OFOE a Facebook-on

Üzenő

Elrejtés
Név:
Email:
Üzenet:
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 |
#723  fedor lászló ferencnizi21[kukac]vipmail[pont]hu2007-07-03 12:09
a feleségem már tízenkét éve főállásúanya és négy gyermeket nevelünk. de oktober 15-én lejár neki,hogy ezután elmehet -e munkanélkülire vagy sem és milyen lehetöségei vannak ha igen.
 
#722  Atisatisk29[kukac]index[pont]hu2007-07-02 11:48
Tanárnőnek üzenem, hogy szükséges a 120 órás tanfolyam, bár nem doglzom a tanácsadóban.
 
#721  tanárnőmamoca[kukac]hello[pont]hu2007-07-02 11:10
Magyar szakos ált. iskolai tanár taníthat-e alsó tagozatban magyar nyelv és irodalmat? Vagy szükséges-e előtte elvégeznie a 120 órás tanfolyamot?
 
#720  csigaaxkaro[kukac]vipmail[pont]hu2007-07-01 14:02
Nagyszájúnak még mindig!

Jó kis vita alakulgat. És még mindig tennék egy kis kiegészítést.
Abszolut értem a helyzetet, ahogy mindenki a vitában. Mindenki tudná sorolni a hasonló élményeit. (Én például úgy csináltam teljesen ingyen hivatalos iskolai műsort negyvenöt gyerekkel hónapok alatt, hogy saját termünk nem lévén saját zsebből jattoltam egy másik iskola gondnokának, mert beengedett az ő termükbe - hogy aztán az iskolai tanteremvitákban azok győzzenek, akik csak szépen végignézték a készet).
De említhetném az OFOE novemberi szakmai napját, ahol a befagyott előadóterem helyett kiültünk a két fokkal "melegebb" folyosóra nagykabátban - na ez is jó kis szimbóluma ÁLTALÁNOS helyzetünknek.
Az jutott még eszembe, hogy egyszer olvastam egy ostoba cikket a minőségi pótlék védelmében, amelyben azt írták, hogy vannak, akik azért hagyják el a pályát, mert ugyanannyit kapnak, mint a szomszéd teremben tanító kollégájuk, pedig tudják, hogy ők a jobbak. Erre egyszer reagáltam is a Taní-taniban, mondván: ha választhatnék, gyermekeimnek semmiképpen sem választanék olyan tanárt, aki hasonlítgatja magát a szomszéd teremben tanító kollégájához, főleg, ha nyilván is tartja, hogy ő a jobb.
Persze ez idealizmus, mert más mérce nem nagyon van, így magunk próbálgatjuk méregetni magunkat.
Én azt látom a kollégáimban, hogy Úristen! "ez" sokkal olvasottabb nálam, "ez" lendületesebb órákat tart, emez jobban ért a verselemzéshez, ez nő lévén sokkal empatikusabb nálam stb. Pedig közben úgy vélem, egyike vagyok azoknak, akik fazont adnak az iskolámnak.
De lehet, hogy szerencsém van, jó tantestületbe kerültem, a surlódások is elfelejtődnek egy-kettőre, talán az önkormányzat kekeckedéseit sem egymáson bosszuljuk meg - bár most, amikor létszámokra hivatkozva össze akarják vonatni a leendő elsős gimiseket a már két éve létező hatosztályosokkal, na itt már lehet, hogy elszabadul a pokol nálunk is...
Én még mindig azt javasolnám Nagyszájúnak, hogy próbálja megtalálni a pozitívumokat kollégáiban - persze aki nem szól egy szót sem saját óráján, arra tényleg ne találjon mentséget.
A többiekre reagálva: tényleg iszonyú birkák vagyunk, bármilyen baromságot végrehajtunk, bármilyen büntetést befizetünk (hallottam esetekről, ahol 50 000 Ft büntetést szabtak ki valami jegybeírás miatt).
És nekem is elegem van, ebben teljesen együtt vagyok Nagyszájúval!!
A.K.
 
