OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Az infokommunikációs kor generációi - 2. Kultúraváltás
2019. november 17.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

Az infokommunikációs kor generációi

2. Kultúraváltás

Az írásbeliség letűnő korszaka

Egy kultúraváltás időszakának ellentmondásossága abból fakad, hogy a régi értékek nagy része már nem jelent értéket, az új értékek viszont még nem épültek ki, és egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi az értékes és mi nem.

A most éppen hanyatló, és már előre gyászolt írásbeliség kialakulása sem volt mindenki számára elfogadható. Platon a Phaidros-ban és a Hetedik levélben is leírja Szókratész ellenvetéseit az írásbeliséggel szemben: Az írás által, mondja Szókratész, gyengül a memória, mert nincs szükség rá, és így nem használja az ember az emlékezőképességét. A fejben őrzött tudás élő, az ember sajátja, a leírtak csak emlékeztetők a tudásra. Nincs benne bölcsesség. Az írás felszínes tudáshoz vezet, jelentette ki Szókratész (Goody, Watt, 1968).

Szókratész ellene volt a „távoktatásnak” is. Szerinte a leírt tudás a tudás átadója nélkül nem igazi tudás, mert a tudást csak a párbeszéd útján elmélyült gondolatok hozzák létre. Igazi ismereteket csak a személyes kapcsolat során szerezhet az ember.

Szókratész pontosan látta, hogy az írásbeliség nagy hatással lesz az emberi gondolkodásra, és ez nem feltétlenül kedvező hatás. A változás azonban nem kerülhető el. Az ember lustasága és leleményessége végtelen. A következményeket azonban fontos tudatosítani, hogy az új eszközök előnyeit élvezzük, és közben átmentsük a túlhaladottból mindazt, amire továbbra is szüksége lesz az emberiségnek.

Az emberi emlékezőképesség nagyon nagy mértékben megváltozott az írásbeliséggel. A hosszú mondák, üzenetek átadása az emlékezet sokkal holisztikusabb, átfogóbb működését kívánta meg. Az írással lecsökkent ez a terhelés, és meggyengült a holisztikus emlékezési képességünk.

Az írásbeliség terjedésével persze nemcsak veszteségek jártak. Például megnyerte az írás-olvasás tudományát választó emberiség a szekvenciális, lépésről-lépésre történő gondolkodást. Az elemző, logikai információfeldolgozás erőteljesen fejlődött, és átvette az uralmat az emberi gondolkodásban.

Az írás emellett megszabadított a jelentől, és az információ időben nem kötődik már az információ megalkotójához. Az írás-olvasás elvontabb gondolkodást kíván, mint a beszéd és a beszéd megértése, ezért az elemző, logikai, elvont gondolkodás kialakulásában nagy szerepet játszott az írásbeliség kialakulása is (Goody, Watt, 1968).

Az emberi gondolkodásmód, az információfeldolgozás módja is átalakult tehát az írásbeliséggel. Az írás által a beszélthez képes sokkal elemzőbb, lineáris gondolkodásra váltottak az írástudó emberek.

Az írás-olvasás az egymás utáni, módszeres gondolkodást kívánja meg. A beszédet a vizuális, mozgásos és intuitív feldolgozás kíséri, az olvasás esetén csak a rideg, merev betűk állnak rendelkezésre. Ezek azonban sokkal elemzőbb gondolkodást tesznek lehetővé, sőt kívánnak meg, mint a beszélt nyelv.

A digitális kor az újabb axiális korszak

A digitális korban megint változik az információfeldolgozás. A korábbi elemző, lépésről lépésre történő feldolgozás mellett egyre nagyobb szerepet kap az átfogó, téri-vizuális feldolgozás. A technikai eszközök lehetővé teszik, hogy a gyorsan, sok információt hordozó téri-vizuális, sőt, mozgó és audiovizuális ingerekre épüljön az információátadás. Ehhez alkalmazkodik az emberi agy. Újabb lényeges váltás következik be az emberiség gondolkodásában.

Az időszámítás előtti évezredekben az írásbeliség megjelenése gyorsította fel az emberek közötti információcserét, és tette lehetővé, hogy térben és időben számottevően kiterjedhessen az információ átadása. A digitális technika, háttérbe szorítva az írást, ma már kép, hang, mozgás és persze szöveg használatával, valamint az interaktivitást megsokszorozva tranzakcióvá, folyamatos információ cserévé tette az emberek közötti kommunikációt. A technika fejlődésével az ember visszaszerezte a az írásbeliséggel elveszített harmadik dimenziót is. A 3D nyomtatás és a virtuális valóság technikák ismét megváltoztatják a tanulást (Gyarmathy, 2019).

