Korbai Katalin

Konfliktuskezelés az első osztályban

Rogers Személyközpontú Iskola

A Rogers Iskolában 7. éve tanítok. Számomra a tanítás mellett kiemelkedő szerepe van a személyközpontúságnak, a drámajátéknak és az ünnepnek.
Ezek fényében szeretnék írni arról, hogy ebben a tanévben hogyan zajlott az élet az első osztályban. A dolgozat középpontjában a konfliktuskezelés áll.

Röviden a személyközpontúságról:

Alapértékeink: bizalom, biztonság, együttműködés, hatékonyság, hitelesség, a kötöttség és szabadság megfelelő aránya.

Drámajátékról, drámapedagógiáról:
A drámajáték a tanár és a diák közös alkotó tevékenysége a játékon keresztül. Célja megértetni a közös munka jelentőségét, és megbecsültetni az egyén szerepeit. A drámán keresztül újjáteremtünk, mialatt a résztvevők az emberek cselekedeteit és önmagukat vizsgálják. Tudatosít a cselekvések az érzelmek és a gondolatok szintjén.

Az ünnepről:
„Az ünnepről általában két mozzanatot emelnek ki: hogy a hétköznapok értelme itt lepleződik le, s hogy a légkör isteni jelenléttel telik meg” – írja Hamvas Béla Ünnep és közösség című esszéjében.
Ebből kiindulva az ünnep számomra elmélyedés, visszatekintés, kiszakadás, megpillantás. Megállás, számvetés, önmagunkba nézés. Az ünnepi érzésben derű és komolyság keveredik. Lényege a nyugalom, a középpont megkeresése. Van idő a tűnődésre, a megállásra. Jelenmegélés. Jelenlevés, ami tanít.

Az osztály:

Az osztályba 14 gyerek jár, 6 fiú és 8 lány. Az osztállyal két tanító foglalkozik. A gyerekek fél kilenctől fél négyig vannak az iskolában. Szeptember óta az osztály mint közösség hosszú fejlődési utat járt be. Jól nyomon lehetett követni az állandó szerveződési strukturálódási folyamatot, melynek egyszerre volt feltétele és következménye a gyerekek formálódása, önálló útkeresései.
Szeptemberben néhány gyerekek korábbi ismeretségeik (óvodába jártak együtt, vagy testvéreiken keresztül kapcsolódtak korábban az iskolához) alapján alkalmilag kapcsolódtak egymáshoz, a többségnek azonban nem voltak kapcsolatai. A kapcsolatfelvétel sokaknak nehezen ment.
Ezeknek okait a következőkben láttuk:

• Zárkózottság – kommunikációs nehézség, csendes szemlélődő befelé fordulás. Pl. F. közös játékokban nehezen vesz részt, lassan vagy egyáltalán nem érti meg a közösen megbeszélt szabályokat. Így sok közös élményből kimarad. A többiek figyelnek rá, próbálják megérteni. Szívesen vonul vissza a rajzolásba, olvasásba.
• Szorongás – szomatikus tünetek: pl. B. első napjait könnyes szemmel ülte végig az osztályban, hasa fájt, nagyon várta a nap végét, hogy jöjjenek érte a szülei. Ahogyan belemerült közös életünk kialakításába, úgy oldódott benne ez a feszültség.
• Felületesség – alkalmazkodási nehézségek, fogyasztói kultúra preferálása: Egyfunkciós játékok, csecsebecsék behozása, ami iránt a többiek nem mutattak túlzott érdeklődést, mesehallgatásnál az elmélyülés hiánya.
• Magatartási, beilleszkedési nehézség– organikus háttér, kedvezőtlen óvodai tapasztalatok, gyakori környezet– és lakhely váltás, szülők túlhajtott életmódja
• Közösségi tapasztalatok hiánya: Túlzott alárendelődés, érzelmeinek kifejezésmódját nem találta.
• Kompromisszumkészség hiánya: kívülről kapott helyzeteket nehezen fogadja el, túlzottan ragaszkodik saját elképzeléseihez pl. M. alsós projekten újság– ill. cikkírással szeretett volna foglalkozni, miután erre csak ő jelentkezett, érdeklődés hiányában ez a tevékenység elmaradt. M. ezért sírva fakadt, nem tudta ezt a döntést elfogadni. Megoldásként M. egy másik foglalkozásra beülve megírta saját cikkét.

