OFOE a Facebook-on

Üzenő

Elrejtés
Név:
Email:
Üzenet:
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 |
#2512  Juliszekszardi[pont]julia[kukac]gmail[pont]com2012-11-30 20:35
Kedves Laura! Akkor menjünk mélyebbre! Itt van egy interjú Gyarmathy Évával Elbutul a Facebook nemzedék címmel. Ez itt már nem a felszín, hanem valami rendkívül fontos, ami segítheti a probléma gyökereinek a megértését.
 
#2511  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-30 15:59
Bizonyára jók a konferenciák, bár olvasgatva a róluk szóló híreket, mintha a 20 perces előadások csak kapirgálnák a felszínt, a valóságról csak a nagyon bátrak mernek őszintén megnyilatkozni, a "lakkozott" hozzászólások alapján javasolt megoldások annyit is érnek. Alsó tagozatra még csak-csak vannak hasznosítható útravalók, onnan kezdve azonban egyre nagyobb zűrzavart érzékelek. Ha valaki konkrét dologhoz kérne valami támpontot, vagy azt kapja, hogy nem jól látja amit átélt(!), ilyen a valóságban nincs is, vagy éppen az a szülő a hibás, aki nem figyelt a gyerekére, nem koncentrált a megelőzésre.
 
#2510  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-30 15:47
Kedves ax! Köszi a tippet, elolvasom Vekerdy Tamás könyvét. Találkoztam vele néhány alkalommal, korábban olyan iskolába "jártunk" :), ahol érdeklődő szülők is kaptak meghívót szakmai konferenciákra (időnként mi adtuk át az ott készített feljegyzéseinket az of.-nek). Bocsánat a hasonlatért, de a mai viszonyok miatt talán ő (V.T.) forogna legtöbbet a sírjában, ha már nem élne.:( Nem vettem magamra a pikírt megjegyzést, nagyon is jól tudom, hogy nem vagyok pedagógiából szakértő, írásban pedig pláne nem biztos, hogy egyértelmű az, amit írok. Lenne egy kérdésem: ha Ön szaktanári figyelmeztetést ad valamiért (az érintett I. gimnazista), nyilván beírja az ellenőrzőbe, hogy a szülővel láttamoztassa. Mit vár el a szülőtől, hogyan viszonyuljon az eseményhez az anyuka (ritkán apuka)? Az egyértelmű, hogy nem kell ízekre szedni a kezét, lábát, nem tépjük a haját. Sajnos egy alkalommal már kapott figyelmeztetést, mert hiányzott a felszerelése, ezúttal én hibáztam, későn ébredve elfelejtettem kivasalni a gyerek éjjel még száradó tesi pólóját, ráadásul ő is elaludt, a cipőjét már a liftben kötötte meg. Egy hónapja lejárt a türelmi időszak, a szaktanári ellen nincs apelláta.
 
#2509  axaxkaro[kukac]vipmail[pont]hu2012-11-30 13:13
Kedves Laura!

Nyilván nem ismerjük az említett tanárt. Csak azért tettem pikírt megjegyzést, mert borzasztóan keskeny a mezsgye a szülői érdeklődés-együttműködés és a szülői túlaggódás, túlellenőrzés között. Mindig sajnáltam azokat a gyerekeket (láttam egyet-kettőt), akit a szülő azzal küldött az iskolába: lesd, hogy mit ront el a tanárod, jelentsed nekem, feljegyzem, a kis füzetben úgyis már ott sorakoznak a tavalyelőtti szörnyűségek is. Ezen általában nem a tanár veszít, hanem a gyerek, akinek boldogtalanabbá válik az élete (lásd: anyós-rátelepedés). Ha már füzetecske: abba annak a nevét kellene beleírni, aki az apróbetűs rész alapján osztályoz...
Javaslom elolvasni Vekerdy Tamás Kicsikről nagyoknak című könyvének talán 57. oldalát, ahol a vizsgaszempontú és a nem vizsgaszempontú tanárokat veti össze. Jó lenne persze a kettőt egyesíteni, de nem mindenkinek megy.
Még egyszer: nem ismerem az adott tanárt (sajna még magamat se nagyon).
 
