OFOE a Facebook-on

Üzenő

Elrejtés
Név:
Email:
Üzenet:
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 |
#239  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-24 21:08
Kedves Márta Látod ez az óraterv história egy jellemző példa. Tudomásom szerint ez úgy zajlik, hogy először hosszan sopánkodik mindenki, hogy miként fog beleférni az a rengeteg (könyörtelenül felejtésre ítélt) tananyag abba a kevés órába, majd aztán mindenki azt bizonygatja, hogy ha másból mégis, de az ő óráiból semmiképpen nem lehet elvenni. Pedig lenne egy másik koreográfia, de az már majdnem felér egy kerékcserével: mely szerint összeállnak a pedagógusok és elkezdenek projektekben gondolkodni, összehangolják a munkájukat és összeadják az óráikat és valami kevésbé felejthetőt, jóval intenzívebb, valódibb élményt adnak a diákoknak. Valami azt súgja nekem, hogy mi ketten biztosan jól ellennénk egy ilyen csapatban. Szeretettel Péter
 
#238  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-24 18:31
Kedves Péter
Úgy látom valójában ugyanarról beszélünk, és mégis ahogy mondani szokták 2 malomban őrölünk. A végéről kezdeném.Egyetértek azzal, hogy nem az én feladatom a magyar oktatás megreformálása, a finanszírozásról, szerkezetről meg nem is szeretnék beszélni, jóllehet bőven lenne mit. (épp most volt egy 3 órás értekezletünk a pedprogram módosításáról és mint mindig, most is az egyik legnagyobb vitát kiváltó téma az óratervek volt, a folyamatosan csökkenő óraszámok és az ezzel párhuzamosan csökkenni nem akaró tananyag kapcsán.)Azzal is egyetértek, hogy a gyermekek nagyon jól ismernek minket, azt viszont megkérdőjelezem, hogy miért is nincs engedélyük, hogy elmondják a véleményüket rólunk Természetesen a komoly véleményükre gondolunk azt hiszem mind a ketten, nem pedig a különféle diák mendemondákra, bár a jóérzés keretein belül még ez is belefér, szerintem. Magától adódik a kérdés, hogy mik ezek a keretek. Ezt ők legalább olyan jól tudják, mint mi. Merjük már egyszer felnőttként kezelni őket, és sokkal hamarább juthatnánk 1-ről a 2-re.
És természetesen nem sértettél meg, csak pont Tőled, az eddigi hozzászólásaid alapján, nem vártam egy ilyen hasonlatot. Úgy egyébként minden stimmel.Szeretettel Márta
 
#237  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-24 16:40
Kedves Márta Gondolatban az ember azzal foglalkozik, ami eszébe jut, hacsak nem fejlesztett ki valami jó technikát arra, hogy elfojtsa a gondolatait. Az persze egy valódi kérdés, hogy ezt miképpen osztja meg másokkal, szocializáltsága, kulturáltsága által vezérelten. Bocsánat, ha Nálad átléptem egy határt, amit nem kellett volna, nem volt szándékomban megsérteni, de még csak megbotránkoztatni sem. Ugyanakkor igazán kíváncsi lennék rá, hogy vajon komolyan gondolod-e, hogy van itt még olyan terhelő dolog, ami nem került napvilágra az iskolával kapcsolatban. Azt gondolom, hogy a gyermekek gyakran sokkal jobban ismernek minket, mint mi saját magunkat, csak nincsenek rá szavaik, formuláik és főleg engedélyük, hogy ezt elmondják nekünk. Másrészt azt gondolom, hogy a kátyúba rekedtségünk egyik legfontosabb oka, hogy rendszeresen összekeverjük, vagy inkább egy kalap alá vesszük a pedagógiai fejlesztő munkát és a szervezetfejlesztő tevékenységet, ahogy Te is tetted most. Ne érts félre, minden tiszteletem a Tiéd és az iskoládé, és ahogy írsz róla, még a szívem melege is, de nem is a Te feladatod, hogy ezt a finanszírozásában, szerkezetében, célrendszerében elavult és megroggyant tákolmányt, a magyar iskolaügyet megreformáld. Sok szeretettel Péter
 
#236  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-24 08:49
Bocs, most látom, hoyg hülyeséget írtam, de gondolom világos, hogy úgy gondoltam, hogy a kifestés és székcserék után el fog jönni a kerékcserék ideje. Bocs, de nagyon korán van még
Szeretettel Márta
 
