OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Sikeres integráció – javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 3.
2017. április 1.
» Hozzászólások (0)
: Gyakorlat

Sikeres integráció – javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 3.

A módszertani, tanulásszervezési megújulás

Testületileg elhatároztuk, hogy SNI-s tanulót integrálunk (továbbra is csak az enyhe fokban értelmi sérült, F-70-es tanulók integrációs kérdéseivel kívánok foglalkozni). Megismertük leendő tanulóinkat, tanulási, magatartási problémáikat, fejlesztendő területeiket. Felvettük a kapcsolatot az iskolai nevelő-oktató munkát segítő területek szakembereivel. Hosszasan és alaposan elbeszélgettünk a gyógypedagógus kollégával, aki részletesen elmondta nekünk, hogy mire számíthatunk, milyen nehézségekkel nézünk szembe, és milyen örömöket, eredményeket érhetünk el munkánk során. Együttesen kidolgoztuk differenciált tanmeneteinket, különös tekintettel az SNI-s tanulók oktatásával kapcsolatos előírásokra, törvényrendeletekre.

Megtartottuk az első szülői klubot, ahol az érintett szülőknek elmondtuk, hogy osztályunkba SNI-s tanuló fog érkezni, aki épp annyira szerethető, mint saját csemetéjük. Aki pontosan annyiban különbözik csak társaitól, mint Pistike, aki rendkívül ügyesen rajzol, de képtelen a szekrényugrásra. Vagy Kati, aki csodásan énekel, de még mindig pálcika embereket képes csak rajzolni. Vagy Ferike, aki gyönyörűen mond verseket (ezért minden iskolai ünnepélyen nagyon büszkék rá szülei és tanárai), de keze használata nehezen nélkül adja össze a kettőt meg a hármat.

Ha érzékszervi fogyatékkal élő gyermek kerülne az osztályomba, akkor elmondanám ezt a szülőknek. Hátha képesek ők is segíteni a gyereket valamilyen formában. Egyéb esetekben szóba sem hoznám, hiszen ma annyira heterogén összetételűek a csoportok, hogy nehéz észrevenni egy enyhe fokban értelmi sérült gyereket a más okok miatt nehezen tanulók között.

Ha mindezen túl vagyunk, el kell kezdeni gondolkodni: hogyan, milyen formában fogunk differenciálni, hogyan tudunk időt nyerni, alkalmat teremteni ahhoz, hogy az SNI (elmaradt, nehezebben tanuló nem SNI) tanulóinkkal külön is tudjunk foglalkozni. Erre számtalan mód van, egyik mellett sem teszem le voksomat. Az alábbiakban azokról írok röviden, amelyek nálam beváltak. Ezek a nyitott tanítási, tanulási technikák. Egyiket sem nevezném kimondottan „módszernek”, bár ma már minden módszernek számít, ami egy kicsit is eltér a megszokottól.

Ezek az eljárások nem csak sajátos nevelési igényű tanulóink esetében alkalmazhatók eredményesen. Itt szeretném hangsúlyozni: manapság differenciálás nélkül szinte lehetetlen sikeres munkát végezni (kivéve persze azokat az iskolákat, ahol jól szocializált, támogató családi háttérrel rendelkező diákok homogén közössége tanul). A differenciálásnak (nem csak a felzárkóztatásban, de a tehetséggondozásban is) kiemelt jelentősége van a nevelés-oktatás folyamatában!

Pár- és csoportalkotási módok

Szinte mindig tudatosan, (olykor ravaszul) pedagógiai céljaimnak megfelelően alakítok ki tanulópárokat, csoportokat. Még akkor is, ha a gyerekeim számára az véletlenszerűnek látszik Különben hogyan kerülnének össze éppen egymással „kakaskodó” tanulóim egy QR-kódos játékban? Az ugyanis a célom, hogy az izgalmas feladat megoldása során kénytelenek legyenek összedolgozni a siker érdekében, jobban megismerjék egymást, oldódjon köztük a konfliktus.

A csoportalakításnak számtalan izgalmas módja van, íme néhány ötlet:

- Tudatos: élménypedagógiás gyakorlattal lehet indítani az órát. Azzal a gyakorlattal, ahol a tanulók azonosító jeleket (azonos számú kártyák, színek, értelmes szavakká összeálló betűk – ez elég nehéz: azonos funkciójú tárgyak, állatfajták stb.) tartanak, viselnek úgy, hogy a magukét nem látják, de társaikét igen. Szabály: nem beszélhetnek a játék során. Érdemes öt percet a játékra és további ötöt a megbeszélésre „áldozni”. Ez nem elvesztegetett idő, a későbbiekben megtérül! Az azonosító jeleket természetesen tudatosan osztom ki, így megközelítőan azonos képességű csoportokat tudok létrehozni.

- Tudatos: römikártyákkal játsszuk. Minden tanulónak adok egy kártyalapot a pakli tetejéről (amit előttük természetesen megkeverek, gondosan ügyelve arra, hogy az előre összerakott, az ülésrendnek megfelelő lapokat ne keverjem össze). Feladatuk megtalálni a párjukat, akinek a kártyájával együtt pontosan 10 lesz az összeg. Tehát: ász és kilences, 2 és 8, 3 és 7, 4 és 6 , 5 és 5. Egy pakli kártya, minden formát felhasználva (treff, káró, kör és pikk) akár negyven tanuló számára is elég. Kisebb csoportokat is kialakíthatok (3,4 fő csoportonként), ha például az összeg nagyobb. Ebben az esetben vigyázni kell, hogy az összegeket csak egyféleképpen lehessen kialakítani. (piros 1+2+7+10; fekete 1+2+7+10; piros 3+5+8+4; fekete 3+5+8+4 - ha a formákat is bevonom a játékba, akkor nagyobb lehet a tanulólétszám)

- Véletlenszerű: A gyerekeim által kedvelt játék a Csoportosuljatok úgy, ahány... lába van a lónak, katicának stb.

- Véletlenszerű: A táblára annyi pöttyöt rajzolok különböző formációkban, ahány tanuló van az osztályomban. Feladatuk felállni olyan elrendezésben, ahogyan a táblán látják. Az utolsó formáció minden esetben a 3-as vagy 4-es oszlop.

Az alakzatokat úgy érdemes kitalálni és sorba tenni, hogy gyorsan átalakíthatók legyenek.

Természetesen számtalan hasonló játék létezik. Aszerint célszerű választani közülük, hogy milyen célom van az adott csoportmunkával. Új ismeret feldolgozásában érdemes egy nehezebben olvasó tanulót egy jobban olvasó csoportba tenni, a segítségre szoruló tanulót pedig olyanok közé helyezni, akik képesek és tudnak is neki segíteni stb. Alkalmazásukkal lehetőség nyílik a differenciált foglalkoztatásra, egyéni megsegítésre. A csoportmunkákkal felbontjuk a hagyományos oktatás kereteit, arra kényszerülünk, hogy differenciáltan foglalkoztassuk tanulóinkat.

Szabad tanulás (Freiarbeit)

„A szabad tanulás olyan tanulásszervezési forma, amely a tanulók önálló kezdeményezésére, cselekvő aktívitására épít, figyelembe veszi az érdeklődés, képességek, a tanulási motiváció, a tanulási stílus, tanulási tempó terén jelentkező egyéni eltéréseket, reális önértékelésre, önmaguk és mások iránti felelősségre nevel”1

A szabad tanulás eljárását az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán dolgozta ki Horváth Miklós és Gaál Éva.

„A nyitott oktatási formák szerintünk legtöbb eredménnyel járó formájára Németországban bukkantunk az un. „Freiarbeit” formájában. A „Freiarbeit” nagyfokú differenciálással lehetővé teszi a tanulási folyamat individualizálását, biztosítva a legnagyobb szabadságot és önállóságot a tanulásban. Széles kínálatból választhatják ki a tanulók szabadon a feladataikat, amelyeket igényeiknek megfelelően, egyéni úton haladva oldanak meg. Tanári befolyásolás nélkül lehetővé válik a tanulók számára, hogy szabadon válasszák meg a célokat és tartalmakat, munkaformát, eszközöket, munkatempót, időtartamot, módszereket és helyszínt. Még a szociális keretet is megválaszthatják, vagyis egyedül, partnerrel, vagy csoport munkával kívánnak-e dolgozni. A tanuló, mondhatni saját tanulási stratégiáját választhatja meg az ismeretekhez jutás során.”2

Kifejezetten fogyatékkal élő és/vagy hátránnyal induló cigány gyerekek integrációja, fejlesztése nevelő-oktató munkát segítő eljárással történik. Mégpedig nagyon egyszerűen: differenciálnak minden szinten úgy, hogy a gyerek saját képességeinek megfelelő ütemben tudjon haladni. Ennek érdekében önállóan (esetenként párban, csoportban) dolgozik, önellenőrzést végez. Így lehetővé válik, hogy a pedagógus ott avatkozzon be, ott segítsen, ahol erre valóban szükség van. Így nyílhat mód az egyéni megsegítésre is.

Kétségtelen, hogy új ismeret átadására kevésbé alkalmas az eljárás (természetesen ez sem kizárt), inkább gyakorlásra, a tanult ismeretek elmélyítésére használható. Virányi Anita 2007-es kontrollcsoportos vizsgálata bebizonyította, hogy

„a „szabad tanulás” tanulásszervezési eljárás individuális szükségletekhez igazodó elemei, sajátosságai jobban segítik a tanulásban akadályozott tanulók számára képességeik kibontakozását, fejlődési maximumaik elérését a tanulási képesség tekintetében, mint a hagyományos, zárt oktatási forma alkalmazásának esetében.„, valamint „A vizsgálatom során hipotéziseim bizonyítást nyertek (igaz, hogy a minta kis elemszáma miatt csak adott mintára érvényes megállapításként), miszerint ez a tanulásszervezési eljárás alkalmas a tanulási képesség fejlesztésére, hiszen szignifikánsan fejlődött a vizsgált csoport a tanulási képességeiben, a kontrollcsoporthoz képest.”3

A szabad tanulásnál is, mint minden más differenciálás esetében, a tanulási folyamat eszközeit a pedagógus készíti, „állítja elő”. Ez az is jelenti, hogy a pedagógusnak sokkal több munkát jelent a tanulók egyéni képességeinek, szükségleteinek megfelelő tananyagok kitalálása, adaptálása, előállítása (lehetőleg tartós kivitelben), ugyanakkor több sikerélményt, hatékonyabb munkát is jelent. Kollégám, Szép Andrea, a Pannonhalmi Béla Baptista Általános Iskola tanítónője, tankönyvszerző, igazán avatott szakértője az eljárásnak. Érdemes meglátogatni nála egy ilyen órát. Látni, hogy a gyerekek megtanulják megtervezni a munkájukat, saját szabályaik között szabadon választanak, elmélyülten, örömmel dolgoznak, képességeiknek megfelelően fejlődnek, haladnak.

Érdemes felkeresni a Nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskolát is, amely élharcosa ennek az eljárásnak.4 Képzeljük el, hogy 32 fős osztályunk egy része 3-4 nehézségi fokú, szabadon választott feladattal, kihívással dolgozik, néhányan már végeztek és csendben fejlesztő játékokkal játszanak, vagy olvasnak. A pedagógus pedig ráér mindenkihez odamenni, segíteni, aki erre rászorul.

(A képeken Szép Andrea néhány eszköze látható, az ő engedélyével. A fotók a szerző felvételei)

Ha ez ennyire egyszerű és több vizsgálat, kutatás után kijelenthető, hogy működik, akkor miért nem terjedt el? Nem terjedt el, akárcsak a kooperatív vagy a digitális technikák annak ellenére, hogy szinte minden pedagógus végzett erre vonatkozó tréningeket. Érdemes elgondolkodni az okokon!

(Részletek a szerző „Szabadtanulásos feladatlapok matematikából az alapműveletek gyakorlására különböző számkörökben” című könyvéből)5

Digitális technikák

Tudomásul kell vennünk, hogy a digitális technikák, eszközök alkalmazása nem elkerülhető a mai oktatásban. Az okos telefonokat nem tiltani kell a napi munkánkban, hanem élni a belőlük eredő többletlehetőségekkel! Erről rengeteg remek írás született már, az OFOE élharcosa ennek a munkának, honlapunkon is több cikk foglalkozik vele. Fekete Hajni, Tóth Éva, Prievara Tibor, Nádori Gergely neve, a Tanárblog, digitális tábla blogok, a gamifikáció stb. bizonyára mindenkinek ismerősen cseng.

Olyan eszközt adhat kezünkbe, amellyel megsegíthetjük az integrációs folyamatot. Csak egyik kedvencemet mutatom be röviden, amelyet mind órákon használunk, mind otthoni gyakorláshoz. Ez a Learningapps oldal. Ingyenes, regisztrációt csak akkor igényel, ha a gyerekek munkáit (és a magunkét) el akarjuk menteni. Hatalmas adatbázissal rendelkezik minden műveltségterülethez, kész játékokkal.

Mutista tanulóm autista társával a digitális táblán lép be a tanári mappámba és indítja el a játékot. Velük foglalkozom, a többiek telefonjaikon, az iskola három tabletjén párban, kiscsoportban játékot készít a megadott tananyagból. Örömteli munkazaj tölti be a termet.

Összegzés

Csak három szegmensét emeltem ki egy lehetséges sikeres iskolai integrációnak: egy munkaformát, amely felbontja a hagyományos oktatási technikákat, egy tanulásszervezési eljárást, amit pontosan az integráció megsegítésére, a tanulásukban akadályozott gyerekek megsegítésére dolgoztak ki és egy eszközt, amely szintén nem nevezhető hagyományosnak.

Azonban mindennek a lelke a pedagógus! A személyisége, az elhivatottsága, a szakmai tudása, felkészültsége. Igaz, hogy a hazai integrációnak hiányoznak a feltételei, de ez nem csökkenti a pedagógusok felelősségét. Szinte minden rajtuk múlik, a mozgásterük lényegesen nagyobb, mint amennyit általában kihasználnak. Nem egy módszertől, vagy eszköztől lesz sikeres az integráció. A kulcs, a megoldás Te vagy, Kolléga!

1Horváth Miklós - Nyitott tanulási formák alkalmazása a tanulási és kommunikációs képességek, valamint a szociális kompetencia fejlesztése területén, tanulásban akadályozott gyermekeknél, GYOSZE 2005-XXXIII évf.

2Horváth Miklós - Nyitott tanulási formák alkalmazása a tanulási és kommunikációs képességek, valamint a szociális kompetencia fejlesztése területén, tanulásban akadályozott gyermekeknél, GYOSZE 2005-XXXIII évf

3Virányi Anita: Eltérő bánásmódot igénylő gyerekek a magyar közoktatásban, ISBN 978-963-88422-5-1, 2010

4Dr. Szabó Ákosné írása a Nyírbátorban zajló munkáról. Gyógypedagógiai Szemle, 2007. 4. sz.

5Kiadó nem akadt rá, matematika jó gyakorlatként azonban elérhető, a magyar nyelvhez készült és maradt saját és közvetlen kollégáim számára.

--