OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Neked mindegy? Nekem nem! 8. – Nem a tanár tudása a határ
2017. május 5.
» Hozzászólások (0)
: Háttér

Neked mindegy? Nekem nem!

8. Nem a tanár tudása a határ

A világban óriási mennyiségű, jó minőségű tudás érhető el angol nyelven. Ehhez képest a magyar iskolákban magyarul hozzáférhető, s a tankönyvekben rögzített vagy a tanárok által birtokolt tudás parányi. Sőt lehet, hogy az online források még sokkal izgalmasabbak is ezeknél. Ahol ezzel nem számolnak, ott a tanár tudása lesz a határ. Ez lesz az, amit el kell érni, s amit nem is lehet meghaladni. De a valóság más. Ezért a tankönyvekről szóló magyarországi diskurzus egyáltalán nem releváns – állítja Halácsy Péter a Prezi és a Budapest School egyik alapítója.

A mai iskola legfőbb célja a tanulási képességek kifejlesztése kell, hogy legyen. Hiszen, ha élethosszig tartó tanulásról beszélünk, akkor nem az a lényeg, hogy mit csinálsz az oktatás első 12 évében, hanem az, hogy mit fogsz csinálni a következő 70 évben.

Az iskolának ma nem az a feladata, hogy a tudást az egyik fejből a másik fejbe áttegye. A technológia segítségével erre ma már jobb módszereink vannak. Sokkal fontosabb a szociális élmény. A szükséges információkat a tanulók megkereshetik az iskolai foglalkozások előtt vagy után. Az osztályban igazából megbeszélni kell dolgokat és együtt alkotni. A hangsúlynak inkább az interakciókra, mintsem a tanár előadására kell esnie. És ha ez így van, akkor máshogy kell kinézniük az iskoláknak, és a jövőben más lesz a tanárok feladata is, mint manapság.

Halácsy Péter gondolatait kiemelte és összefoglalta: Gönczöl Enikő
A San Franciscóból 2016 februárjában közvetített webinárium felvétele itt érhető el.

Honnan jön a tudás és hogyan közvetíthető?

Milyen tudásforrásokra támaszkodik a magyar közoktatás? Vannak-e olyan egyéb források, amiket hasznos lenne még beengedni az iskolába?

Hogyan győződhetünk meg arról, hogy a rendelkezésre álló tankönyvek igaz és fontos tudást közvetítenek-e? Feladata-e a pedagógusnak, hogy ezen gondolkodjon? Vagy inkább a dolga, hogy megtanítsa, amit előírnak a számára?

Elképzelhető-e sikeres tanulás tankönyvek nélkül? Elképzelhető-e, hogy egy tanár olyan tudáshoz segítse hozzá a diákokat, amelyeknek ő maga nincs a birtokában?

Milyen interakciókra kínál lehetőséget a jelenlegi iskola? Mire jó és mire nem jó a frontális oktatás? Milyen többletet adhatnak az együttműködésen alapuló tanulásszervezési módok? Mi segíti, és mi gátolja ezek szélesebb körben való elterjedését?

--