OFOE | Nyomtatóbarát oldal: PSZICHOháttér 18. – Ki kit vezet
2016. november 19.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

PSZICHOháttér

18. Ki kit vezet?

Egy csoport vezetője soha nem a csoport legkiválóbb tagja. Sokkal inkább a csoport legátlagosabb tagja: a prototípus. Ő az, aki a leginkább megszemélyesíti a csoportot, mert a gondolkodásmódja, értékei és céljai a legtöbb csoporttag számára vonzónak és elérhetőnek látszanak.

Egy csoport választott vezetője tehát az lesz, aki rendelkezik olyan személyes jellemzőkkel, amelyek a csoportot is jellemzik, és így a csoport céljainak megfelel. Így egy csoport választott vezetője leképezi a csoportot. Igaz ez akkor is, ha egy informális gyerekcsoportról, és akkor is, ha egy nép vezetőjéről van szó. Egy ország választott vezetői az ország népét tükrözik. (Például Obama, Clinton és Trump megtestesítik jelenleg az USA népét.)

Adjatok egy fix pontot és kimozdítom a világot a helyéből1

Archimédesz bölcsessége nem korlátozódik a fizika tananyag fogalmaira. A fix pontot nem csupán fizikai pontként lehet értelmezni, hanem fogalomként vagy bármi egyéb módon is. „Mondd, hogy mihez képest nézzem és tudni fogom, hogy a többi hogyan alakul.”

A világban való eligazodásunkhoz a meggyőződéseink adnak biztos támpontot. Érthető, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a meggyőződéseinket megerősítsük. Kell egy fix pont, és aki ezt a fix pontot megerősíti, az lesz a „barát”, aki pedig elbizonytalanítja, az lesz az „ellenség”.

Minden emberi kapcsolat a kognitív sémák, meggyőződések, szabályrendszerek, célok találkozása. A „madarat tolláról, embert barátjáról” közmondás is azt az egyszerű tételt írja le, hogy a hasonló gondolkodás megerősítő, ezért kedves. Ezen az alapon alakulnak – többek között – a Facebook csoportok vagy a baráti társaságok. Az egyén is a meggyőződései alapján dönt és választ, és a csoport is a meggyőződési rendszere alapján dönt és választ.

A kaméleon előretör

Az együttműködő, együtt élő emberi csoportok és közösségek tagjainak a kognitív sémái, meggyőződései, meghatározzák a csoport kognitív sémáit, meggyőződéseit, szabályrendszereit, céljait, ezek pedig azt, hogy ki lesz a csoport vezetője.

A vezetés szociális identitás-elmélete szerint a csoport prototipikus tagjai képesek befolyásolni leginkább a csoportot, egy vezető tehát annál hatékonyabb, minél inkább prototipikus csoporttag (Hogg és Reid, 2001).

Mindegy, mennyire képzett egy személy, vezetői hatékonysága nem csupán rajta áll. A hatékonyságot meghatározza, hogy a csoporttagok a vezetőt úgy látják-e, mint olyan valakit, aki „egy közülünk” (Reicher, Platow, Haslam, 2007).

Nem létezik tehát született vezető. Egy csoport vezetője a csoporttal való interakcióban fejlődik ki. A csoport a többségének igényeit kielégítő vezetőt „termel ki”. Az erre alkalmas személy lehet azután képes arra, hogy valóban befolyásolja a csoport működését.

Mérei Ferenc „Az együttes élmény” című könyvében írta le azt a nagyon hamar világsikert aratott óvodai kísérletét, amelyben idősebb, vezetői készségekkel rendelkező gyereket tett egy erős tradíciókkal, szokásokkal rendelkező csoportba. A csoport eleinte nem engedett a vezetőnek, a vezető „behódolt” a csoportnak, átvette játék-szokásait, hagyományait, és ezekben vált vezetőjévé.

Egy idő után azonban mégis érvényesült a „behódolt” vezető hatása. Ő ugyan átvette a hagyományokat, de továbbfejlesztette azokat. Átrendezte a korábbi játékot, új elemeket tett hozzá. Ettől kezdve a csoport egyre inkább az ő játékait játszotta, az ő szabályai szerint.

