OFOE | Nyomtatóbarát oldal: OFOE Filmklub - A nyár királyai
2015. július 5.
» Hozzászólások (0)
: OFOE

OFOE Filmklub – A nyár királyai

Az OFOE Budapest Filmmel közös filmklubjának évadzáró találkozója július 7-én lesz a Kino Caféban (Szent István krt.16,). Ez alkalommal A nyár királyai (The Kings of Summer) című, 2013-ban készült amerikai vígjátékot nézzük meg. Ez az üde, pörgős film amellett, hogy szórakoztató, segít felidézni, illetve megérteni a kamaszkori vívódásokat, a felnőttekről történő leválás gyakran megrendítő élményét. A nyár királyai témaválasztásában, végső üzenetében emlékeztet a Holdfénykirályság című filmre, amely korábban szintén szerepelt a filmklub programjában.

Rendező: Jordan Vogt-Roberts.
Jegyár: 700 Ft.

Részletek a filmről szóló írásokból

Amikor az ember még kicsi, elképzelni sem tudja, hogy a szeretett szülei mennyire idegesítő közellenségekké tudnak válni később. Joe és Patrick gyerekkori jóbarátok, akik a hétköznapi tinik nyomorúságos életét élik őrlődve a suli és család között. Teljesen elegük van az otthoni állandó szekírozásból. Elszöknek és az erdőben építenek maguknak egy páratlan főhadiszállást, Biaggioval, aki valahogy belekeveredik az akcióba. Míg a zaklatott család utánuk kutat ők mindent megtesznek, hogy saját lábra álljanak és teljesen önállóak legyenek a vadonban. (Port.hu)

Erről a szituációról szól, vagyis ebből indul ki A nyár királyai című film épp attól az okos mértékletességtől válik kiválóvá, hogy ódzkodik a filmes, hollywoodias túlzásoktól (a szadista vagy másképpen elmebeteg szülőktől), és roppant átélhetően tudja megmutatni és hihetővé tenni kizárólag tökéletesen hétköznapi banalitások révén is azt, hogy miért akar elszökni otthonról két kamasz srác. És mert eközben még gondolkodtat is - arról, hogy nem az a jó szülő, aki jónak ítélt elveket konzekvensen betart és betartat, hanem az, aki elvektől függetlenül azt nyújtja a gyerekének, ami az adott körülmények között a legjobb neki.(…) De Jordan Vogt-Roberts rendező és Chris Galletta forgatókönyvíró (…) elsőfilmesektől meglepő tehetséggel viszik végig ugyanezt a folyamatot filmes nyelven és eszköztárral, metaforikus szinten is. Eleve szimbólum az erdei házépítés is: azé, ahogyan az addig a főként a szüleik által meghatározott módon élő emberek eldöntik, hogy mostantól márpedig saját személyiséget építenek maguknak, és függetlenként fogják meghatározni saját magukat. (Na igen, valami ilyesmit hívnak felnőtté válásnak a bikkfanyelven.) És az irónia ezen a másik, metaforikus-szimbolikus szinten is mindvégig megvan: ahogyan az apa lelombozza a fiát, az látható a képeken is. (Kovács Bálint: Ha világgá mész, hagyd otthon a csajt, Origo)

A film legerősebb jelenetei a montázsszekvenciák, amelyekből léleksimogató gondtalanság hangulata árad. Ezt a csodás életérzést segítik elő a jól megválasztott zenék, az egyes beállításokban Az élet fájára (Terrence Malick) hajazó gyönyörű természeti képek és maguk a fiúk, akik bár az egész filmben jól hozzák saját karakterüket, mégis ezekben a jelenetekben a leghitelesebbek. Mintha nem is szerepet játszanának, csak léteznének, tennék, amit amúgy is tennének egy ilyen felszabadult lelkiállapotban, valaki pedig pont ott van egy kamerával, hogy lefilmezze őket. A szereplőválasztáson mindig nagyon sok múlik, ugyanis egy szerethető arc, egy megnyerő színészi alakítás egyedül elvihet a vállán, és megmenthet egy nem olyan jó filmet. A nyár királyai jobb annál, hogy erre a mankóra legyen szüksége, de tény, hogy a főhőst alakító, eddig leginkább televíziós sorozatokban feltűnő Nick Robinsonnak elvitathatatlan szerepe van abban, hogy hat a történet. (Bácsi Gabriella: „Anyu, mi nem eszünk zöldséglevest?”, Filmtekercs)

Ez az amcsi remekmű mindent tud. Friss színészeket hoz be a képbe, akik közül a Hannah Montana-univerzumból ismert, végtelenül fura arcú, de végtelenül vicces Moises Arias, azaz Biaggio viszi a prímet, egyetlen arckifejezésével sírós röhögést képes kiváltani mindenkiből, és akkor még nem is beszéltünk Nick Offermanról, az örök Ron Swansonról, aki pont azt a rezignált figurát hozza, amiért nagyon szeretjük.(…) Jó zenék, jó színészek, jó poénok, szép képek, plusz egy nagyon kedves sztori jár a pénzedért, és grátisz kapsz néhány sorozatsztárt is, nehogy szó érje a ház elejét. Az egyik legjobb felnövéstörténet, 95 percnyi tömör gyönyör. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk. (Hauschel Tamás: Az év vígjátéka, kár hogy nem nézed meg. Player.hu)