OFOE | Nyomtatóbarát oldal: MI 29. (Egy osztályfőnök feljegyzései)
2015. június 14.
» Hozzászólások (0)
: Gyakorlat

MI – Egy osztályfőnök feljegyzései

29. „Fáj a fejem, nem tudom, hogy mit akarok, hülye vagyok egészen”1

2015. június 5.

Már csak két hét! Ki kell bírnunk! Nem lesz egyszerű, de mi elpusztíthatatlanok vagyunk. És azok is maradunk. ☺

Le kell adnunk az összes tankönyvet, munkafüzetet. Jó vicc, de akkor miből tanulnak? Mindegy, leadjuk kedden és kész az ideológia: nincs miből készülni! Ehhez képest R. néni közölte, hogy ő a múlt héten mégsem tudott feleltetni, de majd a héten, mert mint azt már tudjuk, nincs jegyük! Elborult az agyam, a legendás „türelmem” köddé foszlott. A legbűbájosabb modoromban emlékeztettem, hogy mi általában bent voltunk, ő volt az, aki nem jött. Oldja meg! Próbáljon jegyeket adni órai munkára. Röhej, hogy mindenki a témazáró (tz). osztályzatokat tartja értékelésre alkalmas számonkérésnek. Órai munkáért kevesen adnak érdemjegyet. Na, ordibáltam egy keveset, elmondtam, hogy pénteken Dáridó, amire csak a nem létező szabadidőben lehet készülni, ballagtatás a jövő héten, amit szintén ugyan abban a nem létező szabadidőben kell előkészíteni, leadtuk a tankönyveket. Le lehet rólunk koccanni. Nem mellesleg csütörtökön a megbeszélt töri tz, szóval lehet tanácsot adni, hogy a nap 24 órájából hogyan használhatnánk fel 48-at. R. néni kicsit elszomorodott, de szerintem megértette a problémámat.

Virághajtogatás minden szabad percben, közben „fejpróba”, immáron a fotók is felragasztva. Mindenkinek mindene mindennel telve vagyon, már alig vonszolják magukat, a próbák katasztrofálisak. Mondják a kis drágák, hogy a belük lóg, nincs hangulatuk, de ígérik, hogy péntekre minden a legnagyobb rendben lesz. Úgy legyen!

Kedden még a föci is ott figyel, szerdán elméletileg biosz feleltetés, csütörtökön töri tz, még egy föci óra, pénteken Dáridó. Hétfőn és szerdán délután még ketten felelhetnek „önként és dalolva” földrajzból vagy vállalhatják a pótvizsgát. De belefér, mert „úgysem csinálnak semmit”. Szerintem se.

Kedd délelőtt abszolválva, délután nem tartunk igazi tanszobát, de dolgozunk a töri projekten. Aki nem hajtogat, azzal közösen tanulunk. Hangosan, hogy a kézműves mesterek is jól hallják. Délután ötkor már használhatatlanok. Lazításként próbálunk a dobozokkal. Vinnyogva röhögnek, oldódik a feszültség. Tudják, most lehet röhögni, a bemutatón nekik halál komolyan kell végig csinálniuk, hogy a közönség ne rajtuk, hanem a produkción röhögjön. Hat után a három legügyesebb kis drága Z. bácsival folytatja a félbehagyott munkát.

Szerdán mégse felelnek, mert már megint közbejött valami. Röhej, komolyan! Mindegy, már lassan megszokjuk. Mindenhol színes papírvirágokat látunk, lehet hogy meghibbantunk? Pedig nem is hajtogatunk, mert töri doga érkezése várható. Totálkárosak, de ez van!

Este még szerzek jogtiszta zenét abban a hiszemben, hogy ez így tisztességes, ráadásul ha felkerül a Youtube-ra, akkor nem lesz probléma. (De lesz, ez hamarosan kiderül, mert az csak arra jogosít, hogy a suliban meghallgassuk. Szombaton már tudjuk, hogy a videónkról az Y. leszedte a hangsávot. Zenés, táncos produkció nééééééééééémán! Most akkor mi van? A kollégám talált valami nem jogvédett zenét, de annak más a ritmusa, így nem olyan ütős, de legalább van hang.)

Csütörtökön délben Pedagógus Nap. Gyerekek énekelnek, édesek. Tanker néni levelének felolvasása. Őszintén kedves, égig magasztal minket. Ennyi. És a slusszpoén: mindez a töri óra alatt. De nem helyett, mert óracserével megoldódik. Írhatják!

Ma érkezett egy emilke: a Deák 17 Ifjúsági Galéria kétszer egy hetes művészeti tábort szervez. Reggel mennek, délután jönnek. Olyan tematikát állítottak össze, hogy még Z. bácsi is hanyatt vágta magát. Hűűűűű, ide el kell küldeni K-t, O-t és R-t. Igen ám, de csak 20 gyerkőcöt tudnak fogadni egyszerre. A jelentkezési lapok érkezési sorrendje dönt. Szülők értesítése, jelentkezési lapok aláíratása, de SOS, mert lemaradunk, ha nem mi leszünk a leggyorsabbak.

Holnap Dáridó, tanszoba nincs, van próba, hajtogatás, próba, hajtogatás, hajtogatás, hajtogatás. Már kész az 1100 virág, most akkor 1100 szár kell. Meg persze a meglepi dekoráció. 14 hatalmas, tovaszálló madár. Ez se az én ötletem, bármennyire meglepő is. (Haha, aki ismer…) Z. bácsi már megint nem bírt aludni. De erről már írtam régebben. Hajtogatás nem lesz, mert ilyen méretben ez egyszerűen nem működik. Nem féltem Z. bácsit, ki fogja találni! Mint mindig! És brutál jó lesz! Mint mindig.

Pénteken délelőtt tanár-diák foci. Ugye nem kell mondanom, hogy két hadirokkantunk nő. Az egyikük, naná, hogy P! Pedig ő a motorja az egésznek. Két egész órája van arra, hogy csinálja!

Nagyon édesek voltak, baromi jól tolták! Élvezték is. Mi tudjuk, hogy a fejekhez milyen habitusú kolléga tartozik, ezért nekünk nagyon vicces, ha egy végtelenül nyugodt, tanár „esze nélkül” ugrál, vagy egy 130 kilós kolléga szinte őrjöngve ropja. Fogalmam sincs, hogy egy „szűz szem” szórakoztatónak tartja-e. A kollégáknak minden esetre tetszett. És nem csak az érintetteknek! (A sztori: A kisedeknek tele a virágos kertje. Mindennel, mindenkivel. Le akarnának lépni, ezért megkeresik A. „dottornénit”, mondván, fáj a fejük. A. néni persze már rutinos. Nem hagyja magát! De a kis drágák sem! Megegyeznek a fejcserében.)

Azért nehogy már valaki azt képzelje, hogy mindennel készen vagyunk! R. néni a program végeztével még kinyomja magából: mindenki kap egy jegyet az órai munkájára, de háromnak(!!!) még így sincs meg a minimális három osztályzata. Ők felelnek hétfőn. Ne izguljak, könnyű lesz, nem is kell külön készülniük. Öt perc lesz az egész. Nem izgulok. Dühöngök. Nem fogok vitatkozni, mert az utolsó hetet már guggolva is kibírjuk. Még R. néni idióta ötletével súlyosbítva is.

1Pa-Dö-Dö

--