OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Digitális történetmesélés az oktatási nevelési folyamatban 3. - DST a történelem és társadalomismeret tanításában
2018. február 1.
» Hozzászólások (1)
: Gyakorlat

Digitális történetmesélés az oktatási nevelési folyamatban

3. DST a történelem és társadalomismeret tanításában

Szeretném megismertetni olvasóimat egy megvalósított projekttel, melyben diákjaim történelmet formáló személyiségeket mutattak be a Digitális történetmesélés (DST) módszerével.

Kik is voltak a projekt résztvevői?

Egy elszánt tanár és 34 vállalkozó kedvű, nyitott és kreatív tanítvány. A helyszín, a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium, résztvevők a jelenlegi tanévben 7. akkor 6. osztályos tanítványaim. A gyerekek a nyolcosztályos gimnáziumban tanulnak, jó képességű tehetséges diákok. A tantárgyi keret az 5-6. osztályban társadalom állampolgári és gazdasági ismeretek tárgy tantervi követelményéhez kapcsolódott. A tantárgy kétéves tanulási folyamatának lezárásaként – gimnázium vizsgaszabályzata alapján – a gyerekek projekt jellegű vizsgát tesznek. A megvalósítás során tehát három lehetőséget kapcsoltam össze: egy új módszert (a Virtuális Egyetem kurzusán tanultak alapján), a tantervi és a vizsgakövetelményeke. A kiadott kerettanterv tökéletes összhangban volt az elképzeléseimmel:

„Jelen tanterv lehetőséget nyújt arra, hogy történetek elbeszélésén, megjelenítésén alapulva, tevékenységközpontúan valósuljon meg a történelemtanulás és a- társadalomtudományos képzés megalapozása.”1

Miért varázsolt el a módszer? Imádom a filmeket, a kísérletezést. Pedagógiai ars poétikámban fontos, hogy ösztönözzem diákjaimat a tudás megszerzésére. Nyitott vagyok az új módszerek beépítésére a tanítási gyakorlatomba. A döntő szempont azonban az volt, hogy a gyerekek ne teherként, egy újabb iskolai feladatként éljék át az alkotás folyamatát. Legyen ott a flow, az alkotás öröme és eközben sajátítsanak el egy új tanulási – alkotási módot. Mindeközben a vizsgát is letudjuk.

A projekt a tervezés szerint 8 (+ 2) kontakt órát vett igénybe. Természetesen ez az időkeret csak papíron létezett. A módszer sokkal időigényesebb. (Bár az idei tanévben, következő projektben már lényegesen gyorsabb volt a munkafolyamat. A puding próbája az evés.)

A hely- és eszközigény jelentős volt. Olykor bejutottunk a számítástechnika terembe, volt interaktív tábla, tabletek, mobiltelefonok, kihasználtuk a közösségi háló adta lehetőségeket (zárt Facebook. csoport, Messenger), és természetesen rendelkezésünkre álltak a hagyományos iskolai eszközök.

A gyerekek feladata egy film elkészítése volt, a választást érveléssel is alátámasztott forgatókönyv alapján. Remek ötletek születtek, és ha elfogadtuk a témaválasztás indoklását, sor kerülhetett a forgatókönyv, majd a film létrehozására. Fontos szempont volt, hogy ne csak széles körben ismert személyeket mutassanak be. Így jött képbe néhány nem közismert, de különleges személy, például Joan Gamper, a Barcelona alapítója vagy Polgár Judit (nem, sakkozóként, hanem pedagógusként). De szóba kerültek még Coco Chanel és Mata Hariról is.

A projekt lépéseit egy táblázatban próbáltam összefoglalni, részletes kifejtésre ezúttal – terjedelmi okokból – nincs lehetőségem.

Az eredmény 34 db. 2-7 perces film lett. A diákjaim egymást és engem is tanítottak a projekt során. Az adott személy kiválasztását megelőzően a gyerekek kutattak, olvastak majd a rövid képes bemutatóval összekötve érveltek választásuk mellett, és meggyőzték társaikat ennek helyességéről. Munka során megismerkedtek a jogtisztaság fogalmával, képkereső, és filmszerkesztő programokkal. A forgatókönyv narrációját maguk írták és rögzítették. Ezt követően megszerkesztették, animálták filmjeiket a folyamatot bemutató és értékelés zárta le. A vetítést követően ők maguk értékelték saját és társaik munkáit.

A gyerekek szövegesen véleményezték a projektet, a vizsgateljesítményt mi is szövegesen értékeltük.

Íme egy tanulói vélemény:

„Nagyon érdekesnek találtam azt, amikor Ibolya néni megemlítette a digitális történetmesélést. Izgatottan hallgattam végig a DST bemutatását. Hosszú és fáradságos volt a szöveg megírása, de közben érdekes információkra bukkantam. Kedvenc részem a jogtiszta képek keresése volt. De a szerkesztés és a vágás sem okozott gondot. Könnyedén illesztettem be a hangot is. Nagyon jó ötletnek találtam ezt a projektet. Most már más tantárgyban is tudom hasznosítani ezt a tudásomat.”

Az utolsó mondathoz kapcsolom a módszer alkalmazhatóságáról vallott véleményemet.

A módszer sikerességének és alkalmazhatóságának lehetőségét komplexitásában és gyermekközpontúságában látom. A tanár és diák szerep itt a hagyományos módszertani felállással szemben megváltozik. A tanár facilitátor-segítő szerepe mellett a diákok aktív tevékenysége a meghatározó. A módszer sokoldalú kompetenciafejlesztésre ad lehetőséget. A szövegalkotás képessége, a verbális kifejezőkészség, a kreatív alkotás folyamata és az IKT kompetenciák mind érintett területek lehetnek. De az alkotás folyamata során a szociális kompetencia, a kooperáció és az együttműködés készsége is formálódik. A lényegét abban lehetne összegezni, hogy a diák nem passzív befogadó, hanem cselekvő alkotó a folyamat során.

A gyerekek így fogalmaztak: Király! Észre sem vettük, hogy tanulunk!

Az idei tanévben is folytattam a megkezdett munkát és kísérletezést. Az idei hatodikosaim már feldolgozták kisfilmekben a hunyadiak korát. Kiscsoportokban és párokban dolgoztak, bejárták valamennyi munkafázist, és felkészültek az önálló vizsgamunka elkészítésére.



A digitális konferencián bemutatott előadás PPT-je.

Molnárné Kövér Ibolya

Pedagógusként 1987 óta dolgozom gimnáziumban, ahol történelem, földrajz, természetismeret és társadalom-, állampolgári és gazdasági ismereteket tanítok Nem elcsépelt az a megállapítás és érzés, hogy ez az iskola a „második otthonom”. Itt olyan pedagógiai- szakmai közösségre találtam, amelyet soha nem akartam és tudtam elhagyni. Ahol lehetőségem volt a tanári munkám során kísérletezésre, és – 36 évnyi tanítás után kimondhatom –egy teljes generáció nevelésére és tanítására.

1http://kerettanterv.ofi.hu

--