#719  zöldbékaleinerk[kukac]freemail[pont]hu2007-06-29 19:30
Ebben teljesen igazad van: én "csak" Nagyszájú esetére reagáltam, mert ismerős volt a szituáció. A "csak" kiutált kollégáknak nincs mit tenni, viselni kell ezt a keresztet. A most (ok nélkül) elbocsájtott kollégáknak viszont én is azt tanácsolnám, hogy forduljanak munkaügyi bírósághoz, mert hiszem, hogy jogtalan az eljárás (sajnos nem "tudom", de ez nem is az én kompetenciám). Kitartás kollégák és ne hagyjuk magunkat!
 
#718  Juliofoe[kukac]chello[pont]hu2007-06-29 17:11
Kedves Kolléga Úr! Ez valóban így van, nekem sincsenek illuzióim. De mindenképpen rá kellene a kollégákat beszélni a jogérvényesítésre, ami nem igazán van benne a mi kultúránkban. Akit elegendő ok nélkül bocsátanak el, annak esélye lehet megnyerni egy munkajogi pert. A nagy struktúrákkal pillanatnyilag valóban nem igazán tudunk kezdeni semmit, de saját közvetlen körünkben muszáj lépni. A tanácsadó rovatunkban naponta érzékeljük az elkeseredést, a tehetetlenséget. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a pozícióban lévők egy része hajlik arra, hogy kihasználja a "lehetőséget" (elbocsátási kényszer, pénzhiány stb.) a valamelyik riválisától, "nagyszájú" kollégájától történő megszabadulásra, és ezt a jogszabályok mögé bújva teszi. Viszont érintett kollégáknak is vannak jogaik, és ezekkel meg kell próbálni élni. A mozgástér ugyan korántsem elegendő, de talán annál nagyobb, mint amennyit kihasználunk. Ebben próbáljuk erősíteni egymást!!! Feltétlenül meg kell akadályozni, hogy éppen a legjobb, az önállóan gondolkodó, az autonóm, a gyerekek érdekeit is szem előtt tartó pedagógusok kerüljenek pályán kívülre.
 
#717  zöldbékaleinerk[kukac]freemail[pont]hu2007-06-29 16:39
Kedves Juli!
Szívesen adnánk ötletet, ha tudnánk, mert úgy látom, járunk egy-ketten ebben a cipőben. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, szerintem a pedagógusok valóban hiteles minősítésére, teljesítménymérésére lenne szükség! Erre egyenlőre remény sincs a tapasztalataim alapján. Nem láttam még olyan minősítő rendszert, mely ne lenne álságos abban az értelemben, hogy a minősítést például nem független szakemberekkel tervezik elvégeztetni. Amíg az iskolák többségében az igazgató és "sleppje" dönt minden ilyen kérdésben: minőségi pótlék, kitüntetések,egymás minősítése, sőt most már elbocsájtások, addig nem fog változni a helyzet! /Amúgy a független szakembereken én a valóban szakembereket, a szülőket, a gyerekeket értem./ Ezért ismét arra buzdítom Nagyszájút, hogy cselekedjen úgy, ahogy lelkiismerete diktálja, ne törődjön semmi mással! Már annak is örülhet, ha nem húzzák vissza, nem akadályozzák! Mert sajnos, ez a következő lépcsőfok. A nagy baj az, hogy buta az a paraszt, aki a kocsijából kifogja a legjobban húzó lovakat csak azért,mert nyerítenek és esetleg harapnak!
 
#716  Krisztinapeerk[kukac]freemail[pont]hu2007-06-29 11:43
Kedves "Nagyszájú"!

Ön is leírja, hogy nem csak a szülők és a diákok értékelik munkáját, szaktudását, őszinteségét, de kollégái is. Tehát elismerik azt, amit és ahogyan csinál. Hogy beszélnek a munkájáról, arról, amiről a vezetés, vagy egyes kollégák máshogyan gondolkodnak, nekem azt is jelenti, hogy Önnel lehet őszintén beszélni. Látja azt is, hogy stílusa sok kivánnivalót hagy maga után, akkor miért nehéz elfogadni, hogy ezt adott esetben jelzik is. Mások vagyunk, másra érzékenyek...
Úgy érzem, mintha két véglet között mozogna: hangot felemelni vagy jópofizni, mintha nem lenne köztes út. A tanítványaiért úgy is rengeteget tehet, ha a kollégáinak is átad valamit abból a tudásból, szemléletből, ami Önnek van, hiszen ők dolgoznak velük a többi tanítási órán. Tanítsa őket!
Viszünk szerepeket az életünkben, Ön a "harcost" választotta, akkor aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket, legyen konstruktív!Ne hagyja elveszni azt, amije van! Ehhez sokszor az kell, hogy valóban meghalljuk azt, amit a másik mond és próbáljuk megérteni, miért mondta.
Azt kívánom, továbbra is legyen ilyen elkötelezett és lelkes munkájában, sikereket és kitartást a továbbiakban!

