OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Azok a vidám, gondtalan tanév végi napok...
Archív
: Elmélet

Azok a vidám, gondtalan tanév végi napok...

Pillanatkép a szentendrei HÉV-ről:

A zsúfolt szerelvényen utazó, 9-10 éves gyerekekből álló osztály túl van a tanév végi szabadidős program első napján.

Tanítónő: Gyerekek, a szülők egy részének már adtam írásos tájékoztatást a holnapi programról: 9-kor találkozó az iskola előtt, mozi utána gyrosozás. Kérek szépen mindenkitől 4 db BKV jegyet, 1000-1500 forintot gyrosozásra és innivalóra. (Néhány gyereknek, akiknek a szülőjével valószínűleg nem találkozott reggel, kiosztja a tájékoztató cédulákat).

Kislány: Tanító néni, én vegeteriánus vagyok.

Tanítónő: Elég szomorú, akkor te hozz pénzt pattogatott kukoricára! Ennyi a szülők hozzájárulása a holnapi naphoz, a mozit mi álljuk az osztálypénzből.

Kisfiú: Tanító néni, a holnapi programon nem tudok részt venni, mert már az eddigi befizetés is megterhelő volt nekünk...

Egy utas: A mozi. is legalább 900 forint, ez összesen már majdnem háromezer...

Egy másik utas: Ezt is a szülők fizették ki, hiszen miből van vajon az osztálypénz?

Tanítónő nem reagál, elfordul.

A tanév végi napok általában lazábban telnek, az iskolák többsége ezt a tanulás szempontjából már amúgy is holt időszakot használja ki szabadidős programokra, kirándulásra, városnézésre. A pedagógus nincs könnyű helyzetben. Hiszen felelősséget kell vállalnia a kisebb-nagyobb gyerekek biztonságáért; boldogulnia kell a kötöttségekből kiszabadult gyerekcsapatok fegyelmezésével; el kell viselnie, hogy vadidegen felnőttek szemrehányó megjegyzéseket tesznek tanulói viselkedésére vagy az ő nevelési módszereire, esetleg pusztán arra a tényre, hogy a tömegközlekedési eszközökön megzavarja nyugalmukat a gyerekek óhatatlanul zajos és nyüzsgő társasága. Meg aztán olyan programokat is kell szerveznie, amelyek, amellett hogy tanulságosak, le is kötik tanítványait, felkeltik a kíváncsiságukat, és amelyek végső soron értékes élményekhez is juttatják őket. A nehézségek korántsem teljes listájához egyre súlyosbodó gondként csapódik még a programok finanszírozásának egyre megoldhatatlanabb gondja. Hiszen nem lehet minden megmozduláshoz pályázati pénzhez jutni, és egyre szélesedik azon szülők tábora, akik számára a néhány ezer forintos kiadás is megterhelő. „Az év végi osztálykirándulásoktól legalább annyira tartanak a szülők, mint a tanévkezdéstől, tapasztalataik szerint ugyanis ilyenkor ezreket kell »bedobni« a közös kasszába a gyerekek kikapcsolódásaira” – olvasható például a Népszabadságban (Ötvenezer forintos utazás a fővárosban).

Vajon mi járhatott a fenti történetben szereplő pedagógus fejében? Hogyan érezhette magát ebben a helyzetben? A benne lappangó feszültséget is jelezte, ahogyan a „vegeteriánus” kislány felvetésére reagált. Persze, lehetett volna elfogadóbb, türelmesebb, de nem lehet csodálkozni azon, hogy éppen ezen a ponton lett elege az egészből, és fogadta meg magában, hogy többé nem szervez külön programokat az osztályának, megteszi nekik az iskolaudvar vagy a közeli játszótér (ha egyáltalán van ilyen).

A tanítási órán kívüli programokra szinte egyáltalán nincs forrás az iskolák többségében. És a szülők zsebe sem éppen feneketlen kút. Persze kínálat, óriási és vonzó kínálat van a piacon. De talán ezen a területen mégsem a piaci viszonyoknak kellene diktálniuk.

SZJ