OFOE | Nyomtatóbarát oldal: A szimbolikus család
Archív
: Elmélet

Boreczky Ágnes

A szimbolikus család

Az előadás rövid összefoglalója

A családdal kapcsolatos modern mítoszok egyike a család válságjelenségeiről, kiürült, tönkrement kapcsolatokról, válásokról, elhanyagolt gyerekekről szól. A mítosz kimondottan vagy kimondatlanul a régi idők harmóniájának idillikus képzetéből, a családi tűzhely melegének biztonságából és a családi béke, az egymás iránti törődés nosztalgikus érzéseiből, tudományosan pedig a nukleáris kiscsalád és a személyiségfejlődés összefüggéseinek normalizálásából táplálkozik.

A fenti mítosz egy viszonylag új keletű, Magyarországon kevéssé ismert családfelfogás, a szimbolikus családelmélet segítségével átírható. Erre annál is inkább szükség van, mert a szociológiai kutatások egyértelműen a családi determinációs hatások felerősödésére, a család szerepének növekedésére utalnak.

A szimbolikus család fogalma az együttélő család, illetve az elődök által is közvetített, hely-, helyzet- és önmeghatározást alakító család(kép) különbségén alapul. Ez utóbbi a szimbolikus család, melynek működése és funkciói többféleképpen értelmezhetők, így például a

szintjén.

Felfogásom szerint a társadalmi tér történeti időszerkezetében a szimbolikus család jelöli ki azt a saját teret, amelyen belül az egyéni döntések megszületnek, és amelyek az egyéni mozgások keretét képezik. Ez úgy is értelmezhető, hogy az utódok számára több választási lehetőséget, de nagyobb kényszert is jelent, ha a szimbolikus tér heterogén, vagyis többféle valóságot, többféle eltérő valóságélményt, többféle mintát reprezentál, illetve hogy minden újszerű döntésnek, új pályának mozgástérnövelő hatása van.

Ugyanakkor adott társadalmi szituációban a családi történetek (pályák, minták) szinkronizálódnak. Az így létrejövő homogenitás addig tart, amíg a társadalmi konszenzus; amikor a társadalmi szituáció megváltozik, az egyneműség is felbomlik. A történetek szétesnek, újra kell alkotni, újra kell mondani őket. Az új helyzethez való alkalmazkodás sikeressége részint azon múlik, hogy van-e a családban elég más (történetként is elmondható) tartalék minta („kulturális tőke”?), hogy sikerül-e a családot saját történeti-társadalmi terén belül más pályára állítani. Ez utóbbi állítást megfordítva talán az is megfogalmazható, hogy valójában az a család a hátrányos helyzetű, ahol a tágabb család mintái zárványozódnak, ahol hiányoznak a helyzet változtatásához szükséges, megélt realitással bíró, egyben legitimált alternatívák.

(Az előadás elhangzott az „Elvárások kereszttürében” című IV. Országos Osztályfőnöki Konferencián, 2004. november 27-én.)

--

Ajánlott irodalom

Ábrahám Miklós (1975): Feljegyzések a fantomról - Freud metapszichológiájának kiegészítése. In: A megtalált nyelv (Szerk. Ritter Andrea-Erős Ferenc), Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2001. 66-71.p.
Assman, J. (1999): A kulturális emlékezet. Budapest, Atlantisz Könyvkiadó
Boreczky Ágnes (2004): A szimbolikus család. Budapest, Gondolat K.
Gergen, K.J. (1991): The Saturated Self. Basic Books
Gillis, J.R.(1996): A World of Their Own Making: Myth, Ritual, and the Quest for Family Values. New York, Basic Books
Gillis, J.R. (1996): Making Time for Family: The Invention of Family Time(s) and the Reinvention of Family History. Journal of Family History, Vol.21, Jan. 1996, 4–21.p.
Ricoeur,P. (1999): Narrativák 3. Emlékezés-felejtés-történelem. In: A kultúra narrativái (szerk. Thomka Beáta), Budapest, Kijárat Kiadó
Szondi Lipót (1996): Ember és sors. Budapest, Kossuth Könyvkiadó
Tengelyi László (1998): Élettörténet és sorsesemény. Budapest, Atlantisz