#2508  Juliszekszardi[pont]julia[kukac]gmail[pont]com2012-11-30 09:14
Kedves Laura! Én a gyerekeimen és tizenéves unokáimon keresztül is érzékelem a változásokat. A digitális világban felnövekvő nemzedék egészen másképp szocializálódik, mint a korábbiak, még az agyműködésük is átalakul. A pedagógusok nagy része azonban nem akar, nem tud alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, és egyre távolabb kerül a gyerekek átalakult világától. Ez a gond az irodalomnál különös erővel jelentkezik több, részben már eddig is említett ok miatt.
A probléma bonyolultabb annál, hogy itt részletesebben leírjam, de két országos konferenciát is tartottunk erről tavaly Digitális nemzedék (digitalisnemzedek.hu) és Digitális pedagógus (digitalispedagogus.hu) címmel.Érdemes megnézni a két portálon megjelent írásokat. A következő márciusban lesz a 2. Digitális nemzedék tanácskozás, ahol a szülő-tanár-diák hármas kapcsolatrendszerével is foglalkozunk ebben a megváltozott világban. Persze ettől a problémák nem fognak megszűnni, és sajnos a jelenlegi oktatáspolitika, amely az idő kerekének visszaforgatását tűzte ki célul inkább gátolja ezek kezelését, mintsem segítené. Különben teljes mértékben egyetértek azzal, amit írt, és nagyon szeretnék/szeretnénk segíteni, illetve e téren is együttműködni a szülőkkel.
 
#2507  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 20:54
Elolvastam a konferenciáról készített összefoglalót, és úgy látom, van néhány darázs abban a fészekben, amibe véletlenül beletenyereltünk. Kívülállóként olyan érzésem van, hogy az igazság ezúttal is valahol középen van. Az irodalomnak nagyon fontos szerepe lenne, de mintha megállt volna az idő. Már az én időmben is olyan korábbi időszakban készült remekműveket olvastunk, amelyek a saját korukban voltak aktuálisak, akkor hatottak igazán, bár számunkra is jutott még bőven a mondanivalóból. Nekem nincs unokám, de már a gyerekeimen is látom, hogy egyre távolodnak a művek az ő világuktól. Ha szakember lennék, nem biztos, hogy teljes kötelező olvasmányokat adnék a gyerekek kezébe. Részleteket dolgoznék fel belőlük (majd elolvassa a többit is, ha érdekes), tájleírásokra, emberi kapcsolatok fejlődésére, sikeres élettörténetekre hegyezném ki a dolgot. A lényeg az lenne, hogy "Te is meg tudod csinálni", "Úgy bánj másokkal, ahogy Te is szeretnéd, hogy mások bánjanak veled!". A mai életből ezekhez bőven lehetne művészi eszközökkel megfogalmazott témákat meríteni. Mindenképpen lenne egy törzsanyag, mint a zenében, ezeket el kell sajátítani ahhoz, hogy verset, regényt, drámát, esszét írjon valaki, vagy megfogalmazzon egy levelet, beadványt. Lenne egy mérhető követelményszint az érettségire, amelyet el kell érni és az egyetemen is elfogadják. Nem igazságos, hogy valakinek azért van több esélye az ELTE-re bekerülni, mert a Fazekashoz, vagy a Radnótihoz közelebb lakik. A törzsanyagon kívül lehetne egyénileg akciózni, de azért azzal is figyelve, hogy lehet olyan érettségiző, akivel szemben tapintatlanság lenne, ha az írásbelin 2 Nyírő és egy Vass Albert témából kellene választania... Megítélésem szerint nagy felelősséget vállal magára az, aki csak saját kútfő után megy, elutasítva minden "felülről jövő kényszert". Mi lesz, ha a tanár iskolát vált, hónapokra lebetegszik, alkalmatlanná válik a további oktatásra? Mi van, ha a gyerek fekszik fél évig a kórházi ágyon dialízis, vagy kemoterápia miatt? A konferencián komoly szellemi potenciál volt érezhető, de egyben az is, hogy aki döntéshozó, inkább koncepciója megerősítéséhez várja az érvanyagokat és kapásból elutasít olyan véleményeket, amelyek mögött komoly kutatási anyag, tapasztalat áll. Kívülállóként úgy tűnik, kevéssé számít a befogadók (gyerekek) és az igazi felelősségvállalók (szülők) igénye. Az olvasás öröme mellett arra is gondolni kellene, hogy van akinek a további élete nagyban függ attól, hogy irodalomból szerzett ismeretei elegendőek-e a továbblépéshez. Nem biztos, hogy az a fiatal, aki nem tudta elviselni a kudarcot, eleve orvosi eset volt, és az a szülő a főbűnös, aki reménytelenül tördeli a kezét a kórházi ágy mellett. Az általános iskolában többségében a szülőnél idősebb a tanítónéni. Iskolás gyereke is van már, olyan dolgokban is tud hiteles tanácsot adni, amelyekkel a szülők csak ezután találkoznak. Középiskolában nem bíznék szívesen osztályt olyanra, aki nem élte át személyes élményként saját gyermekével szülői felelősséget. Bizonyára sokan vérig sértődnek emiatt, de térjünk vissza azután a kérdésre, ha már felvették a gyerekét egyetemre... Láthatóan nem vagyok szakértője a témának, de szerintem sok szülőnek lenne segítségére, ha ezekben a kérdésekben még bekövetkezésük előtt kapnának útmutatást.
 
#2506  Juliszekszardi[pont]julia[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 11:52
Fűzfa Balázs irodalom tanterve és tankönyvei valóban új utat jelentenek az irodalomtanításban. Ő az, aki alkalmazkodni igyekszik a megváltozott körülményekhez a "digitális nemzedék" szükségleteihez, miközben át szeretné menteni a múlt értékeit. Most volt egy konferenciája az általa kezdeményezett IROM szervezetnek. Itt van róla egy cikk: Mi az oka, hogy az irodalmtanítás innovációja lábra nem tud kapni? Még egy megjegyzés: az sehová sem vezet, ha mindkét fél "lenézettnek" érzi magát, pedig szerintem egyszerűen tartanak egymástól, nem bíznak egymásban. Ezt a bizalmatlanságot kellene valahogy oldani. Szerintem.
 
#2505  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 11:42
Találtam egy cikket, amely igazán elgondolkodtatott, ráismertem olyan gondolatokra, amelyek az említett előképzettség hiánya miatt csak érzés szinten fogalmazódtak meg bennem. "A másik irodalomtanítás" címmel jelent meg egy cikk az Irodalmi Jelenben. Fűzfa Balázs tankönyvszerzőt, pedagógust, irodalomtörténészt, a magyar nyelv és irodalom kerettanterv B verziójának kidolgozásában résztvevő szakembert kérdezték. Azt mondta az A és B verzió kerettantervvel kapcsolatban: ..."Két vágány azért kell, hogy a párhuzamosok a végtelenben – azaz a gyermekbuksikban – találkozhassanak egymással. Hogy legyen remény a megértésre. A másik ember megértésére. Mert csakis így lehet felkészülni az életre, egy olyan szocializációval, mely arról szól, hogy a másiknak is lehet véleménye, lehet autonóm nézőpontja a világról. A művészet és így az irodalom is erre taníthat meg bennünket az iskolában és az iskolán kívül is. Az emberi méltóság viselésére. De a lényeg a megértésen van. Az irodalom nem más, mint a megértés formáinak minél differenciáltabb kidolgozása. Valamely nyelvben rögzített világegész – azaz minden vers, dráma, regény – mindig példázat ennek lehetőségéről, mert a megértés addig nem ismert egyedi mintázatát hozza létre. Az általam elképzelt kerettantervben a mindenek feletti elv ennek jegyében Horatiustól ered: „Merj mást gondolni, mint amit én!”..." Mi csak kérdeztünk, mégis heves reakció volt a válasz olyan szakembertől, akinek ezt a gyakorlatban alkalmaznia kellene. Visszavonultunk ösztönösen, bár ez lenézésnek, cinizmusnak is értelmezhető, de igazából arról van szó, amelyről cikkben is említést tesznek: "... A jó társaságot különben is az teszi – írja valahol Nietzsche –, hogy az ember nem vágyik arra, hogy mindig neki legyen igaza..."
Egyetértünk abban is: "...S különben is: kerettanterveket igen, de „a másik irodalomtanítás”-t nem lehet eltörölni. Vagy, visszatérve a kérdéshez és másképpen szólva: a mozdonyokat a tanárok vezetik és a váltókat is ők kezelik – a kerettantervek és a tankönyvek nem tudnak kormányozni. Az a bizonyos tanteremajtó pedig minden órában becsukódik, s ha ez paradoxonként is hangzik, a magyartanár szabadsága az ajtón belül van..."
A kérdés egy későbbi, nyugodtabb időszakban azért csak felvetődik még egyszer: Mi az oka a nagy titkolódzásnak? A szülők, akik felkészítik a gyereket az iskolába, aláírják az ellenőrzőt, fizetik az osztálypénzt persona non gratak az irodalomtanításban? Bizonyára fejlődnünk kell a kommunikációban, a cikkben is megemlítik: "...az irodalom végső soron nem más, mint egy lehetséges „közlekedési” (jel)rendszer, csak éppenséggel az emberek közötti közlekedésről, ha tetszik, a lelki, érzelmi, hangulati közlekedésről szól. A „tartalmak” azonban ugyanazok, mint a valóságos közlekedésben, csak itt a versekből, drámákból, novellákból tanuljuk meg, hogy hova, milyen érzelmi, értelmi, hangulati tartományokba „tilos behajtani”, hol szabad megfordulni és hol nem, mikor kell várakozni, és mikor kerültünk zsákutcába…" Hát, ehhez szeretnénk mi, magunkat szintén lenézettnek érzett szülők segítséget kapni...
 