#235  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-24 08:46
Kedves Péter
Bár az esetek többségében egyet szoktam érteni Veled, most mégis megdöbbentett egy kifejezésed, nevezetesen a kényszermunka táborral vont hasonlatod. Meggyőződésem, hogy még gondolatban sem szabad ilyen hasonlatokkal foglalkoznunk, mert előbb utóbb a gondolat napvilágra kerül, és onnan már csak egy lépés a börtönnek tekintett iskola (lásd 217-es hozzászólásomat). Igenis hiszek az apró lépések módszerében (valószínüleg azért is mert nálunk a dyslexiás oktatásban ez a legcélravezetőbb módszerek egyike), és a kifestés és kerékcserék után eljöhet, el fog jönni a kerékcserék ideje is. Igaz, hogy nagyon nagy türelem és sok sok munka árán, de valakinek el kell kezdeni, és ha már eljutottunk oda hogy felismertük ennek szükségességét, már tulajdonképpen meg is tettük az első lépést. Szeretettel Márta
 
#234  Kristóf Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-24 06:23
Kedves Juli Igen, ez az a dilemma, amivel szembetalálja magát, aki rádöbben, hogy alapjaiban kellene megváltoztatni az iskolát, mint olyat. Ez egyébként általánosabban egy szervezetfejlesztési dilemma, a "Hogyan cseréljünk kereket a száguldó vonaton" dilemmája. Félreértések elkerülése végett, nem a kifestésről van szó, vagy az ülések cseréjéről, hanem a kerekekről. A feladat nem könnyű, de feltehetőleg elkerülhetetlen a megoldása, ha már olyan nyilvánvaló képtelenségekkel terhelt a helyzet, hogy "... a családi viszonyok iskolai jelenléte a konkrét szereplők számára az esetek többségében negatívumokkal jár." Juli Azt kérdezed, hogy hogy lehetne ezt az egészet emberibbé tenni. Szerinted hogy lehetne emberibbé tenni egy kényszermunka tábort Rakjunk ki buzdító jelszavakat a falakra Adjunk egy kicsit több vacsorát Cseréljük ki a szalmát a zsákokban és lehessen egy fél órával tovább aludni Nem Ezek nem érintik a lényeget. Először el kellene dönteni, hogy mi a lényeg, és szembenézni a valósággal, mert csak onnan lehet dobbantani a lényeg által meghatározott célok felé. A társadalomnak - az egészségügy mellett - ez a legnagyobb dinoszaurusza, csak épp ha ezek a dinoszauruszok kipusztulnak (ahelyett, hogy egy evolúciós folyamatban átalakulnának), kipusztul a társadalom is.
 
#233  Juliszekja[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 22:49
Kedves Péter Mint mindig, most is egyetértünk általánosságban De mi van addig, amíg az iskola hagyományosan így működik, és a porcelánszobor akár véletlen lesodrását az érintettek keményen megszenvedik Még akkor is, ha a szobor az anakronizmust testesíti meg. Hogy lehetne ezt az egészet emberibbé tenni Az ember az gyerekén keresztül a leginkább sebezhető. Végképp nem szeretnélek Téged és másokat az én sajátidevágó élményeimmel terhelni, de sajnos ebben a pillanatban a családi viszonyok iskolai jelenléte a konkrét szereplők számára az esetek többségében negatívumokkal jár. És bármennyire is rossz ez, mindenképpen tény. De hátha vannak olyanok, akiknek ellenkező személyes példái vannak ugyanerre a problémára Boldogan olvasnám a meggyőző cáfolatot
 
#232  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 17:26
Kedves Jutka Az iskola manapság egy veszélyes üzem, és egyre inkább az lesz, ha továbbra is így ragaszkodik az egyre nevetségesebbé váló megrögzöttségeihez, míg végül darabokra nem hullik, mint az anakronizmus porcelánszobra, amit az egyik kisdiák véletlenül lesodor. Ebben az iskolában például kifejezetten veszélyes családi kapcsolatoknak jelen lenni. Na persze, ha az iskola képes lenne például arra, hogy a gyermekeket ne kontextus nélküli munkadarabnak tekintse, és beengedje az iskolába a családokat, mint kulturális hátteret, mint tanulási erőforrásokat, mint motívációs elemeket, mint a valóságos élet megjelenítőit, akkor ez a saját gyerek/saját iskola kérdés sem merülhetne föl, mint probléma.
 
#231  Jutkaczjda[kukac]chello[pont]hu2004-03-23 12:18
Kedves Péter Valóban megtisztelő, hogy sokra tartod a "pedagógusságomat". Én sem hiszem azt, hogy a gyerekek gyűlölték volna a fiú anyját.Azt viszont mélyen átéreztem, hogy a gyerek mit gondol, és ez bénított meg, késztetett "menekülésre". Ha őt nem ül ott, valószínűleg spontán módon tudtam volna reagálni,és nem hagyott volna bennem lelkiismeretfurdalást a dolog. Azért volt lelkifurdalásom, mert tudtam, éreztem a helyzet bonyolultságát, tehát 1. az osztálytársak valóban felfokozott lelkiállapotban mondtak olyan dolgokat, amelyeket lecsillapodva egészen másképpen gondolnak majd, 2. a fiúnak szörnyű nehéz volt átélni, hogy itt nem egy egyszerű pedagógusról, hanem az anyjáról van szó. És mivel képtelen voltam a két dolognak az egyeztetésére, az ebből eredő feszültség oldására, inkább kiléptem a helyzetből. A történet maga igazolni szerette volna a saját gyerek saját iskolába járatásának veszélyességét. Te mit gondolsz erről Barátsággal és kíváncsisággal üdvözöl Jutka
 
#230  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 07:17
Kedves Jutka A legtöbb ebben a helyzetben, hogy elvileg egyetértünk, mert így már elég közel vagy ahhoz, hogy megtaláld a saját megoldásodat. Láthatóan nagyon feszít a probléma, s ez - túl azon, hogy a hivatástudatod bizonyítéka - megintcsak segítőtársad a megoldásodhoz vezető úton. Hogy "valóságosan" mit tettem volna abban a helyzetben, azt nem tudom megírni, mert nem ismerem a helyzetet a maga valóságában, csak a Te interpretációdban. Azzal kapcsolatban azonban vannak gondolataim, kérdéseim. Például miért gondolod, hogy ott bármit is deklarálnod kellett volna Miért gondolod, hogy a társak gyűlölték a gyermek anyját Miért nem feltételezed, hogy egy érzelmileg felfokozott helyzetben, beszűkült tudatállapotban, mindenre tekintet nélkül eresztették éppen le a gőzt ezek a gyerekek Miért ne lenne elég ilyenkor - minden értékítélet, intézkedés, deklaráció nélkül - megosztani velük a saját érzelmeidet a helyzettel kapcsolatban (folytatás lejjebb)
 
#229  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 07:16
folytatás: Az igaz, hogy ezekeben a fiatalokban az igazságérzet az egekben jár, a belátás, a megbocsátás, az önkritika, önirónia készsége meg épp ellnkezőleg, de az a tapasztalatom, hogy minden ott van bennük ezeknek a készségeknek az üzemeltetéséhez, csak aktivizálnunk kell őket. Tehát én egy hasonló helyzetben először kitágítom a figyelem, az érzékelés körét a csoportban, aminek a legjobb eszköze a saját érzelmeim, érzékelésem megosztása, és a csoportra bízom a továbbiakat, ők "tudják" ugyanis, hogy mennyi van abban a helyzetben, meddig mehetünk el. És ha ott és akkor ezek után mégsem történik semmi, akkor is azt feltételezem, hogy bennük tovább dolgozik a történet, és talán majd valamikor visszatérhetünk erre a közös élményünkre, mert így már igazán közös, mert nem léptem ki belőle. Kedves Jutka Tudd, hogy ismeretlenül is, pusztán az alapján, hogy megosztottad ezt a történetet, nagyon sokra tartom a "pedagógusságodat". Szeretettel Péter
 
#228  Jutkaczjda[kukac]chello[pont]hu2004-03-22 11:50
Kedves PÉter Elvileg tökéletesen egyetértek, természetesen de Te mit tettél volna, ha látod azt a nyomorult gyereket közben. Ha ő nincs ott, engem sem gátolt volna semmi a kibeszélésben. De így Tegyem deklarálttá, hogy abban a pillanatban a társai éppen gyűlölik az anyját Te például hogyan indítottad volna a beszélgetést akkor és ott Nem elvileg, hanem valóságosan Igazán kíváncsi lennék
 
