OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Az iskolai osztály helyzetelemzése
Archív
: Elmélet

Az iskolai osztály helyzetelemzése

A tanulócsoport állapotának jellemzése

Hagyományos modell

Amikor a pedagógus osztályfőnökként vagy szaktanárként kapcsolatba kerül a tanulócsoporttal, menet közben lép be egy rendkívül komplex és soktényezős folyamatba. Hatékonyabban végezheti dolgát, ha az általa vezérelt tevékenység kezdetén megkísérli diagnosztizálni a kiinduló helyzetet. Ezt a helyzetfeltárást tanácsos időszakonként megismételni, és az újabb eredményeket összevetni az előző állapottal. Az elmozdulások okainak elemzése segíthet a következő időszak pedagógiai feladatainak a körvonalazásánál, és alapot adhat az osztályfőnöknek ahhoz is, hogy önnön munkáját mérlegre tegye. Az elmozdulások valódi okait csakis a két diagnosztizáló időszak közötti folyamatkövetés tapasztalatainak birtokában lehet feltárni.

A komplex helyzetfeltárás szempontjai a következők:

(Az így nyert adatok elemzése alkalmas arra, hogy kijelölhessük az osztállyal kapcsolatos pedagógiai teendőket. Általában igaz, hogy ott találhatók a neuralgikus pontok, a legsürgetőbb feladatok, ahol az információk ellentmondásosak. Például egy különben egyenletesen teljesítő tanuló vagy tanulócsoport egyik vagy másik tantárgyból feltűnően gyengén produkál, vagy egy meghatározott időszakban visszaesik a tanulmányi munkája. Figyelemreméltóak lehetnek a szociometriai vizsgálat során feltárt rangsorok ellentmondásai (társai körében sztárhelyzetű tanuló például a pedagógiai értékelésben nagyon rossz helyzetű is lehet, s előfordulhat ennek fordítottja is, amikor a pedagógusok „favoritja” népszerűtlen az osztályban.) Az ilyen és hasonló esetekben érdemes utánanézni az okoknak, s a feladatokat ennek megfelelően megtervezni.

A vizsgálat menete és az ajánlott eljárások

Célok Eszközök
adatok, tények összegyűjtése Dokumentumelemzés (osztálynaplók, Anyakönyvek, statisztikák, gyermekvédelmi és iskolaorvosi nyilvántartás, jegyzőkönyvek, ellenőrzők stb.)
Különféle vélemények meghallgatása és összevetése Írás- és szóbeli interjúk az osztályt korábban és jelenleg tanító pedagógusokkal, napközis nevelőkkel, szülőkkel, egyéni és csoportos interjúk a tanulók körében
Betekintés az osztály életének mélyrétegébe Több szempontú szociometriai vizsgálat, mélyinterjúk

Példa a helyzetelemzésre

Az iskola a főváros egyik peremkerületében található. Járnak ide nehéz szociális körülmények között élő gyerekek a lakótelep önkormányzati lakásaiból és jobb módúak a kertvárosi negyedből. Ennek megfelelően a tanulói összetétel rendkívül heterogén.

Az iskola olyan intézmény hírében áll, ahol törődnek a gyerekekkel, fegyelmi problémák miatt nem tanácsolnak el senkit, és ezért is gyakori, hogy más iskolák nehezen kezelhető tanulóit ideirányítják. Ez visszariasztja az igényesebb szülők egy részét, viszont vonzza a problémásabb családokat.

Az iskola két évvel ezelőtt a tanulmányi nehézségekkel küzdő tanulók jelentős arányára való tekintettel kis létszánú fejlesztő osztályokat indított. Tavaly – tehetséggondozási igénnyel – a harmadik évfolyamon beindult a rajztagozat is.

Mint osztályfőnök idén kaptam meg az 5. a osztályt. Ez a tanulócsoport a jelenlegi formájában csak harmadiktól működik. Az első két évben más összetételű volt az osztály. Harmadikban kikerültek belőle a fejlesztőbe utalt tanulók (összesen 8 fő), és más iskolákból negyedikben három, most ötödikben pedig négy új gyerek került hozzánk.

Kilenc gyereket csak az egyik szülője nevel (nyolcat az anya, egyet az apa). Hét esetben elváltak a szülők, két esetben az egyik szülő meghalt. Hat tanuló szerepel gyermekvédelmi nyilvántartásban. G. Éva apja súlyos alkoholista. D. Balázs anyja mozgássérült. G. Erikának nem él az édesanyja, a nagyszülei nevelik. (Az apja vidéken vállalt munkát.) Zs. Szabolcs édesapja, Gy. Katalin édesanyja leszázalékolt, mindkét család igen nehéz anyagi körülmények között él. B. László apja nem él, anyja munkanélküli. A nyilvántartás ugyan nem jelzi, de további öt gyereknek az egyik, háromnak pedig mindkét szülője munkanélküli. A családdal együtt élő apák iskolázottság szerinti megoszlása a következő: értelmiségi 2 fő, szellemi foglalkozású 3 fő, szakmunkás 4 fő, segédmunkás 1 fő, vállalkozó 1 fő, munkanélküli 5 fő (közülük 1 fő diplomás, 2 fő szellemi dolgozó, 2 fő szakképzetlen). A családdal együtt élő anyák közül értelmiségi 1 fő, szellemi foglalkozású 7 fő, szakmunkás 5 fő, a többiek háztartásbeliek, illetve munkanélküliek.

Az osztály az iskolában átlagos hírnévnek örvend. Tanulmányi átlageredményük az elmúlt tanévben 3,8 volt, s ezzel az iskola középmezőnyében foglalnak helyet. (Az iskolai átlag 3,6.) Az osztály tanulói létszáma jelenleg 24, 10 fiú és 14 lány. Egy évvel túlkoros két lány, két évvel túlkoros egy fiú. Bár mindhárman évismétlők (ketten a másodikat, egy tanuló pedig az elsőt járta újra) a következő időszakban nyújtott teljesítményük nem indokolta a fejlesztő osztályba történő áthelyezésűket. A két ével túlkoros S. Zsolt egészségi okokból vesztett még egy évet. Egy kislány született augusztusban, lényegesen fiatalabb tehát a többieknél. Az előző osztályfőnök szerint az értelmi képességeivel nincs gond (négyes tanuló), de viselkedése éretlenebb a többiekénél, fáradékony, nehezére esik a huzamos ideig tartó koncentrálás.

A mulasztási statisztika azt mutatja, hogy az osztály tanulóinak megfelelő az egészségi állapota. Testnevelésből senkit sem kell felmenteni. Egy tanulónak kell gerincferdülés miatt gyógytestnevelésre járnia.

Kitűnő tanuló egy volt az osztályban: R. Zita. Neki első osztály óta még egyetlen négyese sem volt. Két tanulónak – T. Kálmánnak és N. Adrienn-nek volt 4,8 az átlageredménye. Az osztály túlnyomó többsége 3,6 és 4,5 között teljesített. Két tanuló volt ennél gyengébb: I. Márk és D. Csilla. Az osztály inkább humán érdeklődésű. A matematika átlageredménye viszonylag gyenge (3, 2) volt.

A szociometriai vizsgálat tanúsága szerint a fiúk és a lányok különválnak. (Ez ebben az életkorban természetes.) A fiúk „sztárja” T. Kálmán. Érdekes módon központi helyet foglal el (s Kálmánnal is szoros kapcsolatban áll) a viszonylag gyengén teljesítő I. Márk. Az előző osztályfőnök ezt Márk sportsikereivel és igen jó humorával magyarázza. A fiúk közül senki sem szorult peremre. A lányok csoportja közel sem ilyen egységes: egy három és egy négytagú csoportból, egy párosból és öt magányos egyénből áll. A háromtagú csoport tagjai a kitűnő tanuló R. Zita, N. Adrienn és még egy jó tanuló kislány. A négyes tagjai egymás közelében laknak. A baráti páros szoros kapcsolata már negyedik éve tart. Érthető módon magányos még a négy új gyerek. Nehezebb D. Csilla problémája, aki ötödik éve jár ebbe az osztályba, és egyetlen kapcsolata sincsen. Ezt csak részben magyarázza gyenge tanulmányi eredménye. Azt mondják róla, hogy nagyon zárkózott, szinte észre sem lehet venni, hogy a világon van.

A legnépszerűbb gyerek T. Kálmán. Előkelő helyet foglal el (a lányok egy része szerint is) L. Márk. A jó tanuló lányok (Zita, Adrienn) csak a 4. illetve 6. helyen szerepelnek.