#2504  OFOEosztalyfonokok[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 11:01
Kedves Laura! Igen azt az üzenetet én írtam (Szekszárdi Júlia vagyok, Juli néven is be szoktam jelentkezni, én vagyok ennek az egyesületnek az elnöke és a honlap egyik szerkesztője, a felvetésekre ezúttal én válaszoltam.)
Örülök, ha minél többen olvassák az oldalt, és köszönjük, hogy ezt a szülők körében is népszerűsíti. Valóban nagyobb volt korábban a pezsgés, több volt a komment. Most sokan a facebookon keresztül érnek el bennünket, ahol sok a like, de szintén viszonylag kevés a komment.
Úgy hiszem, hogy az általánosan rossz közérzet erősen rányomja a bélyegét a szülők és pedagógusok közötti kapcsolatra is. A szülőknek valóban nincs feltétlenül pedagógiai végzettségük, de a gyerekük jelene és jövője izgatja őket, ráadásul jobban, illetve más aspektusból ismerik a gyerekeiket, mint a pedagógusok.
A tankönyv kérdésben továbbra sem szeretnék állást foglalni, az iskolák közötti átjárás nem csupán a tankönyvek léte vagy nem léte miatt nehéz.
Személyesen annyit, hogy eredetileg magyar-német szakos tanár vagyok,csaknem két évtizedig tanítottam 12 évfolyamos iskolában, később egyetemen tanárjelölteket, és folyamatosan tartok továbbképzéseket pedagógusoknak. Ugyanakkor két gyerekem és hat unokám van, és erről az oldalról is van rálátásom a helyzetre.
Általános tapasztalat, hogy a szülők és a pedagógusok között folyamatosan mélyül a szakadék (ezt pedagógus továbbképzéseken is tapasztalom),és ez nagyon nincs rendben. Hiszen van egy nagy közös probléma: maguk a gyerekek, akikkel közösen kellene kezdenünk valamit.
Most próbálkozunk egy projekt létrehozásával (együtt a szülőknek szóló Kölöknet portállal: www.koloknet.hu), ahol éppen a család és iskola, szülők és pedagógusok közötti jellegzetes konfliktushelyzeteket szeretnénk felszínre hozni, és együttesen keresni a megoldási lehetőségeket. Éppen ebbe a tervbe illenek az Öntől kapott levelek. A napokban érdekes módon különböző helyekről több szülői panasz érkezett iskolára, pedagógusokra ide hozzánk.
Elnézését kérem, hogy konkrét javaslatokat nem merek adni, hiszen nem ismerem pontosan a helyzetet,a másik fél véleményét, tehát megalapozatlan lenne bármit is kinyilatkoztatnom.
Egyetértek: indulatokkal tele kilátástalan a problémák megoldása, úgy nem célszerű bele sem kezdeni, mert csak ront a helyzeten.
Felmerült itt az a gond is, hogy az évvesztéssel meg a O. évfolyammal nő azoknak a fiataloknak az aránya, akik 20 éves korukban érettségiznek, és fiatal felnőttként állnak ott tanácstalanul, hogy most mi lesz. Ez is egy kezelendő gond (az iskola részéről, ahol többnyire úgy bánnak velük továbbra is, mint a 10 évesekkel).
Örülök, hogy írt, megosztotta velünk a probémáit, és jó lenne, ha ez az eszmecsere folytatódhatna. Lehet, hogy érdemes lenne neki valami jobb keretet, formát találni, mint ez az Üzenő rovat.
Bármilyen javaslatot szívesen fogadok, hiszen az egyesületünk számára a szülők és pedagógusok közötti kapcsolat kiemelten fontos téma.
Üdvözlettel SZJ
 
#2503  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 09:33
Erre gondoltam, bár akkoriban még pezsgőbb volt az oldal.
#17 Juli szekja[kukac]axelero[pont]hu 2002-12-10 21:14
Vajon miért "érdektelenek" a szülők Valóban mindig közömbösség húzódna a dolgok hátterében Nincsenek-e ők ugyanúgy agyonhajtva, mint mi, pedagógusok Nekünk van-e mindig elég időnk és energiánk a gyerekeinkre, és milyen sűrűn tartjuk a kapcsolatot az ő iskolájukkal
 
#2502  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-29 09:26
Természetesen nem a többi szülő nevében nyilatkoztam, de miután rátaláltam az oldalra és elmondtam nekik is, többen olvasgatják a honlapot. Az osztály 8 iskolából verbuválódott össze, mindenkinek voltak előző tapasztalatai, és az előző osztályfőnökökkel sokkal bensőségesebb volt a kapcsolat. A szülők többsége semmiféle pedagógiai képzettséggel nem rendelkezik. Az új iskola, a magasabb követelmények miatt érezték úgy, hogy még nem engednék el a gyerekek kezét, főleg az elején. Úgy tűnt, a gyerekek a dolog könnyebb végét igyekeztek megragadni, őszinte örömmel vették, hogy nem kell a tankönyvvel is bajlódni. A szülők gyanakodtak, hogy itt valami nem stimmel, néhány gyerek korábban magántanuló volt, a könyveknek köszönhetően tartották a többiekkel a tempót. Sorra vetődtek fel a kérdések, mi lesz, ha változik a tanár, stb. Az nem került szóba, hogy pontosan kell-e tudni mi van a 138. oldal 42. sorában, de az igen, hogy pl. idősebb gyerek év vesztesen kezdte el a két tannyelvű szakközépiskola 0. évfolyamát. Nem vették föl elsőre, pótérettségizett, ahol bebizonyították neki, miért van szükség a dőlt betűs rész elolvasására is. A felvételi ponthatár közben természetesen emelkedett, a megszerzett többletpontok hajszálnyira maradtak el a felvételi ponthatártól. Jövőre még nagyobb lesz a szülőkre háruló teher, a 22 évessé cseperedett lány pedig törheti a fejét, merre induljon tovább a jelenlegi katyvaszban. Divatszakról szó nincs, és a "mi lett volna, ha kérdésnek" nyilván semmi értelme. Egyáltalán nem előírás, hogy mindenki abból éljen meg amit esetleg szeret is, és azon is el lehetne gondolkodni, érdemes-e ponthatár körüli eredménnyel erőltetni a tanulást. A lényeg, hogy nagyon megosztott lett a szülői közösség, többen nem értették a sértődés okát, a reagálás az általános iskolai előzményekhez képest szokatlan volt. Ezért gondoltuk, hogy indulatosan nem kellene megbeszélni a dolgokat, talán mi értelmezzük rosszul a szerepünket. Kérdezzünk meg kívülállót. Sajnos valóban érzékelhető a tanár iránti ellenszenv, többen harsányan felnevettek, amikor kiderült, hogy a szent és sérthetetlen füzetből objektív okokból nem lehet fölkészülni (a tankönyvben valóban egy sor sem volt az egyéni tananyagból). Ha ez az oldal alkalmas arra, hogy a jelenlegi tűzszünetet konstruktívan feloldjuk, szívesen fogadjuk a javaslatokat. A minősítő, személyeskedő beszólásokat majd kiszűrjük. Egy évekkel előbbi kommentben valaki azt írta: a szülők érdektelenek, nem érdekli őket, mi történik a gyerekkel. Bennünket érdekel, de sajnos nincs pedagógiai képzettségünk amely alapján érzéseinket, véleményeinket objektíven értékelni tudnánk. A viszoyítás alapja a korábbi iskola, ahol a konfliktusokat sértődés nélkül tudtuk rendezni.
 
#2501  axaxkaro[kukac]vipmail[pont]hu2012-11-28 22:17

Kedves OFOE!

Hát azért kell a magyarhoz magántanár, mert mi lesz, ha a kilencedikes gyerek nem tudja, mi van a tankönyv 138. oldalának tizenhetedik sorában (feltehetően valami olyasmi, ami a korosztály nagyon nagy százalékának érthetetlen, érdektelen - lám, én sem tudom, nem is lett belőlem semmi, csak egy tanárka). Ha nem tudja, fél ponttal kevesebbet ér el, emiatt a fél pont miatt nem veszik fel a divatszakra, ha nem veszik fel, kevesebb lesz a pénze felnőttként, ha kevesebb a pénze, nem lesz övé a csaj, és akkor mi lesz?? Mindez a 138. oldalon elhagyott egyetlen mondatocska miatt!
 
#2500  OFOEosztalyfonokok[kukac]gmail[pont]com2012-11-28 21:42
Kedves Laura!
Nem gondoltam, hogy 36 szülő nevében nyilatkozik. Néhány rövid reflexió a gondolataikra annak a tudatában, hogy nem ismerem a konkrét szituációt, tehát feltételezhetően sommásak lesznek az állításaim, s fenntartom magamnak a tévedés jogát.
1. Még mindig nem értem, hogy mi a gond a füzet kizárólagosságával általában. Ha a magyarázat, amit itt rögzítenek, túl sok vagy túl kevés, az már más dolog. Önmagában az még nem lenne baj, hogy a tanár nem a tankönyvhöz ragaszkodva tanít.
2. Az akadékoskodás valóban nem vezet eredményre, én valami normális, emberi, tisztázó és jobbító célú kommunikációra gondoltam, amikor a megbeszélést javasoltam. Úgy tűnik a soraiból, hogy nagyon nem szeretik ezt az osztályfőnököt hogy megalapozottan-e, vagy sem azt én nem tudhatom.
3. Elképzelni nem tudom, hogy miért kell a magyarhoz magántanár.
4. Nem fogadom el, hogy feltétlenül tolerálni kellene mindent, amit a tanárok csinálnak. Nekem úgy tűnik, hogy ezt a tanárt nem sokra tartják, lehet, hogy erre jó okuk van. Ha az egész szülői gárda ezen a véleményen van, akkor – miután megpróbálnak vele emberi módon beszélni a problémákról, és nem jutnak dűlőre – kérni kell, hogy helyezzék el az osztálytól. Ha osztályfőnökként és magyartanárként sem funkcionál, akkor ne legyen a gyerekekkel még majdnem négy éven át. Ehhez a szülőknek a gyerekeik érdekében joguk van. Kérdés azonban, hogy nincs-e remény változásra.
5. Jó lenne tudni, hogy minderről mit gondolnak a gyerekek, mert az ő bőrükre megy a játék.
6. Egy középiskolai szaktanári figyelmeztetést, amit a gyerek kuncogásért kap én sem vennék komolyan. Nem volt ott más is?
7. Egy tanár pedig ne csapjon patáliát, ha a szülők beszélnek vele, erre (és másra sem) lehet mentség a tanárok nehéz helyzete. (Nem csak ők vannak nehéz helyzetben.)
8. S végül egyetlen érzés mindazzal kapcsolatban amit eddig írtak. Úgy tűnik, hogy fölényesek, lekezelőek ezzel a tanárral. Minden sorból megvetés érződik. Rosszul látom? Ha ezzel az attitűddel közelednek, abból semmi jó nem derülhet ki.
Annyit fogadjanak csak el a véleményemből, ami megfeleltethető a részemről csak töredékesen ismert valóságnak.

 
#2499  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-28 16:54
A szülőkkel megbeszéltük, hogy hagyjuk a csudába az egészet. Teljesen fölösleges bármit megbeszélni, nem vesszük komolyan a szaktanári figyelmeztetést sem. A gyerek fogja vissza magát, ne kuncogjon. A tanár is talán belátja, hogy saját tekintélyét veszélyezteti a füzet kizárólagosságával, tavaly pl. félév után hagyott el 38 füzetet, hetekig tartott, mire újraírták a gyerekek. Az Ön válaszaiból az derül ki, hogy tanártól függ, mennyire vonja be a szülőket a tanár-diák kapcsolatba, az oktatás eredményességét akkor segítjük legjobban, ha nem "akadékoskodunk". Minden szülő volt iskolás, anélkül is tudjuk segíteni a gyerekeket, hogy azt a tanár tudomására hoznánk. Az ellenségeskedésnek a látszatát is kerüljük, amelyik gyereknek fontos lesz a magyar irodalom, oldja meg a szülő magántanárral. A tanár is ember, legalább mi legyünk vele szemben toleránsak, amúgy sem rózsás a pedagógusok helyzete. A fórum lehetősége viszont nagyon jó volt, meg tudtuk beszélni a háta mögött a dolgokat, személyesen csak óriási patália, sértődés lett volna belőle. Köszönjük a lehetőséget, a komoly hozzáállást, a tanár melletti, jól érzékelhető kiállást, mi sem gondoltuk, hogy keresztre kellene feszíteni. Üdvözlettel: 36 szülő
 
#2498  OFOEosztalyfonokok[kukac]gmail[pont]com2012-11-28 16:27
Kívülállóként csak annyit, hogy ezért nem járt volna szaktanári. Legfeljebb egy "bocsánat, rosszul emlékeztem". Hogy mit tegyen a szülő, ha a gyereke ilyenkor kuncog egyet? Továbbra is az a véleményem, hogy meg kellene beszélni az osztályfőnök-magyartanárral a helyzetet. Az az érzésem, hogy ő is feszült lehet, azért képtelen egy ilyen helyzetben oldottabban viselkedni. Nem lehet valahogyan segíteni a tanárnak és a gyerekeknek, hogy a helyzet ne feszüljön tovább? Mi az, ami "rendeződik"?
 
#2497  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-28 12:50
Úgy tűnik, rendeződik a helyzet. A csütörtöki új anyagból hétfőre kellett volna felkészülni, ismét csak és kizárólag a füzetből, röpdolgozat lett volna belőle. A tanár azonban egy korábbi feladat ellenőrzése miatt - csütörtökön - az óra végén beszedte a füzeteket. Pénteken nem adta vissza, be sem jött az iskolába. Hétfőn kiosztotta a füzeteket és elkezdték a röpdolgozatot. Akkor derült ki, hogy amiből fel kellett volna készülni, nála volt. Egy gyerek kuncogott egy kicsit, ezért szaktanárit kapott, de az eset még is rávilágított, hogy a rendszer nem tökéletes. A szülők nagy része nem pedagógus, ezért nagy figyelemmel olvassa az itt megjelent anyagokat. A kérdés ezúttal az: hogyan viszonyuljon egy szaktanári figyelmeztetéshez, mi legyen a következménye, milyen módszerekkel segítse elő, hogy a hasonló jellegű figyelmeztetéseket megelőzze?
 
#2496  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-27 19:15
Nem tudjuk, hogy van-e okunk a bizalmatlanságra. A stílus minden esetre szokatlan. Az osztályt tanító más szaktanárok mindannyian készségesek, a gondokat és a megoldásuk módszereit meg lehet velük beszélni. Sok esetben éppen ők, a tankönyvben következő témák alapján adnak ötletet, hogy pl. milyen természetfilmet, stb. nézzünk meg a TV-ben, keressünk háttéranyagot az interneten. Az irodalmat maga az osztályfőnök tanítja, a beszélgetést legutóbb azzal zárta rövidre, hogy ő tananyagot tanít nem tankönyvet, semmi szükség rá. Ha az oktatás törvényileg is tanár-diák belügye, akkor természetesen fölösleges bárhova fordulni. Ha a módszer megválaszthatósága a tananyag szabad kiválasztására is vonatkozik, szintén nincs teendő. Ha a szülőnek nem tetszik, vigye máshova a gyerekét. Igazából arra lettünk volna kíváncsiak, van-e valamilyen lehetőségünk arra, hogy ezzel a tanárral is olyan partneri viszonyunk legyen, mint a többiekkel. Nem tudjuk eldönteni, hogy a gyerekeink megfelelően haladnak-e, a negyedikesektől hallottuk (egyik szülő idősebb gyereke végzett tavaly), hogy pót érettségin - a jövő évi felvételi pontszámán akart javítani - olyan tételt kapott, amelyről nem tudott, de elé tették a tankönyvet az érintett oldalaknál kinyitva. Az aggodalmat ez okozza: mi lesz, ha változik a tanár, elmegy szülni, külföldre, stb.? Ha más a tanár fejében lévő tananyag, mint az érettségi követelmény - esetleg a diák elköltözése miatt máshol vizsgázik -, akkor ez lehet, hogy éppen a legrosszabbkor üt vissza. Saját élményünk is van azzal kapcsolatban, hogy a tanár tudja, mit miért csinál, ez az ő szakmája. Fiunk emelt szintű gimnáziumi érettségijén elért pontszámait javította szintén pótlólag, fél év múlva derült ki, hogy az oktatási hivatal által kijelölt bizottság nem rendelkezett ilyen jogosultsággal. A pontszámok emiatt csökkentek, a felvételi 3 ponton múlt. Nem jelentkezett egyik hivatalnok, vagy pedagógus sem, hogy a felelősséget átvállalnák, mert elengedtük a gyerek kezét, elfogadtuk, hogy minden szakember érti a dolgát. Nem fordultunk sehova panasszal, gondoltuk, hogy előbb körbejárjuk a dolgot. A tanáriba is eljutott a híre a szülőket foglalkoztató egyszerű érdeklődésnek, a jelek szerint ott is eltérőek a vélemények...
 
