OFOE | Nyomtatóbarát oldal: ARRÓL a gyerekről
2017. február 10.
» Hozzászólások (1)
: Gyakorlat

ARRÓL a gyerekről1

Kedves Szülő!

Tudom. Aggódik. Gyermeke nap mint nap újabb történettel megy haza ARRÓL a gyermekről. Arról, aki mindig verekszik, lökdösődik, csíp, karmol, talán még meg is harap más gyerekeket. Arról, akinek mindig fognia kell a kezemet a folyosón. Arról, akinek saját helye van a szőnyegen és néha a padló helyett a széken ül. Arról, aki éppen akkor mászott fel a kerítésre, amikor rászóltam, hogy ne tegye. Arról, aki dührohamában kiöntötte a társa tejét a földre. Szándékosan. Miközben én néztem. És miután megkértem, hogy takarítsa fel, kiürítette a papírtörölköző adagolót. Szándékosan. Miközben én néztem. Arról, aki a testnevelés órán kimondta a B-betűs szót.

Ön aggódik, hogy AZ a gyerek elvonja gyermeke figyelmét a tanulástól. Fél, hogy túl sok energiámat emészti fel és az ön gyermekére nem jut elég figyelem. Aggódik, hogy egyszer tényleg megsérül valaki. És az a valaki az Ön gyermeke lesz. Fél, hogy az Ön gyermeke is agresszív lesz, ha valamit el akar érni. Aggódik, hogy gyermeke hátrányt szenved, mert nem veszem észre, hogy gondja van a helyes ceruzafogással. Tudom.

AZ a gyerek idén és ebben az osztályban nem az Ön gyereke. Az Ön gyermeke nem tökéletes, de általában betartja a szabályokat. Képes békésen osztozni a játékokon. Nem dobálja a bútorokat. Jelentkezik, ha mondandója van. Akkor dolgozik, amikor dolgozni kell és akkor játszik, amikor játszani kell. Lehet bízni abban, hogy egyenesen a vécére megy és vissza, mindenféle trükk nélkül. Azt gondolja, hogy az F-betűs szó a franc, a K-betűs a kétbalkezes.

Tudom, és én is aggódom.

Tudja, én állandóan aggódom. MINDEGYIKÉRT. Aggódom a gyermeke ceruzafogásáért, egy másik kiejtéséért, annak a kicsinek a félénkségéért, a negyedik mindig üres uzsonnás táskájáért. Félek, hogy Karcsi kabátja nem elég meleg és hogy Kati édesapja kiabált a kislánnyal, amiért fordítva írta a nagy B betűt. Legtöbbször tele vagyok aggódással autóvezetés vagy zuhanyozás közben.

De tudom, hogy Ön ARRÓL a gyerekről akar beszélni. Mert Kati fordított B betűitől nem lesz kék folt gyermeke szeme alatt.

Én is szeretnék ARRÓL a gyerekről beszélni, de annyi minden van, amit nem mondhatok el.

Nem mondhatom el, hogy 18 hónapos korában fogadták örökbe az árvaházból.

Nem mondhatom el, hogy ételallergia gyanú miatt diétán van, ezért ÁLLANDÓAN ÉHES.

Nem mondhatom el, hogy a szülei egy csúnya válás közepén vannak, és a nagymamájánál lakik.

Nem mondhatom el, hogy szerintem a nagymama iszik...

Nem mondhatom el, hogy az asztma gyógyszere izgatottá teszi.

Nem mondhatom el, hogy édesanyja egyedül neveli, ezért nyitástól zárásig itt van az iskolában, 40 percet utazik oda és vissza, ezért kevesebbet alszik, mint a legtöbb felnőtt.

Nem mondhatom el, hogy családon belüli erőszak szemtanúja volt.

Rendben, mondja Ön. megérti, hogy nem adhatok ki családi titkokat. Csak azt szeretné tudni, mit KEZDEK én annak a gyereknek a viselkedésével.

Elmondanám, de nem tehetem.


Fotó: bkreader.com2

Nem mondhatom el, hogy beszédórákat kap, mert egy felmérés szerint súlyos beszédzavara van, és a szakember szerint az agressziója abból a frusztrációból fakad, hogy nem tud megfelelően kommunikálni.

Nem mondhatom el, hogy MINDEN héten találkozom a szüleivel, akik rendszerint sírnak ilyenkor.

Nem mondhatom el, hogy van egy közös jelzésünk arra, ha egy kicsit egyedül szeretne ülni.

Nem mondhatom el, hogy a szabadidőt az ölemben tölti, mert „jobban érzem magam, ha hallom a szívverésed, tanító néni”.

Nem mondhatom el, hogy 3 hónap alatt a dühkitörésinek száma napi 5-ről heti 5-re csökkent.

Nem mondhatom el, hogy megbeszéltem az iskolatitkárral: küldhetem hozzá „segíteni”, ha úgy érzem, helyváltozásra van szüksége.

Nem, mondhatom el, hogy a tanári értekezleten könnyes szemmel KÖNYÖRÖGTEM a kollégáknak, hogy figyeljenek rá jobban, hogy legyenek kedvesek akkor is, ha idegesek, mert éppen behúzott valakinek ISMÉT, és ezúttal ÉPPEN EGY TANÁR ELŐTT.

A helyzet az, hogy ANNYI MINDEN VAN, amit nem mondhatok el ARRÓL a gyerekről. Még a jó dolgokat sem mondhatom el.

Nem mondhatom el, hogy az ő dolga a növények locsolása és szívszaggatóan sírt, amikor egy növény a téli szünetben elfonnyadt.

Nem mondhatom el, hogy minden reggel megpuszilja a kistestvérét és a fülébe súgja, hogy „te vagy a napsugaram”, mielőtt a mamája eltolja a babakocsit.

Nem mondhatom el, hogy többet tud a viharokról, mint a legtöbb meteorológus.

Nem mondhatom el, hogy gyakran kér segítséget a ceruzahegyezéshez játékidőben.

Nem mondhatom el, hogy a szabadidőben cirógatja a legjobb barátja haját.

Nem mondhatom el, hogy amikor egy társa sír, odaviszi neki a játéksarokból a kedvenc játékát.

Az a helyzet kedves Szülő, hogy csak az Ön gyermekéről beszélhetek Önnel. Amit mondhatok tehát, az ez:

Ha egyszer valaha, az ÖN gyermeke lesz AZ a gyermek...

Nem osztom meg a családi gondokat más szülőkkel.

Rendszeresen beszélek Önnel, világosan és kedvesen.

Gondoskodom arról, hogy legyen papírzsebkendő a közelben a találkozókon, és ha engedi, fogom a kezét, miközben sír.

Közbenjárok, hogy gyermeke és családja megkapjon minden magas színvonalú szakértői segítséget, és mindenben együttműködöm ezekkel a szakértőkkel.

Biztosítom róla, hogy gyermeke megkapja a plusz törődést és szeretetet, amikor szüksége van rá.

Képviselem gyermeke érdekeit az iskolai közösségben.

Bármi történik is, keresni fogom és megtalálom a jót, a különlegest, a csodálatost a gyermekében.

Emlékeztetem majd ÖNT és gyermekét ezekre a különleges és csodálatos dolgokra újra és újra.

És amikor egy másik szülő aggodalmát fejezi ki az ÖN gyermeke miatt..., elmondom neki mindezt újra és újra.

Szeretettel
a Tanítónő

Fordította: Tokaji Ildikó

1Dear Parent: About THAT Kid, Amy Murray blogja, Huffington Post 2014. 11. 17.

2A kép forrása: Kettős Mérce blog