Az előző osztályfőnök elmesélte, hogy évekre visszamenő ellentét feszül Z: Kálmán és R. Zita szülei között. Valószínűleg rivalizálás lehet a háttérben. Kálmán édesanyja szerint Zitával már első osztály óta kivételeznek a tanárok, ezért tiszta kitűnő. Zita édesanyja viszont arról panaszkodik, hogy Kálmán és fiútársai nem hagyják békén a lányokat, órák alatt is piszkálják, szünetekben gúnyolják őket. Ez az ellentét egyre inkább hangot kap az osztályban is.


A fentiekből a következő feladatok adódnak:
– utánanézni a gyermekvédelmi nyilvántartásba vett családok helyzetének, az esetleges segélyezés lehetőségeinek,
– beszélni a matematika tanárral, hogy előzze meg a tantárgyával adódó problémák súlyosabbá válását (tárja fel a hiányosságokat, beszélgessen a gyerekekkel a tantárgy tanulásának: módszereiről, segítse őket hiányaik pótlásában stb);
– tanítási órán kívüli programokon lehetőséget adni a gyerekeknek, hogy alaposabban megismerjék egymást;
– kezelni T. Kálmán és R. Zita (és szüleik) konfliktusát;
– foglalkozni D. Csilla osztálybeli helyzetével (megismerni peremhelyzete okait, az ő véleményét erről, megismerkedni az otthoni körülményeivel stb.).

Kooperatív modell

Az osztály önarcképe

Mélyebb, a valósághoz közelebb álló képet kaphat a pedagógus a tanulócsoportról, ha a vizsgálatba bevonja ennek tagjait, érdekeltté teszi őket önmaguk megismerésében és fejlesztésében. A tanulók számára főként a prepubertás és a pubertás idején rendkívül fontos, hogy jól érezzék magukat az osztályban, és ezért is könnyen motiválhatók a sajátmagokról alkotott kép elkészítésére.

Az osztályönarckép elkészítésének egy lehetséges menete

A tanulók először egyénileg írják fel, hogy melyik öt pozitív és melyik öt negatív tulajdonság jellemzi az osztályukat. Ezt követően párokat alkotnak, és társukkal konszenzusra jutnak az öt-öt jellemző tulajdonságot illetően. Ezután két-két csoport (négy fő) jut közös nevezőre az öt-öt pozitív, illetve negatív tulajdonság kérdésében. Majd (az összlétszámtól függően) két-három nagyobb (7, 8 vagy 9 fős) csoport jön létre. Ezek mindegyike – egymással a csoporton belük konszenzusra jutva – létrehozna a maga két öttagú listáját, s ezeket felírja egy nagy méretű poszterre. E posztereket mindenki számára jól látható helyre kifüggesztik a teremben, s elkezdődhet a vélemények most már osztályméretű egyeztetése, és ennek során elkészül a közös lista. Elképzelhető, hogy a vitát a csoportokban megválasztott szóvivők bonyolítják le. A megbeszélés végeredményeként elkészül a közös, tehát a mindenki által elfogadott osztályjellemzők jegyzéke. Néhány szempont a megbeszélés lebonyolításához:

További munka az „önarcképpel”

Készítsen el az osztályfőnök is egy – lehetőleg – öt-öt jellemző vonásból álló listát, hasonlítsa össze ezt az osztály véleményével. Vitassák meg az eltérések okait, és gyűjtsék össze a további együttes munka feltételeit.

Tartson az osztály közvéleménykutatást arról, hogy ki milyen osztályban érezné igazán jól magát. A véleményeket evvel megbízott tanulók szedjék össze és összesítsék, majd készítsenek róla egy újabb posztert. Ezt összevetve az osztályt jellemző tulajdonságokat tartalmazó listával, meg lehet beszélni, hogy mit kell tenniük annak érdekében, hogy jól érezzék magukat az osztályban. Miben kell változniuk, illetve mely tulajdonságaikat kell megerősíteniük? Milyen közös szabályokat kell betartaniuk ahhoz, hogy képesek legyenek az együttélésre, és az együttműködésre?

Az osztályfőnök is elmondja, hogy ő mit vár az osztálytól, hogy elérhesse velük, amit szeretne, s a gyerekek is elmondják, hogy mit várnak az osztályfőnöktől. Olyan megállapodásra kell jutniuk, amelyek mindkét fél számára megfelelő.

Néhány szempont a megbeszélés lebonyolításához:

--

Jegyzetek

1 Hunyady Györgyné: Kollektivitás az iskolai osztályokban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.