OFOE | Nyomtatóbarát oldal: MI 20. (Egy osztályfőnök feljegyzései)
2015. április 12.
» Hozzászólások (0)
: Gyakorlat

MI – Egy osztályfőnök feljegyzései

20. Kalotaszeg, Kalotaszeg, aztán még egy kicsi Kalotaszeg

2015. április 1.

Már nem férnek a bőrükbe, de ez rendjén is van. Jön a várva várt tavaszi szünet, rögtön utána irány Kalotaszeg, de előtte már csak két délután, rengeteg tennivalóval. Most nem Van Dógom, hanem Van Dógunk nevű holland ismerős tette tiszteletét nálunk. És szerda délig velünk is marad.


J. műve. Az iskola épülete (fotó alapján)

Megegyeztünk, hogy semmi mással nem foglalkozunk, csak a kirándulásra való készülődéssel. Tehát eszükbe jut, hogy fel kéne készülni a fordított napra is. Hát...nem kapkodják el, az egyszer biztos!

Öten továbbra is vadul rajzolnak, hihetetlen teljesítmények vannak születőben. Aki nem rajzol, az a bemutatkozásunk összeállításával van elfoglalva. Hárman egészen mást csinálnak: készülnek a Bolondok Napjára. Idén először kaptunk lehetőséget egy fordított napra. A kollégák óravázlatai alapján készülnek a „tanár bácsik”. K. teljesen kivirul, ez egy neki való feladat. Okos, értelmes, csak elviselhetetlenül hiperaktív és súlyosan beszédhibás. Ez utóbbi nem a legjobb hír, ha ő akar órát tartani, de majd megpróbálja alkalmazni, amit a heti 3 óra logopédiai fejlesztésen tanítanak neki. Most aztán hallgatjuk az ötletelését, bemutatja, hogyan képzeli az órák menetét. Hát mit mondjak? Óriási ez a kölyök, kár hogy nem ezt kell csinálnia egész évben! Öltönyben, nyakkendőben akar órát tartani, osztályozni, magatartást értékelni, mindent akar!! Próbálom segíteni, megsúgni neki, hogy hogyan kell úgy ugráltatni a gyerekként a padban ülő szaktanárt, hogy az ne legyen se sértő, se kellemetlen senkinek. Észre se vesszük és már itt a kedd. Ami ma elkészül, az jó, ami nem, az gáz, mert szerdán ebéd után mehetnek haza.


R. műve (a Kós Károly tér egy díszköve, fotó alapján)

Készülnek a művek, három teljesen kész, kettő keretet is kap. Ez a keret a „nincs” találmánya. Mármint, hogy nincs pénz a rengeteg mestermű bekeretezésére. De Z. bácsi zsenialitása itt is megmutatkozik: hullámkartonból olyan kereteket gyárt, hogy a csodájára járnak!

K. még mindig elemében van, hallgatom a hadarását, próbálom értelmezni amit mond, igyekszem lassúbb tempóra bírni, de nem lehet bírni vele. Nem bánom ám, élvezem, hogy ennyire jól érzi magát. És röhögök. Nem rajta. Vele.

Itt a vége, este 6 óra van, menni kell a hálókba. Még két remekmű nincs kész. Mi legyen? Jövő héten kedden bent alszanak, hogy a szerda hajnali indulást ne késsék le. Akkor tehát a szünetben folytatják a munkát, kedden délután négyre érkeznek. Z. bácsi még az apróbb finomításokat elvégezteti velük és készülhetnek a keretek. Éjjel minden mű megfelelően felöltözik, hogy a szerda hajnali indulásra pompázatosak legyenek. Szuper!

Nem vagyok bent az órákon, mert legyenek csak a kollégákkal, oldják meg a vállalásaikat nélkülem. Amiben lehetett, segítettem. A többit majd a beszámolókból megtudom.


Tündér hűtőmágnes a hús-vér Tündéreknek

Jönnek a tanárok szépen, sorban. És mondják: nem engedtek ki őt a mosdóba. Leordították a fejét, mert leveleztek az órán. Elvették a mobilt, mert azzal szórakozott. Az egyikük úgy „felidegesítette” K-t, hogy kirohant a teremből: „Én ilyen körülmények között nem vagyok hajlandó órát tartani!” felkiáltással. Ajjajajajajajaj!!!! Mik ki nem derülnek! ☺

Összességében elmondható, azt csinálták, amit ilyenkor kell. Véresen komolyan vették az egészet, első próbálkozásnak kifejezetten jónak minősíthető az eredmény. Már megint büszke lehetek rájuk! Yeeeeeeeesssssss!!!! (Ami nem derült ki: mi lehetett a kiváltó oka annak, hogy K. a zakón és a nyakkendőn kívül fontosnak tartotta, hogy egy rendőr sapkája is legyen.)

Az elmúlt hetekben mást is csináltunk, de az egy szupertitkos dolog volt: meglepetés ajándék készült a Tündéreknek. Most már beszélhetünk róla, mert megmutattam nekik, kérve, hogy adjanak egy címet, ahová el is küldhetjük.

És akkor most a szünetnek csúfolt ünnepek, majd Erdééééééééééély!

DZS

--