OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Alkotva tanulunk
2008. szeptember 21.
» Hozzászólások (0)
: Háttér

Alkotva tanulunk

Tevékenység-központú foglalkozások

A könyv tömören és világosan ismerteti a tevékenység-központú tanulás elméleti kérdéseit, röviden elemzi a korosztályra jellemző tanulás-lélektani jellemzőket, és leírja a tanulásszervezés általános módszertani kérdéseit.

Különösen vonzóvá teszik a kötetet a tematikus csoportosításban közölt foglalkozástervek. Ezek változatos feladatsorokat, játékos gyakorlatokat tartalmaznak az önismeret és a társas készségek fejlesztéséhez, a szövegértéshez, szövegalkotáshoz, a tér- és időbeli tájékozódáshoz, a számoláshoz, méréshez és elemzéshez.

A könyv felépítése is jelzi, hogy a hagyományos tantárgyi célokról ezúttal a sokoldalú képességfejlesztés szempontjainak érvényesítésére helyeződik a hangsúly. Mivel többnyire a szerzők által kipróbált foglalkozásokról van szó, a leírásokhoz a gyakorlati megvalósítást közvetlenül segítő hasznos tanácsok, továbbgondolásra ösztönző kiegészítő megjegyzések is kapcsolódnak.

Részletek a kötet bevezető fejezeteiből

Az utóbbi néhány évtizedben jókorát fordult a világ, miközben iskola- és tudásképünk változatlan maradt. Tekinthetjük-e továbbra is az iskolát az ismeretek, tapasztalatok, tudás kitüntetett forrásának és letéteményesének akkor, amikor a gyermekre iskolán kívül, magánéletében kontrollálatlanul záporoznak az ingerek, ismeretek és tapasztalatok? Mi az iskola dolga a megváltozott helyzetben? Mi a pedagógia célja, mit jelent a „tanítás” fogalma a napjainkra jellemző körülmények között? Mivel és mire neveljen az iskola?

Ha ezekre az alapvető kérdésekre nem adunk választ, nem marad más, mint hogy tehetetlenül figyeljük, ahogyan a körülmények nyomásának engedő improvizációnk rendszertelenül és rendezetlenül szétfeszegeti a meglévő kereteket. A rendszerszerű választ csak akkor leszünk képesek megtalálni, ha újragondoljuk és világosan megfogalmazzuk az iskola célját és feladatát.

Ezekben a megismerő tevékenység és a hagyományos értelemben vett „tanulás” az élmény-, illetve a tevékenységközpontú tanulásszervezésben kapcsolódik össze. Ez a módszer nem más, mint a természetes emberi tanulási formák újra felfedezése és szervezett iskolai keretekhez való adaptálása. Módszertana ugyanúgy megtanulható, mint a tanári előadás, a kérdve kifejtés, az áttekinthető táblakép vagy a kikérdezés jól ismert didaktikai fogásai. Erénye abban áll, hogy jobban illeszkedik a spontán emberi megismerés sajátosságaihoz, és jobban alkalmazkodik az információs robbanás nyomán keletkezett környezeti körülményekhez.

A tevékenység-központú tanulásszervezés lényegét kiválóan kifejezi egyetlen angol szó: practise = használni, gyakorolni. Ez az egy szó azt képes tömören kifejezni, hogy a kompetenciákat használat közben gyakoroljuk és gyakorlás közben használjuk; bár a magyar megfogalmazás meglehetősen kacifántos, nagyon is egyszerű jelenséget takar. Arról van szó, hogy az orvos vagy az ügyvéd, amikor praktizál, akkor (optimista felfogás szerint) minden új esetből maga is tanul, s az így felhalmozott és folyamatosan bővülő ismereteit, tapasztalatait használja praxisában. Ezt a fajta tanulási folyamatot igyekszik az iskola a tevékenység-központú tanulásszervezéssel szimulálni.

Nyilvánvaló, hogy akkor, amikor a tanulási folyamat élményszerűségét hangsúlyozzuk, a diák élményeiről beszélünk; vagyis a fókusz szinte automatikusan átkerül a „tanár/tanít” cselekvésről a diák tanulási folyamatára. A „tanulásszervezés” kifejezés a „tanítás” fogalmát váltja ki, és a tanár megváltozott szerepére utal. Fontos azonban látni, hogy a „tanulásszervezés” kifejezésben szerepel a „tanulás” szó! Tehát a tevékenység nem önmagáért való.

A tevékenység-központú tanulásszervezés és foglalkozásvezetés a tudásátadás, ha úgy tetszik: „tanítás” sajátos módja, hiszen a tevékenységgel konkrét, előre meghatározott céljaink vannak. Ezek között a célok között a készségfejlesztéssel együtt ugyanúgy szerepel a tudás közvetítése is, mint a hagyományos, ismeretközlő tanítási folyamatban. A „tevékenység-központúság” tehát olyan tanulásszervezési mód, ahol a diákot az ismeretszerzési folyamat aktív, cselekvő részesévé tesszük. Tevékenység-központú feldolgozás például: történelmi/társadalmi problémák vagy konfliktusok drámapedagógiai megjelenítése, figyelemfelhívó plakát vagy ismereteket megjelenítő poszter készítése, makettépítés, később számítógépes power-point bemutató készítése, egymás számára feladatlapok összeállítása, újság/brosúra szerkesztése, nagyobb projekt (előadás, kiállítás stb.) előkészítése és lebonyolítása, akár a filmforgatásig. A tevékenység soha nem öncél, s mégcsak nem is pusztán a tudás közvetítésének eszköze. A tevékenységnek eredménye van; elkészül valami (műalkotás, taneszköz, információforrás stb.), ami gazdagítja a közösséget. Ennek az eredménynek az ígérete az egyik legfontosabb motiváló erő, ami a tevékenység-központú foglalkozások során kitartó munkára ösztökéli a diákokat.

Adatlap

Földes Petra – Peer Krisztina: Alkotva tanulunk.
Tevékenységközpontú foglalkozások 11-12 éveseknek.
(DI-469010)
Budapest. Dinasztia Tankönyvkiadó, 2008. 120 o.

SzJ