Homogenizálás=bebetonozás

A hatékony vezető tudják, hogy nem elég megszerezni a vezetést, azt meg is kell tudni tartani. A fentiek szerint ehhez a legbiztosabb út, ha a csoportidentitást a saját identitásához hasonítja, hiszen így maradhat ő a legprototipikusabb, és képes lesz megőrizni a hatalmát. Az alapértékek és a gondolkodásmód egységesítésével, a csoportidentitás határainak kijelölésével tudja a vezető a hatalmát hosszútávra bebetonozni.

A hatalmát biztosítani kívánó vezető, az identitásközösséget megerősítendő, verbálisan is jelzi az összetartozást a csoportnak, mégpedig többes szám első személyben tett kijelentésekkel: „Mi szeretjük a palacsintát.” „Nem hagyjuk, hogy a palacsintát elvegyék tőlünk.”

A határok kijelölése, a csoportértékek megerősítése többféle lehet, és ezek gyakran egyszerre jelennek meg, amennyiben a vezető biztos akar lenni a hatalmában. Az egyik út az eltérő belső irányok gyengítése, és a prototipikusak megerősítése (például Homans és Greer, 2013; Platow, Reid, és Andrew, 1998). A másik út a külső határok erősítése, valamint a csoporttól való eltérések és a más értékekkel rendelkező csoportok veszélyként történő azonosítása (Hogg, 2005).

Az értékek, meggyőződések bebetonozása könnyebb, ha azok háttere teljesen koherens. Ezen a lehetőségen a tanítás és nevelés terén érdekelteknek is érdemes elgondolkodniuk. Szakemberek és laikusok egyaránt profitálhatnak a vezetési praktikákból.

A nevelés és tanítás, mint vezetés

A vezetésről jellemzően a gazdasági menedzselés és a politika kapcsán gondolkodunk, pedig a legfontosabb területen, a nevelés és tanítás világában legalább akkora, ha nem nagyobb jelentősége van az egyének és csoportok irányításának.

Az egyik nyilvánvaló és nagyon konkrét terep az osztályfőnöké. A pedagógus és az osztály kapcsolata azonban általában is jellegzetes vezető-csoport kapcsolat, bár nem választott, hanem kijelölt vezetőről van szó. Az ilyen kapcsolat eleve kockázatos. Általános tapasztalat, hogy egyes pedagógusok bizonyos típusú gyerekekkel, csoportokkal tudnak jól dolgozni, mások másmilyenekkel érzik hatékonynak magukat.

A pedagógus fontos képessége, hogy rá tud hangolódni a gyerekekre, a gyerekcsoportra. Ugyanez érvényes a pszichológusra, és minden olyan szakemberre, aki emberi kapcsolatokon keresztül dolgozik. A kliensből kiindulva lépésről lépésre haladva –ahogy Mérei óvodáskorú vezetői tették – hatalmas változásokat lehet elérni.

A sikeres fejlesztő és tanító munka mindig az egyén illetve csoport adottságaiból, képességeiből, motivációiból, attitűdjeiből, kognitív sémáiból, meggyőződéséből, céljaiból indul ki, és a szakmailag meghatározott, de elérhető célok felé halad.

A gyerekek irányításában nagy szerepe van az értékek átadásának és megerősítésének. Ebben is nagyon hasonló eszközök állnak rendelkezésre, mint amit a vezető használ, amikor a saját értékei irányába tereli a csoportot.

Az eltérő irányok gyengítése, és a prototipikus, vagyis a csoport és társadalmi normák megerősítése, illetve a határok kiépítése, valamint a normáktól való eltérések és eltérő értékek veszélyként való azonosítása nem ördögtől való manipuláció, ha mindez nem érzelmi, hanem értelmi síkon történik, és ha a gyerekek tapasztalatok és minták alapján sokféle saját élményen keresztül alakíthatják ki a határaikat. Így a gyakorlat által rugalmas marad a tudás, és mindig lesz lehetőség az új tapasztalatok alapján felülvizsgálni az értékeket, szokásokat, sémákat, meggyőződéseket.

