OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Búcsú Ugrin Mártától
2008. december 16.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

Búcsú Ugrin Mártától

„Volt egyszer egy olyan kor, amelyben mi voltunk fiatalok. Odatartottuk hamvas fiatal, szép arcunkat a tavaszi napsütésnek, de a cirógatását nem éreztük, mert akkor még fiatalok voltunk.

Volt egyszer egy kor, amelyben mi voltunk fiatalok, de az a kor már nem jön el soha, amelyben az öregek mi leszünk. Mi áradó sorokban együtt indulók. Évről évre ritkul a menet, elülnek a fényes szelek, lassan végleg elülnek, s beáll az örökös szélcsend.”

Megint kevesebben lettünk eggyel, akik egyszerűen azért jók, mert rossznak lenniük rossz. Ugrin Gáborné Majoros Márta életének 74. évében (f)elköltözött.

Ének-zene és könyvtáros tanárként kezdte munkáját. Sokat tett az iskolai könyvtárak létrehozásáért, fejlesztéséért, a könyvtári szakórák terjesztéséért. Ahol csak tehette, az iskolai könyvtárakat otthonná varázsolta, ahol a diákok szívesen töltötték idejüket, rangot jelentett osztálykönyvtárosnak lenni.

A Fővárosi Pedagógiai Intézet első iskolai könyvtári szaktanácsadója, vezető szakfelügyelője volt. Nevéhez fűződik a Könyvtáros-tanárok Országos Egyesületének megalapítása (1986). Éppen idén 20 éve hozta létre néhány lelkes, hivatását szenvedélyesen szerető kollégával a Bod Péter Társaságot, amelynek mindvégig az elnöke volt. A Bod Péter Országos Könyvtárhasználati versenyt ő indította el, s az első években ő maga szervezte.

Szakmai tevékenységének elismeréseként 1986-ban a Magyar Könyvtárosok Egyesülete emlékérmét, 2004-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét, 2007-ben a Könyvtárostanárok Egyesülete jubileumi emlékérmét, 2008-ban Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott. Azt viszont nem tudom felsorolni, hogy hány diákja, kollégája tanulhatta tőle a szakmát, az emberséget, a becsületet.

Egész életére jellemző Bod Péter 18. századi református lelkész, irodalomtörténet-író (Bethlen Kata udvari lelkésze és könyvtárosa) mondása, amelyet a Bod Péter Társaság a jelmondatául választott:„Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek.”

Megtiszteltetésnek tartom, hogy a barátjának mondhatom magam. Emlékét mindig szívemben őrzöm.

Szili Edit