OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Az infokommunikációs kor generációi 13 – A digitális kor gyermeke a 3.0-ás gyerek
2020. április 14.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

Az infokommunikációs kor generációi

13. A digitális kor gyermeke a 3.0-ás gyerek

Az 1.0-ás verziójú gyerek volt a digitális bevándorló, aki még elviselte az iskola egyirányú információ-áramoltatását, majd 1.0 módra beállt a hierarchikus munkahelyi rendbe.

Most a 2.0-ás generáción van a sor. Ez az Y generáció, amelyet a lusta, azonnali kielégülésre irányuló internet-függő generációként jellemeznek a szakemberek. Az ő esetükben az alacsonyabb verziószámú iskola már nem tudta betölteni a szerepét, és nyilvánvalóvá vált az össze nem illés. Ez egyelőre a tanulókról kiállított rossz bizonyítványok, illetve tanulási és egyéb zavarokat azonosító diagnózisok formájában jelenik meg.

Ezt a léhának tartott generációt fiatal felnőttként a magas igények jellemzik. Az American Express NGen Fellows Program (2009-2010) vezető beosztású fiatalokat hozott össze, és egyebek mellett ennek a 40 év alatti életkorú, magas képzettségű csoportnak a jellemzőit, tanulási és munkavállalási igényeit vizsgálta.

Az eredmények szerint ez a generáció

A tanulására jellemző:

Nem tűnik teljesen használhatatlan generációnak. A 2.0-ás működés egyértelműen tetten érhető az NGen, avagy Y generáció már munkába állott vezető képviselői esetében. A fenti vizsgálati eredmények alapján elég érthető a felnövekvő nemzedékek és a régi generációs iskola összeférhetetlensége, pedig még csak most jön az igazi kihívás, hiszen a gyors környezeti változások gyorsan növelik a gyerekek verziószámát. Itt a gyerek3.0., és az oktatás még a 2.0 szintet sem érte el teljesen.

Harmadik kultúrás gyerekek

A „third culture kids” vagyis „harmadik kultúrás gyerek” kifejezést először Ted Ward szociológus alkalmazta olyan gyerekekre, akik szüleik helyzete miatt életük nagy részét szülőföldjüktől távol élik, attól eltérő kultúrákban fejlődnek (McCaig, 1992). Helyzetükből adódóan szintetizálnak kultúrákat, és nem eresztenek gyökeret, így az infokommunikációjuk nyitott és erőteljes. Mindehhez az infokommunikációs kornak megfelelő szemléletet kell felépíteniük. Nem véletlen, hogy már 1984-ben Ted Ward a „jövő állampolgárainak prototípusaként” írta le ezeket a gyerekeket. Nagyon jól előrevetítik az infokommunikációs kor következő generációinak, a digitális bennszülötteknek a jellemzőit.

A „third culture kids” jellemzői által a digitális bennszülöttek nemzedékeinek, a 3.0-ás gyerekeknek a leírását kapjuk:

A digitális bennszülöttek, a Z és az Alfa generációk már egyértelműen ezeket a jegyeket mutatják. Bíznak a személytelen rendszerekben, jobban, mint a körülöttük lévőkben. A tudás elérhetőségét és a tanulás örömét természetesnek tekintik. Válogathatnak és válogatnak, mert a megnyílt információs és lehetőség térben e nélkül elvesznének.

A gyerekek szeretnének felkészülni a jövőre, nyomogatják a gombokat, használják a technikát, mert érzik, ami játék, az, az igazi tanulás. Ezért rendkívüli szellemi erőfeszítéseket is hajlandók tenni. A technikán keresztül tudják legjobban kifejezni magukat, még a bizonytalanságukat, szorongásaikat is. A technika mediátor – eszköz és nem cél.


Kép forrása

Tudásszerzés és tudásszervezés – hálózatos gondolkodás

A leggyakoribb 1.0-ás ellenérv a változásokkal szemben, hogy a 2.0-ás vagy 3.0-ás megoldások a csoportmódszerek, illetve a technika nélkül nem jönnének létre. Ezekkel azonban a minősítő-büntető szemléletű oktatás nem tud mit kezdeni. Azért idegen test az iskolai oktatásban a csoportmunka és a digitális technika, mert a rendszer nem tartja hitelesen minősíthetőnek az egyéni teljesítményt, ha az a társak és a technika segítségével jött létre.

Az alapvető tévedés ebben az, hogy az ember mindig is a társak és a technika segítségét használta, és ez segítette a fejlődést, valamint a teljesítmények elérését. Az utóbbi évszázadokban mindez csak begyorsult. A mindennapi életben családi és munkakapcsolatokban hozunk létre értékeket, nem egyénileg, és már a kőpattintással és a tűz feltalálásával is a technológiai megoldásokra támaszkodott az emberiség.

Az információáramlás korábban nehézkes és lassú volt, ezért a társas tudásalkotás csak kis hatékonysággal működött. Most azonban a hálózat összehozhatja az embereket, és ahogy Z. Karvalics László és Vietorisz Tamás (2007) írja, „milliónyi kis tudáskazán” fűthet.

Az ismeretek és a képességek mind működésüket, mind pedig fejlődésüket tekintve szoros kölcsönhatásban vannak egymással (Csapó, 2003). A megsokszorozódott információtömeg, ismeret kezelésével a gondolkodási képességek is megváltoznak.

A hálózatosodás szükségszerűen több szinten is megtörtént:

Szakirodalom
American Express Ngen Fellows – Convened by Independent Sector, 2009-2010. American Express, Final Report
Csapó Benő (2003): A képességek fejlődése és iskolai fejlesztése. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Gyarmathy Éva (2016): A tudomány és a harmadik kultúra. Fókuszpontok. Úton az ifjúság megismerése felé, pp. 80-97.
Z. Karvalics László, Vietorisz Tamás (2007): „Milliónyi kis tudáskazán”. Az oktatás átalakítása és a fenntartható világba való átmenet. Eszmélet, 75. 5-36.

Gyarmathy Éva

--