#227  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-22 06:52
Kedves Jutka Szerintem tehetett volna, és szerepe szerint kellett is volna tennie valami mást. Mert hát úgy áll a dolog, hogy minden iskolai pedagógiai konfliktushelyzetben, legyen abban jelen akár egyszerre a gyerek, a szülő és esetleg még a pedellus is, szerep szerint mi vagyunk azok a szakemberek, akik hivatásszerűen azzal foglalkozunk, hogy ilyen helyzeteket megoldjunk. Ebben a helyzetben a gyerekek szerepük szerint viselkedtek: kajlák, moderálatlanok voltak, és negatív érzelmeiket verbalizálták, abból a nem tudatos célból, hogy megszabaduljanak tőlük. Bár később is csak ennyit tennének, de jól látjuk a világban, hogy később majd fejbe is fogják időnként vágni egymást, netán lelőni, vagy éppen felrobbantani. Az indulatok nem szoktak maguktól elülni, hanem épp felhorgadni. A kibeszélés, az irányított, moderált kibeszélés viszont segíthet, egyrészt a konkrét esetet kezelve, másrészt mintát adva a későbbiekre nézve. Persze ez egy nehéz helyzet, de hát az igazi pedagógus az a perverz alak, aki örül a nehéz helyzeteknek, mert akkor van igazán szükség rá, akkor van igazán dolga. Néha arra gondolok, hogy talán jó is, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen óriási a felelősségünk, mert akkor talán mindannyian hanyatt-homlok elmenekülnénk.
 
#226  Jutkaczjda[kukac]chello[pont]hu2004-03-21 10:59
És mit tegyen az ember, ha a kollégája gyerekével ugyan nincsen problémája, de az osztálytársak a saját gyereke füle hallatára szidalmazzák az őket tanító pedagógust A következő eset valóban megtörtént. Rosszul sikerül a németdolgozat. A némettanár fia az osztály angolos csoportjába jár. Az angoltanár, aki egyben osztályfőnök is, tanúja annak, hogy a beáramló németes csoport felháborodottan szidalmazza a pedagógust, aki túlságosan szigorú jegyeket adott. Az osztályban pedig ott ül a némettanár fia, akinek már piros a füle, merően bámulja a padján lévő könyvet, és szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni az adott helyzettel. Mit tegyen az osztályfőnök ebben az esetben Szídja le a dühöngő társaságot A tapasztalat az, hogy az ilyen indulatok idővel többnyire maguktól elülnek, és akkor nyugodtan lehet beszélni az ügyről. A helyzet kezelését rendkívüli módon megnehezíti a jelenlévő osztálytárs, aki nem csupán tanítványi minőségben tartózkodik a teremben, és nem lehet könnyű neki megélni, hogy társai fennhangon szidalmazzák az édesanyját. A helyzeten pedig csak ront, ha a problémát az indulatok hevében verbalizálni próbálják. A történetben szereplő pedagógus –érzékelve a probléma bonyolultságát –villámgyorsan kimenekült a helyszínről. Tehetett volna mást is
 
#225  Ágihagnes[kukac]hotmail[pont]com2004-03-20 20:25
Gondok a kollégák gyerekeivelRégen történt az eset, de még mindig összerándul a gyomrom, ha eszembe jut. Hiszen én pontosan egy ilyen eset miatt hagytam ott az iskolát kb. egy évtizede. Egy kolléganőm fia járt a középiskolai osztályomba, akit szerettem, jó kapcsolatban voltam vele, de mivel erősen disgráfiás volt, nehezen ment neki a magyar. Foglalkoztam vele külön is, de nem voltam hajlandó elégségesnél jobb jegyet adni neki, a mamája pedig elvárta volna, hogy legalább négyest kapjon. Szóban nem volt rossz a fiú, sokat olvasott, de rendkívül nehezen írt. Az ő alsótagozatos korában tudomásom szerint még nem foglalkoztak a disgráfiásokkal. A mama vérig sértődött, amikor az osztályozó értekezleten megmutattam Géza üresen beadott dolgozatfüzetét, és jeleztem, hogy nem fogom tudni érettségire engedni, ha nem tesz erőfeszítéseket a jobb teljesítmény érdekében. A válasz erre az volt, hogy igazgatói segédlettel egy nap alatt áttették őt egy másik osztályba, és a mama többet nem volt hajlandó szóba állni velem. Pedig, ha bízott volna bennem, segítettem volna a fiát, hogy egy megérdemelt elégségest vagy közepest kapjon. Nem kívánhatja tőlem senki, hogy más mércével mérjek egy diákot csak azért, mert a szülője a kollégám. Az igazgató és a kollégák egy része nem helyeselte a lépésemet, és javasolták, hogy legyek konstruktívabb, nekem sem jó, ha rontom magam körül a légkört, ha nem vagyok elég megértő. Annyira felháborított az eljárás, hogy éltem egy aktuálisan adódó állásajánlattal, és ott hagytam az iskolát.
 
#224  Edithorvathe[kukac]chello[pont]hu2004-03-19 15:06
Sok igazság van abban, amit Misi ír. Abban az iskolában történt, ahol tanítok, hogy egy megüresedett álláshelyre azt az egyébként legkevéssé képzett jelentkezőt vette fel az igazgató, aki megígérte, hogy mind a három gyerekét áthozza az iskolába... Az igazgatónak ez éppen olyan létkérdés volt, mint a kolléganőnek, így a következményekkel egyikük sem foglalkozott.
 
#223  Sütő Mihálymisi59[kukac]freemail[pont]hu2004-03-19 14:40
A kollégák gyerekeiről szóló cikkhez szeretnék hozzászólni. A jelenség általános, nincs olyan iskola, ahol ne fordulna elő. Ennek ellenére nem kellene a kérdést jogi síkra terelni, ahogy azt Ari említi, csupán mint etikai probléma kellene vele foglalkozni. Annál is inkább, mivel az érintettek (tanár-szülő és csemetéje) is nyilván érzik, hogy helyzetük az iskolában meglehetősen kellemetlen, éppen ezért szinte biztos, hogy valamiféle kényszer hatására döntöttek így. Például: a gyermek rossz tanulmányi eredménye egy másik iskolában ("csak szem előtt legyen"); egyszerű kényelmi szempontok; esetleg ingázás egyik helységből a másikba. Szerintem az sem ritka, hogy kifejezetten az iskola kedvéért viszi a tanár-szülő a gyermekét a munkahelyére, hogy összejöjjön az első évfolyam indításához szükséges létszám... Misi
 
#220  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-19 11:35
Kedves Ari Elolvastam a cikket a kollégák gyermekéről. Ez nálunk is elég sok kérdést felvet, mivel több ilyen gyermekünk is van. Osztom a véleményed, hogy a többi gyerek szüleihez sem szaladok minden szünetben, hogy mit tett már megint a gyerek. Én legalábbis "lerendezem" saját hatáskörben, úgy mint minden más esetben. Többször beszélgettem ezekkel a gyerekekkel, és egyre inkább azt látom, hogy sok esetben nyomasztja őket, hogy ők "esetek". A másik dolog pedig, hogy a gyerek "hozott anyaggal dolgozik", otthon már hallott ilyen vagy olyan véleményeket a tanárokról, és mintegy benfentesként, nem biztos hogy a legjobban tudja ezt kezelni. A hozott anyag probléma sok esetben a tanító tanárra is igaz, és véleményem szerint akaratlanul is befolyásolhatja a gyerek megítélését, akár jó, akár rossz irányba. Üdv Márta
 
#219  Pitypang Arankapitypang[kukac]freemail[pont]hu2004-03-18 16:23
Üdvözlök Mindenkit Olvastátok a cikket a kollégák gyermekeiről itt a honlapon Hát azt hiszem, ha valamivel, ezzel a gonddal mindnyájan találkozunk nap mint nap. Nem tartom túl szerencsés ötletnek oda íratni a gyermekünket ahol mi magunk is tanítunk. Nyomaszt mindenkit és felesleges feszültségekre ad alkalmat. Mert ha a kolléga gyermeke rosszalkodik órán, szünetben rögtön tudomást szerez róla. De miért A kukutyinfalvi gyerek anyukájához sem rohangálok állandóan, hogy már megint rendetlenkedett a gyereke. Ugyanakkor a kedves kolléga is elfelejti, hogy ő milyen dühös, amikor a szülő tőle várja el hoyg megnevelje a csemetéjét. Meg aztán ha rászólok, azt mondják "igen, mert nem szívlelem az anyját". Ha nem szólok rá, "igen, mert neki mindent lehet, itt az anyja". A gyerek meg vagy visszahúzódik és magábazárkózik, hogy ezeket elkerülje, vagy kihasználja a helyzet adta előnyöket. Ez sem az sem szerencsés. Nem véletlen, hogy a munkahelyeken összeférhetetlenséget jelent a férj - feleség közti főnök - beosztott viszony. Na nem ilyen drasztikus megoldásra gondolok, mert ez hátrányos megkülönböztetés lenne az amúgy is hátrányos helyzetű pedagógus gyerekekkel szemben, de hogy valami féle szabályozás jó lenne az biztos. Nem gondoljátok Üdv mindenkinek Ari
 
#218  Szávai Istvánvizuszol[kukac]freemail[pont]hu2004-03-18 11:54
Aki szeretne nyáron tanítványaival együtt (8 évtől felfelé )kerékpározni, linót metszeni, nagyon kevés pénzbe kerül, tavaly 10 nap 6000 ft volt, és ebben minden benne van ) tájékoztatót kaphat: vizuszol@freemail.hu
13 éve csináljuk, lehet, hogy hallottál róla, csak - mivel már néhány éve nem tanítok, kezd megfogyni a sereg. Idén szeretnénk komolyabban újrakezdeni.
 
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 |
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek