OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Az infokommunikációs kor generációi
2019. november 12.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

Az infokommunikációs kor generációi

A 21. századi tanulás és tanítás a digitális generációk sajátosságainak figyelembe vételével hatalmas lehetőségeket nyithat meg, de ennek hiányában az iskola elveszítheti a diákokat. A gyorsan változó világ a gyerekeket megváltoztatta, az iskolát viszont alig érintette meg, ami össze nem illést okoz. Ennek jele az egyre több teljesítmény és beilleszkedési zavarról kiadott diagnózis. Az idegrendszer érése, a gyerekek fejlődése a környezet által meghatározott, és a környezettel együtt megváltozott. A sikeres alkalmazkodás érdekében a digitális generációk tanulásában a korábbiaknál nagyobb szerepet kell kapjon a szenzomotoros rendszer fejlesztése, a társas és önálló tanulási elemek, a kritikai gondolkodás és a státuszkezelés.

A digitális generációk a szintézisek világába születnek bele, ahol a sokféle tudás találkozik. A diverzitás értékként jelenik meg, de ugyanakkor számos bizonytalanságnak is forrása. A 21. századi tanításnak feladata a bizonytalanság elfogadását a diákok autonómiáján és harmóniáján keresztül támogatni. Ehhez viszont a pedagógusnak és tanításának ebbe az irányba kell változnia.

Kultúraváltás (1. rész)

Ember és gép

Az emberiség a gépeket választotta. A gépek segítségével tudja megvalósítani mindazt, amit saját fizikai-fiziológiai korlátai nem engednek meg. Az álmok megvalósításának azonban ára van, mégpedig a korábbiaknál sokkal nagyobb tudatosság megszerzése. A digitális korszakban ugyanis gombnyomásra sok minden megoldható, de hogy mikor és melyik gombot kell és szabad megnyomni, mit lehet és mit szabad megtenni és megalkotni, ahhoz a korábbiaknál nagyobb tudás és felkészültség, a következmények hálójának átlátása is szükséges. Mindennek fejlesztése többek között a formalizált oktatási rendszer feladata.

A fejlődés egyik oldala, a gépek egyre hatékonyabbá tétele fénysebességgel száguld előre. Az oktatás átalakítása terén azonban lényeges előrelépés nem történt. Egyelőre a gépek által már megváltoztatott gyerekek minősítéséig jutott a rendszer. Miközben a mesterséges intelligencia átment a Turing teszten, vagyis emberi gondolkodásra képes, a gyerekek és fiatalok harmada valamilyen neurológiai eredetű teljesítményzavar diagnózist kap, és egyelőre semmi nem jelzi, hogy bármelyik tendencia változna: a technikai fejlődés gyorsul, a gyerekek képességei, az egyre újabb generációk egyre kevésbé felelnek meg az iskolának.

A gyorsuló változás

Az emberiség a történelem eddigi legizgalmasabb időszakát éli. A 21. században egy évszázad alatt nem 100, hanem a jelenlegi ütemmel 20 000 évnyi fejlődést fogunk megtapasztalni. Most az átmenet korai szakaszában vagyunk. A paradigmaváltás (az alapvető technikai megoldások megváltoztatása), valamint az információs technológia kapacitásának exponenciális növekedése egyaránt elkezdi elérni a trend görbéjének „térdét”, Röviddel e szakasz után a tendencia robbanékony lesz (Kurzweil, 2005).


1. ábra A változás exponenciális gyorsulása. Most a görbe térde közepén lehetünk.

A 21. század közepéig a technika növekedési rátája olyan meredek lesz, hogy lényegében függőlegesnek tűnik. Ebben az időszakban szigorúan matematikai szempontból a növekedési ütemek még mindig végesek, de olyan extrémek, hogy az általuk előidézett változások az emberi történelem szerkezetén repedést okozhatnak (Kurzweil, 2005).

A mindennapi életben is megtapasztalható, hogy a technikai fejlődés gyorsuló ütemben változtatja meg a környezetet. Az is jól látható, hogy elsősorban infokommunikációs téren jelenik meg a növekedés. A társadalom tudományok viszont lemaradásba kerültek, ami által a felnövekvő generációkat magukra hagyta a humán tudomány abban a megváltozott infokommunikációs közegben, amelyet a hivatalos intézmények egyelőre legjobb esetben is gyanakodva, de leginkább elutasítással kezelnek. Lényegében senki nem készült és készül fel arra a helyzetre, amelyet egy korábban még soha nem volt környezet hozott létre.

Pedig ha valamikor, akkor most van itt az ideje, hogy az emberiség megtanuljon gyorsan alkalmazkodni az új helyzetekhez. Ebben a szinte misszió szintű feladatban az iskolának lehet nagy szerepe, amennyiben képes nagyon gyors fejlődésre, és a környezeti hatásokkal együtt változó gyerekek tanulásának használható hátteret tud biztosítani

Kulturális korszakváltás

Axiális momentumnak nevezik a szociológusok azt a ritka eseményt, amikor a dolgok rendjében globális összeomlás következik be, és ez szellemi megújuláshoz vezet, a régi értékek hanyatlása és újak megjelenése jellemzi.

Karl Jaspers (1953), a kifejezés megalkotója, az időszámítás előtti és utáni néhány évszázadot írta le először, mint axiális korszak, amikor új gondolkodásmód jelent meg a Föld számos táján. A 20. század vége is egy jelentős korszakváltás, amikor az axiális válság minden jele azonosítható:

A Hankiss Elemér, Manchin Róbert és Füstös László vezetésével végzett magyarországi felmérések az értékek elvesztése mellett azt is jelzik, hogy az utóbbi időszakban zajló drasztikus értékrendbeli változások és azok iránya az anyagi jólét, mint egyre hangsúlyosabb célérték felé halad. A feltételezések szerint az anyagi jólét előtérbe kerülése az átmenetet támogató változáshoz tartozó jelenség lehet, amely a gyorsuló fejlődéshez szükséges életminőségbeli és gazdasági hátteret alakítja ki, ahogy ez minden nagy kulturális válság, illetve hanyatlás előtt történt. A gazdasági fejlődés társadalmi és kulturális átalakulást tesz szükségessé és lehetővé (Füstös, 2000).

Megjegyzendő, hogy vannak történészek (Harari, 2016), akik úgy gondolják, hogy az ember középpontba helyezése és a gazdasági növekedés nem a változás mellék eleme, hanem maga a modern kor sajátossága, a fő jellemzője, új értékei. Jelenleg azonban még egy változó időszakban vagyunk, és emiatt is kérdéses, hogy a megjelenő értékek átmenetiek, vagy a krízist jellemző jelenségek.

A válság természetes része a fejlődésnek, amely veszteségekkel is jár, és a későbbi nyereség elérését a veszteségeknek az elkerülése igen erősen gátolja. A kulcskérdés továbbra is, hogy mely értékek megtartandók, és mi az, amin túl kell lépni. A döntések nem csupán a nemzetek, hanem az emberiség jövőjét is meghatározzák. Sőt, úgy néz ki, hogy maga a nemzet és a nemzet fogalma is átértékelődik a globalizálódás során.

Hivatkozások:
Füstös László (2000) Kontinuitás és diszkontinuitás az értékpreferenciákban (1978-1998). Módszertani füzetek, MTA Szociológiai Intézet, Budapest
Harari, Yuval Noah (2016) Homo Deus: A Brief History of Tomorrow. London: Vintage.
Jaspers, K. (1953) The Origin and Goal of History, New Haven: Yale University Press (Part I, Chapter 1)
Kurzweil, R. (2005) The singularity is near: when humans trascend biology. New York: Viking.

--