A kapcsolatkeresés és alakítás a lányoknál indult meg előbb. Hamar a középpontba került egy szőke kékszemű kislány, köréje szerveződtek a lányok. Ez a korszak hamar lecsengett, nem bizonyult elég tartalmasnak és tartósnak ez a kapcsolati rendszer. Először csak szemlélődtek messziről nézték egymást. Megfigyeltük azt is, hogy az erős egyéniségek hosszú idő után találtak csak egymásra. Aztán párok kialakulása volt jellemző, amikor a páros szerveződés elég stabilnak bizonyult, akkor a párok egymás felé nyitottak. Mára a lányok igazi jó csapatot alkotnak, akik nyitottak a fiúk felé.

Eközben a fiúk stabil kapcsolódások nélkül állandó küzdelemben voltak az év első felében, ez sokszor valódi fizikai összecsapásban csúcsosodott ki. A fiúk egymásra találását nehezítette, hogy rendkívül bizonytalannak érezték magukat, volt akit az otthoni környezet sem tudott megfelelően segíteni, nem tudott kellő biztonságot adni. Hosszú időnek kellett eltelni, sok kedvező tapasztalatot kellett szerezni ahhoz, hogy megbizonyosodhassanak afelől, hogy mindenki elfogadja őket itt. Ahogyan oldódtak a félelmek, úgy szövődtek a kapcsolatok is. A harcot felváltotta az összehangolt, szervezett, akár több napon át is tartó, hosszú játék. A fiúk is egy jó csapatot alkotnak ma már.

Vannak, akik lazábban kapcsolódnak ezekhez a csoportokhoz. Néhányuknak sajátos belső meseviláguk van, amelybe való belemerülés legalább annyi izgalmat és élményt ad, mint a többiekkel való együttlét.

Az osztály élete

Az iskolai élet mindennapjait áthatja a hiteles, nyílt kommunikáció. Minden nap a beszélgető körrel, a munkára való közös ráhangolódással kezdődik. A tanárok és a gyerekek tegezik egymást. Nagyon sokat beszélgetünk egymással, rendszeres verbális visszajelzést, értékelést adunk a gyerekeknek. A beszéd, a szóbeli egyeztetés egyik fontos konfliktuskezelési eszközünk. A beszélgető körben mindenről szó eshet. Az éjszakai álomról, az új cipőről vagy egy összeveszésről. Ezután kezdődik a tanulás, majd ebéd után egyik nap önállóan választott szakköri munkában vesznek részt, másnapokon úszni mennek a gyerekek.

Erre a tanévre a fő célunk az volt, hogy megteremtsük a nyugodt, derűs, biztonságot nyújtó légkört, és a meglévő feszültségeket, gátlásokat és szorongásokat oldjuk. Fontos volt, hogy a gyerekek minél zökkenőmentesebben tudjanak eligazodni az iskolában, tudjanak alkalmazkodni az új környezethez.

Az első osztály életét ebben az évben a mesék szőtték át. A népmesék, a műmesék és a saját maguk által írt mesék.

A mesék számomra azért fontosak, mert a gyerekek egy biztonságot nyújtó keretből járják be a főhős világát, érzik meg a döntéshelyzeteket. Így lehetnek bátrak, erősek, gyávák, szeleburdiak egyszerre. De azt is látniuk kell, hogy mindenkinek megvan a maga célja, és azt hogyan érheti el. Ki miért indul, kit mi motivál. Milyen belső késztetései, vágyai vannak? Mindezeket önmagukon átszűrve vissza kell adni, hogy még gazdagabban és színesebben éljen tovább egy rajzban, festménybe, drámajátékban vagy egy új mesében.

A mesevilág – játék a mesékben

Az egyik szülő év elején ajánlotta, a Rózsafiú és Tulipánlány című kalotaszegi mesegyűjteményt. Nagyon megszerettük ezt a könyvet. Ezekben a mesékben és történetekben megelevenedik ennek a tájnak az embere igazságérzetével, humorával és találékonyságával, és mindezt ízes tájszólással adja elő. Ezenkívül Lázár Ervin: Négyszögletű kerekerdő című könyvét és Csukás István: Süsü a sárkány című meséjét olvastuk el az év során.

A meseórákat mindig meseolvasással kezdtem. A lényeges részeknél lassabban olvastam, máshol gyorsítottam. Előfordult, hogy a meseolvasás alatt rajzoltak, és az így elkészült rajzokat sorrendbe tettük, vagy kiválasztottunk egyet, és arra játszottunk el egy történetet. Legtöbbször azonban arra figyeltek, amit olvastam.

