OFOE | Nyomtatóbarát oldal: MI 31 (Egy osztályfőnök feljegyzései)
2015. augusztus 27.
» Hozzászólások (0)
: Gyakorlat

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

31. Nyár volt, nyár...

2015. július-augusztus

Mi, felnőttek még vadul adminisztrálunk, írjuk a bizonyítványt, anyakönyveket, készülünk az ünnepélyes ítélethirdetésre, lóg a belünk…

De K, O és R. már a Deák 17 Ifjúsági Galéria komplex művészeti táborában szorgoskodik. A tanévzáróra elkérik magukat, mert találkozni akarnak velünk. Hát nem édesek? O. bizije szuper, K. még jobb lehetett volna, de így sincs okunk panaszra. A táborban jól érezték magukat, sok érdekes dolgot csináltak. Egy csomó technikát – hála Z. bácsinak - már ismertek, de nem baj, legalább jól bevésődik! A szünetük első hete tehát szuper volt!

A második hetük sem telik eseménytelenül. K, O. és még ketten az iskolai táborban élvezik a kissé szeszélyes nyarat. Mit számít, milyen idő van, ha ott van Z. bácsi! Már pedig ott van! Jó volt, mondják, de az időjárás-felelős elnézte a naptárt, így csak egyszer tudtak strandolni. Nem baj, mindig van „B”-terv, nem unatkoztak egy percet sem. R. a kerületi napközis táborban van. Programban ott sincs hiány, az önkormányzás komoly személyi és anyagi forrással támogatja a tábort. Kilenc hét, zsúfolva mindenféle jóval. A szülők csak az étkezést fizetik, mint az iskolában. Vagy azt sem, ha rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultak. Sport, batikolás, tűzzománcozás, mindenféle más kézműveskedés, fél napos, a tábor helyszínén kívüli programok hetente legalább egyszer, egész napos, távolabbi célpontra szervezett, külön buszos kirándulás minden héten, úszás délelőtt, délután, stb….

A harmadik hét számomra is izgalmasan alakul. Túlmenően azon, hogy a második hetet csinálom a napközis táborban (az első három és az utolsó három hét szabadidős programjait szervezem), indul K. és M. számára a BME által szervezett Gyerekegyetem. Vasárnap este beköltözöm velük a koleszba, mert vidékről feljárni, nem egyszerű, de főleg nem olcsó mutatvány. Én leszek az anyukájuk egy hétig. Reggelenként megpróbálom rábírni őket a felkelésre, megreggeliztetem őket, csinálok valami „instant ehető” kaját, mert a háromszori étkezés napközben nekik tuti kevés, útnak indítom a kis drágákat, majd megyek a napközis táborba. Mire este érkeznek, én már várom őket valami ehető dologgal, aztán mehetnek focizni, ha akarnak. És ez így megy egy héten keresztül.

Este hatra beszéltük meg a beérkezés időpontját. Mondanom sem kell, ugye, hogy háromnegyedkor már ott voltak.

Én úgy érkeztem, mint aki hosszútávra tervez. Kajahegyek, néhány tonna nasi, üdítők, nehogy valamiben hiányt szenvedjenek a picinyeim. ☺ Érkeztettem persze a kért felszerelést is. Nem nagy kérés: ceruzák, tollak, radír, hegyező. No és hogy legyen miben tartani, a Barca fanoknak Barca tolltartó. Gyors vacsi. Az örök kedvenc, milánói. Focizásból érkeztek, tehát levezetésként még másfél órára eltűntek. Igen, focizni. Hová máshová? Pancsi, pótvacsi. Operatív értekezlet: hánykor kell kelni (hajnalban!!!! ☹ ), mikor kell indulni, hogyan és hova és hányra kell érkezni.

Szóval hajnali negyed 6-kor ébresztő nekem. Nekik háromnegyedkor. A kis mázlisták! Reggeli teendők, mosakodás, fogmosás, öltözködés, reggeli, menetfelszerelés ellenőrzése, negyed 7-kor indulás.

Nem írom le az egész hetüket, mert a mennyisége vetekedne a Háború és békével, de a lényeget összefoglalom. ☺

Hihetetlenül jól érezték magukat, minden percét élvezték. A szervezés profi volt, a szeretet, a törődés, az odafigyelés és persze csúcs szuper előadások, szemináriumok, szabadidős programok mind arról szóltak, hogy érdemes energiát fektetni az iskolai létbe. Innen is hálás köszönet.

