OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Az infokommunikációs kor generációi 11 – Emberszerű és nem emberszerű utak
2020. március 22.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

Az infokommunikációs kor generációi

11. Emberszerű és nem emberszerű utak

Az emberiség a kezdetektől fogva saját képére akarja formálni a robotokat, saját neurális működésére, és talán gondolkodásmódjára is. Ez teljesen érthető, hiszen saját magát akarja kisegíteni, hiányait és gyengeségeit a segítő technikákkal csökkentve.

Az ember hiányai és gyengeségei lehetnek természetesek, vagy nevezzük ezeket normálisaknak. Így például korlátozott, hogy mekkora súlyokat tudunk mozgatni, milyen hőmérsékleteket viselünk el, milyen gyorsan tudunk szaladni és számolási műveleteket végezni, mennyi információt vagyunk képesek megjegyezni. Természetes, hogy csak segédeszközökkel tudunk repülni és órákig a víz alatt lenni. Ezekkel a segítő invenciókkal meg tudtuk hódítani a levegőt és a mély tengereket. Már vagy 20 ezer évvel ezelőtt használt az ember a testi gyengeségeinek kompenzálására nem csupán szerszámokat, hanem olyan a testére szerelt segédeszközöket, mint például a hideg elviselésére az állati bőrök, bundák, amelyek lehetővé tették az északi vidékek meghódítását. Ezeknek az eszközöknek a használata szükséges, és a normalitáshoz tartozik a korlátozott hidegtűrés, a folyamatos lélegzés szükségessége és a repülni tudás hiánya, és abnormális, vagy pontosabban szólva atipikus, ha valaki az átlagosnál elviseli védőfelszerelés nélkül a -50 Celsius-t, a mélytengereket, repülni tud, vagy akár gyorsabban fut, számol és rengeteg ismeretet tud megjegyezni segédeszköz nélkül, vagyis ha többet és mást tud, mint a többség.

A segítő technológiák azonban nem feltétlenül a többségre jellemző irányban fejlesztik az egyént, ami persze újabb konfliktusok forrása lehet. Láttuk, hogy már az is viszályt okozhat, ha műlábat kap valaki. Mi lenne, ha nem műlábakat, hanem szárnyakat kapna? A segítő technológia főképpen az ember szokásos fizikai és szellemi működésére irányul, és ez vezet oda, hogy ezen technológiák többsége a humán fizikai és szellemi működést mintázza. Mindezek következtében a mesterséges eszközeink az emberi test és szellem pótlásai, kiegészítői, így az ember fizikai és mentális jellemzőihez igazítottak. A probléma az, hogy az ember fizikai formájában nem igazán megfelelő szerkezet a nagyobb erőkifejtésre, gyorsabb haladásra, ezért a hatékony fizikai munkára vagy a sebes haladásra készült eszközeink nem az emberi alkatra formáltak.

A különböző munkákra alkalmazott robotok sem hasonlítanak az emberre, hanem sokkal praktikusabb szerkezetük van. Ugyanez igaz lehet kognitív téren is, és megjósolható, hogy az AI ezért egyre inkább el fog térni az emberi gondolkodástól, ha igazán hatékony akar lenni. Az első komoly jel erre az AI-nak a go játékban aratott sikere. 2016-ban a világelső dél-koreai go mester, Lee Se-dol 4-1-re veszített a DeepMind AlphaGo-jával szemben, de nem akárhogyan.

A keleten „baduk” néven ismert go több mint 2500 éves Kínából származó táblás társasjáték, amely sokkal több intuíciót kíván, mint például a sakk. Ezért sokáig tartotta magát a hit, hogy a gépi intelligencia nem tud ezen a téren győzedelmeskedni. Az AI győzött, méghozzá olyan játékkal, amelyben némely lépése érthetetlennek, felfoghatatlannak tűnt, annyira, hogy teljesen zavarba hozta a szakértőket, és különösen nagy hatással volt Lee-re. Valószínűleg nem csak a vereség, hanem a gondolkodásnak egy egészen más útjával való szembesülés is vezette, hogy otthagyja a go játékot.

Az AlphaGo a felkészítésekor go játékosok nagyjából 30 millió darabos lépés-gyűjteményét kapta, ezzel lehetővé téve, hogy megismerje a jellemző algoritmust, és megtanulja önállóan játszani a játékot. Így már ugyanolyan jól tudott játszani, mint a humán játékosok. Ezután azonban saját maga ellen játszatták a gépet, és így a gép tapasztalatot szerezhetett, hogy egy-egy helyzetben melyik lépés a legjobb, és ennek megfelelően finomhangolta magát. Néhány millió játszma után az AlphaGo profi játékossá fejlesztette önmagát. A fejlődés azonban nem állt meg. Miután az AI legyőzte a legjobb humán go játékost, a továbbfejlesztett változat a győztes AI-val szemben is nyert azzal, hogy saját tanárává vált. Az új AlphaGo Zero program nem az emberi gondolkodást követi, mert már nem a beletáplált humán játékokon tanul, hanem újra és újra önmaga ellen játszik, ahogyan egy algoritmus már 2015-ben magától megtanult sikeres videójátékos lenni. A gépnek semmilyen információt nem adtak meg előre, csak azt, hogy szerezzen sok pontot a játékban. Vagyis kihagyták az emberi gondolkodást, a gép szabadon fejlődött.

Az AI az e-sportban is győzedelmeskedett, úgyhogy most már mint e-sport trénert is alkalmazzák. A nem humán kognitív megoldások felé tart az AI, mert a humán képességek már nem csupán konkrét készségek és ismeretek terén bizonyult a gépinél gyengébbnek, hanem a gondolkodás magasabb szintjein is.

A mai ember elődje, a Homo Erectus 2 millió évig létező faj volt, így feltételezhető, hogy az életmódja szempontjából rendkívül alkalmas volt a testi-mentális felépítése. A Homo Sapiens fizikailag/fiziológiailag nagyon hasonló maradt, tehát ebben a tekintetben a leginkább nomád életmódra, gyűjtögetésre és vadászatra készült, és csak Sapiens volta vitte rá ettől nagyon eltérő életmódra. A vadászatra, gyűjtögetésre, mozgásra és társas életre készült alapfelszereltséggel az ember már a gazdálkodásra való átálláskor is meglehetősen megnyomorodott a nem természetéhez illő munkákban. Sőt az agyát is be kellett szorítania a papírvilág kétdimenziójába, ami nem is ment könnyen. Az analfabétizmus a 20. századig normál jelenség volt, és még most sem mindenki tud írni-olvasni, sőt még megfelelő tanítás mellett sem képes a gyerekek legalább 10 %-a rendesen megtanulni az olvasás. Az a helyzet, hogy 5000 év alatt sem sikerült az emberiségnek igazán leszoknia a három dimenzióról, amelyben az agya a legjobban működik.

Vagyis a fiziológiai alapformánk az őskorból maradt ránk, és lehet, hogy a jelen fizikumunk és agyfiziológiánk, mentalitásunk és kultúránk meghatározó mértékben tapad az ősi mivoltunkhoz. Genetikailag alig változott az ember, viszont az életmódja a kulturális váltások során jelentősen átalakult, ami megkülönbözteti minden más általunk ismert fajtól. Emiatt a fejlődés vizsgálatát az ember társadalmi-kulturális változásainak irányába is érdemes kiterjeszteni, mielőtt az intelligenciájával foglalkozunk.

Szakirodalom
Levinovitz, Alan (2014) The Mystery of Go, the Ancient Game That Computers Still Can´t Win.
Silver, D., Schrittwieser, J., Simonyan, K. et al. (2017) Mastering the game of Go without human knowledge. Nature 550, 354–359. doi:10.1038/nature24270

Gyarmathy Éva

--