Ezután következett a mese feldolgozása, ami mindig a gyerekek spontán megszólalásával kezdődött. Ebből megtudtam, hogy számukra mi a fontos. Így aztán az előre megtervezett óra sokat változott. Számomra ez így volt érdekes. Számukra a mese varázslatán kívül az, hogy megtapasztalhatták, hogy mindannyian rendelkeznek a csoport számára értékessé tehető gondolatokkal. Megtudhatták, hogy különböző módon látják a világot, és hogy az egyéni véleményeket tiszteletben lehet tartani.

A csoportmunka lassú és nehéz tanulási folyamat. Sok, sok idő kell ahhoz, míg megtanulják, hogy együtt kell dönteniük arról, mi az ami lehetséges számukra. És a személyes ellenérzéseket meg kell próbálni felfüggeszteni a játék érdekében.

A meséket általában dramatikus formában dolgoztuk fel. A legtöbbet használt gyakorlatok a következők:

• Egészcsoportos szerepjáték – szimulált helyzetek (gyűlés, emberek az utcán)
• Tömegjelenet – a leglényegesebb történéssel
• Előzményjáték vagy jövőbe vetett jelenet
• Kihallgatott beszélgetés reprodukálása (pletyka)
• Kiscsoportos improvizáció – azonos esemény eljátszása más-más szemszögből.
• Hogyan történhetett – megjelenítés
• Dramatikus gyakorlatok – szabályjátékok (összecsapás, ügyességi gyakorlatok), bizalomjátékok (átkelés egy keskeny hídon, keresés sötétben)
• Állókép

A téma általában a történet valamilyen szempontból fontos pillanata, ennek előzménye és következménye. A kulcspillanatok, a döntő felismerések rögzítése. A pillanat ereje. Ezen belül a következő formákat alkalmaztuk: pl.

• Adjatok címet egymás képének!
• Egy kép a múltból, jelenből, jövőből a szereplők életéből
• Vállérintésre minden szereplő mond egy mondatot
• Vállérintésre válasz a kérdésekre

A csoportok egymásnak mutatták be a képeket vagy a jeleneteket. Fontos volt, hogy a néző mindig kérdezhetett.

A következő népmeséket olvastuk:
Rózsafiú és Tulipánleány
A királyasszony táltoscipője
Okos Kati
A járom
Vízi Sándor

Egy mesét több órán keresztül dolgoztunk fel, a fent leírt szempontok szerint. Vizuális órákon nagyon szép alkotások születtek ezekről a történetekről.

Lázár Ervin: Bikfi-Bukfi-Bukferenc című meséjét választottuk ki arra, hogy a Rogers Napokon előadjuk. A Rogers Napokat minden év májusában tartjuk. Ilyenkor az osztályok egy-egy produkcióval mutatkoznak be a szülők és a gyerekek előtt. Nagy kihívás ez, hiszen nem mindenki szereti a nyilvánosságot. Ezért azt beszéltük meg, hogy a magunk kedvére játszunk, és, ha úgy gondoljuk, kiállunk vele a nézők elé.

A Négyszögletű kerekerdő meséit folyamatosan olvastuk. Mindig volt hiányzó. Ez kapóra jött akkor, amikor M. azt szerette volna tudni, hogy kerültek a mese szereplői az erdőbe, mert ekkor boldogan meséltek neki a gyerekek mesebeli önmagukról.

Így lényegében megszületett a szereposztás. DE, B. és P. nem akart játszani, azt mondták, láthatatlanok szeretnének lenni. M. nem tudta eldönteni, ki szeretne lenni igazán. Ma. mindenre azt mondta, hogy neki mindegy. ZS sem akart szerepelni. Mindez rendben van, de azért játszottunk tovább.

Egy foglalkozás leírása

Mit gondoltok, vajon miért féltek az erdő lakói a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordontól? (Továbbiakban : KFZ)
Válaszok: – Nagyobb volt náluk.

– Mert félelmetes volt.

Féltek tőle?
Nem igazán.
Néha kinevették.
Játsszuk el, hogy megy ez a KFZ! Felálltak, és elkezdtek járkálni a teremben. Ezután mondtam nekik, mi lenne, ha most visszamennénk az időben? M. szerint menjünk időgéppel.

Jó! Tehát menjünk pontosan vissza az időgéppel arra a napra, amikor KFZ megszületett! ESTE VAN, EGY NAGY VILLÁMLÁS HALLATSZIK.

Három család kell, akik eljátsszák a jelenetet.
A csoportok összeállnak kis segítséggel – készülődés.

Jelenetek leírása

Első csoport:

Mi volt ez ?
Biztosan villám.
Nem is esik az eső.
Beszéljünk a gyerekről!
Hogyan neveljük fel?
Olyan legyen, mint én!
Akkor legyen dühös, mikor mindenki örül.

Sötétségben éljen!
Nem látjátok, hogy a világ legsötétebb zugában élünk?

Elmennek, a gyereket otthagyják a házban.

Második csoport:

Felhívjuk a nagyapát.
OÁ! OÁ!
Gyere el hozzánk!
Miért?
Meglepetés.

Nagyapa megjön, KFZ ledönti a lábáról születése pillanatában.

Ilyen erő van benne?
Igen.
Mit szóltak a szülők ehhez? – kérdeztem.

Nem altatták, nem szerették.

Harmadik csoport:

Kedvesem, mikor születik a kicsi?
Anyu, mikor születik a testvérem?
Megyünk a kórházba.
KFZ megszületik.
Jaj de aranyos!
OÁ! OÁ!
Aludjál!
KFZ-t simogatják. Nagyon kedvesek hozzá. Kiderült, hogy a villámlásnál mindenki megijedt, csak KFZ nem.

Mit gondoltok, miért tiltotta meg KFZ a bukfencet?

Mert nem szerette, ha mások örültek.
MERT NEM TUDOTT BUKFENCEZNI – mondta Ma.

Megszületett egy „nagy” válasz. Ettől kezdve én is, ők is még nagyobb kedvet kaptunk a dramatizáláshoz.
Ma. Bruckner Szigfrid szerepét játszotta.
B. és P. KFZ visszhangja volt.
M. KFZ szerepét vállalta.
Zs. Összefogta az előadást.

Minden héten van egy hetven perces drámaóránk. A drámaórákra való felkészülésnél a gyakorlatot témák szerint osztottam fel.
1. Közösségalakítás, kapcsolatteremtés (bemutatkozó, ismerkedő játékok)
2. Tapasztalatszerzés – biztonságérzet
– Érzékelésfejlesztő játékok
3. Tájékozódás térben
4. Mozgáskoncentráló gyakorlatok
5. Önkifejezés

A gyerekek kezdettől fogva kedvelték a drámaórákat. Ketten, hárman voltak, akik szemlélődtek. Nem vesztettem el a kedvemet, mert látszott a szemükön a kíváncsiság.

1. Közösségalakítás, kapcsolatteremtés

Gyakorlatok:

– Járványjáróka
– Hogy érzed magad? – lelkiállapot kifejezése tapssal
– Az én fotóalbumom

Mindenki összegyűjtött 10–15 darab képet az eddigi életéről. Nagyon érdekes és szép volt ez a feladat. Megkértük a szülőket, hogy ne szóljanak bele a gyerekek képválasztásába. Fontosnak tartottuk, hogy meghatározott számú kép kerüljön az albumba. Örömmel és várakozva nézték egymás képeit. A jellemző mégis az volt, hogy nekünk meséltek.

2. Érzékelésfejlesztő játékok

Fő szempont önmaguk és a világ felfedezése, az hogy egymásra figyeljenek, egymásra találjanak.

Gyakorlatok:
– Titkos karmester
– Bábkészítés
– Külvilág hangjainak megfigyelése
– Mi jut eszedbe a hangokról?
– Milyen színe van a dob hangjának, a madárcsicsergésnek, az ajtócsapásnak, stb.
– Milyen szaga van a könyvnek?
– Különböző ízek felismerése
– Különböző fűszerek felismerése szaglás alapján
– A másik gyerek arcának felismerése tapintás alapján

3. Tájékozódás térben

Az osztály területe 36 m². A gyerekek szeretik a helyüket, ragaszkodnak hozzá. Nem szeretik, ha csoportba rendezem a padjaikat. Azt szeretik, ha a tábla felé ülnek rendezett padsorokban. A gyakorlatok fő célja, hogy ismerjék meg saját mozgásterüket és testük határait.

