a Mikulás. Két krampusz kíséri. Egyikük O.

Nagyszakállú egyenként szólít mindenkit, megdörgi az arra érdemeseket, dícséri azokat, akiket illet. Krampuszok csomagot adnak. O. nem csak szép (még krampuszként is), de bájos és tüneményes is. Pótanyai kebelem már megint büszkeségtől duzzad. Mikulás bácsit megkínáljuk a sütikékkel, elengedjük, mert még van dolga. Mire elmegy, a csomagoknak már csak a romjai bizonyítják, hogy nem virgács érkezett, hanem csoki, mandarin, mogyoró és mindenféle egyéb finomság.

Már a kicsik is hozzák a formájukat, kezdődhet a buli! Óvatosan felajánlom, hogy próbáljuk meg az újságpapír táncot. A hetedik lelkesedik, a törpék lesnek. Gyors szabály ismertetés, a párok már a parketten, újság a talpuk alatt. Zene indul!

Másfél órája nyomják, kacagnak a kicsik, visongva nevetnek a nagylányok, dörmögve röhögnek a fiúk. Nem akarják abbahagyni, pedig muszáj. Az aprók már vacsizni indulnak.

Egy újabb ok a büszkeségre: közösen játszottak, teljesen természetesnek vették, hogy a párok egy kicsi, egy nagy felállásban küzdenek az újságpapír fizikai tulajdonságaival, no meg egymással. Most sem kellett fegyelmezéssel húzni az időt, úgy viselkedtek, ahogy ezt már tőlük megszokhattuk. Mert MI már csak ilyenek vagyunk.

A péntek a szokásos. Megbeszéltük, hogy mi várható a jövő hétre, megküzdöttünk a matek és a nyelvtan házival, majd a hazaindulás előtt az elmaradhatatlan ölelések és pusziosztások következtek.

Még két kemény hét következik, aztán jön a jól megérdemelt szünet.


Forrás: users.atw.hu


Forrás: nlcafe.hu

--