Az ofő szerepe

(Szegedi Eszter interjúja Szekszárdi Júliával, az OFOE elnökével)¹

Te alapítottad az Osztályfőnökök Országos Egyesületét – hogy jött ez a kezdeményezés?

2000-ben Szombathelyen rendeztük meg a III. Országos Osztályfőnöki Konferenciát, amelyen egyértelműen kiderült, hogy ez a pedagógusi szerepkör tisztázatlan, és a tekintélye az idők során jelentősen megkopott. Akkor úgy határozott több, mint 200 pedagógus, hogy létrehozunk egy szakmai szervezetet, amely újragondolja az osztályfőnökség fogalmát, és folyamatosan törődik ezzel a fontos, de presztízsét vesztett pedagógiai funkcióval.

Miért van szükség erre?

Az osztályfőnökség 1849-től működik a magyar közoktatásban, a Ferenc József császár által aláírt tanügyi dokumentum, az Organisationsentwurf megjelenése óta. Létrehozása abból a természetes igényből fakadt, hogy az a négy osztály elvégzése után, amikor már több pedagógus van a gyerekekkel, legyen egy felelős személy, aki odafigyel rájuk, ismeri őket, intézi az osztály adminisztrációját, és közvetít az osztályba járó gyerekek, illetve szüleik és az iskola egésze között. Figyelemre méltó, hogy ő csupán az igazgatónak volt alárendelve, senki másnak nem tartozott elszámolással.

Az évtizedek során azonban ez a szerep jócskán felduzzadt, és egy 80-as évek elején végzett vizsgálat szerint az osztályfőnök mint az osztályban zajló nevelés mindenese, rabszolgája, bűnbakja bukkan fel, elborítják a teendők, amelyeknek csupán egy hányadát képes megfelelően ellátni. Erre az időszakra már kezd elhalványulni a hagyományos: gyerekekkel törődő, értük felelősséget vállaló, velük örömmel együtt lévő pedagógus ideálja. Persze ez nem jelenti azt, hogy azóta is ne lettek volna kiváló osztályfőnökök, sőt – ha csökkenő számban is – ma is vannak ilyenek. Számuk azonban mára igen csak megcsappant.

A NAT bevezetésével 1996-ban, 1849 óta először megszűnt az osztályfőnöki szerep központi kodifikációja. A kerettantervek 1998-ban ugyan visszaállították az osztályfőnöki órákat az országos programba, de az osztályfőnök szerepkör korábbi biztos léte megingott. Számos kísérlet történt a szerep újrafogalmazására nem csupán az alternatív iskolákban, de lényeges változás nem történt, csak a helyzet vált még zavarosabbá.

Egy szakmai vita során, még a 90-es években merült fel a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán osztályfőnökre, illetve a hagyományos értelemben vett osztályfőnökre van-e szüksége a mai iskolának. Erre a kérdésre még most is keressük az adekvát választ. Úgy vélem, hogy az a természetes igény, amely 1849-ben életre hívta a szerepkört, ma is létezik, de hogy éppen osztályfőnöknek hívják-e azt a pedagógust, aki ezeknek az igényeknek megfelel, hogy egy embernek kell-e ellátnia a feladatot, arra nem tudnék érvényes választ adni.

Egy azonban biztos: ez a szerep az, amit nem lehet központi direktívákkal, „fentről” beszabályozni, hiszen a tartalmat első sorban az adott iskola adott tanulócsoportjának valós szükségletei határozzák meg, azok meg rendkívül sokfélék. Nem is szólva arról, hogy az osztályfőnök folyamatosan az arcvonalban van, minden változást saját bőrén érez, és meg kell tanulnia mindent azonnal lereagálni. Nem szabad tehát túl sok (nagyrészt felesleges) szabállyal gúzsba kötni, engedni kell szabad és alkotó értelmiség módjára: felelősen, saját szakmaisága és lelkiismerete szerint cselekedni. Ehhez persze számos olyan kompetenciával kell rendelkeznie, ami a feladatra alkalmassá teszi.

Az osztályfőnök mint pedagógiai szerep azonban ma az iskolák túlnyomó többségében mégis csak jelen van. Nyilván vannak olyan sajátosságok, amelyek kimondottan hozzá köthetők. Melyek ezek?

