OFOE | Nyomtatóbarát oldal: OFOE Filmklub – 1945
2017. október 3.
» Hozzászólások (0)
: OFOE

OFOE Filmklub

1945

Indul az OFOE és a Budapest Film Zrt közös szervezésében szervezett filmklub új évada. Az idei első alkalommal Török Ferenc több nemzetközi díjat nyert alkotása, az 1945 kerül a programba.

Időpont: október 9., 16.00 óra
Helyszín: Kino Café Mozi, Szent István krt. 16.
Jegyár: 800 Ft

A vetítés utáni beszélgetés vendégei a film rendezője: Török Ferenc és a film alapjául szolgáló novella szerzője Szántó T. Gábor. a beszélgetést Gáspár Sarolta vezeti. (A szerző részvételét a Szépírók Társasága támogatja.)

1945 augusztus 12, 11 óra. Titokzatos szállítmányukkal két fekete ruhás, fekete kalapos idegen jelenik meg egy magyar falu vasútállomásán. A falu népe az orosz megszállás árnyékában a jegyző fiának esküvőjére készül, de a menyasszony korábbi vőlegénye is hazatér a hadifogságból. Néhány óra alatt minden megváltozik. Titkok, bűnök, számvetés, szerelem, árulás, szembesítés...

Részletek a filmről írt kritikákból

Török Ferenc pályájának kiemelkedő darabja, mostanra érett meg rá nemcsak filmszakmai, de talán emberi szempontból is, és nagyon jó, hogy megcsinálta. Ezzel a témával eddig csak érintőlegesen, más megközelítésből találkoztunk magyar filmben, mint például Fábri Zoltán Ötödik pecsét-jében vagy Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Jób lázadásában, az 1945 mondandója mégis fájdalmasan újnak és egyenesnek hat, olyan, mint egy vádbeszéd (Gyárfás Dóra: Hol voltak a nagyszüleink, amikor a zsidókat elvitték? Origo).

Török filmje szinte thrillerhez méltó kíméletlen következetességgel adagolja a feszültséget: az első percektől a dolgok sűrűjébe kerülünk, és nincs megállás, az egész, néhány óra alatt lejátszódó történet egyfajta versenyfutás az idővel – és a lelkiismerettel. Mindez úgy, hogy egyetlen felesleges, redundáns, a központi történetszálhoz szorosan nem kapcsolódó képkockát sem látunk a filmben, ami azért is figyelemre méltó teljesítmény, mert Török Ferenc és Szántó T. Gábor (az ő elbeszéléséből készült a film) forgatókönyve „szétszórja” a cselekményt, apró mozaikkockából áll össze a „nagykép”, Ragályi Elemér kamerája előtt, háttérben Szemző Tibor disszonáns, nyomasztó zörejzenéjével, amely egyetlen percre sem hagy nyugodni. (Papp Attila Zsolt: Az emberek, akik ott sem voltak, Filmtett)

Itt egy vicces adat: több idő telt el a Moszkva tér bemutatója óta, mint amennyi a Moszkva tér bemutatója és a rendszerváltás között. És ezzel meg is nyertem a versenyt, hogy hány szót kell leírni egy új Török Ferenc-film kapcsán, amíg eljut az ember a Moszkva térhez, a rendező karrierjének eddigi legnagyobb közönségsikeréhez.

Viszont az sokkal érdekesebb, hogy mi történt Törökkel 2001 óta. Rendezett még egy filmet a naiv nosztalgiáról (Szezon), még egyet brókerekről (Overnight), egy, a családjától megszökő ötvenes nőről (Isztambul), aztán állítólag a kétezres évek budapesti fiataljairól (Senki szigete), bár ez az utóbbi inkább az ő szándéka volt, nem a végeredmény. Nehéz megmondani, hogy mi Török Ferenc stílusa vagy védjegye, hogyan választja a témáit, mik azok, amik őt érdeklik, miért pont arról készít filmet, amiről éppen. Főleg azért, mert itt van a második világháború után játszódó, Szántó T. Gábor novellájából készült 1945, ami végképp nem hasonlít semmire az eddigi életművéből.

Azért sem, mert biztosan ki tudom jelenteni, hogy ez a legjobb film, amit eddig csinált. Nem felhőtlen szórakozás, és nem a legidézhetőbb (ezekre örökre ott lesz a Moszkva tér), de a legjobb film. Az 1945 egy westernből táplálkozó vidéki ballada, profi forgatókönyvvel, biztos kezű rendezéssel, emlékezetes képekkel (Ragályi Elemér volt az operatőr), és bivalyerős színészekkel, élükön Rudolf Péterrel. (Klág Dávid: Két zsidótól betojt az egész falu, Index).

Török Ferenc filmje, az 1945, amely Szántó T. Gábor elbeszéléséből készült - a forgatókönyvet Szántó és Török együtt írta – talán elsőként foglalkozik ezzel a témával, ám meglepő módon ehhez egy western szerkezetét és stílusjegyet használja fel. Már a felütés is klasszikus western nyitás. Két feketeruhás, hallgatag férfi érkezik egy kihalt vasútállomásra, ahol pár fegyveres őgyeleg, akik történetesen szovjet katonák, de az szinte mellékes. Az izzadós állomásfőnök sejti, hogy jövevények bajt jelentenek, így nekiered, hogy jelentsen főnökének, az idegenek pedig szekeret bérelnek, amire két jókora ládát tesznek fel, majd nekivágnak az útnak (Vízer Balázs: Westernfilm zsidókkal, port.hu).