OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Merre tovább? - 3. Emlékek az ártatlan(?) gyerekkorból
2016. november 27.
» Hozzászólások (0)
: Háttér

Merre tovább?

3. Emlékek az ártatlan(?) gyerekkorból

Egy 16 éves fiú mesélte nekem az alábbi történeteket az elmúlt másfél év során. Lassan és fájdalmasan törtek elő belőle a vallomások, amelyekből kirajzolódott az a kegyetlen gyerekkor, ami olyanná tette, amilyen. Már 16 éves, a felnőttkor küszöbén (törvényeink szerint nem is tanköteles). De még csak 16 éves, előtte az élet, de vajon milyen élet?

Emlékképek

Négyévesen az utcán játszottam és elcsapott egy autó. Felszakadt a fejbőröm, bevittek a kórházba. Agyrázkódásom lett. Apám kirángatta a sofőrt az autóból és egy doronggal verte meg, alig tudták lefogni. De ő mindig megvédi a családját.

10 éves lehettem, apám elvitt magával éjjel lopni, mert jól tudok lopódzkodni. Bementünk egy panelházba, volt nálunk egy fejsze, azzal mentünk be a lakásba. Bepakoltuk amit találtunk egy nagy sporttáskába. Lefelé jövet a liftben egy öreg nénivel találkoztunk, mondta, hogy milyen aranyos gyerek vagyok.

Nekem rossz a májam, mert apu kiskoromban sörrel itatott. Legalább egy láda sört megittam. Anyu mondta, hogy ez nem jó, de ordítozott vele, hogy férfi vagyok, innom kell.

10 éves koromban apu repülővel kivitt Görögbe. Ott futtatott kurvákat egy szállodában. Nagyon szép volt ott, olyan csúszdás strandon voltunk, mint ami a filmekben van! És olyan csokiboltban voltunk, hogy ott minden volt! Rengeteg csokit kaptam, a bárban is bármit megkaptam. Pezsgőt is ittam. Mindenki a kedvemben járt.

Kaptam egy Xboxot sok játékkal. Az jó volt. Egész nap játszottam, nem is aludtam. Volt játék, amit 23 óra alatt kivittem. Egyfolytában játszottam. Aztán apámnak egyszer nagyon kellett drog. Eladta az Xboxot 3000 forintért.

Apám drogozott, egyre többet. A lakásban velünk laktak a kurvái is. Minden tele volt tűkkel. Anyám csak kesztyűben mert takarítani. Apám egyszer úgy megverte anyámat, hogy eltört az orra, minden csupa vér volt. Utána elmenekültünk a mamához.

A bátyámnak volt egy nője, aki aztán lefeküdt apámmal is. Apám kurvává tette. Hát nincs bennük semmi szégyenérzet? Lefeküdni a fiúval és az apjával is? Velem is akart, de „istenmencs”. Apám és a bátyám után? Nem.

A bátyám be volt állva, és rátámadt anyura. Nem bírtam elráncigálni. Fogtam egy seprűnyelet és azzal vertem. Eltörtem a bátyám kezét. Mindig meg fogom védeni az anyámat.

Volt, hogy egy hétig csak olajos kenyeret ettünk. csak az volt. Meg vegetás kenyeret. Az finom. Én tudom, hogy mit jelent az éhezés. De ki lehet bírni. Mindent ki lehet bírni.

Szilveszterkor hívták a (nagy)bátyámat, hogy baj van és menni kell. Vidékre. Anyu nem akart engem elengedni, de a nagymamám nővére, a „nényém” azt mondta, hogy 16 évesen már férfi vagyok, és menni kell, mert meg kell védeni a családot. Bepréselődtünk vagy nyolcan a kocsiba és mentünk. Egy óra alatt ott voltunk. A (nagy)bátyám azt mondta, hogy maradjak szorosan mögötte, és ne csináljak semmit. Aztán mondta, hogy fussak, és üljek be a kocsiba. állítólag meg is késeltek valakit, de a mieink is megsérültek. aztán hazajöttünk.

Engem nem nevelt senki! Nem figyeltek rám! Elcseszték az életemet! Tessék elengedni, megyek és beszívok, mert addig legalább nem gondolok a bajokra!

Hol tart most ez a fiú,

miután az általánosból áttették egy másik iskolába: HÍD programba? Zavaros az egész történet. Raktárosnak vették fel őket, de nem tudtak számukra gyakorlatot biztosítani, ezért félévkor átkerültek eladónak. A fiú, nevezzük Ernőnek, eleinte ki volt akadva, hogy a többiek milyen csúnyán és tiszteletlenül beszélnek a tanárokkal, majd lassanként alkalmazkodott. Lógott is elég sokat, végül magyarból megbukott.

A kérdésére, hogy miből készüljön, csupán annyi választ kapott, hogy amit év közben tanultak. Se könyvük nem volt, de még fénymásolt anyagot sem kaptak. ő meg nem volt ott az órák nagy részén. Végül az egyik anyáskodó természetű szakmai tanár szerzett számára egy feladatlapot, hogy ezt kell megtanulnia, a vizsga írásbeli lesz. A vizsgáról szóló értesítésben – tévedésből – az angol pótvizsga is szerepelt, amiből pedig kettese volt. Ettől teljesen kétségbeesett, alig tudtam megnyugtatni. Végül mégis szóban kérdezték, amitől lefagyott, hiszen nem erre készült.

Az ilyen gyerekeknek nem mindegy ugyanis a vizsga módja. Ha írásban tanulnak meg valamit, azt nem tudják szóba áttenni, és fordítva. (Ráadásul Ernőnél – az általános iskolai fejlesztője tájékoztatása alapján – motoros afázia is áll a háttérben. Annak idején a nevtanban egyszerűen enyhe értelmi fogyatékosnak minősítettek, amivel a fejlesztője nem értett egyet.) Végül kapott még egy esélyt, október elején vizsgázhatott újra. Közben viszont verekedésbe keveredett. Nem ő kezdte – valóban nem verekedős fajta, vékonydongájú, cingár gyerek, általában inkább elfut. Ennek ellenére eltiltották az iskolalátogatástól (a másik gyereket nem).

Itt lett vége az ügynek, hiszen 3 hétig csak tengett-lengett, és már láttam, hogy nem fog visszaülni a padba. Közben összevonták az övét egy másik osztállyal, nem volt még osztályfőnökük sem (az első ofő négy hónap után, a másik pedig nyáron hagyta el a sulit).

A pót-pótvizsgán ismét megbuktatták, pedig készült, írni és beszélni is tudott az adott témából. Igaz, csak döcögve, akadozva, lassan. Az osztályukból mindhárom gyerek megbukott, egy fő maradt csak meg, akit a másik osztályba helyeztek át. Feltételezhetően meg akarták szüntetni ezt a tanulócsoportot.

Az iskolának semmiféle speciális programja nem volt arra, hogy ezekkel a gyerekekkel mit kellene és mit lehetne kezdeni. A tanórákon lediktálták az anyagot, a szülőkkel kizárólag e-naplón keresztül tartották a kapcsolatot, amihez azonban a szülők többségének nem hozzáférése. Az osztálynak nem volt „gazdája”, a szakmai képzést nem oldották meg.

Ernőt az anyja átíratta egy másik Híd-programos suliba, de oda már nem nagyon járt be. Most így hat befejezett osztálya van, s már nem tanköteles. Folyamatosan küzd a droggal, hol leáll, hol visszacsúszik, állandó libikóka. Alkalmi munkákat végez: kőműves és festő mellett dolgozik, de ő – saját bevallása szerint – kifejezetten szereti a fizikai munkát.

Most talán beiratkozik egy esti suliba, ahol egy év alatt leteheti a 7. és 8. osztályt. De erre is csak magántanulóként volt hajlandó. Megkért, hogy segítsek neki. Ebben a suliban takarít az anyja, aki tavaly itt fejezte be a hiányzó 8. osztályát. Most arról beszél, hogy össze akarja szedni magát, befejezni az általános iskolát és dolgozni, hogy tudjon segíteni az anyjának.

Az összes szörnyűség mellett még maradt benne valami ösztönös vágy a jóra, és az anyja is támogatja, jó irányba próbálja terelni a maga csekély eszköztárával.

A fotók forrásai:
1. kép: https://www.photoblog.com/utazo/2011/02/10/budapest-viii-jozsefvaros-dioszegi-samuel-utca-7-20101208-szerda/
2. kép: http://player.hu/uploads/2013/01/030_770.jpg
3. kép: https://www.photoblog.com/utazo/2011/02/10/budapest-viii-jozsefvaros-dioszegi-samuel-utca-7-20101208-szerda/

--