Az osztályfőnök jelenleg szinte az egyetlen olyan pedagógus a tantestületben akinek dolga lenne a személyesség garantálása. Aki segít abban, hogy a gyerek otthonosan és biztonságban érezze magát az iskolában. Mióta az osztályfőnöki szerep elerőtlenedett, a személyesség, főleg a középiskolákban (kutatási adatokkal is igazolhatóan) gyengült. Sajnos az osztályfőnök egyre ritkábban számít bizalmi személynek, csökken azoknak a tanulóknak az aránya, akik személyes problémáikkal hozzá fordulnak.

Az osztályfőnök szerepének sajátossága, hogy a rábízott kortárscsoportot a létrejöttétől a megszűnéséig figyelemmel kísérheti, és a csoport dinamikáját az egyes gyerekek fejlesztésének érdekében kihasználhatja. Módja nyílik tehát arra, hogy a gondjaira bízott tanulócsoportot mint szocializációs gyakorló terepet hasznosítsa, s így módja van a gyerekek személyes és társas kompetenciáinak fejlesztésére. Ez lehetőség, amelyet a pedagógus vagy kihasznál, vagy sem. Mióta leszűkült a tanórán kívüli tevékenységek köre, egyre kevesebb időt tölt együtt osztály és osztályfőnök, érzékelhető az iskolai osztálynak mint nevelési tényezőnek az elhalványulása. Pedig a gyerekek, főként serdülőkorban nagyon fontosnak tartják az osztályközösséget, hiszen igen hosszú időt töltenek együtt, nem mindegy, hogy érzik magukat, védettek vagy kiszolgáltatottak, milyen hatások érik őket, hogyan dolgozzák fel ezeket. Persze, az osztálybeli események nagy része nem a tanárok szeme előtt zajlik, de közvetve sok mindenről értesülhetnek, s ha sikerül figyelemmel kísérniük a csoportdinamikai folyamatokat, sokat tehetnek, illetve tehetnének tanulóik sikeres szocializációja érdekében.

Mindig is az osztályfőnök feladata volt a szülőkkel való kapcsolat kiépítése, az iskola és a család közötti közvetítés. Általános tapasztalat, hogy az iskola és a család, a pedagógusok és a szülők között rengeteg a feszültség. A társadalomban általános bizalmatlanság ebben a kapcsolatban is megmutatkozik. Az osztályfőnök rengeteget tehetne e feszültség feloldása, a bizalmatlanság eloszlatása érdekében. Erre azért lenne roppant nagy szükség, mert jelenleg mind a család, mind az iskola számos olyan nevelési problémával szembesül, amelyek egy része a társadalmi szintű válságból ered (általános bizonytalanság, egzisztenciális problémák, fokozódó előítéletek, növekvő agresszivitás stb.), egy másik része pedig a globális változásokból, a nemzedékváltás felgyorsulásából. Az ún. netgenerációval való bánásmód kérdésköre ugyanúgy foglalkoztatja a szülőt, mint a pedagógust. A tanácstalanság közös, és a korábban elképzelhetetlen konfliktusok megoldásának esélyét nagyban növelné, ha a szülő és a pedagógus egymásra mutogatás helyett együttműködne. Ebben az osztályfőnök mint mediátor is komoly szerepet vállalhatna.

Tehát itt nem egyemberes feladatkörről van szó. Kikkel oszthatja meg az osztályfőnök a feladatokat és a felelősséget?

Szövetségesek nélkül lehetetlen eredményesen ellátni a feladatot. Az igazán jó iskolában az osztályfőnök mint teamvezető működik, a teamet mindazok a kollégák és egyéb szakemberek alkot(hat)ják, akik az adott tanulócsoporttal foglalkoznak. Az osztályban tanító szaktanárok mellett tagja lehet a napközis vagy tanulószobában működő pedagógus, az iskolapszichológus, a családgondozó, a gyógypedagógus stb.. Számos olyan feladat van, amely túlmutat az osztályfőnök szakmai kompetenciáján, ezért nagyon fontos, hogy a kapcsolatrendszere széles körű legyen, problémák esetén lehessen kihez fordulni, legyen szó akár egészségügyi, akár gyermekvédelmi problémákról. Tudom, ez túl szépen hangzik, és az intézmények többségében még a pedagógusok közötti munkakapcsolat sem zökkenőmentes. Időhiány, forráshiány, kiégés, bizonytalanság, szervezetlenség, kiábrándultság – ilyesmire hivatkozva hiúsul meg gyakran az ilyen irányú törekvés, ha egyáltalán tudatosodik ennek jelentősége.

Mi az, amiben az OFOE segíteni tud? A honlappal, egyéb tevékenységekkel az osztályfőnökökön kívül kiket céloztok meg?