A valódi tanulás és nevelés tevékenységek közben valósul meg. Ahhoz, hogy a gyerekek a felnőttek értékeit átvegyék, nem etikai kódex bemagolására, hanem közös élményekre van szükség. A konkrét, tevékenységek közben megjelenő helyzetekben van lehetősége a gyerekeknek a viselkedési minták kipróbálására és átvételére.

Társas helyzetek

A felnőttnek nem egyszerű a gyerekekhez közeli attitűdöket, viselkedést, meggyőződést, de akár beszédstílust is használni. Nem is hiteles, ha egy felnőtt ezt próbálja tenni. A diákjaihoz nagyon hasonló viselkedést magára erőltető tanár inkább nevetséges, mint hatékony vezető. A használható közös szálaknak hiteleseknek kell lenniük. A felnőtt identitásának rugalmassága sokat segít, mert sokféle érték irányában tud elfogadó lenni. Ennek azonban vannak határai, különösen a viselkedés szintjén.

Ezért a gyerekek gyakran hatékonyabbak egymás befolyásolásában és tanításában. Természetes csoportot alkotnak, és különösen, ha többféle életkorú, heterogén csoportban tevékenykedhetnek, rendkívül gyors fejlődés érhető el velük.

Miközben a gyerekek egymást tanítják, maguk is jobban megértik, amit tanítanak, mert ismételnek, új szempontokat látnak meg. A kommunikációjuk is könnyebb, mert két gyerek gondolkodása és kifejezési készlete közelebb áll egymáshoz, mint akár a legszorosabb szülő-gyermek kapcsolat esetében.

Nagy tévedés, hogy a legnagyobb szocializációs és tanítási erőt a felnőtt társadalom jelenti. És rossz hagyomány az is, hogy az iskolai tevékenységek során a pedagógus a gyerekek együttműködését csökkenteni igyekszik: ne másolj, ne beszélgess. Pedig ezek a legalapvetőbb tanulási eszközeink.

Az ember utánzással és nyelvi kommunikációval nagyon hatékonyan képes tanulni. A 21. századi tanítási módszerek összekötik, és nem elválasztják a diákokat, ezt bizonyítják a kooperatív tanulás, projekt módszer, probléma-alapú oktatás, komplex instrukciós program, stb. eredményei.

A leghatékonyabb tanulás azonban a gyerekek szabad tevékenysége során történik. Ilyenkor önmaguk lehetnek, és a szabad játék során kipróbálhatnak bármit, amit a közösség felkínál.

A vezetők példáján okulva

Gondolja ezt mindenki tovább a saját terepén!

Hivatkozások
Hogg, M. A., van Knippenberg, D. (2003). Social identity and leadership processes in groups. In M. P. Zanna (Ed.), Advances in experimental social psychology (Vol. 35, pp. 1-52). San Diego, CA: Academic Press.
Homans, A.C., & Greer, L. L. (2013). Considering diversity: The positive effects of considerate leadership in diverse teams. Group Processes and Intergroup Relations, 16(1), 105–125. House, R. J., & Aditya, R. N. (1
Mérei Ferenc (1948) Az együttes élmény. Társadalomlélektani kísérlet gyermekeken. Budapest, Officina.
Platow, M. J., Reid, S. A., & Andrew, S. (1998). Leadership endorsement: The role of procedural and distributive behaviour in interpersonal and intergroup contexts. Group Processes and Intergroup Relations, 1, 91–103. doi: 10.1177/1368430298011004
Reicher, S. D., Platow, M. J., Haslam, S. A. (2007) The New Psychology of Leadership. Recent research in psychology points to secrets of effective leadership that radically challenge conventional wisdom. Scientific American, August 1

1Pontosabban: „Adjatok egy elég hosszú kart és egy elég erős támaszpontot, és én kimozdítom sarkaiból a világot.”

--