OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Gyarmathy Éva: Bánásmód, nehezen nevelhetők esetén
2016. február 21.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

Gyarmathy Éva: Bánásmód, nehezen nevelhetők esetén

Az iskola feladata, hogy a gyerekeket belső indíttatásuknak megfelelően a kor és kultúra értékeinek mentén segítse fejlődni. A pedagógusoknak mindennapi kihívás, hogy egyszerre legyenek türelmesek, vagyis vegyék figyelembe, hol tart a diák, de legyenek nagyon határozottak, hogy a kulturális értékek mentén tartva engedjék fejlődni őt.

Egyszerre kell konformnak, vagyis beilleszkedőnek nevelni a gyereket, ugyanakkor megtanítani, hogy önmaga maradjon minden körülmények között. A kreativitás alapja az egyediség, és nem a másság. Ha önmaga marad az ember, automatikusan más lesz, mint a többiek, és saját akaratából fog alkalmazkodni a kulturális értékekhez, illetve képes lesz alkotóan élni, vagyis a kapott értékeket nem csupán átadni, de újakat is létrehozni.

A pedagógia maga a fékek és ellensúlyok magasiskolája.

Tudja, hogy a világ nem fekete vagy fehér, és nem is fekete és fehér vagy pepita, hanem nagyon sokszínű. A sokszínűségben is van szabály, és vannak alkalmak, amikor a fehér ingnek van helye, van, amikor a kockásnak. A színes kockás ing számomra a sokszínűség, a szabadság és ezzel egyidejűleg és emellett az igazodás, a szabályosság megjelenése, éppen, amilyen a sikeres pedagógus, szülő és ember.

Aki fél a szellemi kihívástól, azt irritálja a kockás ing kettős kreatív üzenete.

A legtöbb gyerek esetében sikeres a türelem, vagyis a szabad fejlődés biztosításának, és ehhez a határozottság, a szabályok átadásának a kettőse. Vannak viszont olyan esetek, amikor a korábban rossz tapasztalatokat, fals beidegződéseket szerzett diák nem képes a közös értékek mentén tevékenykedni. Ő a sok bántást, kudarcot szenvedett gyerek. Ő az, aki már nem mer igazi erőfeszítéseket tenni, mert nem mer szembesülni újabb kudarcokkal. Ő a megbántott, a sérülékeny, aki támadásnak él meg minden kritikát. Gyenge énképe nem visel el már több kudarcot, emiatt nem tud változni, váltani. A végsőkig, akár az irracionalitásig is védi, amije van. Mert nagyon kevés, amije van.

A sérült lelkek megtanulták, hogy félmegoldásokkal, mutyiban, manipulációkkal el lehet lavírozni igazi tudás nélkül is.

A megnyomorított lélek fél a tiszta kommunikációtól, mert színt kellene vallani. Mindenért másokat okol, mert a legkisebb önhiba érzése is összedönti a kifelé önelégültségként megjelenő látszatból szőtt kacorkirályságot. Így lesz nehezen nevelhetővé.

Ilyenkor a szokásosnál sokkal határozottabb nevelési környezetre van szükség. A türelmi idő rövidebb, mert csak a régi rossz reflexet erősíti meg a kivárás. Határozott, következetesen betartott szabályok segíthetik ki a sérült lelket a negatív spirálból.

A pedagógusok tudják, hogy a nehezen nevelhetők a határozott szabályokra a régi módszerekkel, manipulációkkal reagálnak. A következetes, kitartó erőt észlelve pedig támadnak.

A tüzet nem lehet tűzzel oltani, csak még nagyobb pusztítást okozva. A pedagógus eszköze a kitartó, csöndes, megalkuvást nem ismerő értékközvetítés.

A hangosan, pontosan megfogalmazott elvárások és az ehhez tartozó csöndes példamutatás a leghatékonyabb eszköz a változtatás felé.

A nehezen nevelhető, sérült gyerekek az elvárásokat agressziónak, a csöndes példamutatást gyengeségnek tartják. Csak nagyon hosszú kemény munkával lehet a kulturális értékeket átadni számukra. A pedagógusok azonban ezt már megszokták, és vállalják a kihívásokat.