Üdvözlettel:

Peer Krisztina
 
#715  Juliofoe[kukac]chello[pont]hu2007-06-29 11:31
Kedves "Zöld Béka", "Nagyszájú", "Zsózsóka" stb ! Nagyon sok igazság van mindabban, amit írtok. Nem is akartam én ehhez a témához közvetlenül hozzászólni, de most mindenképpen fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy "nagyszájúnak" (tehát nem igazán simulékonynak, alkalmazkodónak, engedelmesnek stb.) lenni manapság már nem csupán azzal jár, hogy az érintett kevesebb jutalmat kap és nehezebben halad előre a pedagógiában amúgy is elég lapos ranglétrán. Kilógni a sorból (akár felfelé is) jelenleg a szó szoros értelmében életveszélyes. A tanár elbocsátások idején, mint tapasztalom, nagyon gyakran éppen azok kerülnek lapátra, akik nyíltan kimondják a véleményüket, akár tanítványaik érdekében is konfrontálnak... Az iskolavezetők nagy része – ha teheti – általában szívesen szabadul a kényelmetlen beosztottól. (Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy aki "nagyszájú", annak feltétlenül igaza van, és hogy a szókimondás azonos a szakmai színvonallal.) De most egyre gyakrabban hallom, tapasztalom, hogy a szelektálásnál a szakmai minőség és hatékonyság (ami a nevelésben csak sokkal későbben mutatkozik meg, és nem igazán "mérhető") alig számít. Kíméletlen harc folyik az álláshelyekért (az egzisztenciáért), és ennek a küzdelemnek nagyon gyakran éppen az igazán jó pedagógusok esnek áldozatul... Valljuk meg, egyre kevesebb a pályán a mai világban, a mai gyerekkel eredményesen boldogulni tudó pedagógus. Ha már nem becsüljük meg, legalább hagyjuk dolgozni őket!!! Az OFOE a szakmai érdekvédelmet is feladatának tekinti. Gondolkodunk, hogy miként is lehetne ezt érvényesíteni a jelen feltételek között. Megköszönnénk, ha adnátok valami ötletet, javaslatot, mert bármilyen nagy egyetértésben panaszkodunk is, ennyivel még nem jutunk előbbre.
 
#714  zöldbékaleinerk[kukac]freemail[pont]hu2007-06-29 10:44
Kedves Nagyszájú!
Ha hiszed, ha nem, még sokan vagyunk így, ami arra bizonyíték, hogy:
1. Vannak közöttünk is ilyenek, meg olyanok. Sajnos a legtöbb esetben az olyanok véleménye számít, mert ők tudnak simulékonyabb "viselkedésük" és tetteik alapján "beleszólni" az iskola életébe, vezetésébe, jövőjébe. Az ő "teljesítményüket" ebből kifolyólag többnyire el is ismeri az iskola. Ez alapjában rossz, de ilyen a világ! Persze, ez nem vigasz.
2. Ugyanakkor remény lehet a jövőre nézve, hogy ebből a "kulimászból", amibe kerültünk, előbb-utóbb a "nagyszájúak" segítségével ki tudunk majd mászni!
Mindezek ellenére - és lehet, hogy csak azért mondom, mert magam már végigjártam ennek minden stációját - azt javallanám, hogy tedd a dolgod úgy, mint eddig, ebből ne engedj! Viszont a konfrontációkat kár felvállalni, mert a vesztes csak te lehetsz! Hiába harcolsz a gyerekek érdekeiért, ha az iskolák többsége, nem rossz akarattal, de ezzel nem sokat törődik. A klasszikus nevelés valljuk be, ma nem nagyon van. Oktatás még talán van. De mi a te feladatod? Nem a gyerekek személyiségét alakítgatni, kibontani stb.? Fontosabb a másodfokú egyenlet, mint a becsület, erkölcs, kitartás stb.?
Egyet megtanultam ebben a hivatásban: munkádat egyedül a gyerek fogja elismerni! Hogy ez néha nem elég, Megértem, hisz szakmai megerősítés is kell/ kellene! De erre ne nagyon várj ...
 
