OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Kinek kellenek?
2011. március 3.
» Hozzászólások (44)
: Háttér

19. esélyegyenlőségi napló

Kinek kellenek?

Nem is az lep meg, hogy a mostani oktatáspolitikának nem kellenek a HH, vagy inkább HHH gyerekek. Ezt már sejteni lehetett. Inkább az lep meg, hogy vállalják ennek a tervnek az üzenetét.

Korában sem tudtak birkózni a problémával. A korábbi kormányok. De legalább próbálkoztak, gondolkodtak, számoltak velük. Készítettek szép, nagy terveket, a felzárkóztatásról, szakoktatásról, hátránykompenzálásról, arról, hogy lehetne a középiskolában megtanítani olvasni azt, akit eddig nem sikerült, hogy lehetne munkára nevelni azt, akinek a családjában ehhez semmi adalék, lehetőség nem jön. Cserélgettek rendszereket, szétszedtek, majd összevontak, fejlesztettek, majd visszarendeztek. Próbálták intézményi szinten, majd térségi szinten kezelni a problémát.

Jó, nem ment.

De volt benne szándék, akarat, tudták, hogy kell valami, mert ki kell találni, ki kell dolgozni valamit. Ami legalább látszólag kezel, olyan, mintha…még akkor is, ha a lelke mélyén mindenki tudta: kudarcok sorozata volt csupán.

De most, a jelen oktatáspolitikának ezzel kapcsolatban más az üzenete: nem kell róluk tudomást venni, el kell tüntetni az oktatásból ezt a réteget. Mert rontja a szép ideát: a középosztály tanulni vágyó, kultúrára éhes gyerekrétegét, aki akar, aki más erkölcsi elvek szerint él, aki hagyománytisztelő, akinek meghatározónak kell(ene) lennie az ország jövőjében. Az ország arculatában. Mert emezek ebbe nem férnek bele. Ki kell hát radírozni őket.

Azt, hogy az egész oktatási rendszerre ez miképpen hat, végképp nem látom. Hogyan kívánják ehhez átszervezni az oktatást? A nem létező munkaerőpiacot? Most azt érzem, a tervekben egy nagy társadalmi réteggel a következő történik: kicsinek megkülönböztetni, szegregálni, azt, akiről eleve tudott, hogy nehéz, problémás, nem egyszerű. Nagynak meg kilökni az életbe, túl lenni rajta. Gyorsan. Ennyi lenne az oktatás? Csak a tehetséges, problémamentes gyerek kell benne? És a többi? Csak félve kérdezem: és az SNI? A 15 éves? Lehet, őket meg még hamarabb ki kellene vetni a rendszerből, nem?!?

Próbálom keresni az okát ennek az elképzelésnek. Talán a családi pótlékok megvonására irányul? Hogy ebből legyen megtakarítás? Nem, ez nem lehet… De akkor mi? Mit kezd az állam egy 15 éves, szakképzetlen réteggel? Talán azt hiszik, hogy kevesen vannak? Mihez kezdenek majd ezek a gyerekek? Most vidéken az sem talál munkát, akinek szakmája van, nemhogy az, akinek ez sincs….

Úgy érzem, elveszik a lehetőséget is tőlük. Persze, legkönnyebb a felelősséget kilökni a nyakunkból. Visszalökni a családéba, és a 15 évesébe. Hisz előtte volt, hogy tanuljon…miért nem tette….az ő döntésük….a pedagógusokat, a társadalmat nem érdekli…

Ez a döntéshozó magatartás, a fejüket a homokba dugó, a problémával szembe nem néző, a realitástól elrugaszkodó szemlélettel, számomra elfogadhatatlan. Intézményesített lemondás a problémás gyerekről. Lemondás a gyerekről.

Már korábban kimondtam: ha még egyszer felnő az a réteg, aki most a szakoktatásban van, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak meg a magyar társadalomban. És ha bárki azt hiszi, hogy ez a szakképzetlen, munkanélküli réteg, amiről most olyan könnyen lemond az oktatáspolitika, bármilyen eszközzel, törvénnyel, rendőrséggel távol tartható a középosztály lakhelyétől, életétől, nagyon téved. Mert nem maradnak távol.

Én nem csupán a tehetséggondozás miatt választottam ezt a hivatást. A gyerekek miatt. Akik között mindenféle van. Mint a társadalomban is.

Miféle szemléletű világ az, amifelé haladunk?

L Ritók Nóra

--