OFOE | Nyomtatóbarát oldal: LEVÉL AZ OKTATÁSÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁRNAK
2010. október 3.
» Hozzászólások (19)
: OFOE

LEVÉL AZ OKTATÁSÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁRNAK

OSZTÁLYFŐNÖKÖK ORSZÁGOS SZAKMAI EGYESÜLETE
e-mail: osztalyfonokok[kukac]gmail[pont]com
honlap: http://www.osztalyfonok.hu

Dr. Hoffmann Rózsa
OKTATÁSÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁR
NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUM

Tisztelt Államtitkár Asszony!

Egyeztető megbeszélésre történő meghívását köszönöm. Csatoltan küldöm az egyesület elnökségének javaslatait, illetve az egyesület tagjaitól érkezett kérdéseket és javaslatokat.

A találkozón részt fogok venni, s egyúttal jelzem, hogy a csatolt levelet az egyesületi honlapon közzé tesszük.

Budapest, 2010.10.04.

Üdvözlettel,

Szekszárdi Júlia
az OFOE elnöke

I. AZ OSZTÁLYFŐNÖKÖK ORSZÁGOS SZAKMAI EGYESÜLETE ELNÖKSÉGÉNEK AZ OSZTÁLYFŐNÖKI MUNKÁHOZ KAPCSOLÓDÓ JAVASLATAI

Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete most ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Annak idején az a szakmai igény hívta életre, hogy továbbra is legyen gazdája az osztályfőnökség fogalmával jelzett szakmaiságnak. Az elmúlt 10 év alatt a problémák azonban sűrűsödtek, az iskolai neveléssel kapcsolatos gondok szaporodtak, a feltételek pedig folyamatosan rosszabbodnak.

Az osztályfőnöki tevékenységgel kapcsolatban szükségesnek tartjuk a következő lépéseket:

1. Az osztályfőnöki munka jelenlegi helyzetét feltáró országos vizsgálat
Indoklás: Az osztályfőnökség jelenlegi helyzetéről nincs pontos képünk. Országos vizsgálat e tárgykörben utoljára 1998-ban volt (ld.: http://www.ofi.hu/tudastar/pedagogusok-szakmai/igazgatok-tanarok). Azóta a helyzet alaposan megváltozott.

2. Az osztályfőnöki szerep pontos tartalmának meghatározása
Indoklás: A szerep tartalma pillanatnyilag esetleges, ellátása bizonytalan, pedig jelenleg az osztályfőnök az egyetlen nevesített felelőse a rábízott tanulócsoport nevelésének. Rendkívül nagy szükség volna az adott osztályhoz kapcsolódó tevékenységek körének – központilag keretjellegű, helyben a szükségletekhez igazítottan konkrét – meghatározására, és ezekhez megfelelő óraszámok hozzárendelésére.

3. A sikeres nevelési modellek összegyűjtése, közzététele
Indoklás: Ahol az iskolavezetés fontosnak tartja és a fenntartó lehetővé teszi, jól működő helyi rendszerek alakultak ki, melyeken belül az osztályfőnöknek megvan a helye a rendszerben. Fontos lenne a fejlesztésnél a meglévő pozitívumokból kiindulni, ezeket erősíteni.

A jelzett javaslatok megvalósításához, valamint a kapcsolódó szakmai diskurzushoz szívesen kapcsolódunk egyesületünk tagjainak szakértelmével, tapasztalataival, valamint komoly olvasottsággal bíró egyesületi honlapunkkal.

II. AZ EGYESÜLET TAGJAINAK KÉRDÉSEI, PROBLÉMÁI, JAVASLATAI

Miután az egyesület elnökeként megkaptam az államtitkár asszony meghívóját, elektronikus úton, valamint az osztalyfonok.hu honlapon kértem gondolatokat, ötleteket, javaslatokat az egyesület tagjaitól, illetve a honlap látogatóitól. Az összegyűlt válaszokat (tematikus csoportosításban, tartalmi változtatás nélkül) juttatom el Önökhöz.

Kérdések


Szűcs Édua rajza

Problémák

Az osztályfőnökségről
Amíg az osztályfőnökség mint feladat, mint megbízás, nem kitüntetés a legjobbaknak, jelentős elismerés és megbecsülés által kísérve, hanem az iskolák döntő többségében kényszerűség, addig nem sok jót lehet várni.

Van kollégám, aki azt mondta, a bruttó hétezer forintos pótlékot inkább ő fizeti, de nem vállal osztályfőnökséget. Tapasztalataim szerint sok iskolában hasonló a mentalitás. Valljuk meg, ha visszaosztod az egyébként elvégzendő feladatokra fordított idővel, kétjegyű számot kapsz óradíjként.

Nevetségesen alacsony az osztályfőnöki pótlék. Főleg a fiatalabbak inkább néhány magánórát adnak, jobban megéri.

Az osztályfőnöki munka erősítését tartanám fontosnak. Pénzben is, lehetőségben is, fontosságban is. Az osztályfőnök kulcsszereplő lehet a „nevelés” megerősítésében.

Jó volna minden nap egy osztályfőnöki óra, hiszen a tömeges családi problémák miatt kevés gyereknek van része az ún. "egyszemélyes nyomon követésben", s kontroll, valamint érzelmi kötődés nélkül nem lehet hatékonyan gyereket nevelni. ( egyébként a középiskolás korosztály is igényelné, ha jól végeznék ezt a munkát az osztályfőnökök - természetesen megfelelő tanári motiváltság, hozzáértés, valamint anyagi elismerés hozhatná meg a kívánt eredményt).

