OFOE a Facebook-on

Üzenő

Elrejtés
Név:
Email:
Üzenet:
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 |
#238  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-24 18:31
Kedves Péter
Úgy látom valójában ugyanarról beszélünk, és mégis ahogy mondani szokták 2 malomban őrölünk. A végéről kezdeném.Egyetértek azzal, hogy nem az én feladatom a magyar oktatás megreformálása, a finanszírozásról, szerkezetről meg nem is szeretnék beszélni, jóllehet bőven lenne mit. (épp most volt egy 3 órás értekezletünk a pedprogram módosításáról és mint mindig, most is az egyik legnagyobb vitát kiváltó téma az óratervek volt, a folyamatosan csökkenő óraszámok és az ezzel párhuzamosan csökkenni nem akaró tananyag kapcsán.)Azzal is egyetértek, hogy a gyermekek nagyon jól ismernek minket, azt viszont megkérdőjelezem, hogy miért is nincs engedélyük, hogy elmondják a véleményüket rólunk Természetesen a komoly véleményükre gondolunk azt hiszem mind a ketten, nem pedig a különféle diák mendemondákra, bár a jóérzés keretein belül még ez is belefér, szerintem. Magától adódik a kérdés, hogy mik ezek a keretek. Ezt ők legalább olyan jól tudják, mint mi. Merjük már egyszer felnőttként kezelni őket, és sokkal hamarább juthatnánk 1-ről a 2-re.
És természetesen nem sértettél meg, csak pont Tőled, az eddigi hozzászólásaid alapján, nem vártam egy ilyen hasonlatot. Úgy egyébként minden stimmel.Szeretettel Márta
 
#237  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-24 16:40
Kedves Márta Gondolatban az ember azzal foglalkozik, ami eszébe jut, hacsak nem fejlesztett ki valami jó technikát arra, hogy elfojtsa a gondolatait. Az persze egy valódi kérdés, hogy ezt miképpen osztja meg másokkal, szocializáltsága, kulturáltsága által vezérelten. Bocsánat, ha Nálad átléptem egy határt, amit nem kellett volna, nem volt szándékomban megsérteni, de még csak megbotránkoztatni sem. Ugyanakkor igazán kíváncsi lennék rá, hogy vajon komolyan gondolod-e, hogy van itt még olyan terhelő dolog, ami nem került napvilágra az iskolával kapcsolatban. Azt gondolom, hogy a gyermekek gyakran sokkal jobban ismernek minket, mint mi saját magunkat, csak nincsenek rá szavaik, formuláik és főleg engedélyük, hogy ezt elmondják nekünk. Másrészt azt gondolom, hogy a kátyúba rekedtségünk egyik legfontosabb oka, hogy rendszeresen összekeverjük, vagy inkább egy kalap alá vesszük a pedagógiai fejlesztő munkát és a szervezetfejlesztő tevékenységet, ahogy Te is tetted most. Ne érts félre, minden tiszteletem a Tiéd és az iskoládé, és ahogy írsz róla, még a szívem melege is, de nem is a Te feladatod, hogy ezt a finanszírozásában, szerkezetében, célrendszerében elavult és megroggyant tákolmányt, a magyar iskolaügyet megreformáld. Sok szeretettel Péter
 
#236  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-24 08:49
Bocs, most látom, hoyg hülyeséget írtam, de gondolom világos, hogy úgy gondoltam, hogy a kifestés és székcserék után el fog jönni a kerékcserék ideje. Bocs, de nagyon korán van még
Szeretettel Márta
 
#235  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-24 08:46
Kedves Péter
Bár az esetek többségében egyet szoktam érteni Veled, most mégis megdöbbentett egy kifejezésed, nevezetesen a kényszermunka táborral vont hasonlatod. Meggyőződésem, hogy még gondolatban sem szabad ilyen hasonlatokkal foglalkoznunk, mert előbb utóbb a gondolat napvilágra kerül, és onnan már csak egy lépés a börtönnek tekintett iskola (lásd 217-es hozzászólásomat). Igenis hiszek az apró lépések módszerében (valószínüleg azért is mert nálunk a dyslexiás oktatásban ez a legcélravezetőbb módszerek egyike), és a kifestés és kerékcserék után eljöhet, el fog jönni a kerékcserék ideje is. Igaz, hogy nagyon nagy türelem és sok sok munka árán, de valakinek el kell kezdeni, és ha már eljutottunk oda hogy felismertük ennek szükségességét, már tulajdonképpen meg is tettük az első lépést. Szeretettel Márta
 
#234  Kristóf Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-24 06:23
Kedves Juli Igen, ez az a dilemma, amivel szembetalálja magát, aki rádöbben, hogy alapjaiban kellene megváltoztatni az iskolát, mint olyat. Ez egyébként általánosabban egy szervezetfejlesztési dilemma, a "Hogyan cseréljünk kereket a száguldó vonaton" dilemmája. Félreértések elkerülése végett, nem a kifestésről van szó, vagy az ülések cseréjéről, hanem a kerekekről. A feladat nem könnyű, de feltehetőleg elkerülhetetlen a megoldása, ha már olyan nyilvánvaló képtelenségekkel terhelt a helyzet, hogy "... a családi viszonyok iskolai jelenléte a konkrét szereplők számára az esetek többségében negatívumokkal jár." Juli Azt kérdezed, hogy hogy lehetne ezt az egészet emberibbé tenni. Szerinted hogy lehetne emberibbé tenni egy kényszermunka tábort Rakjunk ki buzdító jelszavakat a falakra Adjunk egy kicsit több vacsorát Cseréljük ki a szalmát a zsákokban és lehessen egy fél órával tovább aludni Nem Ezek nem érintik a lényeget. Először el kellene dönteni, hogy mi a lényeg, és szembenézni a valósággal, mert csak onnan lehet dobbantani a lényeg által meghatározott célok felé. A társadalomnak - az egészségügy mellett - ez a legnagyobb dinoszaurusza, csak épp ha ezek a dinoszauruszok kipusztulnak (ahelyett, hogy egy evolúciós folyamatban átalakulnának), kipusztul a társadalom is.
 
#233  Juliszekja[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 22:49
Kedves Péter Mint mindig, most is egyetértünk általánosságban De mi van addig, amíg az iskola hagyományosan így működik, és a porcelánszobor akár véletlen lesodrását az érintettek keményen megszenvedik Még akkor is, ha a szobor az anakronizmust testesíti meg. Hogy lehetne ezt az egészet emberibbé tenni Az ember az gyerekén keresztül a leginkább sebezhető. Végképp nem szeretnélek Téged és másokat az én sajátidevágó élményeimmel terhelni, de sajnos ebben a pillanatban a családi viszonyok iskolai jelenléte a konkrét szereplők számára az esetek többségében negatívumokkal jár. És bármennyire is rossz ez, mindenképpen tény. De hátha vannak olyanok, akiknek ellenkező személyes példái vannak ugyanerre a problémára Boldogan olvasnám a meggyőző cáfolatot
 
#232  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 17:26
Kedves Jutka Az iskola manapság egy veszélyes üzem, és egyre inkább az lesz, ha továbbra is így ragaszkodik az egyre nevetségesebbé váló megrögzöttségeihez, míg végül darabokra nem hullik, mint az anakronizmus porcelánszobra, amit az egyik kisdiák véletlenül lesodor. Ebben az iskolában például kifejezetten veszélyes családi kapcsolatoknak jelen lenni. Na persze, ha az iskola képes lenne például arra, hogy a gyermekeket ne kontextus nélküli munkadarabnak tekintse, és beengedje az iskolába a családokat, mint kulturális hátteret, mint tanulási erőforrásokat, mint motívációs elemeket, mint a valóságos élet megjelenítőit, akkor ez a saját gyerek/saját iskola kérdés sem merülhetne föl, mint probléma.
 
#231  Jutkaczjda[kukac]chello[pont]hu2004-03-23 12:18
Kedves Péter Valóban megtisztelő, hogy sokra tartod a "pedagógusságomat". Én sem hiszem azt, hogy a gyerekek gyűlölték volna a fiú anyját.Azt viszont mélyen átéreztem, hogy a gyerek mit gondol, és ez bénított meg, késztetett "menekülésre". Ha őt nem ül ott, valószínűleg spontán módon tudtam volna reagálni,és nem hagyott volna bennem lelkiismeretfurdalást a dolog. Azért volt lelkifurdalásom, mert tudtam, éreztem a helyzet bonyolultságát, tehát 1. az osztálytársak valóban felfokozott lelkiállapotban mondtak olyan dolgokat, amelyeket lecsillapodva egészen másképpen gondolnak majd, 2. a fiúnak szörnyű nehéz volt átélni, hogy itt nem egy egyszerű pedagógusról, hanem az anyjáról van szó. És mivel képtelen voltam a két dolognak az egyeztetésére, az ebből eredő feszültség oldására, inkább kiléptem a helyzetből. A történet maga igazolni szerette volna a saját gyerek saját iskolába járatásának veszélyességét. Te mit gondolsz erről Barátsággal és kíváncsisággal üdvözöl Jutka
 
#230  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 07:17
Kedves Jutka A legtöbb ebben a helyzetben, hogy elvileg egyetértünk, mert így már elég közel vagy ahhoz, hogy megtaláld a saját megoldásodat. Láthatóan nagyon feszít a probléma, s ez - túl azon, hogy a hivatástudatod bizonyítéka - megintcsak segítőtársad a megoldásodhoz vezető úton. Hogy "valóságosan" mit tettem volna abban a helyzetben, azt nem tudom megírni, mert nem ismerem a helyzetet a maga valóságában, csak a Te interpretációdban. Azzal kapcsolatban azonban vannak gondolataim, kérdéseim. Például miért gondolod, hogy ott bármit is deklarálnod kellett volna Miért gondolod, hogy a társak gyűlölték a gyermek anyját Miért nem feltételezed, hogy egy érzelmileg felfokozott helyzetben, beszűkült tudatállapotban, mindenre tekintet nélkül eresztették éppen le a gőzt ezek a gyerekek Miért ne lenne elég ilyenkor - minden értékítélet, intézkedés, deklaráció nélkül - megosztani velük a saját érzelmeidet a helyzettel kapcsolatban (folytatás lejjebb)
 
#229  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 07:16
folytatás: Az igaz, hogy ezekeben a fiatalokban az igazságérzet az egekben jár, a belátás, a megbocsátás, az önkritika, önirónia készsége meg épp ellnkezőleg, de az a tapasztalatom, hogy minden ott van bennük ezeknek a készségeknek az üzemeltetéséhez, csak aktivizálnunk kell őket. Tehát én egy hasonló helyzetben először kitágítom a figyelem, az érzékelés körét a csoportban, aminek a legjobb eszköze a saját érzelmeim, érzékelésem megosztása, és a csoportra bízom a továbbiakat, ők "tudják" ugyanis, hogy mennyi van abban a helyzetben, meddig mehetünk el. És ha ott és akkor ezek után mégsem történik semmi, akkor is azt feltételezem, hogy bennük tovább dolgozik a történet, és talán majd valamikor visszatérhetünk erre a közös élményünkre, mert így már igazán közös, mert nem léptem ki belőle. Kedves Jutka Tudd, hogy ismeretlenül is, pusztán az alapján, hogy megosztottad ezt a történetet, nagyon sokra tartom a "pedagógusságodat". Szeretettel Péter
 
#228  Jutkaczjda[kukac]chello[pont]hu2004-03-22 11:50
Kedves PÉter Elvileg tökéletesen egyetértek, természetesen de Te mit tettél volna, ha látod azt a nyomorult gyereket közben. Ha ő nincs ott, engem sem gátolt volna semmi a kibeszélésben. De így Tegyem deklarálttá, hogy abban a pillanatban a társai éppen gyűlölik az anyját Te például hogyan indítottad volna a beszélgetést akkor és ott Nem elvileg, hanem valóságosan Igazán kíváncsi lennék
 
#227  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-22 06:52
Kedves Jutka Szerintem tehetett volna, és szerepe szerint kellett is volna tennie valami mást. Mert hát úgy áll a dolog, hogy minden iskolai pedagógiai konfliktushelyzetben, legyen abban jelen akár egyszerre a gyerek, a szülő és esetleg még a pedellus is, szerep szerint mi vagyunk azok a szakemberek, akik hivatásszerűen azzal foglalkozunk, hogy ilyen helyzeteket megoldjunk. Ebben a helyzetben a gyerekek szerepük szerint viselkedtek: kajlák, moderálatlanok voltak, és negatív érzelmeiket verbalizálták, abból a nem tudatos célból, hogy megszabaduljanak tőlük. Bár később is csak ennyit tennének, de jól látjuk a világban, hogy később majd fejbe is fogják időnként vágni egymást, netán lelőni, vagy éppen felrobbantani. Az indulatok nem szoktak maguktól elülni, hanem épp felhorgadni. A kibeszélés, az irányított, moderált kibeszélés viszont segíthet, egyrészt a konkrét esetet kezelve, másrészt mintát adva a későbbiekre nézve. Persze ez egy nehéz helyzet, de hát az igazi pedagógus az a perverz alak, aki örül a nehéz helyzeteknek, mert akkor van igazán szükség rá, akkor van igazán dolga. Néha arra gondolok, hogy talán jó is, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen óriási a felelősségünk, mert akkor talán mindannyian hanyatt-homlok elmenekülnénk.
 
#226  Jutkaczjda[kukac]chello[pont]hu2004-03-21 10:59
És mit tegyen az ember, ha a kollégája gyerekével ugyan nincsen problémája, de az osztálytársak a saját gyereke füle hallatára szidalmazzák az őket tanító pedagógust A következő eset valóban megtörtént. Rosszul sikerül a németdolgozat. A némettanár fia az osztály angolos csoportjába jár. Az angoltanár, aki egyben osztályfőnök is, tanúja annak, hogy a beáramló németes csoport felháborodottan szidalmazza a pedagógust, aki túlságosan szigorú jegyeket adott. Az osztályban pedig ott ül a némettanár fia, akinek már piros a füle, merően bámulja a padján lévő könyvet, és szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni az adott helyzettel. Mit tegyen az osztályfőnök ebben az esetben Szídja le a dühöngő társaságot A tapasztalat az, hogy az ilyen indulatok idővel többnyire maguktól elülnek, és akkor nyugodtan lehet beszélni az ügyről. A helyzet kezelését rendkívüli módon megnehezíti a jelenlévő osztálytárs, aki nem csupán tanítványi minőségben tartózkodik a teremben, és nem lehet könnyű neki megélni, hogy társai fennhangon szidalmazzák az édesanyját. A helyzeten pedig csak ront, ha a problémát az indulatok hevében verbalizálni próbálják. A történetben szereplő pedagógus –érzékelve a probléma bonyolultságát –villámgyorsan kimenekült a helyszínről. Tehetett volna mást is
 
#225  Ágihagnes[kukac]hotmail[pont]com2004-03-20 20:25
Gondok a kollégák gyerekeivelRégen történt az eset, de még mindig összerándul a gyomrom, ha eszembe jut. Hiszen én pontosan egy ilyen eset miatt hagytam ott az iskolát kb. egy évtizede. Egy kolléganőm fia járt a középiskolai osztályomba, akit szerettem, jó kapcsolatban voltam vele, de mivel erősen disgráfiás volt, nehezen ment neki a magyar. Foglalkoztam vele külön is, de nem voltam hajlandó elégségesnél jobb jegyet adni neki, a mamája pedig elvárta volna, hogy legalább négyest kapjon. Szóban nem volt rossz a fiú, sokat olvasott, de rendkívül nehezen írt. Az ő alsótagozatos korában tudomásom szerint még nem foglalkoztak a disgráfiásokkal. A mama vérig sértődött, amikor az osztályozó értekezleten megmutattam Géza üresen beadott dolgozatfüzetét, és jeleztem, hogy nem fogom tudni érettségire engedni, ha nem tesz erőfeszítéseket a jobb teljesítmény érdekében. A válasz erre az volt, hogy igazgatói segédlettel egy nap alatt áttették őt egy másik osztályba, és a mama többet nem volt hajlandó szóba állni velem. Pedig, ha bízott volna bennem, segítettem volna a fiát, hogy egy megérdemelt elégségest vagy közepest kapjon. Nem kívánhatja tőlem senki, hogy más mércével mérjek egy diákot csak azért, mert a szülője a kollégám. Az igazgató és a kollégák egy része nem helyeselte a lépésemet, és javasolták, hogy legyek konstruktívabb, nekem sem jó, ha rontom magam körül a légkört, ha nem vagyok elég megértő. Annyira felháborított az eljárás, hogy éltem egy aktuálisan adódó állásajánlattal, és ott hagytam az iskolát.
 
#224  Edithorvathe[kukac]chello[pont]hu2004-03-19 15:06
Sok igazság van abban, amit Misi ír. Abban az iskolában történt, ahol tanítok, hogy egy megüresedett álláshelyre azt az egyébként legkevéssé képzett jelentkezőt vette fel az igazgató, aki megígérte, hogy mind a három gyerekét áthozza az iskolába... Az igazgatónak ez éppen olyan létkérdés volt, mint a kolléganőnek, így a következményekkel egyikük sem foglalkozott.
 
#223  Sütő Mihálymisi59[kukac]freemail[pont]hu2004-03-19 14:40
A kollégák gyerekeiről szóló cikkhez szeretnék hozzászólni. A jelenség általános, nincs olyan iskola, ahol ne fordulna elő. Ennek ellenére nem kellene a kérdést jogi síkra terelni, ahogy azt Ari említi, csupán mint etikai probléma kellene vele foglalkozni. Annál is inkább, mivel az érintettek (tanár-szülő és csemetéje) is nyilván érzik, hogy helyzetük az iskolában meglehetősen kellemetlen, éppen ezért szinte biztos, hogy valamiféle kényszer hatására döntöttek így. Például: a gyermek rossz tanulmányi eredménye egy másik iskolában ("csak szem előtt legyen"); egyszerű kényelmi szempontok; esetleg ingázás egyik helységből a másikba. Szerintem az sem ritka, hogy kifejezetten az iskola kedvéért viszi a tanár-szülő a gyermekét a munkahelyére, hogy összejöjjön az első évfolyam indításához szükséges létszám... Misi
 
#220  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-19 11:35
Kedves Ari Elolvastam a cikket a kollégák gyermekéről. Ez nálunk is elég sok kérdést felvet, mivel több ilyen gyermekünk is van. Osztom a véleményed, hogy a többi gyerek szüleihez sem szaladok minden szünetben, hogy mit tett már megint a gyerek. Én legalábbis "lerendezem" saját hatáskörben, úgy mint minden más esetben. Többször beszélgettem ezekkel a gyerekekkel, és egyre inkább azt látom, hogy sok esetben nyomasztja őket, hogy ők "esetek". A másik dolog pedig, hogy a gyerek "hozott anyaggal dolgozik", otthon már hallott ilyen vagy olyan véleményeket a tanárokról, és mintegy benfentesként, nem biztos hogy a legjobban tudja ezt kezelni. A hozott anyag probléma sok esetben a tanító tanárra is igaz, és véleményem szerint akaratlanul is befolyásolhatja a gyerek megítélését, akár jó, akár rossz irányba. Üdv Márta
 
#219  Pitypang Arankapitypang[kukac]freemail[pont]hu2004-03-18 16:23
Üdvözlök Mindenkit Olvastátok a cikket a kollégák gyermekeiről itt a honlapon Hát azt hiszem, ha valamivel, ezzel a gonddal mindnyájan találkozunk nap mint nap. Nem tartom túl szerencsés ötletnek oda íratni a gyermekünket ahol mi magunk is tanítunk. Nyomaszt mindenkit és felesleges feszültségekre ad alkalmat. Mert ha a kolléga gyermeke rosszalkodik órán, szünetben rögtön tudomást szerez róla. De miért A kukutyinfalvi gyerek anyukájához sem rohangálok állandóan, hogy már megint rendetlenkedett a gyereke. Ugyanakkor a kedves kolléga is elfelejti, hogy ő milyen dühös, amikor a szülő tőle várja el hoyg megnevelje a csemetéjét. Meg aztán ha rászólok, azt mondják "igen, mert nem szívlelem az anyját". Ha nem szólok rá, "igen, mert neki mindent lehet, itt az anyja". A gyerek meg vagy visszahúzódik és magábazárkózik, hogy ezeket elkerülje, vagy kihasználja a helyzet adta előnyöket. Ez sem az sem szerencsés. Nem véletlen, hogy a munkahelyeken összeférhetetlenséget jelent a férj - feleség közti főnök - beosztott viszony. Na nem ilyen drasztikus megoldásra gondolok, mert ez hátrányos megkülönböztetés lenne az amúgy is hátrányos helyzetű pedagógus gyerekekkel szemben, de hogy valami féle szabályozás jó lenne az biztos. Nem gondoljátok Üdv mindenkinek Ari
 
#218  Szávai Istvánvizuszol[kukac]freemail[pont]hu2004-03-18 11:54
Aki szeretne nyáron tanítványaival együtt (8 évtől felfelé )kerékpározni, linót metszeni, nagyon kevés pénzbe kerül, tavaly 10 nap 6000 ft volt, és ebben minden benne van ) tájékoztatót kaphat: vizuszol@freemail.hu
13 éve csináljuk, lehet, hogy hallottál róla, csak - mivel már néhány éve nem tanítok, kezd megfogyni a sereg. Idén szeretnénk komolyabban újrakezdeni.
 
#217  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-18 09:39
Kedves mindenki
Nagyon ajánlom figyelmetekbe itt a honlapon megjelent Szüdi János: Sorompók, korlátok, kamerák című írását. Ez a téma nálunk is állandóan napirenden van, de valahogy mi is minden alkalommal valami hasonló követeztetésre jutunk, mármint hogy nem feltétlenül a tiltással, a drákói szigorral lehet a leghatásosabban nevelni. Nem az a jó megoldás, hogy ha, a gyermekeinket idézve "börtönt csinálunk az iskolából". Azt gondolom érdemes lenne beszélgetni a témmáról. Üdv mindenkinek Márta
 
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 |
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek