OFOE | Nyomtatóbarát oldal: PSZICHOháttér 27. – Bizalom 2.
2017. március 26.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

PSZICHOháttér

27. Bizalom 2.

A bizalom értéke

A bizalom a kognitív sémák kereszttüzében

A bizalom mérhetetlen lelki érték, és még a haszonelvű gondolkozásmód szempontjából is megtérülő befektetés1. Mégsem a bizalomra épül a világ, sőt egyre kevésbé épül rá.

Vajon a bizalmatlanság a nyertes megoldás, vagy most csak kileng az inga?

A klasszikus fogoly-dilemma még most is fogva tart minket. A probléma lényege, hogy ha a két gyanúsított egyike sem vall, akkor a legkisebb büntetéssel megúszhatják a dolgot, ha azonban az egyik vall, akkor a másik, minthogy nem vallott, súlyos büntetést kap, míg a cserbenhagyó szabadon elmehet. Ha mind a ketten vallanak, akkor egy közepesen súlyos ítélet lesz az eredmény.

Összeadva a veszteség és nyereség oldalt, egyértelműen mind a két fogolynak hallgatnia kellene. A baj nem is ennek a kiszámolásával van, hanem a bizalommal. Ráadásul nem csupán az a kérdés, hogy bízhatok-e a társamban, hanem az is, hogy a társam bízik-e bennem, sőt az is, hogy lát ő engem: én bízom-e benne.

Hosszabb futamok, nagyobb tétek

A fogoly dilemmahelyzetek előfordulnak a mindennapokban, de csak akkor egy az egyben ilyen a helyzet, ha egyszeri. Ha van folytatása, akkor már az előző tapasztalat befolyásolja a viselkedést. Ez a kognitív oldala a bizalomnak. Ha a társam ellenem játszott, akkor a következőkben már nem bízom benne. A csaló fél pedig már az első átejtés után tudja: nem számíthat semmi jóra a becsapottól. Így a bizalmatlanság stabil, és a veszteség is az.

A fegyverkezési verseny vagy a klímaváltozás is kezelhető lenne, ha az országok megbíznának abban, hogy más országok is visszafogják magukat, de ez nem így van. Ezért az emberiség halmozza a drága pusztító fegyvereket, és még a környezetpusztítással is vágja maga alatt a fát. A fegyverekre fordított kiadásokat, beleértve a kutatást is, a környezettudatos termelésre vagy élhető bolygók megtalálására irányíthatnánk, de a bizalmatlanság miatt a fegyvergyárosok és a profithajhászok uralják a terepet.

A reklámok is iszonyú sokba kerülnek mindenkinek, amellett, hogy már olyan mennyiségben vannak jelen az életünkben, hogy zavarnak bennünket. Logikus lenne egy „a jó bornak nem kell cégér” mozgalommal a reklámköltségeket kivenni az árakból, és olcsóbban adni a termékeket. Igen ám, de ez csak akkor működne, ha mindegyik cég tartaná magát a megállapodáshoz, de mi a biztosíték erre? Nehéz elválasztani egymástól a reklámot és az információt. Sokszor hírként adnak el reklámokat, és még nagyon sok egyéb trükkel is lehet élni. Ezt persze tudják a cégek is, ezért sem bíznak egymásban.

Jancsi és Juliska

A mindennapi emberi kapcsolatokban is többmenetes a bizalomjáték, hiszen a korábbi helyzeteket játsszuk tovább. A kognitív sémáink2 meghatározzák a bizalmat, és sokszor a korábbi rossz tapasztalatokat a következő partner/főnök/beosztott/diák/tanár/terapeuta/stb. szenvedi meg.

Az egészen kisbabák és kölyökkutyák még viszonylag mentesek a tapasztalatoktól, bizalommal és önbizalommal fordulnak a világ felé, de hamar kiderül számukra, hogy jobb lesz vigyázni. Szükség is van az óvatosságra, mert még ha a világ csupa jó szándékból állna, akkor is tele van veszélyekkel.

A szocializáció során nem csak a saját élményeinken keresztül tanulunk, mások tapasztalatai révén is gazdagodik a tudásunk. A kisgyerekek a körülöttük lévők viselkedéséből szűrik le, hogyan mennek a dolgok. Felépítik a képüket a felnőttvilágról, és később erre alapozzák a viselkedésüket. „Amit Jancsi megtanult, János sem felejti.”

Sokféleképpen és egészen mindennapi helyzetekben is ott van a fogoly-dilemma, és akár közvetlen, akár közvetett tapasztalatok vezetik a résztvevőket, a bizalmat és az önbizalmat a kognitív sémák befolyásolják.

1. Példa: Jancsinak tetszik Juliska, Juliskának Jancsi. Elvben tiszta helyzet, nem lenne komplikáció. Mindenki nyertes lenne, ha mindketten felvállalnák a helyzetet, és megvallanák érzéseiket.

Meg merik-e azonban ezt tenni? Mi van, ha a másik kineveti, sőt nevetségessé teszi, vagy becsapja, a szerelmet vallót? El lehet-e hinni, ha a másik szerelmet vall, hogy nem csak szórakozik? El lehet-e viselni az elutasítást? Nem ritkán végül senki nem szól semmit, vagy ha az egyik meg merte tenni a nagy lépést, a másik nem meri elhinni, és visszahúzódik, így elvész a lehetőség.

2. Példa: Jancsi és Juliska végül mégis egymásra talál, és már hosszú ideje együtt vannak. Viszont kezd mindkettőjüknek túl sok lenni az együttlét, szeretnének lazítani a kapcsolaton. Mindketten ugyanazt szeretnék, de ismét itt a probléma: ki meri ezt kimondani?

Megbántani a másikat egyik sem akarja, és nem merik felvállalni a zavarónak vélt közlést, a „neked nem is fontos a kapcsolatunk” rossz pozícióját.

A legtöbb bajt a negatív hatások elővételezése, a bizalom és önbizalom hiánya okozza. Korábbi rossz tapasztalatok, konfliktuskerülés, az önkép védelme és még nagyon sok egyéb akadály áll a nyitottság útjába.

A bizalomnak lelki ára van, kockázatot kell vállalni, mert mindig fenn áll a bizonytalan kimenetel lehetősége, különben nem bizalomról, hanem tudásról lenne szó. A feltétlen elfogadásra csak a nagyon erős lelkek képesek. Őket szokták szentté avatni.

3. Példa: Végül sem Jancsi, sem Juliska nem merte felvállalni, hogy a kapcsolaton való változtatást javasolja, Jancsi viszont titokban elkezdett a barátaival összejönni, Juliskának pedig azt mondta, hogy a munkahelyén túlórázik. Talán Juliska is elkezd ismét összejárni a barátnőivel, mialatt Jancsi „túlórázik”.

Ettől kezdve azonban már az őszintétlenség is terheli a kapcsolatot, ami így megindult a lejtőn. Akár kiderül a hazugság, akár nem, akár ártatlan baráti összejövetelekről, akár megcsalásról van szó, a hamisság komoly rést üt a bizalmon. Vége a nyíltságnak, nem lehet őszintén elmondani a másiknak, ami történik, így s hamisság fala épül kettejük közé.

Mindenféle kapcsolat megbicsaklása visszavezethető a bizalomhiányra.

„Nem vak ez a ló, csak bátor”

Megoldást jelenthet a bizalom megelőlegezése. Akár a tapasztalatok ellenére is lehet bízni a másikban. Sokszor egészen kis bizonyosságokba is bele lehet kapaszkodni. Ezért fontos az értő odafigyelés minden esetben. Erőt ad a további kitartáshoz, ha észrevesszük azokat az apró jeleket, amelyek azt mutatják, hogy például a tanuló fejlődik, ha a haladás nem is látványos. Vagy hogy a betegség kezd visszahúzódni, s ha még vannak is visszaesések, ezek már kevésbé súlyosak.

Könnyebb az elfogadás, ha meglátjuk, hogy a kellemetlenkedő szülő a gyerekéért aggódik, a főnök is ember, és a csótány is a természet része.

De térjünk vissza a párkapcsolati példánkhoz!

4. Példa: Jancsi megcsalta Juliskát, és ez annak rendje-módja szerint ki is derült. Juliska elhiszi Jancsinak, hogy ez csupán buta botlás volt, és nem fog többet előfordulni. Meglátja Jancsiban az esendő férfit, s bízik annyira önmagában, hogy elhiggye: Jancsinak ő fontos, valóban ragaszkodik hozzá, nem fogja megint megcsalni, és akkor élhetnek boldogan tovább.

Kérdéses persze, hogy hol húzódik a bizalom határa, meddig a terjeszthető ki, és mikor számít már botorságnak. A bűnözővé vált Jean Valjean esetében igazi ostobaságnak tűnik a püspök Bienvenu3 tette, mégis megmozdít valami emberit a megkeményedett lélekben, és Jean Valjeannak ettől kezdve nem könnyű rossznak maradnia. Persze ez csak akkor képzelhető el, ha van még valami emberi a lélekben.

Ha ugyanis Jancsi folyton folyvást megcsalja Juliskát, meddig tud és akarja elhinni neki Juliska, hogy ez volt az utolsó félrelépése? És ha újra és újra hisz Jancsinak, akkor Juliska szent vagy ostoba? Mit gondol vajon róla Jancsi?

A bizalom növelése

Már-már úgy tűnik, hogy reménytelen a helyzet, és nincsen igazán kontrollunk, mert a bizalom megőrzése véletlen tényezőkön múlik, s aki bízik, pengeélen táncol,. És ez így is marad ott, ahol alacsony az általános bizalomszint.

A bizalom érzés, légkör és egy kis kognitív séma. Ez utóbbi az, amin keresztül építhető. Nem könnyen és nem gyorsan, de van néhány szabály, amelyet – ha következetesen betartunk – megőrizhető a bizalom.

A bizalom növelését tehát saját viselkedésünkön keresztül kell elkezdeni azzal, hogy mintát és biztonságot adunk. A gyakorlatban a következő konkrétumokra érdemes figyelni, akár egy iskolai osztály akár egy ország vezetéséről, akár egy gyerek fejlesztéséről, egy család vagy egy gyár igazgatásáról, egy közös utazásról, vagy egy partnerkapcsolatról legyen szó:

***

Ez elég hosszú lista, és nem kicsi vállalás. Ezért jó, ha a lényeget látjuk:

A bizalomépítés akkor lehet sikeres, ha

  1. feltétlen elfogadással fordulunk mások felé, vagyis megbízunk a többiekben,
  2. viselkedésben, és nem szavakban adjuk jelét a megbízhatóságunknak,
  3. közös, tiszta szabályokat állítunk fel,
  4. nyílt kommunikációval tisztázzuk a félreértéseket.

Amíg a fentiek ellenkezőjét látjuk és elfogadjuk, nem lesz bizalom körülöttünk.

Gyarmathy Éva

1Ld. a bizalomról szóló tanulmány első részét

2Ld. a sorozat Információigazítás című írásában az OFOE honlapon

3Victor Hugo: Nyomorultak

--