OFOE | Nyomtatóbarát oldal: PSZICHOháttér 21.– A kritikai gondolkodás elementáris szükségessége
2016. december 21.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

PSZICHOháttér

21. A kritikai gondolkodás elementáris szükségessége

Az átverés, a csúsztatás, a hazugság, az intrika régi „fejlesztései” az emberiségnek, de most kerültek ezek jobban előtérbe, amikor a korábbi értékeink és biztos tudásaink megkérdőjeleződnek, általános az elbizonytalanodás. Az információk rengetegében nem nehéz eltévedni, illetve másokat megtéveszteni.

A mindent elöntő infokommunikációs világ a tiszta gondolkodás, a fogalmak tisztázása, a tiszta kommunikáció iránt is megnövelte az érdeklődést, és a kritikai gondolkodásról is kötetek szólnak már. Megvan a butaság és a hazugság elleni szérum, csak lassan terjed, mert könnyebb ostobának maradni, mint gondolkodni, ezért sokan kerülik a fényt, inkább maradnak a sötétben.

Hatványozott infokommunikációs működés

Buddha nem mostanában írta le ezt a bölcsességet: Ne higgy valamiben, csupán azért mert hallottad, vagy mert sokan mondták, és pletykaként terjed. Ne higgy valamiben, mert a vallási könyvekben olvastad. Ne higgy valamiben, amit tanítóid és az idősek állítanak csak autoritásuk miatt.

Ma Buddha talán említené még a celebeket, akiknek nem kellene hinni csak azért, mert híresek, és talán említené az internetet is, ahol az információtömeg duzzadásával nem növekszik a tudástartalom.

Az emberiség birtokába veszi az internetet, amelynek a tartalma leképezi a használóját. Az interneten nem az emberiség tudása, hanem infokommunikációs működése tükröződik.

A megnövekedett információs térben minden hatványozódik. Az alaptalan állítások, a tudatos megtévesztés és a butaság aránya mindig is nagyobb volt a tudásénál, és most exponenciálisan növekedve látványosabban és átütőbben jelenik meg, mint a valóságos tudás. Ebből is látszik, hogy az emberiség közel sem ismeretekre és tudásra épít, sokkal inkább információkra. Az ismeretek megszerzése és a tudáshoz jutás nehéz munka, mert gondolkodást igényel, míg locsogni könnyű és felelősségmentes tevékenység.

A tartalom

Gyakran szinonimákként is használatosak a lényegükben eltérő értelmű szavak: adat, információ, ismeret, tudás. Pedig a különbség alapvető:

Egy adat lehet téves, de nem hamis, mert tény. Közvetlen tapasztalat által jutunk hozzá. Ha megnézzük a tulipánt, látjuk, hogy piros vagy fekete, ha megmérjük az újszülöttet, kiderül, hogy például 3 kiló 50 grammal született.

Ha valaki tudatja velünk, hogy a kertjében fekete a tulipán, és 3 kiló 50 grammal született a kisfia, akkor információt kapunk. A tapasztalás azonban befolyásolható, és számos probléma zavarhatja meg az adatokból való tájékozódást. Az észlelésünk ugyanis torzíthat, nem objektív. Ezért az adatok, tények sem feltétlenül megbízhatók.

Az adat rögzítése és közvetítése lehet pontos, hibás vagy hamis. Ekkor azonban már információról van szó. Például ha a kedves ismerős 5 kiló 30 grammos gyerekről számol be, miközben 3 kiló 50-et mutatott a mérleg, akkor vagy hibásan rögzítette az adatot, vagy meghamisította.

Az ismeret a módszeresen kialakított, rendszer a fejünkben. Tudjuk, hogy a tulipán sokféle lehet, és ha az újszülött súlya, 3 kiló 50 gramm, az nagyjából normális. Ezek az ismeretek jó esetben megfelelnek az emberiség folyamatosan fejlődő ismerettárának, itt tehát a tudásról beszélhetünk. Természetesen mindenhol ott van a tévedés, a hiba lehetősége, ezért érdemes számolni azzal, hogy lehet téves az információ és egyúttal a tudás is. Emellett minden információ és tudás lehet tudatosan is torzított, vagyis hamis.

Igazságtartalom

A tévedések és hamisítások a múltban is léteztek, most azonban már nagyban megy mindez. A tudás változik, a tudomány is sokat téved, ez a fejlődésével is jár. Ami egykor igaz volt, mára már nem biztos, hogy az. Így a Föld már nem lapos, és már nem vagyunk a világ közepe, de tudjuk, hogy már a Napunk sem az. Idegsejtek keletkezhetnek egész életünkben, és szerzett tulajdonságaink is átadódhatnak az utódoknak.

A vezérek mindig úgy gondolják, hogy a hatalommal együtt a tudást is birtokolják, és akár a természet törvényeit is meghatározhatják. Ez mindig is jelentős hamisításokhoz és károkhoz vezetett, hiszen a természet törvényeinél nincsenek kiskapuk. A társadalomtudományok különösen nagy veszélyeknek vannak kitéve. Politikai nyomásra esetleg Trója neve az őse Tarján, Traján neveinkből származhat, ahogy Asbóth Oszkár találhatta fel a helikoptert, bár az ő konstrukciója soha nem tudott rendesen magasba emelkedni, miközben a francia Oehmichen gépe már évekkel korábban felszállt.Hol az igazság?

A média pontosan tudja, hogy az emberek többségének sokkal fontosabb, hogy egy hír szenzációs, mint hogy igaz legyen. Ennek egészen egyszerű oka van. Az újdonságok mindig nagyon fontosak, mivel vagy veszélyt, vagy aktuális lehetőséget hordoznak. Ezért is kihegyezett az ember a különleges információkra.

Az igazságtartalom tekintetében az emberek mindig is szívesen hárították át a felelősséget az autoritásokra: az öregek tanácsára, a nyomtatott sajtóra, a tankönyvre, a vezérre. A guru és az internet azt mond, amit akar. A hasonlóan gondolkodók többnyire jobban hisznek egymásnak, mint a másképp gondolkodóknak.

Fontos jutalom mindannyiunk számára a megerősítés. A kognitív sémák adják a biztos pontokat, a gondolkodás keretét. Azok, akik hasonló kereteket használnak, könnyen szót értenek egymással, ráadásul hitelesítik is egymás gondolkodási kereteit. Sokan azért válnak szinte függővé a Facebook csoportjuktól, mert onnan rengeteg finom megerősítést kapnak a hit- és ismeretrendszerük tekintetében. Saját csoportjuk információit általában bátran elfogadják, hiszen a csoport maga hitelesíti a folyamatosan érkező híreket. A zárt csoportokban oly mértékben erősítik meg egymást a tagok, hogy stabil közös kognitív sémájuk alakulhat ki. Annyira stabil lehet ez a séma, hogy a realitások már nem tudják megzavarni, és ez gyakran a legvadabb összeesküvés elméletek létrejöttéhez vezet

„Mit lehet tenni a trágya-özön ellen?

Orrunkat befogni, semmi egyebet. Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről a másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot. A trágya-özön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-korszak embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemű, jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé.”

Weöres Sándor: Jóslás a trágyaözönről

Az orr befogása szimbolikusan tekinthető a bölcsességnek, és kritikai gondolkodásnak, amelynek éppen az a lényege, hogy nem teszi le a voksát egyik vagy másik oldalon, hanem szellemi erőfeszítés által a kognitív kereteket állandóan felülvizsgálva elemzi, értékeli és beépíti az információkat, és így hoz létre ismereteket.

A bölcsesség az a képesség, hogy egy adott helyzetben az ember képes a körülményeket mérlegelve reagálni. Az értékelésnek nem csupán az ismeretek, hanem etikai szempontok is részét képezik.

És végre a kritikai gondolkodásról

Michael Scriven és Richard Paul 1987-ben vezette be a fogalmat, tehát nagyon új jelenségről van szó. A 21. századnak egy jellegzetes és lényeges szellemi működése a kritikai gondolkodás, amely intellektuálisan fegyelmezett folyamat, aktív, értelmes fogalomalkotás.

A tapasztalat, megfigyelés, gondolkodás vagy kommunikáció során gyűjtött információk elemzése, szintetizálása által ismereteket, tudást lehet létrehozni. A folyamat egyetemes szellemi értékeken alapul: tisztaság, pontosság, következetesség, relevancia, szilárd bizonyíték, mélység, szélesség és méltányosság.

A kritikai gondolkodás azzal kezdődik, hogy a fogalmakat is értékeljük. Mindig tisztázandó, hogy az információ hihető forrásból származik-e, az új tény beleillik-e a világképünkbe és igazolják-e ezt megfelelő és elfogadható bizonyítékok. A mindenféle hiteken és mítoszokon alapuló elképzeléssekkel szemben leginkább a józan ész és a számok tudják felvenni a versenyt.

Lehet-e tanítani?

A kritikai gondolkodást nem lehet tanítani, de lehet tanulni. És lehet megismerni, elemezni, rászoktatni.

Ha van fontos feladata az iskolának a mindent elözönlő információ-tengerben, az a gondolkodásra való képesség fejlesztése és a kritikai gondolkodásra szoktatás. A kritikai gondolkodás olyan szellemi szint, amihez hosszú út vezet. A tanítás ezt az utat tudja erősíteni.

Ha valakinek hirtelen az az ötlete támad, hogy kritikai gondolkodás órákat fog tartani, akkor nem sokat tud magáról a kritikai gondolkodásról. Ennek ellenére egy ilyen órát is ki lehet tölteni megfelelő tartalommal.

A kritikai gondolkodás jellegzetesen a tapasztalat, gyakorlat és gondolkodás által fejlődik. Ezért a projektek és a probléma-alapú tanulás kiváló lehetőség a fejlesztésére. Azért nem lehet tanítani, mert ahhoz, hogy egy gondolkodásszintet léphessünk , végig kell járnunk egy kognitív fejlődési utat. A tanulás háromféle szintje és útja jelentik e fejlődési út lépéseit:

1. Szabad kalandozás: Ez a tapasztalatszerzés, megismerés, a világgal való játék, próba-szerencse tanulás. Még nincsen ismert rendszer, és szabály az adott területen, tehát az önálló megismerést tanulja a felfedező.

2. Módszeres tanulás: Ennek során a tapasztalatok rendszerbe sorolása által használható ismeretek alakulnak ki. A tanítás a tudomány által összegyűjtött szabályok, törvények megmutatásával gyorsíthatja a megalapozott, rendezett tudás kialakulását. Logikus, elemezhető formában már használható tudás áll rendelkezésre a szintetizáláshoz.

3. Értő tanulás: A tudás és a szabály meghaladása, amikor megtörténik a szabályszerűségek átlátása. A szintetizálás által a tudások összehozhatók. A kritikai gondolkodás nem fogadja el feltétel nélkül a szabályokat, hanem mérlegel. Nincsen jó vagy rossz, hanem valamire jó, valamire nem jó. Egyik „ganajkupac” mellé sem áll, hanem a kupacokat látja, és ezeket a helyükön kezeli.

Mind a három szint jelentős szellemi erőfeszítéseket kíván. A szabad kalandozás során a kreativitás alapja: a fantázia dolgozik. A módszeres tanulás fegyelmezett logikát feltételez. Az értő tanulás szintjén az egyén újra alkotja magának a tudást. Ez e lépés egyszerre kívánja mindkettőt: a fantáziát és a fegyelmezett logikát. Ez lényegében a kreativitás.

Sajnos a bölcsesség oldal mindig vesztésre áll, mert könnyebb elhinni valamit, mint átgondolni, ezért az előbbi a népszerűbb és gyakoribb.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy fel kell adni az értelmen alapuló tudásszerzést és kommunikációt. Sőt, ennek éppen most van igazán nagy tere és jelentősége. Hiszen az, ami ritka, különösen értékessé válik.

Szakirodalom
Rowley, Jennifer (2007) The wisdom hierarchy: representations of the DIKW hierarchy. Journal of Information and Communication Science. 33 (2): 163–180. doi:10.1177/0165551506070706.
Michael Scriven, Richard Paul (2003) Defining Critical Thinking. (http://www. criticalthinking.org/University/univclass/Defining.html

Gyarmathy Éva

--