#2495  OFOEosztalyfonokok[kukac]gmail[pont]com2012-11-27 15:30
Kedves Laura!
Van okuk arra, hogy ne bízzanak a tanárban? Egy első gimnazista gyereket talán nem kellene folyamatosan ellenőrizni, el lehet engedni a kezét. Az első levele alapján azt gondoltam, hogy alsó tagozatos gyerekről ír.
Fogadjuk el, hogy a tanár tudja, mit miért csinál, ez az ő szakmája. Az irodalom éppen az a tárgy, ahol a tanári személyiség az átlagosnál is nagyobb szerepet kap. El tudom képzelni, hogy az érintett magyartanár nem a tankönyvben szereplő elemzéseket szeretné visszahallani, hanem inkább azt akarja, hogy a gyerekek elolvassák a szövegeket, és kialakítsák a saját véleményüket, önállóan értelmezzék ezeket. A magam részéről nem érzek abban semmi kivetni valót, ha ő a füzetben készített jegyzet alapján kér számon.
Nem helyeslem, hogy más irodalomtanárokkal bíráltassák felül kollégájuk módszereit, és semmi értelmét nem látom irodalomból a tudásszintfelmérésnek sem.
Mégiscsak az lenne kívánatos, hogy egy szülői értekezlet keretében (tehát nem egyénenként) kérnének felvilágosítást. Az osztályfőnöknek itt bizony a gyerekek és a magyartanár érdekében is közvetítenie kellene, nem értem, hogy ezt miért nem teszi.
Mindössze három hónap telt el a tanévből. Minek az alapján gondolják azt, hogy a gyerekek nem haladnak megfelelően?
 
#2494  Lauralarvucska[kukac]gmail[pont]com2012-11-27 12:41
Kedves OFOE! Gimnázium I. osztályáról van szó, az osztályfőnök pedig mereven elzárkózik a kérdés megbeszélésétől. A tiltott talán úgy igazságosabb, ha a szót idézőjelbe tesszük, bár a gyerekeknél ez úgy csapódott le, hogy nem hajlandók a kezükbe venni a tankönyvet, mert a tanár néni azt mondta: ami a füzetben van az elég, az előző osztálya is leérettségizett belőle 4-esre, 5-ösre, alig volt 3-as. A tanárnő sértésnek, szakmai hozzáértése megkérdőjelezésének véli, ha a szülők tudni szeretnék, mi az a tananyag amit oktat a tankönyvben lévő helyett. Valóban az a helyzet, amely a válaszuk végén olvasható: Ha pontosabban ismernénk a szándékait, követelményeit, jobban tudnánk együttműködni, a gyerekünknek segíteni, és talán a bizalom is helyre állna. Lehet, hogy olyan szaktanárt fogtunk ki, akinek hálásak leszünk 4-5 év múlva gyerekeink sikeres felvétele, helytállása miatt, egyelőre azonban egyáltalán nem érezzük, hogy a szülőként partnerei lennénk. A fórumozók sokszor felvetik, vélhetően nem alaptalanul, hogy óvatosan kell kezelni az egyeztető, tisztázó megbeszéléseket, mert pedagógus legyen a talpán, aki utána nem a gyereken veri el a port. Csak akkor van értelme, ha "teljesen kiborul a bili", és nincs esély megtorolni a felvetéseket. Ez a módszer meglehetően idegen tőlünk, ezért mellőznénk is. Egyetértünk abban, hogy a módszert mindenki maga választja meg bizonyos keretek között, a "kimenetre" vagyunk kíváncsiak, mire megyünk a csak füzetben rögzítettek elsajátításával. Bizonyára lehet kérni valamilyen jogszabályi háttér alapján, hogy év végén objektív szakértő mérje fel gyerekeink tudásszintjét. Megkeresünk más iskolákban irodalmat tanító tanárokat, mondják el, hova kell eljutnunk év végére, fordítsák le számunkra, mit is jelentenek a tantervben megfogalmazottak. Ha nem megy közvetlenül, megbizonyosodunk más úton, feltétel nélkül megbízhatunk-e az osztályfőnökben. Nekünk lenne a legjobb, ha a jövő évi tankönyvcsomag az irodalom nélkül néhány ezer forinttal "könnyebb" lenne.
 
#2493  OFOEosztalyfonokok[kukac]gmail[pont]com2012-11-27 07:49
Kedves Laura! Leveléből nem derül ki, hogy a tankönyv pontosan miért tiltott. Az új közoktatáspolitika változtatott a tankönyvhasználaton, nem tudni, hogy ez már ennek a következménye-e. Az sem mindegy, hogy hányadikos gyerekekről van szó.
Mindenek előtt az érintett pedagógussal kellene erről beszélni, hiszen az órán alkalmazott módszereit ő határozza meg. Javaslom, hogy vele tisztázzák a pontos okokat. A szempontjait megismerve persze lehet vitatkozni, érvelni egyik vagy másik vélemény mellett, de a döntés joga a a szakemberé. Amennyiben úgy vélik, hogy gyerekeik előmenetele ilyen módon nem biztosított, meg lehet keresni a szakmai munkaközösség vezetőjét, az igazgatót, de csak azután, hogy az érintett tanárral beszéltek. Ha pontosabban ismernék a szándékait, követelményeit, jobban tudnának együttműködni, szükség szerint a gyereküknek segíteni, és talán a bizalom is helyre állna.
 
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 |
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek