OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Mesterkőműves
2009. december 16.
» Hozzászólások (4)
: Gyakorlat

Esélyegyenlőségi napló, 4. rész

Mesterkőműves

A szerző, L. Ritók Nóra leveléből: „Akkor itt a decemberi. Kicsit vidámabb, legalábbis egy személyt illetően, de hát mindjárt itt a karácsony... Én még nem vagyok az. Fura, de az adományozás az utóbbi egy évben nem tölt el örömmel, inkább végtelen szomorúsággal. Pedig örömöt szerzünk vele, és mégis... Ma is találtam gyereket mezítláb az utcán.”

2009. december

A fiú most 18 éves. SNI. Az volt elsőtől, egyből oda javasolták az óvoda után. Cigány, halmozottan hátrányos helyzetű. Három testvére van. Elvégezte az általánost a szegregált iskolában. Jó eredménnyel. Rajzban nagyon jó, színvilága, grafikai érzékenysége egészen különleges, sok rajzpályázat nyertese, ma is szívesen alkot.

Az általános után a speciális szakiskola jött. Jó lesz az, együtt marad a többiekkel, és majd szakmát tanul. Lehet akár kárpitos is. A bátyja is ott végzett, igaz, azóta munkanélküli.

Aztán kezdi érteni, hogy ez nem az, amit ő szeretne. Mert ő kőműves szeretne lenni. Mesterkőműves. De innen nem lehet. Egyeztetés, patronáló tanár, korrepetálás, gyakorlóhely keresése stb. Szinte csoda, de sikerül. Átmehet a másik tagozatra. Boldog, tanul, élvezi. Álmodik és akar. Nagyon. Jó kőműves lenni. És megy neki.

Nem csak ez, más is.

A másik nagy álom, a jogosítvány megszerzése. Első lépésként november végén, elsőre, sikeres, három hibapontos KRESZ vizsgát tesz. A vizsga számítógéppel történik, érintőképernyős megoldásban, teszttel. És megcsinálja. Ő, akit az oktatási rendszer enyhe fokban értelmi fogyatékosnak minősített idáig. Visszahelyezhetetlenül.

Neki sikerülni fog az álmait valóra váltani. De sokaknak nem. Vajon hányan kényszerültek kényszerpályára? Belőlük mi lehetett volna?

Karcsi

L. Ritók Nóra

--