OFOE a Facebook-on

Üzenő

Elrejtés
Név:
Email:
Üzenet:
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 |
#279  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-06-14 05:44
Kedves Zsuzsi Azt hiszem a lényegnél vagyunk, és nagyjából itt is szoktunk elakadni. Azért próbálkozom. A boldogság belülről jön, nem kívülről. Mindannyiunknak vannak gondjai és problémái, és mégis vannak köztünk olyanok, akik képesek a boldogra, és vannak akik nem. És ha lennének olyanok mégis, akiknek nincsenek gondjaik és problémáik, azok között is számos boldogtalant találhatunk. Vagyis továbbra is azt állítom, hogy alapvetően mégis ez az elsődleges feladat mindannyiunk számára: addig tologatni a "berendezési tárgyainkat", amíg egy harmónikus otthonná nem válik a belső terünk, aztán jöhet minden más. A gyerekek egyébként csukott szájon keresztül is felismerik az összeszorított fogat, kár kísérletezni. Ami meg a TV-t illeti, azt írtam, hogy a nappaliból kell kihajítani, s ezzel azt akartam mondani, hogy a szelektálás legfontosabb lépését így tehetjük meg. A nappali ugyanis diskurálásra való, interaktív közösségi életre, és nem egy agyelszívó csőre való individuális rácsatlakozásra. Úgy gondolom, hogy az TV-is, meg az internet is áldás, az életmódunk lehet átok. Szeretettel Péter
 
#278  Zsuzsizsu[kukac]freemail[pont]hu2004-06-11 07:38
Kedves Péter Hogy legyünk kongruensek (hitelesek, önmagunkkal azonosak) az még rendben lenne. De hogyan produkáljuk at, hogy "boldog emberekként legyünk jelen az életükben" Ez jó lenne, de nem működik. A mi életünk is tele van gonddal, problémával, a pedagógusoké is. Legfeljebb annyi várható, hogy míg a gyerekekkel együtt vagyunk, emelkedjünk felül ezeken, és koncentráljunk a ránk bízottakra. Ez még esetleg megy. A gyerek valóban "nevelődik", sajna nem csak általunk. Szerintem, ha az iskola jól teszi a dolgát, labdába rug a gyerek szocializációjában. Persze ez a "rugás" olykor sorsdöntő is lehet. A TV kihajítása pedig nem célszerű, inkább szelektálni kellene megtanulni és tanítnai. Nem is szólva az internetről, amely egyszerre "átok meg áldás". Barátsággal Zsuzsi
 
#277  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-06-09 06:10
Kedves Zsuzsi Igen, talán ez a kulcsmondat, hogy mindenki a saját kompetenciakörében próbálkozzon, vagy másképpen fogalmazva: próbáld meg legalább saját magadat megváltani, mielőtt másokkal próbálkozol Mert megbízhat-e egy gyermek bennem, ha azt látja, hogy saját magamat sem tudom irányítani Vajon gondozom-e magamat az elvárható szinten Azt eszem-e, amire igazán szükségem van, mozgok-e annyit, ami karbantartja a testemet, kihajítottam-e a TV-t a nappaliból, úgy élem-e az életemet, ahogy az nekem jó, vagy pusztán megszokások, sugallmazások szerint. A gyerekek, fiatalok semmit nem értékelnek többre, mint a kongruenciát. Ha mélyen belegondolunk, akkor leginkább azt kívánjuk nekik, hogy legyenek boldogságra képes felnőttek, de ezt nem lehet tanítani, csak mutatni, vagyis a legfontosabb feladatom, hogy boldog emberként legyek jelen az életükben, mert ahogy Burckhard Ergzsébet mondta: A gyereket nem lehet nevelni ..., a gyerek nevelődik. Szeretettel Péter
 
#276  Zsuzsizsu[kukac]freemail[pont]hu2004-06-07 12:56
Látod, Péter, éppen erről van szó. Én sem gondolom,hogy a csak a gyerekek változtak meg, de a világ, a felnőtt környezet is egészen más lett. Minden és mindenki rohan, bizonytalan, szorongó, és nagyon nehéz orientálni a gyerekeket olyan pedagógusoknak (és szülőknek), akik maguk sem érzik magukat biztonságban. Persze, nem normális, hogy nincs idő(nk) nyugodt beszélgetésre, a gyerekek szükséglete iránti igazi figyelemre, miközben (legalább is nekem) ezért is állandó lelkiismeretfurdalásom van. Azt hiszem, valamennyien (sajnos a gyerekeink is) ennek a keserű levét isszuk. Talán ha mindenki a saját kompetenciakörében próbálkozna... De szerinted ez elég A gyerekeink mégiscsak most élik visszahozhatatlan gyerekkorukat, diákéveiket, és amit most nem kapnak meg, az már nem pótolható. A régi rutinok (még a jók, demokratikus és gyerekköpontúak sem) működnek már igazán. Te képes vagy őket még a valóságban működtetni
 
#275  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-06-06 19:59
Kedves Zsuzsi Momentán nincs gyermekcsoportom, de néhány éve állami gondoskodásban élő gyermekekkel is dolgoztam évekig, előtte meg gimnazistákkal. Mindettől függetlenül úgy látom, hogy nem csak a gyerekek változnak az utóbbi években (ahogy az azelőttiekben is), hanem a körülöttünk lévő világ is. Most csak két fontos tendenciára utalok: az egyik az információval kapcsolatos világfelfordulás, ami egyre tarthatatlanabb, mondhatni nevetségesebb helyzetbe hozza a ma iskoláját, s az azt képviselő tanárokat, és ezt nagyon érzik a diákok, a másik pedig az az értékválság, ami átlengi a társadalmunkat, a képmutatás és a szemforgatás, ami egy rémületes és elfogadhatatlan képet fest a gyermekek elé.
 
#274  Zsuzsizsu[kukac]freemail[pont]hu2004-06-06 10:35
Kedves Péter Carl Rogers tanait én is jól ismerem, szeretem, vettem részt olyan tréningeken, ahol saját élményként találkoztam velük. Azt érzékelem, hogy az utóbbi években a gyerekek szükségletei mintha kicsit megváltoztak volna. Mi,"gyermekközpontú pedagógusok" pedig a tíz évvel korábbi szükségletekre reagálunk a mai iskolásoknál. A Fanny és Alexander papjától én is zsigerből idegenkedem, és nem tartom jó tendenciának a teljesítménykényszer felerősödését. Ennek hatására a gyerekek vagy idegroncsok lesznek vagy elmenekülnek, motválhatatlanokká válnak. De a rogersi gondolkodás sem feltétlenül segít át a jelenlegi gyerekekkel adódó gondokon. Te nem látod az utóbbi évek változásait a gyerekeken Ezért kérdeztem,hogy pillanatnyilag milyen kapcsolatban állsz iskolásokkal
 
#273  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-06-06 07:20
(folytatás) Zsuzsi Gondold csak át a te praxisodat Hány meg hány olyan eleme van, amit csakis egy termelő üzemi racionalitás igazol, hány, meg hány olyan, amit csakis a szokásjog. Gondold meg, hány százalékban segítesz a gondjaidra bízottaknak valakivé, potenciális önmagukká válni, és mennyi időt töltesz olyan dolgok megtanításával, amit garantáltan elfelejtenek, és/vagy elavul, használhatatlanná válik, mire oda kerülnek, hogy értékesíteni kellene a tudásukat a piacon. Hány százalékban dolgozunk a társadalmi elvárások szerint és hány százalékban a gyermekek valódi igényei szerint. És itt a választóviz. Mert erre szokott az a válasz jönni, hogy ha a gyermekek igényei szerint mennének a dolgok, akkor sose lenne belőlük rendes ember, sose válnának a társadalom számára elfogadhatókká, ... de mi majd megmutatjuk, hogy akkor is rendes embert faragunk belőlük. Aki ezt válaszolja, az maga a "megmentő", nem sokat lehet vele kezdeni, mert tele van "jóindulattal", mint a "Fanny és Alexander"-ben a pap. Önmagunk megmentése ott kezdődik, ahonnan Te szólsz az előbbi soraidban: a kétség, a kétkedés és az alázat felől indulhatunk.
 
#272  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-06-06 07:19
Kedves Zsuzsi Ha megfogalmazható lenne a megoldás itt néhány mondatban, akkor semmi sem tartana vissza, hogy megtegyem. A helyzet valóban súlyos. Talán csak egy kollektív fellázadás segíthetne ..., de bármily meglepő, nem a szülők, a gyerekek és még csak nem is a hatalom képviselőivel szemben, hanem a saját berögződéseinkkel, hiedelmeinkkel szemben. Carl Rogers valahogy úgy fogalmazott a 80-as években, hogy ha csak egyet kívánhatna, akkor azt kívánná, hogy a tanárok felejtsék el egy pillanat alatt, hogy tanárok, és mindazt, ami ehhez tapad, és legyenek képesek önmaguk hiteles személyiségével megjelenni a tanulási helyzetekben.
 
#271  Zsuzsizsu[kukac]freemail[pont]hu2004-06-03 08:39
Nem kétséges, hogy a tanároknak drukkolsz,és őszintén irigyellek, hogy volt módod kilépni a szokványos mókuskerékből. Adj már valami tanácsot, hogyan kezdheti "önmaga megmentését" egy átlagpedagógus a jelenlegi körülmények között. Amikor a szülők fölényeskednek, a gyerekek nem motiváltak a tanulásra, egyre nehezebb felkelteni az érdeklődésüket, ráadásul borzasztóan nehéz ellensúlyozni az őket érő hatásokat. Ráadásul rajtunk minden felelősség. Mi felelünk a rossz teljesítményért (PISA), az erkölcsi hanyatlásért, miközben presztízsünk a béka f.... alá zuhant. Én is tudom, hogy a személyiségünk erejével ki lehet küzdeni az elfogadásunkat, de fogytán az energiánk. Legalább is én gyakran úgy érzem. A kollégák meg egyre szkeptikusabbak, és a pesszimizmus ragadós.
 
#270  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-06-03 05:43
Kedves Zsuzsi Talán nem kell bizonygatnom, hogy a körülmények és a tanárok labdajátékában én a tanároknak drukkolok, de bármily fájdalmas, ki kell mondani, hogy igazából a tanárok maguk ellen játszanak, mert mi alakítjuk a körülményeket. Igen, azt írtam mi, noha meg vagyok győződve arról, hogy nem Te, nem azok akik itt megszólalnak alakítjuk ilyenné a körülményeket, de mégis jobb ha azonosulunk a saját társadalmunkkal, a tanártársadalommal. Mert kérdezem, egy iskolai légkört ki tud igazán elrontani. A fenntartó ..., bizonyára tud rajta rontani, a szülők ... ők is ronthatnak rajta, a gyerekek ... talán ők is, de úgy igazán (nézz körül a saját tanntestületedben), úgy igazán a tanárok határozzák meg a légkört. Egyébként igen, tanítok. Egyetemen, pedagógus továbbképzési kurzusokon és az üzleti életben, de mindenhol a magam szabta körülmények között. Ennyit tudtam tenni a magam megmentéséért. A pedagógus társadalom is csak saját maga magát mentheti meg, mert sosem járt jól, ha ezt más akarta megtenni.
 
#269  Zsuzsizsu[kukac]freemail[pont]hu2004-06-02 22:13
Kedves Péter Nem veszed észre, hogy mi,tanárok már rég nem vagyunk urai a helyzetnek Hogy a körülmények labdáznak velünk Mit gondolsz, Rita miért reagált ilyen keserűen Kata szavaira. A leghivatásszeretőbb (leggyermekközpontúbb) pedagógusokat veti ki magából a jelenlegi iskolai légkör. Te tanítasz pillanatnyilag Ha igen, nem érzed ugyanezt
 
#268  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-06-02 20:44
Kedves Zsuzsi Hogyan lehet "nem mereven" értelmezni a gyermekközpontúságot Úgy, hogy egy kicsit igen, egy kicsit meg nem Esetleg akkor igen, amikor nekem jó, és akkor nem, amikor nekem jó. Megjegyzem én nem hiszek a gyermekközpontú iskolában. A személyiségközpontúban igen. Vagyis nem csak a gyermek személyisége, de a tanáré is fontos ... sőt a pedellusé, és a konyhás nénié is. A motívációval kapcsolatban meg talán inkább azon kellene gondolkodni, hogy hogyan ne rombolja le a természetes késztetéseket néhány hónap alatt a kisiskola. És ami itt következik, az nem egy gyermekközpontú kijelentés, de nem is egy tanárellenes: Ennek az egész helyzetnek mi, tanárok vagyunk a kulcsai és kerékkötői egyszerre, de nagyon szeretnénk úgy beállítani a dolgot, mintha ez épp ellenkezőleg volna.
 
#267  Ritaegyer[kukac]freemail[pont]hu2004-06-02 20:10
Néha én is azt gondolom, hogy menekülni kéne a pályáról. Mostanában leginkább a "postaszolgálat bosszant", amire mint "minden 11-es osztály osztályfőnökét" kérnek/utasítanak. Szervezzek be gyerekeket pénzes érettségi felkészítőre. Ők majd megtanítják És a mi diplománk mire jó Azt hiszem, általános iskolás osztályfőnököm látnok volt, mikor arra buzdított, hogy a gimnázium mellett másodiknak jelőljem be a postaforgalmi szakközepet is
 
#266  Katakata[kukac]yahoo[pont]com2004-06-02 10:41
Szntpéteri Marianne írását olvasva a honlap főoldalán úgy tűnik, mintha a saját naplómat olvasnám. Engem is ugyanez a probléma zavart a pedagógus pályán, ezért is hagytam el másfél évtized után.A sok ostoba előírás, adminisztráció, elvárás, a kollégák merevsége, ami megkeserítette a munkámat, pedig a gyerekekkel remekül megvoltam, és még ma is megkeresnek a régi tanítványaim. A pályán maradt ismerőseim szerint a helyzet az utóbbi időben romlott ebben a tekintetben is. Rengeteg az adminisztráció, hatalmas a teljesítménykényszer, és ami a legszomorúbb: egyre ridegebb, személytelenebb az iskolai légkör. Vajon mit lehet átmenteni a tanári, az osztályfőnöki munka szépségéből Át lehet-e még hagyományozni az ifjabb generációra azt az élményt, amit egy igazán jó tanár-diák kapcsolat jelent
 
