OFOE a Facebook-on

Üzenő

Elrejtés
Név:
Email:
Üzenet:
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 |
#724  ofoeofoe[kukac]chello[pont]hu2007-07-04 09:30
Kedves Kollégák!
Több módon is megpróbáltuk jelezni, hogy a Tanácsadó augusztus 16-ig felújítás miatt zárva van.
Tanácsadó ZÁRVA
Ha az Üzenőben (itt) teszitek fel a kérdéseket, abba a kellemetlen helyzetbe hoztok minket, hogy ha nem válaszolunk, azt a látszatot keltjük, mintha nem érdekelne a problémátok (holott dehogy nem!); ha válaszolunk, azt sugalljuk, hogy igaz, zárva vagyunk, felújítunk stb., de azért az ajtó alatt be lehet csúsztatni cédulákat az élelmesebbeknek. Hadd ne magyarázzam...
Köszönjük Atisnak (#722) a segítséget.
Köszönjük a megértéseteket.
 
#723  fedor lászló ferencnizi21[kukac]vipmail[pont]hu2007-07-03 12:09
a feleségem már tízenkét éve főállásúanya és négy gyermeket nevelünk. de oktober 15-én lejár neki,hogy ezután elmehet -e munkanélkülire vagy sem és milyen lehetöségei vannak ha igen.
 
#722  Atisatisk29[kukac]index[pont]hu2007-07-02 11:48
Tanárnőnek üzenem, hogy szükséges a 120 órás tanfolyam, bár nem doglzom a tanácsadóban.
 
#721  tanárnőmamoca[kukac]hello[pont]hu2007-07-02 11:10
Magyar szakos ált. iskolai tanár taníthat-e alsó tagozatban magyar nyelv és irodalmat? Vagy szükséges-e előtte elvégeznie a 120 órás tanfolyamot?
 
#720  csigaaxkaro[kukac]vipmail[pont]hu2007-07-01 14:02
Nagyszájúnak még mindig!

Jó kis vita alakulgat. És még mindig tennék egy kis kiegészítést.
Abszolut értem a helyzetet, ahogy mindenki a vitában. Mindenki tudná sorolni a hasonló élményeit. (Én például úgy csináltam teljesen ingyen hivatalos iskolai műsort negyvenöt gyerekkel hónapok alatt, hogy saját termünk nem lévén saját zsebből jattoltam egy másik iskola gondnokának, mert beengedett az ő termükbe - hogy aztán az iskolai tanteremvitákban azok győzzenek, akik csak szépen végignézték a készet).
De említhetném az OFOE novemberi szakmai napját, ahol a befagyott előadóterem helyett kiültünk a két fokkal "melegebb" folyosóra nagykabátban - na ez is jó kis szimbóluma ÁLTALÁNOS helyzetünknek.
Az jutott még eszembe, hogy egyszer olvastam egy ostoba cikket a minőségi pótlék védelmében, amelyben azt írták, hogy vannak, akik azért hagyják el a pályát, mert ugyanannyit kapnak, mint a szomszéd teremben tanító kollégájuk, pedig tudják, hogy ők a jobbak. Erre egyszer reagáltam is a Taní-taniban, mondván: ha választhatnék, gyermekeimnek semmiképpen sem választanék olyan tanárt, aki hasonlítgatja magát a szomszéd teremben tanító kollégájához, főleg, ha nyilván is tartja, hogy ő a jobb.
Persze ez idealizmus, mert más mérce nem nagyon van, így magunk próbálgatjuk méregetni magunkat.
Én azt látom a kollégáimban, hogy Úristen! "ez" sokkal olvasottabb nálam, "ez" lendületesebb órákat tart, emez jobban ért a verselemzéshez, ez nő lévén sokkal empatikusabb nálam stb. Pedig közben úgy vélem, egyike vagyok azoknak, akik fazont adnak az iskolámnak.
De lehet, hogy szerencsém van, jó tantestületbe kerültem, a surlódások is elfelejtődnek egy-kettőre, talán az önkormányzat kekeckedéseit sem egymáson bosszuljuk meg - bár most, amikor létszámokra hivatkozva össze akarják vonatni a leendő elsős gimiseket a már két éve létező hatosztályosokkal, na itt már lehet, hogy elszabadul a pokol nálunk is...
Én még mindig azt javasolnám Nagyszájúnak, hogy próbálja megtalálni a pozitívumokat kollégáiban - persze aki nem szól egy szót sem saját óráján, arra tényleg ne találjon mentséget.
A többiekre reagálva: tényleg iszonyú birkák vagyunk, bármilyen baromságot végrehajtunk, bármilyen büntetést befizetünk (hallottam esetekről, ahol 50 000 Ft büntetést szabtak ki valami jegybeírás miatt).
És nekem is elegem van, ebben teljesen együtt vagyok Nagyszájúval!!
A.K.
 