Gyakorlatok:
– Törpék vagytok, óriások vagytok, stb.
– Zenére bejárják a teret úgy, hogy nem ütköznek egymásba
– Szoborcsoport
– Térkitöltés
– Helyzetfelismerés és döntés
– Vakvezetés

4. Mozgáskoncentráló gyakorlatok

Lényege felismerni azt, hogy milyen fontos a külvilág felé való nyitottság. A gyerekek ügyesen mozogtak és amit átéltek arról szívesen beszéltek.

Gyakorlatok:
– Gólya viszi a fiát
– Egymással háttal ülnek és egyszerre állnak fel
– Gurulás tarkón összekulcsolt kézzel
– Egymást görgetik (nagyon vidám)
– Vállból kell eltolni egymást, stb.

5. Önkifejezés, játékleírások, órai munkák leírása

Áprilisban amikor már nagyon sok minden történt, egy napon megkérdeztem tőlük, mit gondolnak arról, mit jelent az a szó KONFLIKTUS. Volt aki tudta. Ezután felolvastam nekik az Értelmező kéziszótárból a szó jelentését. És a következő szavakat írtam fel egy nagy csomagolópapírra.
– ÖSSZEÜTKÖZÉS
– NÉZETELTÉRÉS
– HARC
– KÜZDELEM
– LELKIISMERETI HARC
Ezután szavaztak arról, hogy melyik fogalommal foglalkozzunk. A legtöbb szavazatot a harc és a küzdelem szavak kapták. Most megkértem őket, hogy tegyék fel a kérdéseiket ezekkel a szavakkal kapcsolatban.

Kérdések
– Az ősemberek milyen fegyverekkel harcoltak?
– A törökök miért támadták meg Magyarországot?
– Hogyan működnek a fegyverek?
– Miért van küzdelem?
– Hány fegyver van?
– Miért van háború?
– Az atombomba tényleg káros?
– A törökök miért voltak gonoszok?
– Melyik a legerősebb fegyver?
– A NATO miért bombázza Jugoszláviát?
– Miért bombáznak lakóházakat?
– Miért támadnak vissza?
– Igaz-e, hogy az egyik királynak volt egy kőbe szúrt kardja?
– Hány király van a földön?

A kérdéseket újra felolvastam és eltartott egy ideig, amíg megegyeztünk abban, hogy ezt a kérdést nézzük meg: Miért van küzdelem?

Válaszok:
– Valamit megkapjanak
– Elfoglaljanak egy várat, vagy egy várost
– Mindenki mást akar, nem tudnak megegyezni
– Igen, és ezért lesz a gyűlölet
– És a veszekedés

A macskától az egérbüféig

Egy szerda reggel azzal kezdődött, hogy M. nem volt hajlandó a padjáról levenni a
széket, mert P. törölközője és fürdőruhája azon száradt, és az nem az övé. P. még óvodás,
vendégségben volt az osztályban előző nap. Szerdán nem jött. M. állt az asztal mellett.
Én csodálkoztam, és megkérdeztem, hogy MIÉRT. Miközben mondtam a magamét, hogy azért mégsem
olyan nagy dolog ezt megoldani, kezébe adtam a törölközőt, és együtt összehajtogattuk,
majd eltettük a helyére. Kezdődött a reggeli beszélgetés. Úgy tűnt, mindenki elintézettnek
vélte a dolgot.
Nem mondtak véleményt, nem beszéltek róla. Éreztem, hogy nem jó ez így. Közben ezen a héten
két új gyerek jött még hozzánk egy hét próbaidőre. Egy fiú és egy lány. Fontosnak tartottam,
hogy minél több kapcsolatuk legyen, és ne csak azokkal a gyerekekkel beszélgessenek, akik
rögtön kiválasztották őket maguknak. Aminek természetesen meg volt a maga oka, de erre most
nem térnék ki. Mit is lehetne most tenni? Elővettem egy ív csomagolópapírt, és elkezdtük a
szigetjátékot. Ezt 10 évvel ezelőtt Szentesen egy drámapedagógiai tanfolyamon játszottuk,
amit Debreczeni Tibor vezetett. Eddig még elsősökkel nem volt alkalmam ezt játszani. Nem is
gondoltam rá. De most azt gondoltam, ez itt jó lesz. Tehát felmutattam a gyerekeknek az üres
csomagolópapírt, és mondtam, hogy nézzék meg, milyen üres, és azért ez így nem is annyira
érdekes. Igen ám, de ők majd idevarázsolnak egy szigetet, és akkor ez már egy izgalmas világ
lesz. A gyerekek annyira néztek, hogy nem is kérdeztek. A csomagolópapírt a földre helyeztem,
és mindenki köré ült. Fontos volt, hogy mindenki kényelmesen elférjen. Odahozták magukkal a
zsírkrétájukat. Ekkor sorban mindenki az előtte lévő részen, a kedvenc színű ceruzájával vagy
zsírkrétájával meghúzta a sziget körvonalát. Így előttünk volt a sziget. Tetszett nekik.
Megmutattam messziről is.
Azt kérték, hadd rajzolják le azt, hogy hol laknak, milyen házban. Ez lett a következő lépés.
(Ennek is kellett jönnie az én elképzeléseim szerint is.)

