OFOE | Nyomtatóbarát oldal: A megalkuvás rongyaiban
2015. december 16.
» Hozzászólások (24)
: Gyakorlat

A megalkuvás rongyaiban

Bocsánat, mea culpa, ha nem leszek éppen szalonképes. Bocsánat, ha még mindig nem tanultam meg az etikai kódexet kívülről, hogy mit illik tenni, vagy nyilatkozni egy pedagógusnak, hogy hányszor kell ájtatoskodnom hetente, hány centis szoknyát viselhetek és egyáltalán, a rohadt életbe, élhetek-e még én is úgy, mint más normális ember, vagy reggeltől estig pejdagogoszt kell játszanom.

Fáradt vagyok. Csak a novemberi túlóráim száma elérte a HETI kötelező óráim számát... (amúgy minden hónapban kb. egy hetet ráhúzok, már ami a tanítási órákat illeti). Tegnap dupla értekezlet volt, órák után. Egy szokásos havi munkaértekezlet, majd egy szakszervezeti. Utóbbiról léptem. Du. 5-kor. Ma kaptam is érte. Mi az, hogy nem bírtam még ki egy fél órát?! Pedig ajándékot is osztogattak. (Most nincs kedvem kiszámolni, hogy mennyi az értéke egy csomag karácsonyi szalvétának, egy snassz naptárnak, néhány illatosított gyertyának, + 5000 Ft vásárlási utalványnak, sem annak, hogy mennyit is fizettem be szakszervezeti díjként, de biztos vagyok abban, hogy a kifizetetlen túlóráimért kapott pénz sokkal több lenne.)

Bizony ám, kedves szakszervezet!!!

Holnap bejön egy szülő, közkívánságra. Pici fia arrogáns, pofátlan, s bár másodszor járja a 9. előkészítő osztályt, fogalma nincs arról, hogy nem csupán jogai, de kötelességei is lennének. Viszont osztályfőnök előre figyelmeztetett: Tudod, azért módjával, csak a segítőszándékot lássák....Meg különben is, ha Lacuska megsértődik, nem fog szerepelni a karácsonyi ünnepélyen...

Figyelembe véve a tényeket és az etikai kódexet, holnap a következőket fogom mondani:

Kedves Szülők! Olyan vagyok, mint a mesebeli leányka. Adok is, meg nem is. Az önök fiacskája fizikailag rendszeresen hiányzik az óráimról, de lelkileg itt van. Rendszeresen fenyegeti ugyan a felnőtteket, hogy rohadt nagyot bemos nekik, no de hát azt nem úgy gondolja, tán csak száll a képzelete, mint hattyú a tavon. A rágógumit csak azért ragasztja az ebédlőben a tányér aljára, hogy annak stabilabb fogása legyen. A múltkor pedig csak azért rúgta szét a padot, mert új dizájnban gondolkodott.

Nyugi. Semmi gond velem. Remélem, jól vagyok. Igaz, erre nincs garancia. Orvos rég nem látott. Tudniillik nincs rá sem időm, sem energiám.

Pfeifer Erzsébet