OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Az információs kor generációi 14 – A digitális kor tudása és az ehhez vezető út
2020. április 25.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

Az információs kor generációi

14. A digitális kor tudása és az ehhez vezető út

A 6K felbontású oktatás

Az igen nagy képfelbontások közé tartozik jelenleg a körülbelül 6000 (6K) vízszintes képfelbontás. A tanításban is a nagy felbontást, vagyis a tanulás nagyon pontos megközelítését jelentheti a 6K.

Ha ugyanis az ideális iskoláról kérdezik meg a diákot, szülőt, pedagógust, és egyéb szakembereket, elég jó eséllyel valamilyen formában mindenki megemlíti a 6K elemeit:

  1. Kezdeményezés, önállóság, a választás lehetősége
  2. Keretek, közösen kialakított szabályok
  3. Kavalkád, sokféleség
  4. Kommunikáció, együttműködés, társas helyzetek
  5. Kreativitás, alkotó tevékenység
  6. Kritikai gondolkodás, értelmezés, saját tudás kialakítása

Az így összerakott jellemzők egy a digitális generációk tanulását kiválóan segítő iránymutatást adnak. Ennek a vezérvonalnak a követésével, és ehhez persze rengeteg felkészüléssel, erőfeszítéssel, bárki 21. századi tanulás szervezővé válhat.

A szürke eminenciás

A pedagógus szakma tanulásszervezői szakértéssé alakul. A gyerekek vezetése helyett a gyerekek haladásának, fejlődésének, útjának egyengetése a feladat a digitális nemzedékek tanításában. Ezért a pedagógus egyre inkább a háttérbe húzódik, és afféle szürke eminenciásként mozgatja a szálakat. Inkább egy tutorhoz hasonlóvá lesz a munkája. Ez azzal jár, hogy sokkal aktívabb tanórán kívül, mint a tanórán. A cél, hogy a tanórán a tanulók legyenek aktívak. Ez akkor érhető el, ha a tanórára úgy készül a tanár, hogy ott nagyon sokféle diák lesz, akik sokféle képességgel, tudással és érdeklődéssel érkeznek.

A tanuló aktivitásszintjét a tanár befolyásolja. Minél jobban a háttérbe vonul, annál jobban nő a tanuló aktivitása. Ahhoz azonban, hogy ez az aktivitás eléggé célirányos legyen, megfelelő háttérmunkát kell végezni. A tanuláshoz:

Az informatika óra, mint prototípus

Az informatika tanítása kiváló példa a 21. századi tanításra, mert ez a tantárgy a digitális kultúrában jött létre. Tulajdonképpen így prototípusnak tekinthető.

Az informatika-számítástechnika tanulása alól a specifikus tanulási zavarokkal küzdő diákoknak és egyéb „papíros” gyerekeknek nincs szüksége felmentésre, mert a hiperaktivitás és a figyelemzavar sem hátrány, sőt a kiemelkedő képesség sem probléma, ha a pedagógus nem próbálja a régi módon tanítani ezt az új tudományt. Amint felmentésekre van szükség informatikából, az azt jelzi, hogy ez a tantárgy is visszarendeződött a régi szemléletbe, ami végképp a fából vaskarika esete.

Egy mai informatika órát megfigyelve a jövő tanóráinak egyik megjelenési formáját láthatjuk. Az informatika-számítástechnika tárgyban a tanulók

Ezek a paraméterek jellemzőek a hatékony tanulásra, és különösen a digitális kultúrában ezek a szükséges és lehetséges útjai a tanításnak. A digitális kor pedagógusa az informatikát tanítókra hasonlít leginkább, akár egyetlen digitális eszköz használata nélkül is. Az informatika-számítástechnika tárgyban tanító személy

A tanításnak meg kell küzdenie azzal a ténnyel, hogy az ismeretek könnyen elérhetővé váltak, és azzal, hogy a gyerekek a korábbiaktól eltérő képességrendszerrel érkeznek az iskolába. Ehhez viszont a pedagógusoknak a korábbiaknál tudatosabban kell a gyerekek kognitív képességeit fejleszteni, amellett, hogy különböző gondolkodásmódokra tanítanak. A tanítás fejlesztő tanítássá alakul, és nem csupán a kisgyerekek tanítása, hanem az élethosszig tartó tanulás támogatása is összetett folyamat, amely kompetenciák fejlesztésére irányul.


A kép forrása

Kompetenciák a digitális korban

A kompetencia szó hozzáértést jelent, vagyis összefoglalja mindazokat az ismeretek, készségek és attitűdöket, amelyek adott területen való sikeres tevékenységhez szükségesek.

A tanításban már régóta megjelent a fogalom, de az alkalmazás szintjén való terjedését gátolja a rendszer változatlansága. Amíg a tanítás tantárgyakban történik, és ezeket minősíti a tanár, addig nem lehet szó kompetencia alapú oktatásról. A legfontosabb gát, hogy a kompetenciákat nehéz minősíteni, mert összetett konstruktumok. A 21. századi szemlélethez illően nem is kategóriákban, hanem értékekben mérhető.

Hivatalos és nem hivatalos leírásokban számos kompetencia terület kerül felsorolásra. Lényegében bármilyen emberi tevékenységterület lehet kompetencia, amihez ismeretek, készségek és attitűdök tartoznak. A kulcskompetenciák olyan fontos csomópontok az emberi tevékenységekben, amelyek transzferálhatók különféle célok, problémák megoldására, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az egyén a személyiségét és saját lehetőségeit kifejlessze, ami által sikeres lehet a társadalomban. A kulcskompetenciák lényegében egy adott kultúrában az eladható tudás hátterét adják.

Nyilván azok lesznek könnyedén sikeresek, akiknek a legfőbb egyéni kompetenciái megfelelnek a kulcskompetenciáknak, ezért minden korban lesznek előnyös és még előnyösebb egyéni kompetenciák. A tanítás gyakorlatához a kulcskompetenciákat szükséges meghatározni, amelyek irányt adnak az adott kultúrában a tanulás számára, függetlenül az egyéni kompetenciáktól. Az egyéni kompetenciák ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül, mert a személyre szabott tanulásban ezek kiváló motivációs hátteret jelentenek, és jól használhatók a tanulás katalizálására.

Álljon itt összefoglalva a digitális bennszülöttek és a digitális kor elemzése alapján levezetett kulcskompetencia listajavaslat:

A tanórai anyag, projekt, probléma feldolgozása során a fenti kompetenciák mentén értékelheti a diákok tevékenységét a pedagógus. Értelemszerűen ez akkor lehetséges, ha olyan anyagokon dolgoznak a tanulók, amelyek során a különböző kompetenciák közül valamelyikek használatára szükség van.

Összefoglalva

A 21. századi pedagógus a háttérből irányítja a tanulást. A tanuló aktív az órán, a pedagógus ennek előkészítésében tevékeny. Nem tantárgyakban, hanem kompetenciákban gondolkodik, és a sokrétű tevékenységek során ezek mentén értékeli a diákjait.

Gyarmathy Éva

Szakirodalom
Gyarmathy Éva (2012) Diszlexia a digitális korszakban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

--