OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Kongresszusi köszöntő
2007. november 21.
» Hozzászólások (0)
: Háttér

Kongresszusi köszöntő

„… a hetedik te magad légy!” (J.A.)

2008 augusztusára több különböző, az oktatásban tevékenykedő szervezet összehívta a VII. Nevelésügyi Kongresszust. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez világra szóló dolog lesz-e, vagy csak egy a nevelésről szót cséplő szakmai rendezvények közül. A rendezvény szlogenjével („Az oktatás közügy”) mindenesetre tudunk azonosulni. Ezért a februári felhívás után az OFOE jelezte is csatlakozási szándékát. Most gyakorlatilag partnerszervezete vagyunk a kongresszusnak, még az is lehet, hogy aktívan beleszólhatunk abba, hogy mi legyen, persze az is lehet, hogy nem. Tehát kongresszus lesz, és abban reménykedünk, hogy ha már lesz, lesz haszna és értelme.

Őszintén bevalljuk, hogy nem érezzük rózsásnak az oktatásügy jelenlegi helyzetét, sőt még azt is, hogy nemigen látunk javulásra utaló jeleket sem. Mint civil szervezet eddig is törekedtünk teret adni a konstruktív párbeszédnek. A mi beszélgetőpartnereink elsősorban a pedagógusok és a szakmai civil szervezetek. Azért ők, mert – legalábbis mostanáig – elsősorban ők figyeltek és reflektáltak az általunk felvetett gondolatokra. Ez sokkal kevésbé igaz a pedagógiai kutatókra, és az oktatáspolitika alakítóira.

Várhatnánk augusztusig, de miért ne vágnánk bele hamarabb. A virtuális tér adott, a problémák tagadhatatlanok, van miről beszélni. Minél előbb kezdjük, annál hamarabb túljuthatunk a panasz és reménytelenség fázisán, és kikristályosodhat a párbeszédből valami, ami előbbre visz. Legyen ez – Takács Géza szavaival – „kis kongresszusi felajánlás”, vagy legyen egyszerűen gondolkodó emberek párbeszéde. Csak kezdődjön már el!

A Virtuális kongresszus hozzászólásait (leveleket, naplórészleteket, esszéket stb.) 1-2 heti rendszerességgel tesszük közzé. A hozzászólók számára teljes szabadságot kívánunk biztosítani, és reménykedünk abban, hogy különböző vélemények közzétételével sikerül eljutnunk a konstruktív, a problémákat tisztázni és meghaladni kívánó vitáig. Természetes, hogy mindenki más nézőpontból, saját élettapasztalatai, élményei, sikerei és kudarcai tükrében látja a közoktatás dolgait. Bízunk abban, hogy ha minél több oldalról sikerül ránéznünk az előttünk tornyosuló problémahalomra, világosabban fogunk látni, és talán még egymáshoz is közelebb jutunk.

Természetesen az olvasónak is lehetősége van hozzászólni. Még az is lehet, hogy egy-egy kommentárból is egy újabb cikk kerekedik…

A szerkesztők