#719  zöldbékaleinerk[kukac]freemail[pont]hu2007-06-29 19:30
Ebben teljesen igazad van: én "csak" Nagyszájú esetére reagáltam, mert ismerős volt a szituáció. A "csak" kiutált kollégáknak nincs mit tenni, viselni kell ezt a keresztet. A most (ok nélkül) elbocsájtott kollégáknak viszont én is azt tanácsolnám, hogy forduljanak munkaügyi bírósághoz, mert hiszem, hogy jogtalan az eljárás (sajnos nem "tudom", de ez nem is az én kompetenciám). Kitartás kollégák és ne hagyjuk magunkat!
 
#718  Juliofoe[kukac]chello[pont]hu2007-06-29 17:11
Kedves Kolléga Úr! Ez valóban így van, nekem sincsenek illuzióim. De mindenképpen rá kellene a kollégákat beszélni a jogérvényesítésre, ami nem igazán van benne a mi kultúránkban. Akit elegendő ok nélkül bocsátanak el, annak esélye lehet megnyerni egy munkajogi pert. A nagy struktúrákkal pillanatnyilag valóban nem igazán tudunk kezdeni semmit, de saját közvetlen körünkben muszáj lépni. A tanácsadó rovatunkban naponta érzékeljük az elkeseredést, a tehetetlenséget. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a pozícióban lévők egy része hajlik arra, hogy kihasználja a "lehetőséget" (elbocsátási kényszer, pénzhiány stb.) a valamelyik riválisától, "nagyszájú" kollégájától történő megszabadulásra, és ezt a jogszabályok mögé bújva teszi. Viszont érintett kollégáknak is vannak jogaik, és ezekkel meg kell próbálni élni. A mozgástér ugyan korántsem elegendő, de talán annál nagyobb, mint amennyit kihasználunk. Ebben próbáljuk erősíteni egymást!!! Feltétlenül meg kell akadályozni, hogy éppen a legjobb, az önállóan gondolkodó, az autonóm, a gyerekek érdekeit is szem előtt tartó pedagógusok kerüljenek pályán kívülre.
 
#717  zöldbékaleinerk[kukac]freemail[pont]hu2007-06-29 16:39
Kedves Juli!
Szívesen adnánk ötletet, ha tudnánk, mert úgy látom, járunk egy-ketten ebben a cipőben. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, szerintem a pedagógusok valóban hiteles minősítésére, teljesítménymérésére lenne szükség! Erre egyenlőre remény sincs a tapasztalataim alapján. Nem láttam még olyan minősítő rendszert, mely ne lenne álságos abban az értelemben, hogy a minősítést például nem független szakemberekkel tervezik elvégeztetni. Amíg az iskolák többségében az igazgató és "sleppje" dönt minden ilyen kérdésben: minőségi pótlék, kitüntetések,egymás minősítése, sőt most már elbocsájtások, addig nem fog változni a helyzet! /Amúgy a független szakembereken én a valóban szakembereket, a szülőket, a gyerekeket értem./ Ezért ismét arra buzdítom Nagyszájút, hogy cselekedjen úgy, ahogy lelkiismerete diktálja, ne törődjön semmi mással! Már annak is örülhet, ha nem húzzák vissza, nem akadályozzák! Mert sajnos, ez a következő lépcsőfok. A nagy baj az, hogy buta az a paraszt, aki a kocsijából kifogja a legjobban húzó lovakat csak azért,mert nyerítenek és esetleg harapnak!
 
#716  Krisztinapeerk[kukac]freemail[pont]hu2007-06-29 11:43
Kedves "Nagyszájú"!

Ön is leírja, hogy nem csak a szülők és a diákok értékelik munkáját, szaktudását, őszinteségét, de kollégái is. Tehát elismerik azt, amit és ahogyan csinál. Hogy beszélnek a munkájáról, arról, amiről a vezetés, vagy egyes kollégák máshogyan gondolkodnak, nekem azt is jelenti, hogy Önnel lehet őszintén beszélni. Látja azt is, hogy stílusa sok kivánnivalót hagy maga után, akkor miért nehéz elfogadni, hogy ezt adott esetben jelzik is. Mások vagyunk, másra érzékenyek...
Úgy érzem, mintha két véglet között mozogna: hangot felemelni vagy jópofizni, mintha nem lenne köztes út. A tanítványaiért úgy is rengeteget tehet, ha a kollégáinak is átad valamit abból a tudásból, szemléletből, ami Önnek van, hiszen ők dolgoznak velük a többi tanítási órán. Tanítsa őket!
Viszünk szerepeket az életünkben, Ön a "harcost" választotta, akkor aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket, legyen konstruktív!Ne hagyja elveszni azt, amije van! Ehhez sokszor az kell, hogy valóban meghalljuk azt, amit a másik mond és próbáljuk megérteni, miért mondta.
Azt kívánom, továbbra is legyen ilyen elkötelezett és lelkes munkájában, sikereket és kitartást a továbbiakban!

Üdvözlettel:

Peer Krisztina
 
#715  Juliofoe[kukac]chello[pont]hu2007-06-29 11:31
Kedves "Zöld Béka", "Nagyszájú", "Zsózsóka" stb ! Nagyon sok igazság van mindabban, amit írtok. Nem is akartam én ehhez a témához közvetlenül hozzászólni, de most mindenképpen fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy "nagyszájúnak" (tehát nem igazán simulékonynak, alkalmazkodónak, engedelmesnek stb.) lenni manapság már nem csupán azzal jár, hogy az érintett kevesebb jutalmat kap és nehezebben halad előre a pedagógiában amúgy is elég lapos ranglétrán. Kilógni a sorból (akár felfelé is) jelenleg a szó szoros értelmében életveszélyes. A tanár elbocsátások idején, mint tapasztalom, nagyon gyakran éppen azok kerülnek lapátra, akik nyíltan kimondják a véleményüket, akár tanítványaik érdekében is konfrontálnak... Az iskolavezetők nagy része – ha teheti – általában szívesen szabadul a kényelmetlen beosztottól. (Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy aki "nagyszájú", annak feltétlenül igaza van, és hogy a szókimondás azonos a szakmai színvonallal.) De most egyre gyakrabban hallom, tapasztalom, hogy a szelektálásnál a szakmai minőség és hatékonyság (ami a nevelésben csak sokkal későbben mutatkozik meg, és nem igazán "mérhető") alig számít. Kíméletlen harc folyik az álláshelyekért (az egzisztenciáért), és ennek a küzdelemnek nagyon gyakran éppen az igazán jó pedagógusok esnek áldozatul... Valljuk meg, egyre kevesebb a pályán a mai világban, a mai gyerekkel eredményesen boldogulni tudó pedagógus. Ha már nem becsüljük meg, legalább hagyjuk dolgozni őket!!! Az OFOE a szakmai érdekvédelmet is feladatának tekinti. Gondolkodunk, hogy miként is lehetne ezt érvényesíteni a jelen feltételek között. Megköszönnénk, ha adnátok valami ötletet, javaslatot, mert bármilyen nagy egyetértésben panaszkodunk is, ennyivel még nem jutunk előbbre.
 
#714  zöldbékaleinerk[kukac]freemail[pont]hu2007-06-29 10:44
Kedves Nagyszájú!
Ha hiszed, ha nem, még sokan vagyunk így, ami arra bizonyíték, hogy:
1. Vannak közöttünk is ilyenek, meg olyanok. Sajnos a legtöbb esetben az olyanok véleménye számít, mert ők tudnak simulékonyabb "viselkedésük" és tetteik alapján "beleszólni" az iskola életébe, vezetésébe, jövőjébe. Az ő "teljesítményüket" ebből kifolyólag többnyire el is ismeri az iskola. Ez alapjában rossz, de ilyen a világ! Persze, ez nem vigasz.
2. Ugyanakkor remény lehet a jövőre nézve, hogy ebből a "kulimászból", amibe kerültünk, előbb-utóbb a "nagyszájúak" segítségével ki tudunk majd mászni!
Mindezek ellenére - és lehet, hogy csak azért mondom, mert magam már végigjártam ennek minden stációját - azt javallanám, hogy tedd a dolgod úgy, mint eddig, ebből ne engedj! Viszont a konfrontációkat kár felvállalni, mert a vesztes csak te lehetsz! Hiába harcolsz a gyerekek érdekeiért, ha az iskolák többsége, nem rossz akarattal, de ezzel nem sokat törődik. A klasszikus nevelés valljuk be, ma nem nagyon van. Oktatás még talán van. De mi a te feladatod? Nem a gyerekek személyiségét alakítgatni, kibontani stb.? Fontosabb a másodfokú egyenlet, mint a becsület, erkölcs, kitartás stb.?
Egyet megtanultam ebben a hivatásban: munkádat egyedül a gyerek fogja elismerni! Hogy ez néha nem elég, Megértem, hisz szakmai megerősítés is kell/ kellene! De erre ne nagyon várj ...
 
#713  nagyszájúrejtozkodo[kukac]freemail[pont]hu2007-06-27 17:13
Köszönöm az érkezett hozzászólásokat, és továbbra is nagyon várom a véleményeket.
Zsozsóka biztató, kitartásra ösztönző szavai nagyon jól estek az elmúlt egy-két hét eseményei után.
Üzenetem megírása óta túl vagyok egy újabb igazgatói beszélgetésen, mely folyamán elsoroltam a sérelmeimet. A beszélgetés egészét nézve úgy érzem, továbbra is csukott kapukon döngetek. Szakmai munkámban semmilyen kivetnivalót nem találnak, az igazságérzettől emelt hangomat viszont elutasítják, mondván a pedagógus mindig, minden körülmények közepette példaértékűen kell viselkedjék. A kirobbanó őszinteség nem példa, önmagam mindenkori vállalása szintén nem példa. Ahogyan az álszentség, a képmutatás elítélése sem. Jót csak akkor tehetek és mondhatok, ha csöndesen, mosolyogva teszem és mondom.
Már azt is megkaptam, hogy félnek tőlem a kollégák. Amikor erről érdeklődtem néhány "rettegő" kollégától, volt, aki hangos kacagásban tört ki, hogy ő ugyan nem fél, más pedig azt fogalmazta meg, hogy igen, vannak, akik félnek, akiknek takargatnivalójuk van, mert én kimondom, ráadásul hangosan, úgy hogy azt mindenki meghallja.
Elfogadom Csiga véleményét. Valóban mérlegelni kell, mi a fontos. Többnapi gondolkodás után úgy tűnik, a gyerekekért, önmagamért föl kell adni az igazság bajnoka szerepkört, hallgatni kell, és csak a gyerekekre figyelni. Parancsszóra mosolyogni azonban továbbra se fogok. És tanítványaimtól a jövőben is elsősorban az őszinteséget kérem, arra nevelem őket.
Csak még azt nem tudom, hogyan emelem föl a jövőben a szavam a tanulók érdekeiért. Azért, hogy ne csak végigszenvedjenek egy órát, mert a heti hat órában nyelvet oktató kolléga (egyfajta sértettségből) szólni sem hajlandó hozzájuk, ha mégis, szinte csak pocskondiázni képes egy szuper csapatot, mert nem tudnak viselkedni (mint az osztályfőnökük). Szerencsére az érintett kolléganő nyugdíjba vonul, szeptembertől más veszi át a helyét, de kérdezem minden kollégától, ki tudott már úgy órát tartani, hogy nem szólt a gyerekekhez? Marad viszont a hiperbunkózó kolléga, akinek szavajárásába nem valószínű, hogy bele tudok nyugodni, ha összeszorítom a számat, akkor se. És bizonyára a következő tanév is számtalan nem várt eseményt hoz majd elénk, melyek között akad majd vérlázító, a gyerekek érdekeit sértő is. Ki áll ki majd mellettük, ha én elhallgatok?
Kedves Csiga, igazad van, sok minden nem derült ki az előző levelemből, és nyílván ebből sem. Ha bármiféle információ árnyaltabbá, világosabbá teheti a képet, szívesen megadom. Az a vélemény is jogos, hogy sokan gondolják, mennyire sokat dolgoznak. Én kollégáim munkáját többnyire a gyerekektől hallott élménybeszámolók alapján ítélem meg. Akárcsak otthon a szülők. Annyival vagyok náluk előnyösebb helyzetben, hogy én nemcsak egy-két gyermek, hanem sokak véleményét hallgatom, így a szélsőségeket is ki tudom zárni, és több osztály közel azonos állítása egy tanárról, illetve az óráiról eléggé hitelessé teszi a képet.
Önmagammal bizonyára én is elfogult vagyok, de az elmúlt tanévben végzett munkámat szóban az iskolavezetés is elismeri. Az évzáró értekezleten elhangzott, hogy én szerveztem a legtöbb osztályprogramot, és kiemelték a hibátlan adminisztrácómat is. Óraellenőrzés nálunk már két éve nem volt, így tanóráimról nem alkothat véleményt senki. A gyerekeket kivéve természetesen. Az viszont köztudott, hogy pontosan kezdem és fejezem be az órákat, és azokon 45 percen keresztül munka folyik. Akkor is, ha a tanterem előtt becsöngetés után még 15-20 percig mások zsivaja hallatszik, mert a kolléganő legalább annyit késik, de a maradék 25-30 percben neki még többször is el kell hagynia a csoportját halaszthatatlan teendői miatt. Mindezt még sose tették neki szóvá. Elfogultság magamról azt gondolni, hogy jobban dolgozom?
A közelgő táborozás lelkesítően hat rám, ott csak gyerekek lesznek, és egy hozzám hasonlóan feketelistás kolléganő (a kölykök imádják, lelkes, lendületes órái az azonos szakos tanárokat is lebilincselik, de egy adott szituációban ő sem tudta befogni a száját). Bízom benne, hogy a természetben, jó hangulatban eltöltött egy hét visszaadja a hitemet.
Továbbra is nagyon várom a hozzászólásokat.
A hallgatásra ítélt nagyszájú
 
#712  Zsozsókaarzsa[kukac]freemail[pont]hu2007-06-27 12:10
Nagyszájúnak
Amikor még dolgoztam én is hasonlóan cselekedtem -munkám nem vertem nagydora, csak tettem amit kellett szép csendesen a gyerekekért, gyerekekkel együtt. Akik nem igazán dolgoztak, csak a szájukkal, de azzal jó hangosan, azok voltak a bólogató, jó dolgozó kollégák. Ha valami igazságtalanság történt én sem hagytam szó nélkül.Következmény: leépítés miatt közel 32 év /közalkalmazotti/ után felmentettek a munkavégzés alól azzal a jelszóval, hogy ősszel ugyis elmehetsz nyugdíjba. Nagyon bántott a dolog, de mára már lenyugodtam. Ha most kezdeném a pályát, most sem tudnék csak úgy beletörődni a dolgokba, megalkudni sem tudtam soha, de nem is akarok ezután sem. Üzenem NAGYSZÁJÚ kolléganőnek, hogy igazáért, a gyermekekért ne legyen megalkuvó, még akkor sem, ha pillanatnyilag ő kerül hátrányba. Az igazgatók jönnek-mennek /én 3 igazgatóval dolgoztam/. További kitartást, erőt, sok-sok szeretetet kívánok az aktiv PEDAGÓGUSoknak.
 
#711  csigaaxkaro[kukac]vipmail[pont]hu2007-06-27 10:01
Nagyszájúnak

Miért lenne az iskola más, mint minden más terület?
Persze, mi is mondogatjuk kollégáinkkal, hogy de szép lenne a temetési beszédünket ("a nagyszerű pedagógus, kiváló családapa, családanya" stb.) legalább egyszer már az életünkben is hallani - de úgyse fogjuk...
Egy furcsa dolog jutott az eszembe. Kezdő tanárként, kollégiumi nevelőként azért nem kaptam órát, azért nem vettek át az iskolába, mert hosszú volt a hajam, csöves, kopott farmerben jártam. Valaki azt mondta: döntsem el, melyik a fontosabb. Azt gondoltam, ez megalkuvás lenne, pedig hát tényleg fontosabb lett volna jó kis órákat tartani...
Nagyszájú leveléből nem derül ki sok minden, meg nyilván nem szeretnék a nagyokos szerepében tetszelegni, de tényleg el kellene dönteni, mi a fontos. Ha zavaró a reakció, akkor esetleg nem kell mindig "szókimondani". Ha a szókimondás fontos, akkor vállalni kell. Ha a gyerekek a fontosak, akkor az a lényeg.
És - nem elfogadva a méltatlan bánásmódot - látni, hogy mindenki frusztrált. Én azt látom, hogy a tőlem eltérő mentalitású, eltérő módszerű, szerintem nálam kevesebbet dolgozó kollégáim ugyanúgy azt hiszik, hogy ők dolgoznak a legtöbbet, úgy érzik, nincsenek megbecsülve - és akár igazuk is lehet, mert ahogy ők nem látják munkám lényegét, kínjaimat, ugyanúgy én sem látom az övékét.
Persze attól még föl kéne borítani az egészet.
Jaj, de nagy bölcsességeket írtam, bocs.
 
#710  banderkovaandr[kukac]freemail[pont]hu2007-06-25 20:18
Kereskedelmi cégnél dolgozom értékesitőként. Most végzem a ker-i tanfolyamot, melyet a cég fizet.
Nem esett szó tanulmányi szerződésről eddig. Ha most állna elő ilyen követeléssel a cég, hogy meghatározott időre kössem le magam nála; alá kell-e irnom a papirt (köteles vagyok-e?). Gondolom ezt előre kellett volna tisztázni, hogy ilyen feltételekkel fizeti a tanfolyamot.
Köszönöm
 
#709  scsmariannscsmariann[kukac]freemail[pont]hu2007-06-25 18:40
Ha nincs a munkahellyel tanulmányi szerződés kötve, államvizsgára köteles-e szabadságot kiadni?Fizetéssel vagy csak fizetés nélkülit?
Köszönöm!
 
#708  Dorinadorina23[kukac]citromail[pont]hu2007-06-21 18:38
Minden kedves volt, és leendő kollégámnak nagyon-nagyon sok pihenést, feltöltődést kívánok a nyáron. Kívánom, hogy mindenki kezdhessen szeptemberben új tanévet.
 
#707  OFOEofoe[kukac]chello[pont]hu2007-06-21 09:19
Kedves Kolléganő! Problémájára a Tanácsadó rovatban próbálunk majd reflektálni. Szíves türelmét kérjük. OFOE
 
#706  nagyszájúrejtozkodo[kukac]freemail[pont]hu2007-06-20 22:37
Tisztelt Tanácsadók!
Azt hiszem, nem szokványos kérdést teszek föl Önöknek: Mit tehet az a pedagógus, akinek több éve nem ismerik el vezetői -- kollégái szerint is -- magas színvonalú munkáját, mivel nem tud megfelelően viselkedni. Persze az a kérdés, mit tekintünk megfelelőnek.
Diákjaim és szüleik tisztelnek és szeretnek világos, egyértelmű követelményeimért, határozott -- és sokszor szigorú -- következetességemért, elismerik, mennyit teszek értük, mintának tekintenek. Évek múlva is szívesen fordulnak hozzám tanácsért az egykori tanítványok a legbizalmasabb magánügyeikben is. A gyerekekért, ha úgy vélem, igazuk van, maximálisan kiállok, érdekeiket képviselem. Az óráimon komolyan, de oldott hangulatban dolgozunk, az aktuális problémák megbeszélésére is mindig időt szentelünk. Diákjaim színvonalasan szerepelnek a különböző tanulmányi versenyeken, melyekre rendszeresen készülünk. Vallom, hogy a jó tanár-diák kapcsolat kialakulásához nem elegendő az iskolapadról, illetve a katedráról ismernünk egymást. Rendszeresen szervezek tanítványaimnak különböző programokat. Ebben a tanévben szinte kéthetente kirándultunk, vagy vettünk részt valamilyen kulturális programon (múzeumlátogatás, színházi előadás stb.) Március 15. tiszteletére színvonalas iskolai műsort készítettünk, olyat, hogy hangosítást sem vettünk igénybe, és a több száz tanuló néma csendben, feszülten figyelte az előadást. (Ezért az iskolavezetéstől még köszönő szót sem kaptam.)
Viszont az elmúlt hónapokban többször is álltam a szőnyeg szélén az igazgatói irodában, mert viselkedésemet elfogadhatatlannak minősítették. Többször is hangot emeltem, egészen pontosan a véleményemet nyíltan vállalva kiabáltam olyan kollégákkal, akiknek munkája szinte minősíthetetlen (jogos a kritika, nem nekem kell őket megítélnem, de az adott szituációkban én keveredtem velük konfliktusba). Stílusom valóban sok kívánnivalót hagy maga után, de nem tudom elfogadni, hogy mosolyognom kell mindenkire, "mert nekem is jobb, ha mindenki szeret". Nem kívánom mindenki szeretetét, a rendes munkavégzést viszont minden kollégámtól elvárom. Megfogalmazódott olyan vélemény is, hogy legalább a korát tiszteljem az idősebb kollégának (aki miatt gyerekek seregét vinnék el az iskolából, ha most ő nem menne nyugdíjba), mert a gyerekeket is az idősek iránti tiszteletre kell tanítani. Én őszinteségre szeretném tanítani őket. Arra, hogy vállalják a véleményüket, holott a saját bőrömön már számtalanszor megtapasztalhattam, hogy a szókimondás csak problémákat okoz. Tőlem a főnökeim hajbokolást várnak, és azt, hogy mindenkire mindenkor szélesen mosolyogjak (mert ettől lesz az iskolában jó hangulat), én pedig meghasonlok, mert az értékek, amelyekben én hiszek, csak néhány kollégának számitanak. A tisztesség, őszinteség, kitartás, pontosság, szorgalom "lehazudott szavak". És amíg a kolléganő, aki órát se tart, aki ellen a szülők felemelték szavukat, aki miatt a gyerekeket elvinni szándékoztak, anyagi elismerésben részesül, én nem kapok egy fillért sem a kötelező fizetésemen kívül, mert kiabáltam. Mert egy pedagógus nem lehet temperamentumos, egy pedagógusnak színészkednie kell. (Én mindig, minden helyzetben önmagamat adom -- a kirobbanó érzéseimmel is.) És csak arra mosolygok, aki kedves a szívemnek. Ilyenek például a gyerekek, akik egy gondokban bővelkedő időszakban azonnal kiszúrták, hogy valami történt, mert kevesebbet mosolygok. És a hétköznapjaimon, iskolán kívül alaptermészetemből, vidámságomból eredendően mosolygok. (Meg is jegyezte a minap kedvesen egy mellettem elsétáló, az iskola közelében lakó, idős bácsi, hogy a "tanárnő mindig nevet". De parancsszóra mosolyogni nem tudok.
Elkeseredett vagyok. Azért, mert az én munkahelyemen nem a tett számít, hanem a jópofizás, a külcsín. Azért, mert a minőségi munkavégzés senkinek semmit nem jelent. Azért, mert tréfásan kölyöknek nevezni a nebulót nem szabad, de gerinctelen puhatestűnek igen. Azért, mert nehéz szívvel tudok bemenni abba az iskolába, ahol szertem a gyerekeket, és ők is szeretnek engem. És azért, mert akármilyen hangosan mondom, senki nem hallja, nem érti a szavaim lényegét, értelmét.
Szeretném tudni, mindenhol csak a számító mosolyt értékelik-e. Ha egyszer-kétszer felindultan fejti ki valaki a véleményét, azt örökre megbüntetik, és semmilyen érdemét nem ismerik el? Ha nem tudok és nem akarok megváltozni, módosítsak pályát, hagyjam ott azokat a diákokat, akikért nap mint nap szívvel-lélekkel dolgozom?
Tisztelettel várom, és előre is köszönöm a véleményeket.
A javíthatatlan nagyszájú
 
#705  OFOEofoe[kukac]chello[pont]hu2007-06-15 11:39
Kedves "Pártoló Tagunk"!
Nagyon szépen köszönjük.
OFOE
 
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 |
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek