Helyettesítek matek órán. Fiúosztály. Már valamennyien jogilag nagykorúak.
Óra vége felé egyikük megkérdezi:
- Maga az igent vagy a nemet húzta be?
Először nem értem, majd leesik a tantusz.
– Matek óra van. Hagyjuk a politizálást. Különben is, magánügy.
– Én mindenhova a nemet húztam - mondja Zolika.
Körülnéz. Lám, milyen fontos ember is ő.
Kitör a szólásszabadság. Csak úgy röpködnek a jelzők, sorosoznak , fröcsögnek, ecsetelik, mit csinálnának a mignáncsokkal, ha ők védhetnék a határ menti kerítéseket. Puskával. Röhögnek.
– Maga akarja, hogy itt migránsok legyenek?
Nem vitatkozom velük, nem vitapartnerek.
Jól ismerem valamennyiüket. Az értelmi képességeiket is. Van, amelyik olvasni sem tud, a másiknak még a szorzótáblával is gondja van. Azért járnak gyógypedagógiai intézménybe.
Náluk ragyogóan működik, hogy amit sokszor látnak, sokszor hallanak, amit beléjük sulykolnak, az előbb-utóbb valamennyire rögzül.
Belém bújik a kisördög.
– Hol húztak fel kerítéseket, melyik határvonalunkat védik a katonák?
– Ö... ö... izé...
– Mégis, melyik országok a határszomszédaink?
– Izé.. Bécs... meg ... izé...
Fogom a naplót, beírom a tananyagot: Szöveges feladatok gyakorlása természetes számok körében.
Pfeifer Erzsébet