Nagyon jó volt látni, ahogy elmélyülten megalkották a saját világukat. Mielőtt elkezdték
a „munkát”, a sziget közepére egy vulkánt rajzoltak, amiről annyit mondtam, hogy néha kitör.
A legtöbben a sziget szélére rajzolták a házukat, az őserdőjüket, a szalmakunyhójukat, a
farmjukat, a barlangjukat, a repülőgép-leszálló pályájukat. Egy gyerek a vulkán közepére
képzelte a saját barlangját. Szerinte így a vulkán, ha kitörne, a barlang feltartóztatná, és
másoknak is védelmet nyújtana. Ez nagyon elgondolkodtató számomra.

A következő lépést is tudták, mert ugye hol vannak az utak? Kértem őket, mielőtt
megszületnének az utak, meséljenek magukról, kik ők, mióta laknak a szigeten. Érdekes világ
bontakozott ki. Volt, aki a szigeten született, volt, aki hat éve van itt. G., akinek őserdeje
van, azt mondta magáról, hogy ő egy törzsfőnökszerű ember. Senki nem tiltakozott. M. ezen a
szigeten kutatóféle, akinek repülőgép-leszállója van. Mindenkit végighallgattunk.

Akkor arra kértem őket, hogy álljanak párokba és meséljenek egymásnak,
magukról. Először nem ment ez a párokban állás, mert többen lettek egy csoportban.
A lányok és a fiúk is nehezen váltak meg egymástól. Így hármas, négyes csoportok alakultak ki.
Hagytam. A beszélgetésnek tapstól tapsig kellet tartania (kb. 2-3 perc) Nem tűntek élénknek.
Láttam, hogy elég nehéz ez így nekik. Mondtam nekik, hogy mostantól kezdve párokba kell állni,
és segítettem kialakítani a párokat. És legnagyobb csodálkozásomra, illetve örömömre
most ment a dolog. Élénk beszélgetés alakult ki. Ötször cserélődtek a párok.

Amikor visszaültek a sziget elé, komolyan mondom, én is, ők is nagyon jól éreztük magunkat.
Felfokozott volt a hangulat. L. akinek elég nehéz a helyzete az osztályban, boldogan mondta,
hogy olyan gyerekekkel is beszélt, akivel az év során alig, alig, és hogy milyen érdekes volt
ez így. Csillogott a szeme.
M. is összeszámolta, és elsorolta, hogy kivel találkozott, és miről beszélt.

Sok információ volt már a birtokukban. Most megrajzolták az utakat.
Mindenki egy utat. És amikor megnéztük az úthálózatot. Kiderült, hogy mindenki mindenhova
eljuthat. Így fejeződött be a foglalkozás, ami másfél órát tartott.

Érezhető volt, hogy továbbra is foglalkoztatja őket a sziget. M. volt a leglelkesebb.
Pénteken újra elővettük a rajzot. Kértem őket, járják körbe. Azután megnézték
úgy, hogy felálltak a székekre, majd hanyatt feküdtek és maguk fölött tartva a rajzot
szemlélték a saját világukat. A feladatuk az volt, hogy tervezzék tovább a szigetet úgy, hogy
a tenger és a saját területükön lévő rész közös, tehát mindent amit szeretnének megrajzolni,
azt meg kell előtte beszélni, és meg kell indokolni. Beleegyeztek. M. megkérdezte Ma.-t,
hogy Ma. részét nevezhetné-e farmnak. Ma. némi gondolkozás után beleegyezett. Szerintem sokan
szerették volna, hogy egyezzen bele.
L. – Rajzolhatok vadlovakat? – Igen (ezt nem is kellett indokolnia).
M. – Rajzolhatok rétet a lovaknak? – Igen.
K. – Egeret? – Igen.
Ma. – Macskát? – Azt nem. – Ma. kénytelen volt elfogadni, mert megeszi az egeret.
P. – Rajzolhatok sajtot az egérnek az erdőbe? – Nem, mert az nem odavaló.
Ma. – Motort? Másoknak is odaadom, sokan elférnek rajta. – Igen
Á. közben rajzolt egy autót, a saját részén kívül.
– Az ő részén van.
– Nem, kinn van a házából.
– Az ő része? – Szavazás: legyen még az ő része.
(Á. nagyon kis részt rajzolt magának.)
M. – Padot fáradtság ellen? – Igen.
Ma. – Ugratót a motornak? – Igen.
L. – Tavat kacsákkal? – Nagy nehezen: igen.
Ma. – Macskát kerítéssel? – Nem, azon átbújik a kisegér.
– Á, én semmit sem rajzolhatok!
– Dehogynem, te kérted a legtöbbet.
M. – Sajtgyárat a saját területemre? – Igen, miért kell ezt kérdezni?
Többen – A tengerbe halakat? – Igen.
L. – Delfint? – Igen.
M. – Cápát? – Nem. – Bébi cápát nagyon halványan, nem erős fogakkal, leláncolva?
– Miért, akkor unatkozik! – Jó, akkor elkerítve.
– Nagy nehezen: igen.
Ma. – Piranját – Nem.
Ma. – Egérbüfét, ahol mindenféle sajt van? – Igen.
Ezután még nézegették a tengert. Így lett vége a foglalkozásnak. Kérték, hogy fényképezzük le a szigetet, hogy hazavihessék. Ezt megbeszéltük, hogy megpróbáljuk. A csomagolópapírt, illetve a szigetet eltesszük, és jövőre folytatjuk a játékot.

Egy másik napon

Egy másik napon dúlt a harc, izzott a levegő, ez volt a sírások napja. Van ilyen mikor a dolgok egy időben történnek. Így hát leültünk a párnáinkra körben a földre és megpróbáltuk kibogozni a szálakat. Áradt a panasz. Egyszer csak kiderült, hogy két hónapos sérelmek is vannak itt elásva. Vajon eddig miért nem beszéltek erről? Csodálkoztam is, és szomorú is voltam. Ez a sok beszélgetés, a játékok, az együttlét. Hát így állunk.

Azt mondták azért nem beszéltek róla, mert „M – vadsága már sokat szelídült.”
Megkérdeztem M-t, hogy mit gondol erről.
– „Azt, hogy én akkor még nem voltam ilyen gondolkozó, mint most, és engem a tél is mindig nagyon megvisel.”
Ezt mindenki megértette. Ez után Zs elmondta, hogy Á őt sokszor megveri. Á csendesen mondta, hogy ez tényleg így van. Kérdeztük, hogy miért? Lehet, hogy ez itt rossz kérdés, nem is válaszolt rá. Mások mondták: „Biztos azért, mert így akar barátkozni, a kutyák is így barátkoznak.”
Azután megkértem Á-t, mutassa meg rajtam, hogy szokta megverni ZS-t. Á végiggondolva lassan megmutatta. Azóta Á nem verekszik ZS-vel.

Következő játék: Pilinszky János – Kalandozások Tükörországban

Mint már az előbb írtam, az egész idei tanévet a mesék szőtték át. Emellett ősszel festettünk egy ősztündért, aki sok kívánságot meghallgatott. Télen a télvarázslót alkottuk meg, aki hosszú útjáról érkezett hozzánk, és varázsereje ruhájában volt, amit tükördarabok ékesítettek… Ezenkívül az osztályban a mesesarokban van egy kb. 100 éves tükör, sok minden tudója.

Sokat beszéltünk, játszottunk a tükör körül, így jutottunk el ehhez a meséhez.

Első alkalommal elolvastam a mesét. Olvasás közben többször megálltam és kérdeztem. Utána megnéztük a képeket.

Második foglalkozás
Újra felidéztük a történetet a képek segítségével.
Kérdés: Mit gondoltok arról, hogy vajon a királylány miért nem tudott visszajönni a Kisfiúval?
Válaszok:
Mert már régóta ott él, és nem tud onnan eljönni.
Mert a királylánynak egy másik tükrön kell visszajönni.
Mindenkinek megvan a maga tükre.

Ezután a tükörjáték következett.
Ketten szembeállnak. Először A mutat egyszerű mozdulatokat és B utánozza, azután fordítva. A gyakorlat után megbeszélték tapasztalataikat. Szerették ezt a játékot. Így a párok többször cserélődtek.

Végül megkérdeztem, mit gondolnak arról, hogy ebben a mesében nincsenek igazi nevek.
Öregasszony, Kisfiú, kislány, király stb.
Azt válaszolták, így ebbe mindenki belefér.
Ti milyen nevet adnátok magatoknak?
Iskolásfiú, Nagylány, Keresztfiú stb.

3. foglalkozás
Bemelegítés – Tükörjáték

Ezután mindenki választhatott magának egy olyan párt, akinek fel szeretne tenni egy kérdést, és kíváncsi a válaszára. A következő feladatban egy olyan gyereket lehetett választani, akinek szívesen válaszolna. Érdekes volt, ahogy egymáshoz kapcsolódtak. (Ezt egy kicsit bonyolult volt megszervezni.)

Eljátszottuk azt, ahogy Tükörország lakói mozogtak, lassított mozgással. Nagyon kellett figyelniük egymásra. Tapsra normális mozgásra kellett váltani.

Következő kérdés: – Szeretnél-e bejutni Tükörországba?
Ha igen, találj ki magadnak egy varázsszót és egy mozdulatot!
A tükör elé ültünk félkörben. Nagyon kellemes, odafigyelős csendben majdnem mindenki belépett Tükörországba. Ezután megbeszéltük a mozdulatokat.
– Volt, aki, elhatározta és elindult.
– Volt, aki megbotlott egy kavicson és így esett be Tükörországba.
– Volt, akinek a kezéből kicsúszott egy szappan, beesett a tükörbe., és ő kénytelen volt utána menni.

4. foglalkozás
Dobozvárat építettünk. Körben ültünk párnáinkon. Középre tettem 14 fajta dobozt. A feladat az volt, hogy építsük fel együtt a várat. Amikor mind a 14 dobozt elhelyezték, akkor azt a szabályt adtam, hogy mindenki, mikor rákerül a sor, az egyik doboz helyét megváltoztathatja. Addig játszhatjuk, amíg mindenki azt nem mondja, hogy ez így rendben van. Ez nem történt meg az első alkalommal. Kb. 15 perc után hagytuk abba.

5. foglalkozás
Elkezdtük megint a dobozjátékot. Most kb. 20 perc után azt mondták, hogy rendben. Ezután csoportokat alkottak, kiválasztottak maguknak dobozokat kb. 40 darabból, és felépítették a várukat.

6. foglalkozás
Gézgipsszel befedtük a várakat, összeépítettük.

7. foglalkozás
Kifestettük.

8. foglalkozás
Mindenki kapott egy tükördarabot, (tükörtapéta) és azt rajzolták, színezték körül. Előttük volt Tükörország kapuja. Felolvastam a meséből a kérdéseket, csak a kérdéseket. Erről beszélgettünk.Nézzetek a tükörbe! Nektek milyen kérdéseitek vannak?

Kérdéseik:
Miért tükröz a tükör?
Miért van a világ?
A homokvárban vannak-e emberek?
Hogy vagy te, tükör?
Miért van Tükörország?
Van-e Tükörországban gravitáció?
Miért látom a tükörben magamat? stb.

Arra gondoltunk, hogy ezt a mesét minden évben felolvasnánk, hiszen kimeríthetetlen. És a kérdéseiket, az újabb kérdéseket önmagukhoz tovább írhatnák a tükör hátlapjára.

Befejezésként leírom azokat a jellemző konfliktushelyzeteket, amelyek előfordultak ebben az évben.

A felmerülő konfliktusokat, beszélgetéssel, egymás véleményének meghallgatásával, és drámajátékokkal próbáltuk megoldani.

Befejezésként leírom azokat a jellemző konfliktushelyzeteket, amelyek előfordultak ebben az évben.

A felmerülő konfliktusokat, beszélgetéssel, egymás véleményének meghallgatásával, és drámajátékokkal próbáltuk megoldani.

Nézeteltérés a gyerekek között

Nézeteltérés felnőtt-gyerek között

Készítette: Korbai Katalin
1999. május hó