A fogadtatásról: minden gyerek erre az eseményre készített füzetet (borítón a Gyerekegyetem felirat a logoval, belül az előadásokhoz, szemináriumokhoz tartozó oldalak a jegyzetelés megkönnyítésére). Színes órarend, egyen póló, egyen táska, egyen nyakba akasztó, névkártya, toll, frizbi. Hihetetlen, nna! ☺

A befejezésről: minden csoport kapott egy projekt feladatot, aminek a megoldását a „diplomaosztón” vezették elő. Ezek után kaptak egy talár sapit, majd mint a nagyoknál, egyenként, név szerint szólítva őket, (K és M csoportjának) a rektor adta át a „diplomát”. Én a magam részéről nem nagyon tudtam mást tenni, mint dagadni a büszkeségtől. De ezt akár hetente, sőt naponta vállalnám. Hihetetlenül büszke vagyok rájuk és nagyon boldog vagyok. Azt hiszem ők is elégedettek a teljesítményükkel. Persze a sikeres „államvizsgához” ajándék is dukál. A Barca fanok Barca ajándékcsomagot kaptak tőlem. Mert megérdemlik!!!!!

Az ünnepség után egy gyors pizzázás, vissza a koleszba, csomagolás, könnyes búcsú.

Summázva: „Ez jó mulatság, férfimunka volt!” (Vörösmarty M: Gondolatok a könyvtárban)

A napközis táborban zajlik az élet. Semmi extra. Program-hegyek, dög meleg. R. persze ott van, mert hol lenne másutt?

Három hét napközis tábor mentes időszak. Pihenésre szokás szerint nincs idő, mert telefonálnak a KLIK-ből, hogy a májusban esedékes ösztöndíj már meg is érkezett. Július közepe van, nagy cucc! Ösztöndíjasok összevadászása, időpont egyeztetés, nyomás a jól megérdemelt pénzecskéjükért. Velem jönnek felvenni a pénzt, a szülők dolgoznak, tehát egy újabb kör következik. (40-70 ezer forintot kaptak, nem sétáltathatják egyedül, tehát a pénz nálam van megőrzésre.) Szülőkkel újabb időpont egyeztetés, ez már nem olyan egyszerű, ki mikor ér rá. Három különböző időpont, több helyszín, de mindenki magánál tudhatja az ösztöndíjat.

Új hét, új feladat. Megyünk Mogyoródra Forma-1 nézőbe. Péntek, szabadedzés. Bár elméletileg le van szervezve, tudom, hogy kiket viszek, ez nem ilyen egyszerű a nyár kellős közepén. O-nak „beesett” egy családi nyaralás. Sajnálom, hogy nem jön, de örülök, hogy végre az egész család el tud menni egy hétre pihenni! S. családi okra hivatkozik, mégsem jön. Szerintem nincs pénzük, hogy feljöjjön Pestre. ☹ Büszkék nagyon, nem panaszkodnak, így segíteni sem tudok.

Azért persze megvan a létszám, irány a Forma-1! A fene se tudja, mióta van hőségriasztás, így aztán egy dolog tuti: fázni nem fogunk. Viszont jó eséllyel felforr az agyunk, megsülünk. Nem baj, írok nekik, hogy ipari mennyiségű jeges innivalóval érkezzenek, olyannal, ami nem cukros üdítő, kérem őket, ha tehetik, ne talpig feketébe öltözzenek.

Én 12 liter vízzel érkezem. A fele fagyasztott, a fele hűtött. Van nálam füldugó, 50+ babanaptej, 7-8 kéztörlő, ami vizesen a nyakba téve igen jó szolgálatot tesz, strandkendő, ha valakinek már nem bírja a csupasz lába. És persze az elengedhetetlen egyen tökfödő, idén sárga kalap formájában. Két dologra kiváló: véd a napszúrástól és azonnal azonosítható a csoport minden tagja. (Négyezer gyereket vártak, ott azért már nem baj, ha jól látható a saját brigád.)

Kegyes volt hozzánk a jubileumi, harmincadik verseny. Volt piros zászló kétszer is, kijöttek a boxból az autók, tehát volt mit nézni! Nem úgy, mint tavaly. (Dögunalom, semmi történés, kevés autó kint, ki tudja miért?) Azt ugye mondanom sem kell, hogy most is kifogástalanul viselkedtek, hozták, amit szoktak, és ami nekem oly természetes! Elnézve a többi csoportot… Van mire büszkének lenni! Nekem tecc!!!!! ☺ És mindezt úgy, hogy nagyon jól érezték magukat!

Most már csak az augusztus végi beiratkozás van hátra, aztán kezdődhet a tanév. Tudomásul kell vennünk, hogy ez az utolsó közös évünk. Minden percét megpróbáljuk élvezni, bár gyanítom, hogy lesz néhány nehéz és/vagy kellemetlen időszak is. De tudom, hogy összességében szuper lesz. A tavalyinál is szuperebb! Már nagyon várom! Hiányoznak a kis drágáim. A hírek szerint ez kölcsönös. Remélem, ez a hír nem kacsa! ☺

DZS

--