OFOE | Nyomtatóbarát oldal: „Fortélyos félelem igazgat…”
2006. január 11.
: Elmélet

Sallai Éva – Szekszárdi Júlia

„Fortélyos félelem igazgat…”

Szülői vélemény az iskoláról

Mozart Varázsfuvola című operájában a szerecsen Monostatos és a madárember Papageno egymást megpillantva riadtan menekül a számára ismeretlen és különös lénytől. Ez a jelenet egyre gyakrabban idéződik fel bennem, amikor azt tapasztalom, hogy szülők és pedagógusok kölcsönösen valami titokzatos és veszélyes ellenfelet látnak a másikban.

Felháborodott szülő telefonál be a délelőtti Napközben című interaktív műsorba. Elmeséli, hogy a gyereke hazahozott egy kérdőívet, amelyen a szülőnek kellett véleményt mondania az iskola működéséről, a pedagógusokról, az osztályfőnökről. Mivel a gyerek szerint a kitöltés önkéntes volt, a szülő úgy döntött, nem válaszol a kérdésekre. A kérdőíveket állítólag csak az „osztályfőnök néhány kedvence” adta be. Néhány nap múlva a történetet elmesélő szülő, mivel gyereke szerint az osztályfőnök igencsak mérges volt a kérdőív beadásának elmaradása miatt, kitöltötte a lapot. Mivel a leadó személye így feltételezhetően nem maradhatott titokban, a szülő („gyermeke védelmében”) csupa közömbös választ adott.

Ha ebben az egyedi esetben próbáljuk fellelni az általánosítható problémákat, többek között a következő kérdések vethetők fel.

A rádióműsorban szülők és pedagógusok azt engedték sejtetni, hogy még a legjobb szándékkal kiadott kérdőívek esetében is számos buktató rejlik a véleménygyűjtés ezen módjában.

A szülő általában gyereke iskolai élményei, valamint saját személyes benyomásai alapján alkot véleményt az iskoláról, s ez a vélemény természetéből adódóan szubjektív. A megélt történések hatása többnyire nagyon erős, az aktuális események nagymértékben meghatározzák az iskola működéséről, a pedagógusokról alkotott képet. A kérdőívekből nyert adatok statisztikai értékelése önmagában nem adhat pontos visszajelzést az intézményről, a pedagógusról. Még akkor sem, ha a szülő nem tart a retorziótól vagy azért, mert az intézmény légköre alapján ez a gyanú fel sem merül, vagy pedig azért, mert sikerül garantálni az anonimitást.

A rádiós beszélgetésen jelen lévő oktatási biztos szerint az iskola közszolgáltatás, a szülőknek tehát joguk van ezt a szolgáltatást minősíteni. Ezzel lényegében egyet lehet érteni, de úgy vélem, nem hagyható figyelmen kívül, milyen módon, milyen tartalommal történik ez, és ami a leglényegesebb: létezik-e az iskola és a szülők, a pedagógus és a család között olyan minőségű kapcsolat, amely ilyen formában is lehetővé teszi a szülői vélemények őszinte megfogalmazását. Ha hiányzik a kölcsönös bizalom, a hasonló véleménygyűjtések könnyen formálissá, konfliktusok gerjesztőjévé válhatnak.

Ezek pedig csak tovább rontják a helyzetet, mélyítik a szakadékot szülők és pedagógusok között. Ha a szülői vélemények nem kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló együttműködés keretei között fogalmazódnak meg, ha a pedagógusnak jó oka van félni attól, hogy a szülők részéről váratlan támadások érhetik, s ezáltal veszélybe kerülhet még a munkahelye is, nem várható sok jó a minőségbiztosításnak ettől a módjától.