#265  Zsuzsizsu[kukac]freemail[pont]hu2004-06-02 10:31
Kedves Péter Figyelem egy ideje a hozzászólásaidat. Mintha egy kicsit mereven értelmeznéd a "gyermekközpontúságot". A gyerekek általában nem élik meg pozitívan,hogy tanulniuk kell. Éppen a motiválásuk okozza a legnagyobb problémát a tanároknak. Az a "bünti", amit Rita alkalmaz azért inkább játékos manó, mint koszos ruhás, borostás,rémisztő alak.
 
#264  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-06-01 18:00
Egyrészt valóban minden ott dől el, amikor, ahogyan, amiért, akinek mondod azt, amit mondasz a káromkodásra. Ugyanakkor hálás lennék, ha valaki ezt a paradoxont feloldaná nekem, mely szerint tanulni jó, talán az egyik legjobb dolog a világon, az egyik legfontosabb emberi tevékenység, amit élethossziglan teszünk, és akkor egyszercsak beállít ez a csodálatos dolog koszos ruhában, morogva a bajsza alatt, és kiböffenti, hogy ő most a bünti.
 
#263  Ritaegyer[kukac]freemail[pont]hu2004-06-01 16:28
Biztos meg lehet találni az összefüggést a káromkodás és a bünti között. Idegen nyelv esetén mondjuk egy kis szlenggel nehezített fordítással.
Az összefüggés szerintem azért fontos, hogy az esetleges méltatlankodást humorral le lehessen szerelni. Pl. aki "köcsögöt" emleget, annak a vers a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz.
 
#262  FORDULÓPONTfordulopont[kukac]pontkiado[pont]hu2004-05-27 15:10
KIVÁLÓ VITATÉMA OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRÁRA
Film és regény ősbemutatója Forgalmazás előtti filmpremier Német Ifjúsági Irodalmi Díj
A PONT Kiadó és a Goethe Intézet
szeretettel meghívja Önt, ismerőseit, barátait
2004. június 2-án, szerdán 16 órára
a Goethe Intézetbe
(Budapest VI. Andrássy út 24.)
Charlotte Kerner:
Blueprint
(A másolat)
című könyvének filmvetítéssel egybekötött bemutatójára.
Vendégeink:
Dr. Nagy Attila olvasáskutató
Perlaki Tamás filmesztéta
Hálásak vagyunk, ha továbbítja érdeklődő ismerőseinek e meghívót
A belépés ingyenes
A könyv a helyszínen kedvezményes áron megvásárolható
A film főszereplője: Franka Potente
Részletek a regényből, gazdag visszhanganyag a
www.pontkiado.hu/blueprint
microsite-on
Gyorsinfo :
06-20-929-0619
 
#261  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-05-27 11:14
Mielőtt félreértésre adnék okot, kijelentem, hogy imádom a verseket, és kekeckedni sem akarok, de felmerül egy másik kérdés: és aki nem irodalmat, vagy egyáltalán, nem humán tantárgyat tanít, hanem történetesen valamilyen szakmai tantárgyat, az mit tegyen Üdv Márta
 
#260  Ritaegyer[kukac]freemail[pont]hu2004-05-27 08:00
Aki szereti a verseket, az előbb-utóbb eljut odáig, hogy ne káromkodjon, mert az nem szép.
Péter, olvass vissza egy kicsit, légy szíves
A bünti meg nem tanulásáért egyes jár. Megtanulásáért nem jár jutalom, rögtön legalább is nem. De lehet jutalma: ha az a vers majd kötelező memoriter lesz, vagy indul vele szavaló versenyen, és akkor a részvételért kap egy ötöst.
Egyébként tényleg egy mindenki által elfogadott szabály alapján működik a módszer. és tényleg működik. A kölykök pedig szerintem azért nem érzik nyaggatásnak, mert ők is tudják, hogy nem illik káromkodni. Az én osztályomban 2 fiú és 27 lány van. Egyszer arra mentem be, hogy egy kis szőke lány egy cifrát káromkodott. Erre ezt mondtam, viccesen:"Lányok, ti leendő magyar anyák Mire fogjátok tanítani a gyerekeiteket" Mire a káromkodó: "Hát nem erre"
Egyébként nem lehet "minden pofon mellé rendőrt állítani", de törekedni lehet rá.
 
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 |
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek