OFOE a Facebook-on

Üzenő

Elrejtés
Név:
Email:
Üzenet:
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 |
#2522  OFOEosztalyfonokok[kukac]gmail[pont]com2012-12-03 09:38
Kedves Laura! Mi is örülünk ennek az eszmecserének, és köszönjük, hogy elindította. Semmi akadálya annak, hogy az itt megkezdett beszélgetést ennél szélesebb körűvé tegyük. Mit gondol például arról, hogy összeállítunk belőle egy vitaindítót, és feltesszük a honlapra?
 
#2521  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-12-02 22:07
Én is nagyon sajnálom. Annak viszont örülök, hogy találtam 2 embert, akivel tudok beszélgetni. Remélem, hogy leszünk még többen is, egyre több ember látja be, hogy lehet együtt is felelősen gondolkodni. Nagyon remélem, hogy lesznek még olyan 30 évesek, akik nem késtek el azzal, hogy benőjön a fejük lágya. Egyelőre nem vagyok optimista, de a magam módján igyekszem tenni érte, hogy a környezetemben így legyen. Valahogy szót fogunk érteni a mi osztályfőnökünkkel is, talán elküldöm neki ezt az oldalt, valamilyen rögtönzött email címről, nyomozza ki, hogy ki írta, bár ha elolvassa az eddigieket, esetleg változtatni is fog a stílusán. Egy pezsgőt minimum küldenék neki, ha az itt leírtak felét elolvasná. :)
 
#2520  axaxkaro[kukac]vipmail[pont]hu2012-12-02 21:07
Azt hiszem,elköszönök, nehéz hét lesz.

A tegnapi találkozóról még egy mondat: a végig eszeveszetten tanuló, apróbetű-betanuló lány azt mondta: az egyetemen aztán bepótolt mindent... És nem ő az egyetlen, sok olyan gyereket láttam, aki húsz-harmincévesen játszotta le az elmaradt kamaszkorát.
Vannak gyerekek, akiket, ha az osztályomba kerülnének, először is rosszalkodni, kajláskodni tanítanám meg, beolvasni nekem, kópéságokba belevinni, hogy aztán megkínálhassam őket komoly, őket személyesen érintő munkákkal is.
Sajnálom,hogy az Ön gyermeke nem jár hozzám.
További jó hetet kívánok.
 
#2519  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-12-02 14:18
Kedves ax!

Vettem az üzenetet, szaktanári=potenciális vő. :) Az esküvőig nem törődöm vele, utána meg én leszek az anyós... Érdekes módon nálunk is a matek tanár volt az egyik legjobb fej, néha elbeszélgettük az óra felét, de a tananyaggal is haladtunk. Mindössze 3 osztálytársunk nem tanult tovább, egy férjhez ment, ő nem is jár a találkozóinkra. Mindenki nosztalgiával gondol a a tanárainkra, bár akinek a kémia fontos lett a gimi után, az utólag nem örült az alacsonyabb követelmény szintnek. Nálunk a nagy mellény nem megengedett, a tanár szava szent, vita nem lehet, megyünk egy iskolával odébb, nem szégyenkezünk tovább. Egyszerűen nem is értem, hogyan fordulhat elő, hogy valaki "meglegyint" egy tanárt.
Ha tanárral osztályzatról beszélünk, az csak arra szorítkozhat, hogy milyen tanulási technikákat szükséges alkalmazni, ha csak 1-2 pont hiányzik az ötöshöz. Nekünk az tetszik , ha elmondja a szaktanár a szerinte célravezető módszert, az már kevésbé, ha azt erősítik, hogy a négyes is "jó", ne gondolja a szülő, hogy a gyereke tehetségesebb ennél és képes rá. Nyilván az állhat mögötte, hogy nem kell a gyereket ízekre tépni egy négyesért, de talán nem kellene átesni a ló másik oldalára: az ön gyereke csak ennyire képes, oszt jó napot!. És akkor mit tegyen a szülő? Segítsen beskatulyázni a lányát, elhitetni vele, hogy jobb, ha egyet kihúz az érdeklődési köréből, vagy közösen találják meg a megoldást? Én inkább azon vagyok, hogy alakuljon az érdeklődési köre, ne pedig szűküljön, mert itt is, meg ott is kudarc éri.
Már néhányszor leírtam, az átlag szülő nem pedagógus, beszólások helyett megoldást vár, még a frissen végzett egyetemistától is... Bizonyára minden tantárgynak vannak olyan sajátosságai, amelyek eltérnek a többiétől, érdemes ezekre tudatosan alapozni. Emlékszem, mi is tanultuk pszichológiából, sokkal több árkot ásnak ki a munkások, ha tudják mi a célja, ha bevonják őket az alkotási folyamatba. Kíváncsi lennék arra, hogy szaktanár milyen mellénnyel kérdezné meg kollégáját, ha látja, hogy "nem öröklődtek a szakmai gének" a kölykében, a tanár pedig nem tekintené partnernek, hanem közölné, hogy ennyire képes a srác. Az 5 gyereket Ön hagyta sodródni/szárnyalni/gyötrődni, vagy segítette saját tudásával?
 
#2518  axaxkaro[kukac]vipmail[pont]hu2012-12-01 23:03
Kedves Laura!

Hozzám intézett kérdésére: szinte sosem adok szaktanárit, általában eszembe se jut ez az eszköz. (Legelső évemben beírtam egy lánynak: "Az órán társainak csokoládét osztogatott" - azóta van öt közös gyerekünk...)
Akik adnak, azok közül sokan nem azért adják, hogy a szülő intézkedjen, hanem azért, hogy le legyen írva az eset. Ha a szülő túl nagy mellénnyel jön számon kérni, elé lehessen tenni: bocs, október 5-én, 6-án,10-én 21-én nem volt itt a felszerelés, 8-án, 12-én ennyit és ennyit késett óráról stb.

(Most jövök egy tizenöt éves találkozóról: egyetlen résztvevő sem említette a tankönyveket, helyette az erkölcsi tartásról beszélt, amelyet az iskolában kapott, kolléganőm "zárójeleiről" - azaz tananyagon kívüli tanításairól, arról, hogy akár a matekra szánt idő terhére is meg-megbeszéltük az őket nagyon érdeklő aktuális problémákat.
Az iskola, a nevelés bonyolult folyamat.
 
#2517  Juliszekszardi[pont]julia[kukac]gmail[pont]com2012-12-01 15:40
Amint az embernek gyereke lesz, azonnal elindul az aggódós időszak, és ez természetesen így marad. Egy biztos családi háttérrel rendelkező gyerekkel is adódhatnak problémák, de nyilván kisebb erre az esély, ha működik a családi szabályrendszer, kölcsönös a bizalom, a gyereknek nem kell elhallgatnia, ha "tilosba" téved, és persze próbáljuk megelőzni azt, hogy veszélyes helyzetbe kerüljenek, azaz igyekszünk "kiiktatni a veszélyeztető tényezőket". Jelzem, hogy az unokáimon keresztül (ha nem is személyesen) ismertem én is a West Balkánban áldozattá vált kislányokat, szolid, jó, "aggódós" családokból való gyerekek voltak, baleset történt... A veszélyek nem mindig védhetők ki, de a lehetőségek száma nyilván csökkenthető. A "puskapor szárazon tartása" valóban tanácsos.


 
#2516  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-12-01 13:44
Egyetértünk! :) Én persze kicsit aggódósabb vagyok, kerestük osztálytárs testvérét Karácsony előtt 3 napig (28-án temették, a szülőknek írt búcsúlevél nem volt kamu), fogtam a barátnőm kezét a műtő előtt, sikerül-e úgy a gerincműtéte a gyerekének, hogy nem bénul le. Rész vettem olyan tárgyaláson, ahol a gyerektől cigarettát vásárló tanár tanú volt apuka csempészési ügyében... Igyekszem olyan kapcsolatban lenni a 3. gyerekemmel is, hogy elfogadjon partnernek, barátnak, bizalmasának. Nem tudom mennyire görcsöltek a West Balkánban halálra taposott lányok szülei, nálunk a gyerek akkor van az utcán, ha konkrét céllal megy valahova, iskolába, zenére, vagy éppen szülinapi bulira. Sötétedés után pláne nem közlekedik egyedül, hozzuk-visszük, a veszélyeztető körülményeket kiiktatjuk, ahogy lehet... Mehet önállóan, fölszállhat a másik ajtón, leülhet 2 sorral odébb, de esélye sem lesz vele szemben drog dealernek, simogatós bácsinak. A nagyobb lány ismerte Bándy Katát, 1000 %, hogy kerülni fogja a hasonló szituációkat. Lehet, hogy a gyerekeim indokolatlanul vannak/voltak szoros felügyelet alatt, de mi ezt így alakítottuk ki, nálunk ez természetesebb, mint az ezerszám céltalanul kószáló fiatalok esetében. Így is bármikor bekövetkezhet olyan esemény, amelyet nem tudunk elhárítani, de kevésbé görcsölünk, ha "szárazon tartjuk a puskaport". :)
 
#2515  Juliszekszardi[pont]julia[kukac]gmail[pont]com2012-12-01 12:58
Kedves Laura!
Valóban nagy segítség az internet sok dologban, én is sokat és szívesen használom. Szeretem és használom a Facebookot is, az adatainkhoz történő illetéktelen adathozzáférést meg lehet előzni. A közösségi oldalak használatával kapcsolatban megoszlanak a vélemények, és nyilván személyiségfüggő is, hogy ki mennyire tágítja a saját intimszféráját újabb online elemekkel. A fiatalok többsége természetesen használja ezeket az eszközöket és ezzel is váratlan nevelési helyzeteket generál. Részben azért, mert gyorsabban és spontánabbul használják az IKT eszközöket, mint a felnőttek, részben pedig azért, mert a technika gyorsabban fejlődik, mint a gondolkodás, meg a szabályozás.
Visszatérve az iskolai oktatáshoz: ne csodálkozzunk azon, hogy ebben a pörgős, információgazdag világban szocializálódó fiatalok unják az iskolát. És ebből rengeteg gond fakad. Ezek egy része már előkerült a mostani levelezésünkben is.
Ne aggódjon, a gyerekéből nem lesz közmunkás, de azért jobban kellene bíznia benne. Jobban, mint az oktatási rendszerünkben. Persze segíteni kell neki, sokat beszélgetni vele, rávenni a rendszeres munkára, az értelmes tevékenységre, biztonságot nyújtani számára. És nem görcsölni a jövőjén jobban, mint szükséges.
 
#2514  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-30 22:32
Elnézést a hibákért, a javítás előtt véletlenül elküldtem a kommentet...:(
 
#2513  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-30 22:30
Kedves Júlia! A cikk valóban távolabbra mutat, ha tudjuk mi vár ránk, előzzük meg, de használjuk ki a lehetőségeit is! Kapcsolatok szempontjából pl. Ha nincs gépem, mi vélhetően nem találkozunk soha. Ha érdekel valami, beütöm a keresőbe, és ugyanannyi esélyem van többet tudni Záhonyban, mint Budapesten. Könnyen kiderül a turpisság, a hazugság, "a hiszem, ha látom" pillanatokon belül bizonyosságot nyerhet. Az én lányom pl. internetnek köszönhetően tanult meg angolul és szerette meg a nyelvet, szerencsékre olyan angol tanárunk van jelenleg is, aki bátran tömi külön feladatokkal. Éppen arról beszélgettünk a szülőkkel, ha már van ilyen lehetőségünk, szervezzünk házi versenyeket - interneten. Országos versenyre egy gyerek mehet az osztályból, miért ne biztosítsunk sajátjainknak lehetőséget a versenyzésre. Mindenki azt mondja, legalább egy osztályzatot jelent ismeretszinten már a készülés is. Lehet kötelező olvasmány részletét angolra fordítani? Miért ne? Angol éneket magyarra? Munkácsy festményről beszélni angolul? Már legalább 3 tantárgynál és tanárnál tartunk... Mi lenne, ha a színház "szénszünetet" tartana és a fűtési költséget az utazásra költené, egy egy iskolában előadná az Antigóné :) valamely részletét? Mi lenne, ha kis köcsög nemecsek, vagy nyilasmisi (7-es buszon hangzott el!) monológját a nemzet színészei között - dadogva - mondaná el saját osztályában a gyerkőc? Internetről letöltve hogyan is hangzik a Himnusz, vagy a Szózat? Magam is függő vagyok már, hátha ezen keresztül lesz majd egyszer munkám... Sajnos úgy tűnik, nem a gondolkodás irányába tart az oktatás, mintha nagyszüleink időszaka közeledne, egy tanteremben 8 osztály + tanító házaspár. Ausztráliában olyan oktatási forma is van (iskola fenntartása nélkül), ahol a gyerekek interneten kapják a tananyagot, a házi feladatot... Én nem akarom, hogy a gyerekem közmunkás legyen, meg fogom találni azokat az utakat, amelyekkel kikerülöm a nehézkesen araszoló/visszafogó bürokráciát. A FaceBook-ot nem szeretem, nagyon vissza lehet élni az oda regisztrálókról szerzett adatokkal.
 
#2512  Juliszekszardi[pont]julia[kukac]gmail[pont]com2012-11-30 20:35
Kedves Laura! Akkor menjünk mélyebbre! Itt van egy interjú Gyarmathy Évával Elbutul a Facebook nemzedék címmel. Ez itt már nem a felszín, hanem valami rendkívül fontos, ami segítheti a probléma gyökereinek a megértését.
 
#2511  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-30 15:59
Bizonyára jók a konferenciák, bár olvasgatva a róluk szóló híreket, mintha a 20 perces előadások csak kapirgálnák a felszínt, a valóságról csak a nagyon bátrak mernek őszintén megnyilatkozni, a "lakkozott" hozzászólások alapján javasolt megoldások annyit is érnek. Alsó tagozatra még csak-csak vannak hasznosítható útravalók, onnan kezdve azonban egyre nagyobb zűrzavart érzékelek. Ha valaki konkrét dologhoz kérne valami támpontot, vagy azt kapja, hogy nem jól látja amit átélt(!), ilyen a valóságban nincs is, vagy éppen az a szülő a hibás, aki nem figyelt a gyerekére, nem koncentrált a megelőzésre.
 
#2510  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-30 15:47
Kedves ax! Köszi a tippet, elolvasom Vekerdy Tamás könyvét. Találkoztam vele néhány alkalommal, korábban olyan iskolába "jártunk" :), ahol érdeklődő szülők is kaptak meghívót szakmai konferenciákra (időnként mi adtuk át az ott készített feljegyzéseinket az of.-nek). Bocsánat a hasonlatért, de a mai viszonyok miatt talán ő (V.T.) forogna legtöbbet a sírjában, ha már nem élne.:( Nem vettem magamra a pikírt megjegyzést, nagyon is jól tudom, hogy nem vagyok pedagógiából szakértő, írásban pedig pláne nem biztos, hogy egyértelmű az, amit írok. Lenne egy kérdésem: ha Ön szaktanári figyelmeztetést ad valamiért (az érintett I. gimnazista), nyilván beírja az ellenőrzőbe, hogy a szülővel láttamoztassa. Mit vár el a szülőtől, hogyan viszonyuljon az eseményhez az anyuka (ritkán apuka)? Az egyértelmű, hogy nem kell ízekre szedni a kezét, lábát, nem tépjük a haját. Sajnos egy alkalommal már kapott figyelmeztetést, mert hiányzott a felszerelése, ezúttal én hibáztam, későn ébredve elfelejtettem kivasalni a gyerek éjjel még száradó tesi pólóját, ráadásul ő is elaludt, a cipőjét már a liftben kötötte meg. Egy hónapja lejárt a türelmi időszak, a szaktanári ellen nincs apelláta.
 
#2509  axaxkaro[kukac]vipmail[pont]hu2012-11-30 13:13
Kedves Laura!

Nyilván nem ismerjük az említett tanárt. Csak azért tettem pikírt megjegyzést, mert borzasztóan keskeny a mezsgye a szülői érdeklődés-együttműködés és a szülői túlaggódás, túlellenőrzés között. Mindig sajnáltam azokat a gyerekeket (láttam egyet-kettőt), akit a szülő azzal küldött az iskolába: lesd, hogy mit ront el a tanárod, jelentsed nekem, feljegyzem, a kis füzetben úgyis már ott sorakoznak a tavalyelőtti szörnyűségek is. Ezen általában nem a tanár veszít, hanem a gyerek, akinek boldogtalanabbá válik az élete (lásd: anyós-rátelepedés). Ha már füzetecske: abba annak a nevét kellene beleírni, aki az apróbetűs rész alapján osztályoz...
Javaslom elolvasni Vekerdy Tamás Kicsikről nagyoknak című könyvének talán 57. oldalát, ahol a vizsgaszempontú és a nem vizsgaszempontú tanárokat veti össze. Jó lenne persze a kettőt egyesíteni, de nem mindenkinek megy.
Még egyszer: nem ismerem az adott tanárt (sajna még magamat se nagyon).
 
#2508  Juliszekszardi[pont]julia[kukac]gmail[pont]com2012-11-30 09:14
Kedves Laura! Én a gyerekeimen és tizenéves unokáimon keresztül is érzékelem a változásokat. A digitális világban felnövekvő nemzedék egészen másképp szocializálódik, mint a korábbiak, még az agyműködésük is átalakul. A pedagógusok nagy része azonban nem akar, nem tud alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, és egyre távolabb kerül a gyerekek átalakult világától. Ez a gond az irodalomnál különös erővel jelentkezik több, részben már eddig is említett ok miatt.
A probléma bonyolultabb annál, hogy itt részletesebben leírjam, de két országos konferenciát is tartottunk erről tavaly Digitális nemzedék (digitalisnemzedek.hu) és Digitális pedagógus (digitalispedagogus.hu) címmel.Érdemes megnézni a két portálon megjelent írásokat. A következő márciusban lesz a 2. Digitális nemzedék tanácskozás, ahol a szülő-tanár-diák hármas kapcsolatrendszerével is foglalkozunk ebben a megváltozott világban. Persze ettől a problémák nem fognak megszűnni, és sajnos a jelenlegi oktatáspolitika, amely az idő kerekének visszaforgatását tűzte ki célul inkább gátolja ezek kezelését, mintsem segítené. Különben teljes mértékben egyetértek azzal, amit írt, és nagyon szeretnék/szeretnénk segíteni, illetve e téren is együttműködni a szülőkkel.
 
#2507  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 20:54
Elolvastam a konferenciáról készített összefoglalót, és úgy látom, van néhány darázs abban a fészekben, amibe véletlenül beletenyereltünk. Kívülállóként olyan érzésem van, hogy az igazság ezúttal is valahol középen van. Az irodalomnak nagyon fontos szerepe lenne, de mintha megállt volna az idő. Már az én időmben is olyan korábbi időszakban készült remekműveket olvastunk, amelyek a saját korukban voltak aktuálisak, akkor hatottak igazán, bár számunkra is jutott még bőven a mondanivalóból. Nekem nincs unokám, de már a gyerekeimen is látom, hogy egyre távolodnak a művek az ő világuktól. Ha szakember lennék, nem biztos, hogy teljes kötelező olvasmányokat adnék a gyerekek kezébe. Részleteket dolgoznék fel belőlük (majd elolvassa a többit is, ha érdekes), tájleírásokra, emberi kapcsolatok fejlődésére, sikeres élettörténetekre hegyezném ki a dolgot. A lényeg az lenne, hogy "Te is meg tudod csinálni", "Úgy bánj másokkal, ahogy Te is szeretnéd, hogy mások bánjanak veled!". A mai életből ezekhez bőven lehetne művészi eszközökkel megfogalmazott témákat meríteni. Mindenképpen lenne egy törzsanyag, mint a zenében, ezeket el kell sajátítani ahhoz, hogy verset, regényt, drámát, esszét írjon valaki, vagy megfogalmazzon egy levelet, beadványt. Lenne egy mérhető követelményszint az érettségire, amelyet el kell érni és az egyetemen is elfogadják. Nem igazságos, hogy valakinek azért van több esélye az ELTE-re bekerülni, mert a Fazekashoz, vagy a Radnótihoz közelebb lakik. A törzsanyagon kívül lehetne egyénileg akciózni, de azért azzal is figyelve, hogy lehet olyan érettségiző, akivel szemben tapintatlanság lenne, ha az írásbelin 2 Nyírő és egy Vass Albert témából kellene választania... Megítélésem szerint nagy felelősséget vállal magára az, aki csak saját kútfő után megy, elutasítva minden "felülről jövő kényszert". Mi lesz, ha a tanár iskolát vált, hónapokra lebetegszik, alkalmatlanná válik a további oktatásra? Mi van, ha a gyerek fekszik fél évig a kórházi ágyon dialízis, vagy kemoterápia miatt? A konferencián komoly szellemi potenciál volt érezhető, de egyben az is, hogy aki döntéshozó, inkább koncepciója megerősítéséhez várja az érvanyagokat és kapásból elutasít olyan véleményeket, amelyek mögött komoly kutatási anyag, tapasztalat áll. Kívülállóként úgy tűnik, kevéssé számít a befogadók (gyerekek) és az igazi felelősségvállalók (szülők) igénye. Az olvasás öröme mellett arra is gondolni kellene, hogy van akinek a további élete nagyban függ attól, hogy irodalomból szerzett ismeretei elegendőek-e a továbblépéshez. Nem biztos, hogy az a fiatal, aki nem tudta elviselni a kudarcot, eleve orvosi eset volt, és az a szülő a főbűnös, aki reménytelenül tördeli a kezét a kórházi ágy mellett. Az általános iskolában többségében a szülőnél idősebb a tanítónéni. Iskolás gyereke is van már, olyan dolgokban is tud hiteles tanácsot adni, amelyekkel a szülők csak ezután találkoznak. Középiskolában nem bíznék szívesen osztályt olyanra, aki nem élte át személyes élményként saját gyermekével szülői felelősséget. Bizonyára sokan vérig sértődnek emiatt, de térjünk vissza azután a kérdésre, ha már felvették a gyerekét egyetemre... Láthatóan nem vagyok szakértője a témának, de szerintem sok szülőnek lenne segítségére, ha ezekben a kérdésekben még bekövetkezésük előtt kapnának útmutatást.
 
#2506  Juliszekszardi[pont]julia[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 11:52
Fűzfa Balázs irodalom tanterve és tankönyvei valóban új utat jelentenek az irodalomtanításban. Ő az, aki alkalmazkodni igyekszik a megváltozott körülményekhez a "digitális nemzedék" szükségleteihez, miközben át szeretné menteni a múlt értékeit. Most volt egy konferenciája az általa kezdeményezett IROM szervezetnek. Itt van róla egy cikk: Mi az oka, hogy az irodalmtanítás innovációja lábra nem tud kapni? Még egy megjegyzés: az sehová sem vezet, ha mindkét fél "lenézettnek" érzi magát, pedig szerintem egyszerűen tartanak egymástól, nem bíznak egymásban. Ezt a bizalmatlanságot kellene valahogy oldani. Szerintem.
 
#2505  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 11:42
Találtam egy cikket, amely igazán elgondolkodtatott, ráismertem olyan gondolatokra, amelyek az említett előképzettség hiánya miatt csak érzés szinten fogalmazódtak meg bennem. "A másik irodalomtanítás" címmel jelent meg egy cikk az Irodalmi Jelenben. Fűzfa Balázs tankönyvszerzőt, pedagógust, irodalomtörténészt, a magyar nyelv és irodalom kerettanterv B verziójának kidolgozásában résztvevő szakembert kérdezték. Azt mondta az A és B verzió kerettantervvel kapcsolatban: ..."Két vágány azért kell, hogy a párhuzamosok a végtelenben – azaz a gyermekbuksikban – találkozhassanak egymással. Hogy legyen remény a megértésre. A másik ember megértésére. Mert csakis így lehet felkészülni az életre, egy olyan szocializációval, mely arról szól, hogy a másiknak is lehet véleménye, lehet autonóm nézőpontja a világról. A művészet és így az irodalom is erre taníthat meg bennünket az iskolában és az iskolán kívül is. Az emberi méltóság viselésére. De a lényeg a megértésen van. Az irodalom nem más, mint a megértés formáinak minél differenciáltabb kidolgozása. Valamely nyelvben rögzített világegész – azaz minden vers, dráma, regény – mindig példázat ennek lehetőségéről, mert a megértés addig nem ismert egyedi mintázatát hozza létre. Az általam elképzelt kerettantervben a mindenek feletti elv ennek jegyében Horatiustól ered: „Merj mást gondolni, mint amit én!”..." Mi csak kérdeztünk, mégis heves reakció volt a válasz olyan szakembertől, akinek ezt a gyakorlatban alkalmaznia kellene. Visszavonultunk ösztönösen, bár ez lenézésnek, cinizmusnak is értelmezhető, de igazából arról van szó, amelyről cikkben is említést tesznek: "... A jó társaságot különben is az teszi – írja valahol Nietzsche –, hogy az ember nem vágyik arra, hogy mindig neki legyen igaza..."
Egyetértünk abban is: "...S különben is: kerettanterveket igen, de „a másik irodalomtanítás”-t nem lehet eltörölni. Vagy, visszatérve a kérdéshez és másképpen szólva: a mozdonyokat a tanárok vezetik és a váltókat is ők kezelik – a kerettantervek és a tankönyvek nem tudnak kormányozni. Az a bizonyos tanteremajtó pedig minden órában becsukódik, s ha ez paradoxonként is hangzik, a magyartanár szabadsága az ajtón belül van..."
A kérdés egy későbbi, nyugodtabb időszakban azért csak felvetődik még egyszer: Mi az oka a nagy titkolódzásnak? A szülők, akik felkészítik a gyereket az iskolába, aláírják az ellenőrzőt, fizetik az osztálypénzt persona non gratak az irodalomtanításban? Bizonyára fejlődnünk kell a kommunikációban, a cikkben is megemlítik: "...az irodalom végső soron nem más, mint egy lehetséges „közlekedési” (jel)rendszer, csak éppenséggel az emberek közötti közlekedésről, ha tetszik, a lelki, érzelmi, hangulati közlekedésről szól. A „tartalmak” azonban ugyanazok, mint a valóságos közlekedésben, csak itt a versekből, drámákból, novellákból tanuljuk meg, hogy hova, milyen érzelmi, értelmi, hangulati tartományokba „tilos behajtani”, hol szabad megfordulni és hol nem, mikor kell várakozni, és mikor kerültünk zsákutcába…" Hát, ehhez szeretnénk mi, magunkat szintén lenézettnek érzett szülők segítséget kapni...
 
#2504  OFOEosztalyfonokok[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 11:01
Kedves Laura! Igen azt az üzenetet én írtam (Szekszárdi Júlia vagyok, Juli néven is be szoktam jelentkezni, én vagyok ennek az egyesületnek az elnöke és a honlap egyik szerkesztője, a felvetésekre ezúttal én válaszoltam.)
Örülök, ha minél többen olvassák az oldalt, és köszönjük, hogy ezt a szülők körében is népszerűsíti. Valóban nagyobb volt korábban a pezsgés, több volt a komment. Most sokan a facebookon keresztül érnek el bennünket, ahol sok a like, de szintén viszonylag kevés a komment.
Úgy hiszem, hogy az általánosan rossz közérzet erősen rányomja a bélyegét a szülők és pedagógusok közötti kapcsolatra is. A szülőknek valóban nincs feltétlenül pedagógiai végzettségük, de a gyerekük jelene és jövője izgatja őket, ráadásul jobban, illetve más aspektusból ismerik a gyerekeiket, mint a pedagógusok.
A tankönyv kérdésben továbbra sem szeretnék állást foglalni, az iskolák közötti átjárás nem csupán a tankönyvek léte vagy nem léte miatt nehéz.
Személyesen annyit, hogy eredetileg magyar-német szakos tanár vagyok,csaknem két évtizedig tanítottam 12 évfolyamos iskolában, később egyetemen tanárjelölteket, és folyamatosan tartok továbbképzéseket pedagógusoknak. Ugyanakkor két gyerekem és hat unokám van, és erről az oldalról is van rálátásom a helyzetre.
Általános tapasztalat, hogy a szülők és a pedagógusok között folyamatosan mélyül a szakadék (ezt pedagógus továbbképzéseken is tapasztalom),és ez nagyon nincs rendben. Hiszen van egy nagy közös probléma: maguk a gyerekek, akikkel közösen kellene kezdenünk valamit.
Most próbálkozunk egy projekt létrehozásával (együtt a szülőknek szóló Kölöknet portállal: www.koloknet.hu), ahol éppen a család és iskola, szülők és pedagógusok közötti jellegzetes konfliktushelyzeteket szeretnénk felszínre hozni, és együttesen keresni a megoldási lehetőségeket. Éppen ebbe a tervbe illenek az Öntől kapott levelek. A napokban érdekes módon különböző helyekről több szülői panasz érkezett iskolára, pedagógusokra ide hozzánk.
Elnézését kérem, hogy konkrét javaslatokat nem merek adni, hiszen nem ismerem pontosan a helyzetet,a másik fél véleményét, tehát megalapozatlan lenne bármit is kinyilatkoztatnom.
Egyetértek: indulatokkal tele kilátástalan a problémák megoldása, úgy nem célszerű bele sem kezdeni, mert csak ront a helyzeten.
Felmerült itt az a gond is, hogy az évvesztéssel meg a O. évfolyammal nő azoknak a fiataloknak az aránya, akik 20 éves korukban érettségiznek, és fiatal felnőttként állnak ott tanácstalanul, hogy most mi lesz. Ez is egy kezelendő gond (az iskola részéről, ahol többnyire úgy bánnak velük továbbra is, mint a 10 évesekkel).
Örülök, hogy írt, megosztotta velünk a probémáit, és jó lenne, ha ez az eszmecsere folytatódhatna. Lehet, hogy érdemes lenne neki valami jobb keretet, formát találni, mint ez az Üzenő rovat.
Bármilyen javaslatot szívesen fogadok, hiszen az egyesületünk számára a szülők és pedagógusok közötti kapcsolat kiemelten fontos téma.
Üdvözlettel SZJ
 
#2503  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 09:33
Erre gondoltam, bár akkoriban még pezsgőbb volt az oldal.
#17 Juli szekja[kukac]axelero[pont]hu 2002-12-10 21:14
Vajon miért "érdektelenek" a szülők Valóban mindig közömbösség húzódna a dolgok hátterében Nincsenek-e ők ugyanúgy agyonhajtva, mint mi, pedagógusok Nekünk van-e mindig elég időnk és energiánk a gyerekeinkre, és milyen sűrűn tartjuk a kapcsolatot az ő iskolájukkal
 
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 |
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.05.18.
Ebbe az iskolába járatja gyerekeit a budai elit: 10-szeres a túljelentkezés, tandíj nincs
"Ha ma elmegyek egy 15 éves érettségi találkozóra, ott az egykori tanítványaim jó része olyan szakmában dolgozik vagy olyan foglalkozást végez, amiről fogalmam sincs, hogy mit jelent, egyszer...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2019.05.18.
Forradalmasítják a vak tanulók matematika oktatását
Ma már minden technológiai feltétel adott, hogy a közoktatásban a látássérült diákok ugyanolyan szinten tanulhassák a matematikát, mint a látó társaik. A szükséges matematikai leíró...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.05.18.
Ne szenvedjenek, mosolyogjanak, ha lecigányozzák őket
A több ezer, családjából kiemelt gyerek jó része roma, és a szakértők egy része szerint jó lenne, ha a többségük roma nevelőszülőhöz kerülhetne. Ők általában könnyebben megtalá...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.05.17.
Robotdiák helyettesít egy beteg gyereket a tanórákon Bécsben
Egy különleges diák, egy 30 centis robot is jár az osztrák főváros egyik általános iskolájába, a Volksschule Neilreichgasséba. Az AV1 névre hallgató robot az egyik tanulót, Dominikot helyettes...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.05.17.
Csak a politika szintjére ne süllyedjen le a vita – történelemtanítás másképp
Miért nem lehet hagyományos módon tanítani a történelmet? Mit kezdjen egy tanár a 20. századdal, amikor a politika is állandóan újra próbálja írni azt? Az ismeretekre vagy a diákok készs...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.05.17.
Az ombudsman szerint alapjogokba ütközik a kötelező nyelvvizsga bevezetése
Az intézkedés veszélyeire korábban többek között Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa is felhívta a figyelmet, szerinte a felvételi rendszer bemeneti feltételeinek módosítása tö...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.05.14.
Ahelyett, hogy megvédenék, büntetik a prostitúcióra kényszerített gyerekeket
Április végén egy gyermekprostitúciós ügyben a bíró szigorúbb ítéletét azzal indokolta, hogy az elkövetés helyszínén az utóbbi években megsokasodtak az ilyen bűncselekmények. A helysz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.05.14.
Rettegtek a gyerekek a súlyos lelki traumákat okozó óvónőtől, de semmi nem történt, amíg egy szülő feljelentést nem tett
Az olyan panaszokat, ahol nincs látható nyom, külső sérülés, sajnos nagyon nehéz bizonyítani – nyilatkozta a Népszavának Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő. Tapasztalatai szerint az é...
(Forrás: népszava)
--
2019.05.14.
Friss kutatás: a munkahely nem helyettesíti az egyetemi tanulást
Egy kutatás szerint jelentős a lemorzsolódás az egyetemi alapképzéseken: a hallgatók 40 százaléka megszakítja tanulmányait – az okok egyelőre nem tisztázottak, de annyi biztos, hogy sok...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek