OFOE | Nyomtatóbarát oldal: OFOE Filmklub - Bokszkesztyű helyett balettcipő?
2015. január 29.
» Hozzászólások (0)
: OFOE

OFOE Filmklub – Bokszkesztyű helyett balettcipő?

„A tehetség természeti erő, amely mindenképpen utat tör. Ha nem haladhat a természetes útján pusztító feszültség jön létre. A Billy Elliot című film bemutatja ezt a természeti erőt. A film tele van kudarcos életekkel, és ezek feszültségével, és tele van a varázslatos tűzzel, ami a tehetséget körülveszi. Az alapüzenet mindenkinek szól: Légy önmagad, ne hagyd, hogy letérítsenek az utadról.” (Gyarmathy Éva)

Az OFOE Budapest Filmmel közös filmklubjának következő találkozója február 3-án, 17.30- kor lesz a Kino Caféban (Szent István krt.16,). Jegyár: 700 Ft.

Ez alkalommal a Billy Elliot című angol filmet nézzük meg. Rendező: Stephen Daldry.

A film utáni beszélgetést Gyarmathy Éva vezeti.

Amikor a 13 éves Billy a bokszedzésen megpillantja a terem másik sarkában folyó balettórát, a mozdulatok varázsa többet nem engedi szabadon képzeletét. Hamar balettcipőre váltja bokszkesztyűit, hogy titkon besurranhasson Mrs. Wilkinson óráira, aki jó szemmel felismeri Billy tehetségét. Eközben Billy apja és bátyja, Tony, akik mindketten részt vesznek a bányászsztrájkban, csak nagy nehézségek árán tudnak kenyeret tenni a család asztalára. Keserűségük gátja akkor szakad át, amikor rájönnek, hogy a bokszedzésekre szánt pénzt Billy kevésbé férfias elfoglaltságra pazarolja. Mrs. Wilkinson azonban rábeszéli Billyt, hogy - ingyen - magánórákon taníthassa, és felvételire küldi a balettiskolába. Az intenzív felkészülés mindkettejüket alaposan próbára teszi, és amikor eljön a nagy nap, Billy - Tony összetűzése miatt a rendőrséggel - elszalasztja a felvételit. Mrs. Wilkinson a maga kezébe akarja venni a dolgok irányítását, megkísérli elmagyarázni Billy apjának, milyen nagy esélyt szalaszt el a fia, de a dühöngő Tony - Billyt is megalázva - elzavarja a tanárnőt. Billy a meg nem értettség feletti elkeseredését egy táncban beszéli el Michaelnek - produkciójának véletlenül édesapja is szemtanúja lesz, akinek a földbe gyökerezik a lába fia teljesítményének láttán. Beleegyezik, hogy Billy még egy esélyt kapjon a londoni felvételin. Bányásztársainak segítségével apa és fia útra kelhetnek, hogy a fővárosban próbáljanak szerencsét (port.hu).

Billyt is több, ki nem mondott vád éri nemi irányultságát illetően, ezek azonban különösebb erőlködés nélkül leperegnek róla, zsenge kora ellenére annyira "macsó" - ha lehet ilyet mondani: szellemes, vagány, rámenős, céltudatos. Természetesen minden kiderül, a botrány elkerülhetetlen, de apja kemény ember ugyan, ám a szíve nincsen kőből.

Nehéz, és talán fölösleges is túl sokat beszélni a Billy Elliot című filmről, inkább előbb, mint utóbb üres okoskodásba fulladna. Nagyon jó, egyszerű történet, minden fontos oldalról pont eléggé körüljárva, tökéletes színészekkel felépítve (a címszerepet és nagyjából önmagát alakító Jamie Bell bámulatos). Az alkotók közül szinte mindenki a színház világából jött, ami meg is látszik a tökéletesre csiszolt, lényegre törő, szűkszavú jeleneteken és karaktereken. Aki vásári látványosságra, rece- és dobhártyaszaggató képi és hangeffektusokra szomjazik, ezt most hagyja ki, aki viszont szereti az igazi mozit és a jó filmeket, az ne. (Filmismertető a port.hu portálon)

Az egyik kérdés az, vajon meddig kell a keresztet hordozni, van-e joga egy gyereknek a saját választásához, vagy tisztelettudóan a családfő által kijelölt utat kell végigjárni, még akkor is, ha több nemzedéken át igazolódott be, hogy a bányászélet rengeteg tragédiát tartogat. A másik kérdés az apa részéről merül fel. Folytassa-e a családi hagyományt, melybe nagyobbik fia már belerokkant, vagy vállalva a szégyent, kiáll fia mellett, és minden erejével támogatja, hogy legalább neki sikerüljön ebből a reménytelen életből kitörni. Julie Waters filmje ezekre a kérdésekre a legjobb válaszokat találta meg. A visszafogottan rendezett filmben az angol film minden jellegzetessége megtalálható, vagyis a kényelmesen csordogáló történet, a tökéletes érzelem gazdag jellemábrázolás, és az alaposan kidolgozott párbeszédek. (Beeblebrox, Filmfórum)

Egy nagyon különleges Hattyúk tava feldolgozásról van szó. Kicsit a L. di Capriós Rómeó és Júliához tudnám hasonlítani, ahol ugyan meghagyták Shakespeare szövegét, és a dráma keretét, de teljesen modern tartalommal töltötték meg.

Itt is megmaradt Csajkovszkíj zenéje, de az eredeti baletthez csak nagyon kevéssé lehet hasonlítani. Az hogy modern korba helyezték, csupán egy adalék. Igazántiból a másságról szól. Itt is van ugyan egy herceg, aki nem is herceg csak gazdag, és a maga üvegbúrájában él, amíg egy éjszaka kívül nem találja magát ezen a védett világon, és megismerkedik egy teljesen más világgal. Először sokkolja őt amit tapasztal, de aztán megismeri és megtetszik neki a lehetőség, hogy ő maga is valaki más legyen. A környezete azonban visszahúzza.

Mondanom sem kell, hogy a darab nem zárul happy end-del.

A hattyú pedig, akinek a segítségével ezt a másik világot felfedezi nem lány, mint az eredeti balettben, hanem férfi. (na ezt a szerepet táncolja a film végén Billy)

Mondom, nagyon különleges darab. Egyszerre drámai és megbotránkoztató, szép de felkavaró és nagyon, nagyon elgondolkoztató. Ugyanakkor pont emiatt a felfokozott drámaisága miatt, hiányzik belőle az az emberség és kedvesség, ami olyan szeretnivalóvá teszi a filmet. Az üzenete mégis mind a kettőnek ugyanaz.

Nem tudom látta-e már valamelyikőtök azt a bizonyos Hattyúk tava előadást, ami a film végén szerepelt? Hát nem semmi egy darab, igazi polgárpukkasztó feldolgozás. Felrúgnak benne minden konvenciót rendesen. Ugyanakkor technikailag hihetetlenül magas szinvonalon.

Én nem sokkal a film bemutatója előtt láttam, de nem sejtettem köztük a kapcsolatot, ezért számomra (és gondolom az angolok számára is, akik jól ismerték az elhíresült előadást) a film vége egy hatalmas poén volt. (Egy néző kommentje)