#713  nagyszájúrejtozkodo[kukac]freemail[pont]hu2007-06-27 17:13
Köszönöm az érkezett hozzászólásokat, és továbbra is nagyon várom a véleményeket.
Zsozsóka biztató, kitartásra ösztönző szavai nagyon jól estek az elmúlt egy-két hét eseményei után.
Üzenetem megírása óta túl vagyok egy újabb igazgatói beszélgetésen, mely folyamán elsoroltam a sérelmeimet. A beszélgetés egészét nézve úgy érzem, továbbra is csukott kapukon döngetek. Szakmai munkámban semmilyen kivetnivalót nem találnak, az igazságérzettől emelt hangomat viszont elutasítják, mondván a pedagógus mindig, minden körülmények közepette példaértékűen kell viselkedjék. A kirobbanó őszinteség nem példa, önmagam mindenkori vállalása szintén nem példa. Ahogyan az álszentség, a képmutatás elítélése sem. Jót csak akkor tehetek és mondhatok, ha csöndesen, mosolyogva teszem és mondom.
Már azt is megkaptam, hogy félnek tőlem a kollégák. Amikor erről érdeklődtem néhány "rettegő" kollégától, volt, aki hangos kacagásban tört ki, hogy ő ugyan nem fél, más pedig azt fogalmazta meg, hogy igen, vannak, akik félnek, akiknek takargatnivalójuk van, mert én kimondom, ráadásul hangosan, úgy hogy azt mindenki meghallja.
Elfogadom Csiga véleményét. Valóban mérlegelni kell, mi a fontos. Többnapi gondolkodás után úgy tűnik, a gyerekekért, önmagamért föl kell adni az igazság bajnoka szerepkört, hallgatni kell, és csak a gyerekekre figyelni. Parancsszóra mosolyogni azonban továbbra se fogok. És tanítványaimtól a jövőben is elsősorban az őszinteséget kérem, arra nevelem őket.
Csak még azt nem tudom, hogyan emelem föl a jövőben a szavam a tanulók érdekeiért. Azért, hogy ne csak végigszenvedjenek egy órát, mert a heti hat órában nyelvet oktató kolléga (egyfajta sértettségből) szólni sem hajlandó hozzájuk, ha mégis, szinte csak pocskondiázni képes egy szuper csapatot, mert nem tudnak viselkedni (mint az osztályfőnökük). Szerencsére az érintett kolléganő nyugdíjba vonul, szeptembertől más veszi át a helyét, de kérdezem minden kollégától, ki tudott már úgy órát tartani, hogy nem szólt a gyerekekhez? Marad viszont a hiperbunkózó kolléga, akinek szavajárásába nem valószínű, hogy bele tudok nyugodni, ha összeszorítom a számat, akkor se. És bizonyára a következő tanév is számtalan nem várt eseményt hoz majd elénk, melyek között akad majd vérlázító, a gyerekek érdekeit sértő is. Ki áll ki majd mellettük, ha én elhallgatok?
Kedves Csiga, igazad van, sok minden nem derült ki az előző levelemből, és nyílván ebből sem. Ha bármiféle információ árnyaltabbá, világosabbá teheti a képet, szívesen megadom. Az a vélemény is jogos, hogy sokan gondolják, mennyire sokat dolgoznak. Én kollégáim munkáját többnyire a gyerekektől hallott élménybeszámolók alapján ítélem meg. Akárcsak otthon a szülők. Annyival vagyok náluk előnyösebb helyzetben, hogy én nemcsak egy-két gyermek, hanem sokak véleményét hallgatom, így a szélsőségeket is ki tudom zárni, és több osztály közel azonos állítása egy tanárról, illetve az óráiról eléggé hitelessé teszi a képet.
Önmagammal bizonyára én is elfogult vagyok, de az elmúlt tanévben végzett munkámat szóban az iskolavezetés is elismeri. Az évzáró értekezleten elhangzott, hogy én szerveztem a legtöbb osztályprogramot, és kiemelték a hibátlan adminisztrácómat is. Óraellenőrzés nálunk már két éve nem volt, így tanóráimról nem alkothat véleményt senki. A gyerekeket kivéve természetesen. Az viszont köztudott, hogy pontosan kezdem és fejezem be az órákat, és azokon 45 percen keresztül munka folyik. Akkor is, ha a tanterem előtt becsöngetés után még 15-20 percig mások zsivaja hallatszik, mert a kolléganő legalább annyit késik, de a maradék 25-30 percben neki még többször is el kell hagynia a csoportját halaszthatatlan teendői miatt. Mindezt még sose tették neki szóvá. Elfogultság magamról azt gondolni, hogy jobban dolgozom?
A közelgő táborozás lelkesítően hat rám, ott csak gyerekek lesznek, és egy hozzám hasonlóan feketelistás kolléganő (a kölykök imádják, lelkes, lendületes órái az azonos szakos tanárokat is lebilincselik, de egy adott szituációban ő sem tudta befogni a száját). Bízom benne, hogy a természetben, jó hangulatban eltöltött egy hét visszaadja a hitemet.
Továbbra is nagyon várom a hozzászólásokat.
A hallgatásra ítélt nagyszájú
 
#712  Zsozsókaarzsa[kukac]freemail[pont]hu2007-06-27 12:10
Nagyszájúnak
Amikor még dolgoztam én is hasonlóan cselekedtem -munkám nem vertem nagydora, csak tettem amit kellett szép csendesen a gyerekekért, gyerekekkel együtt. Akik nem igazán dolgoztak, csak a szájukkal, de azzal jó hangosan, azok voltak a bólogató, jó dolgozó kollégák. Ha valami igazságtalanság történt én sem hagytam szó nélkül.Következmény: leépítés miatt közel 32 év /közalkalmazotti/ után felmentettek a munkavégzés alól azzal a jelszóval, hogy ősszel ugyis elmehetsz nyugdíjba. Nagyon bántott a dolog, de mára már lenyugodtam. Ha most kezdeném a pályát, most sem tudnék csak úgy beletörődni a dolgokba, megalkudni sem tudtam soha, de nem is akarok ezután sem. Üzenem NAGYSZÁJÚ kolléganőnek, hogy igazáért, a gyermekekért ne legyen megalkuvó, még akkor sem, ha pillanatnyilag ő kerül hátrányba. Az igazgatók jönnek-mennek /én 3 igazgatóval dolgoztam/. További kitartást, erőt, sok-sok szeretetet kívánok az aktiv PEDAGÓGUSoknak.
 
#711  csigaaxkaro[kukac]vipmail[pont]hu2007-06-27 10:01
Nagyszájúnak

Miért lenne az iskola más, mint minden más terület?
Persze, mi is mondogatjuk kollégáinkkal, hogy de szép lenne a temetési beszédünket ("a nagyszerű pedagógus, kiváló családapa, családanya" stb.) legalább egyszer már az életünkben is hallani - de úgyse fogjuk...
Egy furcsa dolog jutott az eszembe. Kezdő tanárként, kollégiumi nevelőként azért nem kaptam órát, azért nem vettek át az iskolába, mert hosszú volt a hajam, csöves, kopott farmerben jártam. Valaki azt mondta: döntsem el, melyik a fontosabb. Azt gondoltam, ez megalkuvás lenne, pedig hát tényleg fontosabb lett volna jó kis órákat tartani...
Nagyszájú leveléből nem derül ki sok minden, meg nyilván nem szeretnék a nagyokos szerepében tetszelegni, de tényleg el kellene dönteni, mi a fontos. Ha zavaró a reakció, akkor esetleg nem kell mindig "szókimondani". Ha a szókimondás fontos, akkor vállalni kell. Ha a gyerekek a fontosak, akkor az a lényeg.
És - nem elfogadva a méltatlan bánásmódot - látni, hogy mindenki frusztrált. Én azt látom, hogy a tőlem eltérő mentalitású, eltérő módszerű, szerintem nálam kevesebbet dolgozó kollégáim ugyanúgy azt hiszik, hogy ők dolgoznak a legtöbbet, úgy érzik, nincsenek megbecsülve - és akár igazuk is lehet, mert ahogy ők nem látják munkám lényegét, kínjaimat, ugyanúgy én sem látom az övékét.
Persze attól még föl kéne borítani az egészet.
Jaj, de nagy bölcsességeket írtam, bocs.
 
#710  banderkovaandr[kukac]freemail[pont]hu2007-06-25 20:18
Kereskedelmi cégnél dolgozom értékesitőként. Most végzem a ker-i tanfolyamot, melyet a cég fizet.
Nem esett szó tanulmányi szerződésről eddig. Ha most állna elő ilyen követeléssel a cég, hogy meghatározott időre kössem le magam nála; alá kell-e irnom a papirt (köteles vagyok-e?). Gondolom ezt előre kellett volna tisztázni, hogy ilyen feltételekkel fizeti a tanfolyamot.
Köszönöm
 
#709  scsmariannscsmariann[kukac]freemail[pont]hu2007-06-25 18:40
Ha nincs a munkahellyel tanulmányi szerződés kötve, államvizsgára köteles-e szabadságot kiadni?Fizetéssel vagy csak fizetés nélkülit?
Köszönöm!
 
#708  Dorinadorina23[kukac]citromail[pont]hu2007-06-21 18:38
Minden kedves volt, és leendő kollégámnak nagyon-nagyon sok pihenést, feltöltődést kívánok a nyáron. Kívánom, hogy mindenki kezdhessen szeptemberben új tanévet.
 
#707  OFOEofoe[kukac]chello[pont]hu2007-06-21 09:19
Kedves Kolléganő! Problémájára a Tanácsadó rovatban próbálunk majd reflektálni. Szíves türelmét kérjük. OFOE
 
#706  nagyszájúrejtozkodo[kukac]freemail[pont]hu2007-06-20 22:37
Tisztelt Tanácsadók!
Azt hiszem, nem szokványos kérdést teszek föl Önöknek: Mit tehet az a pedagógus, akinek több éve nem ismerik el vezetői -- kollégái szerint is -- magas színvonalú munkáját, mivel nem tud megfelelően viselkedni. Persze az a kérdés, mit tekintünk megfelelőnek.
Diákjaim és szüleik tisztelnek és szeretnek világos, egyértelmű követelményeimért, határozott -- és sokszor szigorú -- következetességemért, elismerik, mennyit teszek értük, mintának tekintenek. Évek múlva is szívesen fordulnak hozzám tanácsért az egykori tanítványok a legbizalmasabb magánügyeikben is. A gyerekekért, ha úgy vélem, igazuk van, maximálisan kiállok, érdekeiket képviselem. Az óráimon komolyan, de oldott hangulatban dolgozunk, az aktuális problémák megbeszélésére is mindig időt szentelünk. Diákjaim színvonalasan szerepelnek a különböző tanulmányi versenyeken, melyekre rendszeresen készülünk. Vallom, hogy a jó tanár-diák kapcsolat kialakulásához nem elegendő az iskolapadról, illetve a katedráról ismernünk egymást. Rendszeresen szervezek tanítványaimnak különböző programokat. Ebben a tanévben szinte kéthetente kirándultunk, vagy vettünk részt valamilyen kulturális programon (múzeumlátogatás, színházi előadás stb.) Március 15. tiszteletére színvonalas iskolai műsort készítettünk, olyat, hogy hangosítást sem vettünk igénybe, és a több száz tanuló néma csendben, feszülten figyelte az előadást. (Ezért az iskolavezetéstől még köszönő szót sem kaptam.)
Viszont az elmúlt hónapokban többször is álltam a szőnyeg szélén az igazgatói irodában, mert viselkedésemet elfogadhatatlannak minősítették. Többször is hangot emeltem, egészen pontosan a véleményemet nyíltan vállalva kiabáltam olyan kollégákkal, akiknek munkája szinte minősíthetetlen (jogos a kritika, nem nekem kell őket megítélnem, de az adott szituációkban én keveredtem velük konfliktusba). Stílusom valóban sok kívánnivalót hagy maga után, de nem tudom elfogadni, hogy mosolyognom kell mindenkire, "mert nekem is jobb, ha mindenki szeret". Nem kívánom mindenki szeretetét, a rendes munkavégzést viszont minden kollégámtól elvárom. Megfogalmazódott olyan vélemény is, hogy legalább a korát tiszteljem az idősebb kollégának (aki miatt gyerekek seregét vinnék el az iskolából, ha most ő nem menne nyugdíjba), mert a gyerekeket is az idősek iránti tiszteletre kell tanítani. Én őszinteségre szeretném tanítani őket. Arra, hogy vállalják a véleményüket, holott a saját bőrömön már számtalanszor megtapasztalhattam, hogy a szókimondás csak problémákat okoz. Tőlem a főnökeim hajbokolást várnak, és azt, hogy mindenkire mindenkor szélesen mosolyogjak (mert ettől lesz az iskolában jó hangulat), én pedig meghasonlok, mert az értékek, amelyekben én hiszek, csak néhány kollégának számitanak. A tisztesség, őszinteség, kitartás, pontosság, szorgalom "lehazudott szavak". És amíg a kolléganő, aki órát se tart, aki ellen a szülők felemelték szavukat, aki miatt a gyerekeket elvinni szándékoztak, anyagi elismerésben részesül, én nem kapok egy fillért sem a kötelező fizetésemen kívül, mert kiabáltam. Mert egy pedagógus nem lehet temperamentumos, egy pedagógusnak színészkednie kell. (Én mindig, minden helyzetben önmagamat adom -- a kirobbanó érzéseimmel is.) És csak arra mosolygok, aki kedves a szívemnek. Ilyenek például a gyerekek, akik egy gondokban bővelkedő időszakban azonnal kiszúrták, hogy valami történt, mert kevesebbet mosolygok. És a hétköznapjaimon, iskolán kívül alaptermészetemből, vidámságomból eredendően mosolygok. (Meg is jegyezte a minap kedvesen egy mellettem elsétáló, az iskola közelében lakó, idős bácsi, hogy a "tanárnő mindig nevet". De parancsszóra mosolyogni nem tudok.
Elkeseredett vagyok. Azért, mert az én munkahelyemen nem a tett számít, hanem a jópofizás, a külcsín. Azért, mert a minőségi munkavégzés senkinek semmit nem jelent. Azért, mert tréfásan kölyöknek nevezni a nebulót nem szabad, de gerinctelen puhatestűnek igen. Azért, mert nehéz szívvel tudok bemenni abba az iskolába, ahol szertem a gyerekeket, és ők is szeretnek engem. És azért, mert akármilyen hangosan mondom, senki nem hallja, nem érti a szavaim lényegét, értelmét.
Szeretném tudni, mindenhol csak a számító mosolyt értékelik-e. Ha egyszer-kétszer felindultan fejti ki valaki a véleményét, azt örökre megbüntetik, és semmilyen érdemét nem ismerik el? Ha nem tudok és nem akarok megváltozni, módosítsak pályát, hagyjam ott azokat a diákokat, akikért nap mint nap szívvel-lélekkel dolgozom?
Tisztelettel várom, és előre is köszönöm a véleményeket.
A javíthatatlan nagyszájú
 
#705  OFOEofoe[kukac]chello[pont]hu2007-06-15 11:39
Kedves "Pártoló Tagunk"!
Nagyon szépen köszönjük.
OFOE
 
#704  angol tanárzsoka[kukac]dunaweb[pont]hu2007-06-15 08:51
Tisztelt Tanácsadók!

Korrekt tájékoztató munkájukat megköszönve a mai napon átutalt csekély összegű támogatással kívánom segíteni az egyesület tanácsadó munkáját.
Azt hiszem ezt minden kérdést feltevő, amennyiben elégedett a válasszal és nem egyesületi tag megtehetné, legalább évente egy alkalommal,hiszen kérdéseinek felvetése "egyéb esetekben" nem biztos hogy apró pénzért megválaszolásra kerül.
Tisztelet és köszönet munkájukért, amelyhez erőt, támogatást és elhívatottságot kívánok!
Egy "mától pártoló tagjuk".
 
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 |
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek