OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására
2017. február 8.
» Hozzászólások (15)
: Háttér

Válasz Pribránszki Mariannának az „INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?” c. írására

Pribránszki Marianna (Gyerkőcökkel Suttogó) a magatartászavarral küzdő tanulók integrációjával szemben intézett komoly érzelmekkel terhes kirohanást a saját blogján, amit utána számos szakmai Facebook-csoportban posztolt. Az írás egészére jellemző kirekesztő hangvételt és a szövegben sorjázó tévedéseket és csúsztatásokat nem hagyhatjuk szó nélkül.

Pribránszki Mariannával ellentétben a problémát egészen másban látjuk: nem az integrációban, hanem annak sokszor valóban hiányzó eszközrendszerében, és nem a cím által sugallt valakikben, hanem az egész közösség felelősségvállalásában.

A magatartászavarral küzdő tanulók lehetetlen iskolai helyzetével kapcsolatban mi is a leghatározottabban felemeljük a szavunkat. Az ő érdekükben, szüleik, pedagógusaik és osztálytársaik érdekében. Amikor az integráltan nevelhető gyermekek számára inkluzív megközelítést kívánunk és követelünk, akkor egyúttal segítséget követelünk a feladatra vállalkozó intézmények, pedagógusok, közösségek számára. A pedagógusoknak megfelelő felkészítésre, pedagógiai asszisztenciára és gyógypedagógus szakmai támogatására, a befogadó közösségnek élményközpontú felkészítésre és differenciált tanulásszervezésre van szüksége. Ilyen körülmények között a folyamatnak minden szereplő a haszonélvezője lesz (a jó gyakorlatokról lásd például ezt az írást (hvg.hu) vagy ezt (timidiploma.blogspot.hu), de rendszerezett módszertani leírás is született a megfelelő inkluzív tanulási környezet kialakításáról: http://www.gyermekekhaza.hu (pdf))

Sajnos ma még az iskolák döntő többségében valóban nagyon messze vagyunk ettől, ám nagyon nem mindegy, hogy az elkeseredettségünket, tehetetlenségünket hogyan fogalmazzuk meg. Pribránszki oly módon ágál „nem valami ellen, hanem valakiért”, hogy eleve elveti a konstruktív, minden szereplő igényeit és érdekeit szem előtt tartó problémamegoldás lehetőségét. Miközben „a többségért” felemeli a hangját, azt sugallja, hogy az amúgy súlyos problémával küzdő kisebbség a hibás. Már a cikk címe is hibáztat, bűntudatot kelt azokban a szülőkben, akiknek a gyermeke valamilyen speciális szükséglettel érkezik az oktatási rendszerbe. Ugyanakkor megoldást nem javasol, megáll a kirekesztő üzenetnél: „Senkinek nincs joga arra, hogy mások kárára fejlődjön!” Ugyanezt (mert valóban ugyanezt jelenti) akár mondhatnánk – és mennyivel szívesebben olvasnánk – így: „Mindenkinek joga van az optimális fejlődést biztosító tanulási környezethez.”

Egy ilyen mondatról volna mit beszélni. És jó is volna, mert a sikeres inklúzió kulcsa, hogy minden érintett értse, hogy mi történik a közösségében, és miért.

Egy ilyen beszélgetésben sok előítéletet, tévedést eloszlathatnánk. Mert megfelelő módszerek alkalmazása mellett nem igaz az, hogy a jobb adottságú gyermekek teljesítménye romlik, sőt; a tanulók fejlődése sokkal inkább az alkalmazott módszerekkel van összefüggésben, semmint a tanulócsoport összetételével. Nem beszélve az integrált nevelésnek a szociális kompetenciák – a személyközi figyelem, empátia, konfliktuskezelő képesség, kommunikációs képesség – fejlődésére gyakorolt hatásáról. Abban pedig, hogy az integráltan nevelt tanulók közösségében milyen minták válnak meghatározóvá, kiemelt jelentősége van a pozitív megerősítésnek, vagyis a pedagógus hatásának – akinek jelenlétéről Pribránszki Mariann a szövegében egyszerűen megfeledkezik. S hogyha sikerülne megállapodnunk abban, hogy egy ilyen pedagógiai megközelítés mindenkinek az érdeke, hogy abból minden tanuló, szülő és pedagógus profitál, akkor összefoghatnánk (akár dühödten, mert a haragra valóban van okunk); ám nem valami és valaki ellen, hanem a minden gyereket megillető inkluzív oktatási környezetért.

dr. Földes Petra tanár, mentálhigiénés szakember
Peer Krisztina klinikai gyermek szakpszichológus, szociálpedagógus


Gyermekek Háza