Mobiltelefon és internet az iskola és a család kapcsolatában

1. Tanár – szülő kapcsolat¹

Tobisch Márta matematika szakos tanárként dolgozik egy budapesti gimnáziumban. Osztálya tavaly érettségizett. Az elmúlt évben tette le a pedagógus szakvizsgát az ELTE PPK-n. Szakdolgozatában az internet és a mobiltelefon használatának a tanár-szülő kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálta.

A bő száz évvel ezelőtt tartott első magyarországi középiskolai szülői értekezleten hangzott el egy olyan előadás a M. Kir. Tanárképző-intézeti Gyakorló-Főgymnasiumban (a mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola elődiskolájában) az iskola egyik tanárától, amely az otthoni (azaz zömében szülői) és az iskolai nevelés feladatait, egymást kiegészítő voltát fejtegeti². Eszerint a szülői ház feladata a gyermeket erős egyéniséggé nevelni; viszont az iskola fogja arra ösztönözni, hogy egyéniségét a közösség, a nemzet szolgálatába állítsa. Ezzel párhuzamosan az iskola tevékenységében nyilván a közös tanításra alkalmas területekre összpontosít; ezt egészíti ki a családi nevelés az egyénileg fejleszthető elemekkel. Ide sorolja a szerző például a művészeti tevékenységet, a nyelvtanulást valamint az egyéni tehetség kibontását (tehetséggondozást) és a korrepetálást is. A két nevelő közösség karakteréből következően a szülői házban a szeretetnek, az iskolában inkább a tekintélynek kell dominálnia a nevelési folyamatokban. Ezzel összhangban az otthonnak a jutalmazásban kell bőkezűnek lennie, az iskolának pedig – szükség esetén – büntetéseken keresztül kell erőt felmutatnia. Összességében a szülői nevelésnek inkább anyai, az iskolainak inkább apai karaktert tulajdonít a szerző.

Kulcsfontosságú az, hogy megfelelő színvonalú, rendszeres kommunikáció valósuljon meg a nevelés e két „komponensének” művelői között. A tanár-szülő kapcsolatban (mint általában minden más emberi kapcsolatban) alapvető az első benyomás szerepe. Sokat számíthat például, hogy van-e valamiféle köszöntő tábla kitéve az iskolában, amikor a szülő oda először belép; kedvesek-e hozzá az iskola azon alkalmazottai, akikkel először szót vált (portás, iskolatitkár stb.). Hozzáteszem, hogy manapság a szülőt már gyakran az intézménybe való belépés előtt éri egy „nulladik” benyomás, amikor az első látogatást megelőzően az iskola honlapját tanulmányozza.

A tanár-szülő kapcsolattartás két alapvető formája az egyirányú és az oda-vissza történő kommunikáció. Vizsgálatomban a kommunikáció mindkét formájával foglalkoztam; azzal is, amikor a pedagógus egyoldalúan közöl információkat a szülői közösséggel, és azokkal az esetekkel is, amelyekben dialógus valósul meg (szóban vagy írásban).

A tanár-szülő kommunikáció tradicionális formáit jelentik az ellenőrző könyv, a bizonyítvány, a szülői értekezletek, a szaktanári fogadóórák, a családlátogatások, a nyílt órák, nyílt napok és az intézmények egyéb helyi hagyományai (pl. iskolai hírlevél). Ezt a választékot bővítik a modern információs technológia vívmányai, a mobiltelefon és az internet (az elektronikus napló, az elektronikus levelezés, az iskolai honlapok és az internetes közösségi oldalak) adta lehetőségek.

Jelenleg az iskola és a család közötti kommunikációban is problémát okoz a lakosságnak a közintézményektől való elidegenedése, amelyet általános társadalmi jelenségként írnak le a kutatók. A magyar szakirodalom is leírja, hogy a család és az iskola korunkban elidegenedett egymástól, a szülők elszakadnak az iskolától, olykor egyenesen szembefordulnak vele. A pedagógus pedig többnyire nem érti, miért nem támaszkodhat a szülői házra.

Hozzá kell tennem, hogy az iskola és a szülők (azaz a család) közti harmónia hiánya nem újkeletű probléma. Már 1900-ban is leírták azt, hogy „a család panaszkodik az iskolára. Az iskola panaszkodik a családra. S a legtöbb esetben egyiknek is, másiknak is jogos a panasza.”³ Az persze egy teljesen más kor volt, egészen más társadalmi berendezkedéssel, így ugyanazon problémának az oka is más volt, mint manapság. Az akkori szerző annak tulajdonította a problémát, hogy „család és iskola, szülők és tanárok nem ismerik egymást eléggé”⁴.

Az egyik pedagógus, akivel interjút készítettem, ugyanarról beszélt, mint a fentebb említett szerzők: hogy a mai családok már elzárkóznának a régebben szokásos családlátogatásoktól, talán gyanakvás is ébredne bennük, ha a pedagógus ilyesmit javasolna, mivel manapság a család és az iskola közötti viszony inkább ellenséges, mint baráti. Folynak a csatározások, de sajnos nem az a céljuk, hogy megtalálják a gyerek érdekeit szolgáló megoldásokat. Szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy mindkét fél a gyermek érdekeinek képviselőjeként lép fel, de empátia hiányában a kommunikációs zavar a tanuló helyzetének további súlyosbodását okozza.

További kommunikációs problémát jelenthet, ha a pedagógus és a szülő között esetleg kulturális különbözőség áll fent, de az is, ha egy adott családot nem törekszik a maga egyedi mivoltában megérteni és elfogadni a pedagógus. Szülői részről kommunikációs nehézséghez vezethetnek a saját gyerekkor negatív iskolai tapasztalataihoz kötődő rossz emlékek; az esetleges anyagi nehézségek; az időhiány; a modern eszközök használata esetén az, ha a szülőnek nincsen azokhoz hozzáférése.

További kommunikációs nehézséget okozhat a pedagógus és a szülő között, ha az előbbi a másik fél számára idegen pedagógiai szakzsargont használ a közlésben. A megfelelő kommunikáció akadályaként kell megemlíteni azt is, hogy a hagyományos szaktanári fogadóórákon a tanár és a szülő megbeszéléséhez mindössze 8-10 perc áll rendelkezésre; ennyi idő alatt nem jöhet létre érdemi konzultáció a két fél között.

Tobisch Márta

¹A szerző a Digitális Nemzedék Konferencia Digitális szülő című szekciójában is beszámolt tapasztalatairól. A szekció prezentációi megtekinthetők a rendezvény honlapján.

²r. Waldapfel János: A házi és iskolai nevelésről, in dr. Badics Ferencz (szerk.): A M. Kir. Tanárképző-intézeti Gyakorló-Főgymnasium Értesítője az 1900/1901. iskolai évről, Budapest, 1901, 3-7. old.

³Waldapfel János, dr.: Szülői értekezletek, in dr. Badics Ferencz (szerk.): A M. Kir. Tanárképző-intézeti Gyakorló-Főgymnasium Értesítője az 1899/1900. iskolai évről, Budapest, 1900, 3. old.

⁴Uo., 4. old.