OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Tűz-víz-föld-levegő: Önismereti foglalkozás középiskolásoknak
2009. szeptember 7.
» Hozzászólások (0)
: Gyakorlat

Tűz-víz-föld-levegő

Önismereti és csoportkohéziót erősítő foglalkozás középiskolásoknak

A diákok kiválasztják maguknak a négy őselem – tűz, víz, föld, levegő – közül azt, amelyiket saját magukra a legjellemzőbbnek gondolnak. A választott őselemről egy meghatározott folyamatban rajzot készítünk. Ennek eredményképpen végül az osztály egészének „vérmérsékletét” látjuk egy nagy közös montázson. Az elkészült képpel akár az osztálytermet is díszíthetjük.

A feladat rövid leírása

A diákok kiválasztják maguknak a négy őselem – tűz, víz, föld, levegő – közül azt, amelyiket saját magukra a legjellemzőbbnek gondolnak (például választásuknak megfelelően a terem négy különböző sarkában gyűlnek össze). Egymás között megbeszélik, hogy miért a szóban forgó őselemet választották, majd az így kialakult csoportok egy közös képben megjelenítik az általuk választott elemet. Ezután a képekről a többi csoport kérdezhet, illetve elmondják egymásnak, hogy a képek alapján milyennek látják az adott őselemmel jellemezhető csoportot. Ezután az osztályt arra kérjük: úgy rendezzük el egy nagy képbe a létrejött alkotásokat, hogy együtt új minőségű képet alkossanak. Az így elrendezett képek azután a falon maradhatnak.

Időigény: 60 perc

Eszközök: 6-8 db A/2 méretű rajzlap vagy fél csomagolópapír (a csoportlétszám osztva 4-gyel), filctoll és zsírkréta a szükséges mennyiségű csoportnak, ragasztógyurma vagy rajzszög a képek felhelyezéséhez, csoportmunkához alkalmas helyiség.

A munka menete

1. Rövid ráhangoló gyakorlat (5 perc)
Fontos, hogy a „sarkok választása” előtt az egész csoport egymásra hangolódjon, hiszen utána kiscsoportokban fognak dolgozni; közös bemelegítő gyakorlat híján könnyen széjjelszaladnak az energiák. Egy rövid, közös mozgásos vagy koncentrációs játék segít ezen a problémán.

2. A „sarkok választása”, és az azonos őselemet választott csoportok egymás közti megbeszélése (5 perc)
Megjegyzés: A diákok eloszlása nem lesz egyenletes, de ebbe ne avatkozzunk be, hiszen itt mindenki a saját vérmérséklete szerint választ, nem irányíthatjuk át másik csoportba.

3. Az őselem megjelenítése az A/2 méretű lapokon (20 perc)
A sarkok választása alapján a 4-5 fősnél nagyobb csoportokat kérjük meg, hogy rendeződjenek önállóan maximum 4-5 fős társaságokba (például hat emberből 2×3 legyen), és úgy foglaljanak el egy munkaasztalt. Beszéljék meg, tervezzék meg, valósítsák meg a képet, ami az általuk képviselt őselemet a legjobban kifejezi; mindenki találja meg a feladatát a munkában!

4. A csoportok bemutatják egymásnak a rajzokat (15 perc)
Ez a következőképen történik: először a többieket kérdezzük meg, milyennek látják a megszületett képet. Fontos, hogy ne a rajzot kritizáljuk, hanem arra a kérdésre keressük a választ: „Milyen érzéseket kelt bennem ez a kép?” A „befogadók” kérdezhetnek az alkotóktól, ha valamelyik részletet nem tudják értelmezni. Ezután az alkotók mutatják be a képeket, és összekötik a többiek benyomásait a saját elképzeléseikkel.

5. Egy nagy, közös alkotásba rendezzük az elkészült műveket (10 perc)
Először nagycsoportos megbeszélésben, gondolatban megtervezzük a képet (hagyjunk időt a javaslatoknak, érveknek, vitának; esetleg több verziót is kipróbálhatunk), majd rendezzük el végleges helyén, végleges formában az alkotást! Alkossuk meg az esetleg szükséges összekötéseket vagy a közös keretet!

6. Milyenek vagyunk? (5 perc)
Nézzünk rá a mű egészére, hiszen ez a kép – mi vagyunk! Milyenek vagyunk tehát így együtt? (Hagyjuk, hogy a vizualizált érzelmi hatás működjön; nem kell sokat beszélni.) Ezután lezárjuk a foglalkozást.

Várható eredmények

A gyakorlat rendkívül plasztikusan, ugyanakkor teljes természetességgel mutatja meg, hogy alapvető vonásainkban különbözőek vagyunk. Már maga ennek felismerése is nagy önismereti élmény (nem mindenki ilyen, hiszen vannak, akik másik őselemet választottak – én viszont ILYEN VAGYOK). Az, hogy az egyénekből kiscsoport, majd a kiscsoportok műveiből egy közös egész keletkezik, fokozza a csoportkohéziót. Az osztályterem falán kint maradó kép így a sokféleségből létrejött egységet szimbolizálja.

(Földes Petra óraterve)