Minden olyan pedagógust, akinek erre igénye van, minden olyan szülőt, aki számára fontos a iskola és minden olyan társadalmi és civil szakmai szervezetet, műhelyt, aki tenni szeretne valamit az iskolai nevelés eredményessége érdekében. Van egy egyesületi facebook oldalunk, ahová a honlap írásainak egy része mellett az iskolai munkával, a pedagógiával kapcsolatos híreket, írásokat, képeket, videó-anyagokat is közzétesszük. Örömmel tapasztaljuk, hogy a honlap látogatottsága napi 2000 fő körül van, a facebook oldalon megjelenők száma pedig már 30 ezres csúcsig is eljutott. Számunkra ez utóbbi visszajelzések segítenek figyelemmel kísérni, hogy mely témák iránt a legnagyobb az érdeklődés, és a portál szerkesztésénél igyekszünk ezt figyelembe venni.

Az OFOE honlapon minden poszt regisztráció nélkül kommentelhető, fennállásunk több, mint 10 éve alatt mindössze két alkalommal kényszerültünk arra, hogy kommentet töröljünk, Interaktív rovatunkba, az Üzenőbe folyamatosan érkeznek kérdések, pedagógusoktól gyakran munkajogi, ritkábban nevelési problémák. Egyre gyakrabban bukkannak fel azonban a gyermekük pedagógusaival elégedetlen szülők, akik jellemzően arra kérdeznek rá, hogy az adott pedagógusnak, iskolának joga van-e a gyermekével ezt vagy azt tenni.

Mik a jellemző problémák, amivel hozzátok fordulnak pedagógusok?

Sok pedagógus panaszkodik tanórai fegyelmezetlenségre, sok diák agresszív, tiszteletlen, motiválatlan, a tanár pedig eszköztelennek érzi magát ebben a helyzetben. Nehezen tudatosodik a tanítókban, tanárokban, hogy hogy a szocializációs környezetben lezajló változás a gyerekeknek nem csupán az értékvilágát, hanem az agyműködését is megváltoztatta, s ezekre a változásokra a pedagógiának óhatatlanul reflektálnia kell. Ezévben két – az OFOE által kezdeményezett, az ELTE Iskolapedagógiai Központjával és a Magyartanárok Egyesületével közösen megszervezett – országos konferencián (digitalisnemzedek.hu, digitalispedagogus.hu) nemzedék, Digitális pedagógus) esett szó erről a problémakörről. Úgy véljük, hogy e rendezvényekkel sikerült a témát szélesebb körben tematizálni, bár a megoldástól igen messze vagyunk.

A Digitális pedagógus konferenciára készülve hoztunk létre egy nyílt facebook csoportot ofő online és offline címen, ahová folyamatosan kerülnek fel a nevelés aktuális kérdéseivel kapcsolatos anyagok. Az alapgondolat, s az oldal elnevezése is ezt sugallja, hogy napjainkban az online és az offline világ összeér, egyik sem lehet érvényes a másik nélkül.

Kell-e az osztályfőnököknek speciális képzést megkapni?

Ha meg kívánjuk őrizni és egyben megújítani ezt a hagyományos szerepkört, kijelölhető néhány súlyponti téma, amelynek jelen kell lennie az osztályfőnökségre való felkészítésben.

Valamennyi pedagógusnak szüksége van pszichológiai alapismeretekre, hogy tudatosabban tudjon bánni a gondjaira bízott gyerekekkel. Az osztályfőnökök esetében talán a szociálpszichológiai tudnivalók lehetnek hangsúlyosabbak annak érdekében, hogy az iskolai osztály szocializációban játszott szerepét jobban kihasználhassák.

A társadalmi jelenségekre, a globális változásokra való reflektálás készsége és képesség, valamint a konstruktív konfliktuskezelés is olyan tudások, amelyekkel az osztályfőnöknek rendelkeznie kellene.

Nem szóltam korábban az osztályfőnöki órákról. Igaz, ez az intézmény csupán az 50-es évek óta létezik, tehát nem feltétlenül szerves része az osztályfőnökségnek. Mivel azonban benne maradt a tantervben, az osztályfőnökségre történő felkészítésbe a metodikai kultúra fejlesztése is beletartozhat.

Mik volnának azok a legfontosabb változtatások, amelyek szükségesek lennének az új oktatási rendszerben?

Az oktatási rendszer egészének a központosítást célzó változásai rengeteg veszélyt hordoznak. A sajátos helyi igények érvényesítésének megnehezülése, a kötelező értékrendbeli irányultság elvárása negatív hatással van az osztályfőnök feladatkörére is. A felfelé való megfelelés kényszere, a világnézeti sokszínűség megszüntetésének igénye beszűkíti a lehetőségeket a tárgyalt területen is. Ráadásul az új köznevelési törvényben nem érezhető törekvés arra, hogy a változó világhoz próbálja igazítani a pedagógusszerepet. Az idő kerekének visszaforgatásával nem lehet célt érni, nem a sokak által annyira áhított rend és fegyelem tér majd vissza, hanem a félelem, a kiszolgáltatottság érzése erősödik fel, s ennek következtében romlik a fiatalokkal való őszinteségen és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat kialakításának esélye.

Az oktatáspolitika „újdonságai” közül két olyan mozzanatot emelek ki, amely közvetlenül érinti az osztályfőnöki munkát. Az egyik a közösségi szolgálat, amelynek a célkitűzéseivel akár egyet is lehet érteni, csak előbb pontosan tisztázni kellene, hogy mi a dolog lényege. Csak örülni lehet annak, ha a gyerekek megtanulnak önzetlenül munkálkodni, erősödik a szolidaritásuk a rászorulók iránt, és örömüket lelik abban, ha hasznossá teszik magukat. Ennek azonban nem lehet módja a felülről elrendelés, az embert vagy kötelezik valamire, vagy önként vállalja ezt. A szükséges attitűdök kialakítása pedagógiai feladat, amelyhez a pedagógusnak rendelkeznie kell meghatározott személyes és szociális kompetenciákkal, enélkül nem lehet meggyőző és hiteles.

A másik említendő mozzanat az erkölcsi nevelés kérdésköre, ami a következő tanévtől tanóraként is jelen van az általános iskola minden évfolyamán, és többnyire feltételezhetően az osztályfőnökök feladatkörébe kerül. Egy pluralista demokráciában az iskola vállalható feladata e téren a felelős döntésre nevelés, az ehhez szükséges kompetenciák fejlesztése. Hiszen megjósolhatatlan, hogy a gyerek most és később milyen élethelyzetekbe kerül, és kényszerül döntésre, választásra. Egyértelműen meghatározni, hogy egy cselekvés mikor etikus és mikor nem az adott kontextus nélkül lehetetlen. Ez nagyon bonyolult probléma, terjedelmi okok miatt nem szeretnék mélyebben belemenni, csak jelzem, hogy a pedagógusok (osztályfőnökök) nagy része meglehetősen tanácstalan, és ezúttal valóban eszköztelen. A honlapon próbálunk némi módszertani segítséget adni e feladat ellátáshoz is.

Egy utópisztikusnak tűnő elképzelésem van arról, hogy miként lehetne az osztályfőnöki feladatkört a jelenleginél hatékonyabban ellátni. Az lenne jó, ha minden tanulócsoporthoz rendelnének heti 5 órát, ami szükséges ahhoz, hogy a hagyományosan az osztályfőnöknek szánt feladatot el lehessen látni.

Miért ennyit?

Legalább egy óra elmegy az adminisztrációra és az aktuális teendőkre. Legalább egy óra kell nevelési témák feldolgozására, projektek indítására. További óra szükséges az osztálybeli problémák, konfliktusok rendezésére (esetleg egyéni vagy kiscsoportos beszélgetés formájában). Még legalább egy óra a tanítási órán kívüli programok (kirándulás, ünnepély stb.) előkészítésére, és akkor még magát a programot bele sem számítottam. Egy órát kellene szánni a kollégákkal és a szülőkkel (esetenként más szakemberekkel) folytatott kapcsolatra, konzultációra, ha komolyan gondoljuk a gyerekek érdekében történő együttműködést.

Lehet, hogy mind az öt órát egy személy (az osztályfőnök) látja el, de lehet neki helyettese, beszállhat egy-egy program szervezésébe irodalom vagy testneveléstanár. Akkor elérhető, hogy az osztállyal, az egyes gyerekekkel történő foglalkozás szervezetten (óraszámba sorolt időráfordítással) történjen. Ennek a dolognak az adminisztrációja könnyedén elvégezhető a mai számítógépes világban, szándék és megfelelő munkaszervezés kérdése az egész. Most hogy heti 32 óra az iskolában letöltendő munkaidő, ez az óraszám még bele is férne, ha finanszírozzák (amit a jelenlegi helyzetet látva, sajnos, nehezen tudok elképzelni).

¹Megjelent a Tempus Közalapítvány Pályázati pavilon című magazinjában, 2012. ősz