OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 1. – Történetek kódolva
2018. január 21.
» Hozzászólások (0)
: Gyakorlat

Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban

A digitális történetmesélés egy több, mint 20 éve létező oktatási stratégia. Elméletéről és gyakorlatáról rendkívül sikeres szekciófoglalkozást vezetett a Digitális Tér konferencián Lanszki Anita. (Az erről szóló beszámoló elolvasható az OFOE portálon.) Most induló sorozatunkban bemutatjuk a szekcióban előadó pedagógusok munkásságát, tevékenységi körét, és azt, hogyan tudják hasznosítani munkájuk során a digitális történetmesélést.

1. Történetek kódolva

A ScratchJr programot harmadik éve használjuk iskolánkban a digitális történetmeséléshez. Nyári kódtáborban, egyéni fejlesztésben, szakkörben, napköziben, enyhén értelmi fogyatékosok szegregált csoportjában, és ebben a tanévben már tanórai keretek között normál második osztályokban is. Az app fejlesztői elsősorban az 5-8 éves korosztályok számára ajánlják, de tapasztalataink szerint a 9-10 évesek (3-4. osztályosok) is szívesen dolgoznak vele. (A program táblagépekre telepíthető, mobiltelefonokon nem fut.)

A tanulóink döntő többsége fogyasztóként használja a digitális eszközöket, az alkotás azonban nem jelenik meg eszközhasználatuk során. A ScratchJr kényszeríti használóit arra, hogy sablonok nélkül alkossanak történeteket (alkalom a beszédfejlesztésre), sajátmaguk formálják a háttereket, alakítsák a karakter-szereplőket. Rendelkezésre áll ugyan ehhez egy kisebb galéria, de saját figurák, hátterek is tervezhetők, rajzolhatók. A történetek elkészítése során a gyerekek gyakorlatban ismerkedhetnek a programozás alapjaival. Eközben – szövegbuborékok alkalmazásával – írott szövegek is létrejönnek (helyesírás fejlesztése). A grafikus felület lehetővé teszi, hogy a még írni-olvasni nem tudó gyerekek is dolgozhassanak a programmal.

Az elkészült munkák a tableten tárolódnak, de meg is lehet ezeket osztani. Bármikor újra szerkeszthetők, kiegészíthetők, így az alkotási folyamat nem szorul órakeretek közé. Tapasztalataink szerint az egyes gyerekeket más és más terület ejti rabul. Van, aki a hangokat, mások a figurák és hátterek igényes megformálását, s akad, aki a mozgások, akciók kódolását részesíti előnyben.

A diák nem sablonok alapján, hanem önállóan tervezheti meg és építheti fel saját történetét , így minden munka más és más, nincs két teljesen egyforma produktum. Történeteink kapcsolódhatnak saját élményhez, tantervi tartalomhoz, lehetnek valósághűek, de – és ez fordul gyakrabban elő – meseszerűek, a kiskamaszoknál pedig egyre nagyobb szerephez jut a humor.

A történetalkotás különösen nehéz korlátozott nyelvi kóddal rendelkező diákjainknak. Ezért van különös jelentősége annak, hogy olyan eszközt bocsáthatunk a rendelkezésükre, amely az alacsonyszintű készségeket vizuális megsegítéssel ellensúlyozza, és kiegyenlíti a hátrányokat.

A tanulói táblagépek korlátozott száma miatt általában páros munkában dolgozunk az egyes történeteken, ami ugyan lehetővé teszi a közös alkotási folyamat örömének megélését a személyesség varázsa azonban óhatatlanul eltűnik.

Benedekné Fekete Hajnalka
Hevesy György Általános Iskola, Tura

Oligofrénpedagógus - pszichopedagógus az eredeti szakmám, s a pályán eltöltött három évtized döntő többségében enyhén értelmi fogyatékos tanulók szegregált vegyes évfolyamos csoportjait tanítottam és tanítom most is általános iskolákban. Emellett számtalan, tanórán kívüli tankör, tábor, szervezésében, lebonyolításában vettem részt – két területen – digitális készségfejlesztés és természeti környezet megismerése – ép és tanulási nehézséggel küzdő tanulók közös csoportjaival.

--