Nem új dolgok kellenek, hanem sok közös játék, beszélgetés, élmény, s a pedagógus indirekt nevelő/fejlesztő eljárásai, ezáltal fejleszteni lehetne a szociális képességeiket, érzelmi intelligenciát, konfliktuskezelést.

Óriási szükség lenne egy felújított „családi kör” szerű tévéműsorra, mely után neves szakértők megszólalnának úgy, mint a 70-es években, hiszen a minta, modell szerep elengedhetetlen lenne.

Pedagógusok

Az idősebb kollégák nagyon sokan a kiégés határán vannak, nincs „menekülési út”; kényszerből dolgoznak a pályán, vágyakoznak a „régi, jó diákok után”, Számukra szupervíziót, mentálhigiénés tanácsadást kellene biztosítani, mert különben ők sem képesek hatékonyan ellátni a munkájukat.

A friss diplomások első tanévükben gyakorló éven lehetnének, s tapasztalt, motivált tanárkollégák mentori munkája mellett segítő osztályfőnökként, eltanulhatnának aprópénzre váltható módszertani kulturáltságot.

Az az elképzelés, miszerint egy tanárt több intézményben is foglalkoztatnak, szerintem teljesen rossz, mert aki mindenhol van, az sehol sincs. Az csak egy óraadó és nem kötődik semelyik intézményhez.

Ha minőségi oktatást akarunk, akkor azért áldozni kell. Ha nem áldozunk, akkor érjük be azzal, ami van. Nem a legtehetségesebb emberek mennek el pedagógusnak, hanem a maradék.

A mostani kormányzat állítólag elkötelezett a kisiskolák mellett. Pedig a mai tanulói és tanári óraszámok mellett bizonyos tárgyakat ott nem a legrátermettebb pedagógus oktatja.

A közismereti és szakmai tárgyaknál a szakmai felügyelet kérdése fontos lehet, de például az osztályfőnöki munkánál a szakmai szolgáltatáson lenne a hangsúly.

Pszichológus (iskolapszichológus) kellene az iskolákba és nem csak a hátrányos helyzetű gyerekek mellé. A középosztálybeli gyerekek is súlyos problémákkal küzdenek. Legyen pénze az iskoláknak problémakezelő, drogprevenciós és egyéb szolgáltatások fogadására.

Integráció-szegregáció

Fontos lenne, hogy az illetékesek a szegregáció - integráció kérdését pontosan körvonalazhatóan vázolják. Megmagyaráznák például Balog úrnak azt a kijelentését, amelyben az integráció első lépésének a cigánygyerekek szegregált egyházi iskolákban oktatását tartja.

Az elképzelésünk szerint akkor működhet sikeresen az integráció, ha a jelzett gyerekek mellett a tanórán a gyógypedagógus, vagy gyógypedagógus asszisztens is az órán van, hogy segítse a tanár és a diák munkáját.

Főleg a magatartászavaros gyerekekkel van gond. Mert, hogy joga van órára járni, meg minden. De a másik 20-25 osztálytársnak nincs joga a zavartalan tanuláshoz? Egy-egy problémás gyerek egész osztályok életét nehezíti x éven keresztül. Aki meg nincs azon az értelmi színvonalon, annak kínlódás normál képességű gyerekekkel együtt haladni. Hiába a fejlesztő és gyógypedagógusok plusz órái. Arról nem is beszélve, hogy nekik ezáltal sokkal több a heti óraszámuk, mint a társaiknak. Őnekik ez nem megterhelő, csak a normál intellektusú diákoknak?

Oktatás

Nem kellene megadni a lehetőséget a felsőben sem mindenkinek a javítóvizsgára. Vissza kellene térni a korábbi szokáshoz, miszerint három, vagy több tantárgyi bukás esetén automatikus legyen az évismétlés. Ne lehessen hat-nyolc tantárgyból pótvizsgázni!

A felsős tanulók heti óraszámát is vissza kellene emelni a korábbi mértékre. A megcsonkított (főleg természettudományos) tantárgyak oktatása ugyanis tragikomikus heti másfél órában. Pontosan ezeknél a tárgyaknál lenne szükség több tanórai gyakorlásra, demonstrációra, amik viszont most elmaradnak. A diákok többsége otthon nem tanul többet, legalább az iskolában mélyülne a tudásuk. Különben is enyhén nevetséges, hogy egy nyolcadikos diáknak esetleg napi négy órája van, de pár hónap múlva középiskolában meg 6-7. Arról nem is beszélve, hogy véleményem szerint sérül a sokat szajkózott esélyegyenlőség. Hiszen bizonyos fenntartójú iskolákban több órát tartanak, máshol meg, ha olyan szegény az önkormányzat, ragaszkodik az előírt minimális óraszámhoz, hogy ne kelljen többet fizetnie.

A diákok többsége meg úgysem siet haza és mindenféle hasznos elfoglaltság nélkül lődörög az iskola épületében. Arról nem is beszélve, hogy a manapság (vagy eddig?) favorizált oktatási módszerek - kooperatív, konstruktív, projekt - sokkal időigényesebbek, mint az ún. hagyományosak.

Szerintem az olyan modulokat, amiknek nincs konkrét továbbhaladásuk, gondolok itt a tánc és dráma, illetve a hon- és népismeret akármikre, meg kellene szüntetni, illetve tananyagát más tantárgyakba illeszteni. Az olyan tárgynál, mint a technika, pedig a gyakorlati oldalt kellene erősíteni az elmélet helyett.

Javaslatok