Mindezeket a változásokat nem egyszerűen a technikai fejlődés hozta létre, hanem a technika és ember interakciója. Az emberi gondolkodás is jelentős átalakuláson ment keresztül a technika által, ami egy új fejlődési szintre juttatta el az emberiséget.

Az információs társadalom, a digitális technológia és a média szerepe a megbízható információkhoz való hozzáférésben nagy hatással van a kulturális iparágakra, a kulturális technológiákra, a kereskedelmi tevékenységekre és a politikai rendszerekre mind helyi, mind globális szinten. Az információs korszak, a kibertér és a médiaszolgáltatások globalizációja kihívást jelent a hagyományos, elavult infrastruktúrákra, jogszabályokra és szabályozásra. Ezáltal a tradicionális, formális tanulási terekre is.

Az emberi gondolkodás és tanulás három szintje, formája

Az emberiség a gondolkodás három jól elkülöníthető szakaszát járja be, ahogy a gyerekek fejlődésében is történik:

  1. Tapasztalat, megismerés, érzékek, észleletek, érzelmek hangsúlya a tudásszerzésben – a 7-8 éves korra jellemző tanulás, az írásbeliség előtti korszak.
  2. Rendszerezett tudás, szabályok felismerése és alkalmazása – 12-14 éves korig jellemző tanulás, az írásbeliség korszaka.
  3. A szabályszerűségek keresése, szintetizálás, kritikai gondolkodás – tizenéves kortól ez a felnőtt típusú ismeretszerzés, az írásbeliség elsajátítása utáni korszak.

Az írásbeliség kultúrája megteremtette az elemző, a viszonyokat, összefüggéseket értő, a következményeket követni képes gondolkodásmódot (Hajnal, 1982). Az írásbeliség a középső szakaszt, a rendszerezett tudást hozta az emberiség számára. Ahogyan a kisgyerekek is az írás-olvasás által megtámogatottan jutnak el a lépésről lépésre történő módszeres gondolkodáshoz, ugyanez történt az emberi kultúrában is.

Ezt a tudományos gondolkodás térnyerése is jelezte, de a módszeres, rendszerszerű oktatás ez irányú elkötelezettsége is az írásbeliség kultúrájának jellemző információ feldolgozására vezethető vissza.

A harmadik információ feldolgozásmód

Az emberi információfeldolgozásnak két alapformája a holisztikus, illetve szekvenciális megközelítésmód, amelyek az ember esetében a két agyfélteke eltérő működéséhez köthetők. Épp működés esetén minden tevékenységben az egész agy, pontosabban mind a kétféle feldolgozás részt vesz, bár feladattól és egyéntől függően különböző arányban.

Az emberi kultúrák különbözően értékelték a kétféle feldolgozást. Az írásbeliség korában az elemző gondolkodás volt a kulcs a sikerhez, az azt megelőző korban azonban a holisztikus megközelítés. Mindkét információ feldolgozásnak megvannak az előnyei és hátrányai, és mindegyik alkalmas hiteles kognitív teljesítmények elérésére.

Az infokommunikációs korban elképzelhetetlenül sok információ és lehetőség elérhető. A legfontosabb képesség a lényeglátás, a választani és dönteni tudás. Már nem maga az információ a legfontosabb, hanem az információk értékelése. Nincsen jó vagy rossz, hanem „valamire jó” és „valamire nem megfelelő” létezik. Az infokommunikációs technika rendkívüli fejlődése, az információk könnyű elérése a mérlegelést, a kritikai gondolkodást kívánja meg. Az információ feldolgozás harmadik formájában egyszerre holisztikus és szekvenciális.

A 20. századra az elemző-szekvenciális megközelítés csúcsra járatásával az emberiség eljutott egy következő gondolkodási szintre, amikor már meghaladta az addig vezető gondolkodási módot. Ekkor kezdett el a lineáris gondolkodású „nyugati kultúra” érdeklődni a holisztikus „keleti kultúra iránt”, és a technikai fejlődéssel együtt az információfeldolgozás módja és a kultúra fejlődése is minőségi változáson ment keresztül. Jelenleg ebben az átmeneti folyamatban tartanak a fejlett országok.

Az infokommunikációs kor a szintetizálás kora, amely azáltal hozott új gondolkodási módot, hogy a korábbi polarizált információfeldolgozásokat, a szóbeliség kultúrájának holisztikus világát, majd az ebből fokozatosan kinövő írásbeliség szekvenciális világát egy magasabb gondolkodási szinten egyesíti.

Hivatkozások:
Goody, J, Watt, I (1968) The Consequences of Literacy. In Goody, J (ed.) (1968) Litracy in Traditional Societies. Cambridge University Press, Cambridge. 27-68.
Gyarmathy Éva (2019) 3D-s tanulás nem a jövő, hanem a jelen.
Hajnal István (1982) Írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés. Medvetánc, 2. évf. 2-3 szám. 321-351.

--