Karácsony az osztályteremben

Már az én diákkoromban is természetes dolog volt, hogy az osztályban karácsonyfát állítottunk, megajándékoztuk egymást. Nekünk is húzni kellett neveket, és titokban tartani, hogy ki kinek a számára készül meglepetéssel. Jelzem, hogy ez nem maradt titok, sőt óriási cserebere indult el, mert mindenki annak szeretett volna ajándékot adni, aki közel állt hozzá, illetve igyekezett szabadulni egy esetleg nemszeretem osztálytárs iránti kötelezettségtől. Ráadásul az ajándékok, bár anyagi értéküket tekintve hasonlóak voltak, mégis nagyon eltértek egymástól. Volt, aki különös gondot fordított arra, hogy valami személyes, az érintettnek örömet jelentő dologgal kedveskedjen, mások nem tettek ezért komolyabb erőfeszítést, így többen csalódtak, ha ezt nem is mindig mutatták ki.

A karácsony megünneplése az iskolában, az osztályban máig élő hagyomány, nyilván kinek-kinek vannak ezzel kapcsolatban jó és kevésbé jó élményei. A következőkben néhány osztályfőnök oszt meg velünk az osztálykarácsonnyal kapcsolatos saját történeteket.

Ezzel az összeállítással kívánunk valamennyi kedves látogatónknak nagyon boldog ünnepeket.

A mi iskolánkban régi hagyomány az osztálykarácsony¹

Alsó tagozatban a legtöbb osztályban megrendezésre kerül. Minden évben a téli szünet előtti utolsó napok egyikének estéjére meghívjuk a szülőket, ráérő nagyszülőket az osztály karácsonyi műsorára. Ilyenkorra már áll az osztályban egy kis karácsonyfa, amit hozzánk egy lelkes nagypapa szokott becsempészni – amíg mi mondjuk testnevelés órán vagyunk -, egy nagymama pedig minden évben süt nekünk mézeskalács díszeket. A díszítésre szánt mézeskalács mellé mindig kapunk némi kóstolót is. Az adventi időszak nálunk a műsorra való készüléssel, próbákkal telik. Napi rítus az adventi naptárhoz kapcsolódó teendő is. A rajz- és technika órák anyaga ilyenkor ajándékkészítés az osztálykarácsonyra. Ének-zene tagozatos osztályomból sok gyerek tanul valamilyen hangszeren, ez nekik is jó alkalom arra, hogy megmutathassák mennyit fejlődtek egy év alatt.

A feldíszített osztályterem, a korai sötét, az angyali 6-10 évesek ebben az egy órában meghitt pillanatokat varázsolnak mindannyiunk számára. Mostani osztályomban egyik anyuka évről évre meglepi az egész osztályt valami mézeskalács-csodával, amit aztán az utolsó tanítási napig nézegetünk, akkor azonban testvériesen megosztozunk rajta.

Ma sokkal nehezebb megélni az ünnepeket²

Gyerekkorom karácsonya a fenyőről, a narancsillatról, a közös dalolásról, a csengettyűről, Jézuskáról, az izgatott bontogatásról, a szaloncukorról, a szeretetről, az összetartozásról, meghittségről szólt. Ma sokkal nehezebb megélni az ünnepeket, hiszen már hónapokkal korábban megjelennek mindenhol a műanyag, világító, csili-villi fenyőfák, ezer színben játszó díszek, a kommersz angol karácsonyi dalok, rosszabb esetben aranyeső a szép kis házra…

Ahogy mi is elfelejtjük lassan a nagy rohanásban a meghitt, családi karácsonyok kellékeit, és rítusait, úgy a gyerekek sem tanulják már meg otthon. Ezért nagyon nehéz a pedagógus helyzete az iskolában, amikor szóba kerül az osztálykarácsony megrendezése. Minél nagyobbak a gyerekek, annál nehezebb harcolni a dübörgő zene és a szokásos dezodor ajándék ellen.

Osztályaimban már október végén, november elején szóba kerül ez a nap. Megkérdezem a gyerekeket, hogyan képzelik ők ezt a napot, szeretnék-e megajándékozni egymást, milyen zene szóljon, mi legyen a program. Természetesen nem kötelező részt venni az ajándékozásban, ám az a tapasztalatom, hogy, aki egyszer nem vett részt, az a következő évben szeretne. Mert adni is jó, de kapni is. Ki tud behozni fenyőt (többnyire műfenyőt, aprócskát, kicsikét, de mindig készítünk díszeket és feldíszítjük gyönyörűen). Gyertyákat, mécseseket gyújtunk és halkan magyar karácsonyi dalok, „népdalok” szólnak.

Általában elfogadják javaslataimat, ha nem, akkor most nincs demokrácia: odaillő zene szóljon, ajándékozás maximum 500 Ft-ig – így a gyerek kénytelen készíteni. Ehhez segítséget is kapnak és egy jó tanácsot: ismerd meg jobban, akit húztál, és lepd meg azzal, aminek tényleg örülne! A nagy napon mindig választunk egy angyalkát, aki majd az ajándékokat kiosztja, és aki vezeti a programot: dalolást, zenelejátszást, játékokat stb. Ez kicsiknél, nagyoknál egyaránt működik.

Az ajándékokat jóval előbb be szokták hozni a gyerekek, hiszen „nagyon rossz érzés lehet annak, aki örömmel készített valaki másnak ajándékot, ő pedig nem kapott…”. Vagy együtt sütünk valamit a suliban, vagy otthon sütnek a családok és egy-egy pohár meleg tea mellett telik el a nap.

Nem tudunk ünnepelni, meg kell(ene) tanítani rá a gyerekeket, de aki otthon nem ezt látta, nem ezt élte át, azzal nagyon nehéz, szinte lehetetlen megéreztetni az ünnep meghittségét, szeretetét. Olyan, mint a bentlakásos suliban tiszta ruhát hordó és illedelmes gyermek, akinek mikor hazamegy hétvégén, ismét jó a piszkos, másnapos, hetes öltözék és ismét veszettül káromkodik.

No meg, hogyan is lehetne éhező, fázó, sötétben, gyertyák mellett élő gyerekeknek meghitt, meleg, bejgli-illatú karácsonyról beszélni?!

De sok múlik azon is, hogy miként képes egy-egy osztályfőnök áthidalni a mostoha körülményeket, és – legalább az iskolában – meghitt hangulatot teremteni?

Arra törekszünk, hogy igazi, meghitt hangulat legyen³

Minden évben tartunk osztálykarácsonyt. Ez két részből áll.

1. Kollégium is vagyunk, ezért minden csoport kap „játék pénzt”. A megállapodás az, hogy nem aprózzuk el, inkább valami értékesebbet vásárolunk. Az „egyszer használatos” játékokat (mint pl. a kártyák) csak akkor választjuk, ha valami „aprópénz” marad.

2. A gyerekek és a csoport életében közvetlenül résztvevő három felnőtt neve belekerül egy kalapba. A többi ismert, gondolom.

Szabályok:

• Nem az ára, hanem az értéke számít. Érték az, ha örömet szerzel, ha szeretettel adod.
• Ha van kedved, lehetőséged, te készíts ajándékot!
• Ha vásárolsz valamit, az összeg maximált (idén 1000 forint)
• Gondosan, szépen csomagold be! Nem kell méregdrága ajándékzacskó, sem másfajta „gyári” cucc, légy kreatív! Már a csomagoláson látszódjon, hogy szeretettel gondoltál arra, akinek adod.

Erre az eseményre NEM hívjuk a szülőket, ez a mi ünnepünk. Az iskolai karácsonyi ünnepségen persze szívesen látjuk őket is.

A fa díszítése, az ünnepi készülődés is közösen zajlik. A szülők által sütött finomságok az ünnepi asztal díszei.

Arra törekszünk, hogy igazi, meghitt hangulat legyen, mert sok családban még ezen a napon sincs béke.

A gyerekek elmennek sétálni néhány percre, addig a fa alá tesszük az általuk hozott csomagocskákat, és bevarázsoljuk a terembe a nekik vásárolt meglepetés ajándékot.

Mire visszaérnek, már halk karácsonyi zene szól, csak a fán lévő égősor világít.

Valamelyik felnőtt (persze előre egyeztetetten) köszönti a csoportot, néhány mondatban elmondja a karácsonyhoz kapcsolódó gondolatait. Boldog karácsonyt kíván és átadja a közös ajándékot.

Ezután a kis csomagok átadása következik. Aki megkapta az ajándékát, az átadja annak, akit ő húzott. Közös öröm, közös játék, közös nassolás. Ez az általános forgatókönyv.

(Nálunk a sajátkezűleg készített ajándék nagyon ritka, lévén egész héten együtt vannak, meglepetés készítésére nem nagyon van módjuk.)

És akkor a legmeghatóbb történés a múltból.

A szabályok nem változnak, tehát pl. a csomagolás nagyon fontos dolog.

Már mindenki behozta az ajándékot, kivéve D-t. Anyukáját nem tudta rávenni arra, hogy elmenjenek és vásároljanak, apukája zenész, éppen külföldön van. Ennyi sejthető, mert D. nem valami bőbeszédű.

Az utolsó pillanatban megérkezik az ajándék egy tábla Milka csokoládé és egy zacskó cukorka képében, az egyik áruházlánc feliratos zacsijában.

Gutaütés közeli állapot. Persze én már öreg motoros vagyok, mindig van a szekrényben hiperűrplusz vésztartalék unisex plüss, bögre, csokoládé, díszcsomagoló, ajándékzacsi. Hátha valami baleset történne. Gyerek ajándék nélkül nem maradhat. Pánikszerű gyorsasággal történő csomagolás, vésztartalék plüss is kerül a csomagba. Nincs idő kérdezni, morogni, kezdünk.

D. kerül sorra, átadja az ajándékot. Ajándékozott őszintén örül, mert kedvenc csoki (véletlenül???) és kedvenc plüss (ismerem a gyerkőcöket) a csomagban. Boldog végkifejlet. Hurrá!

Program vége, kérdezem D-t. És akkor zokogva mondja, hogy a zsebpénzéből erre futotta, az anyja nem volt hajlandó még meghallgatni sem, apja majd valamikor érkezik, és vele érkezik majd az „igazi”, az osztálytársnak szánt ajándék. És köszöni, hogy pótoltam a csomagot.

Gutaütést mégsem kaptam, a dolog rendeződött. De hogy egy 10 éves gyereknek ezt kelljen megélnie! Eszébe jutott, hogy valahogy azért csak meg tudja oldani egyedül is. És megoldotta! Igazán megható és nagyon felemelő is volt.

Nem tudtam szó nélkül hagyni a dolgot. Másnap annyit mondtam a kis drágáimnak, hogy van közöttünk valaki, aki önhibáján kívül nagy bajba került, de nagyon ügyesen kezelte. Kértem az osztályt, gondolkodjanak el a dolgon. És legyenek büszkék arra, hogy ilyen társuk van. Nevet nem mondtam, de tudták. És megtapsolták.

Később azt is megbeszéltük, hogy ilyen esetben nyugodtan meg lehet engem keresni és találni fogunk megoldást, közösen.

Karácsony a Politechnikumban⁴

Az osztálykarácsony szervezését valamikor november vége felé kezdjük. Az osztályból valaki csinos kis névkártyákat készít, és abból osztályidőn mindenki húz (a hiányzók számára az osztályfőnök húz). Az ajándékozásig titok, hogy ki kit húzott. Általában szokott lenni valamilyen megállapodás arról, hogy milyen értékhatárig vásárolunk ajándékot, meg egy kis biztatás, hogy csinálni is lehet.

Arról is van megállapodás, hogy ki mit hoz a közös karácsonyhoz: sütemény, ennivaló, innivaló, papírpohár-tányér, esetleg karácsonyfa – vagy helyette valamilyen dekoráció, továbbá gyertyák, terítő és egyéb osztálydekoráció is előfordul.

A karácsonyi szünet előtti osztályidőn általában a saját osztályteremben van a közös ünneplés. Előtte az osztály feldíszíti a termet, megterít, körbe rendezik a székeket.

Van olyan osztályfőnök, aki ilyenkor felolvas valamit – és aztán, vagy egyből az ajándékozással kezdünk. Valaki elkezdi, elmondja, kinek szeretné adni az ajándékot – ez sokszor egy vicces és/vagy barátságos rövid jellemzés, aminek alapján ki kell találni, ki a megajándékozott. Utána ő ad ajándékot, és így tovább, ameddig mindenki sorra nem került. Az osztályfőnökök is részt vesznek ebben, nevet húznak, adnak és kapnak ajándékot.

Utána evés-ivás, beszélgetés, zenehallgatás.

A kettővel ezelőtti osztályommal nagyon jó karácsonyok voltak. Mi, osztályfőnökök mindenkinek csináltunk szép kis színes kartonokra ezüstszínű tollal rajzocskákat (csengettyű, fenyőfa, hópelyhek, gyertya – ilyesmiket rajzoltunk rá), és mindenki kapott hozzá egy-egy szaloncukrot is, a gyerekek pedig hoztak szárított narancsszeleteket, ez volt a karácsonyfadísz. Őket sosem tudtuk lebeszélni a karácsonyfa állításról, ezt általában én vettem meg, később már csak kifizettem, de ők vették-szállították, és ez lett aztán az itthoni karácsonyfánk is. Nagyon szerették/szerettük egymást, nagy nevetések voltak ajándékozáskor, és nagyon finom süteményeket hoztak. Az utolsó két évben már nálunk itthon volt az osztálykarácsony, nem az iskolában. Velük érettségi után is karácsonyoztunk még 8 évig – idén valószínűleg már nem fogunk, túl sokan vannak már külföldön.

Az eggyel ezelőtti osztályommal az utolsó karácsonyra a gyerekek egy igazi karácsonyi vacsorát raktak össze, főztek, sütöttek, az osztályban egy hatalmas asztalt raktak össze a padokból és leterítették gyönyörű terítővel, igazi tányérokat, poharakat és evőeszközöket hoztak, fantasztikus trakta volt az ajándékozás után – és ez az ő meglepetésük volt nekünk, osztályfőnököknek, mindent ők csináltak egyedül.

Az iskolai karácsonyt mindig a bejövő osztályok szervezik, ez két hetedikes és egy kilencedikes osztály. Az egész iskola összegyűlik a tornateremben, van fa, a pedagógiai vezető mond egy beszédet, és mind a három osztály ad valamilyen műsort, azután pedig minden osztály kap ajándékot. Ez általában valamilyen kis sütemény, néha belesütött üzenetekkel. Ez a szünet előtti utolsó tanítási napon van.

A tanári karácsony ugyanezen a napon van este. Főzünk magunknak: van egy férfi kolléga, aki minden évben halászlevet főz, én minden évben narancslevest készítek, és évente változó csapattal közösen csinálunk még túrós csuszát és mákos gubát. Az adott évben érkezett új kollégák adják a (vicces) műsort. Az evés-ivást zenés-táncos buli követi.

A volt kollégáink közül is sokat meghívunk.

A karácsonyi „titkos barát”⁵

Immáron a 7. osztályommal szervezzük az idei osztálykarácsonyt. Épp tegnap volt a „húzás”, egy kalpagból mindenki húzott magának egy nevet, akire a többieknél is többet kell majd gondolni a következő hetekben. Mert a húzás nemcsak az osztálykarácsony alkalmával megajándékozott társunk nevét hivatott eldönteni, hanem egy kedves és szórakoztató szolgálat megszerzése is. A karácsony előtti héten ugyanis hétfőtől péntekig „angyalszolgálatosként” is működik az ajándékozó. Persze mindennek titokban kell lennie. Olyan apró figyelmességek, mint az otthon sütött sütemény elhelyezése a padon, vagy az asztal, szék feldíszítése, kincskereső játék szervezése, vagy segítség a házi feladat megírásában, esetleg táskacipelés hazáig (egy ügyes angyal könnyel el tudja intézni, hogy megajándékozandó osztálytársának (no persze ha ő leány) egy kellemes fiatalember megbízásból hazáig vigye a táskáját, elkísérje. Az angyalszolgálat mindig kitűnő mulatság, de akkor sikerül igazán jól, ha csak a karácsonyi ajándékozáskor derül ki, hogy valójában ki kit húzott. Ez sok leleményességet és összedolgozást kíván meg az osztálytársaktól is, hiszen nem könnyű korán reggel aranyszínű anyaggal beborítani valakinek a padját, aki hasonló okból szintén korán érkezik az iskolába.

A karácsony előtti utolsó tanítási nap délutánján szoktunk összegyűlni az osztályteremben. Karácsonyfát mindig állítunk. Mindenki egy otthon készített karácsonyfadísszel járul hozzá a fa feldíszítéséhez. Az együtt töltött idő átgondolásának és az erről szóló beszélgetésnek a célja, hogy megteremtődjék az a bensőséges hangulat, ami a mi közösségünk egységét jelképezi. Az ajándékozás nálunk úgy történik, hogy mindenkinek mond valami érdekeset, szépet és személyest arról a társáról, akit húzott, majd odaadja neki az ajándékot. Az igazán jó beszélők képesek arra is, hogy szinte az utolsó pillanatig rejtegessék annak a nevét, akihez végül odafordulnak. Így igazi a meglepetés. Az ajándékok átadása után következik azok kibontása, ami újabb vidám pillanat, sok nevetés, néha örömteli könnyek is kísérik. Mi már sok éve saját készítésű ajándékkal lepjük meg egymást, és mindig törekszünk arra, hogy ez az ajándék személyes üzenet is legyen. Készítettek már egymásnak párnát, kötöttek pulóvert, sálat, sapkát, varrtak inget, tornafelszerelést fiúk is lányok is egymásnak, adtak egymásnak saját készítésű festményt, ellesett pillanatokról árulkodó fényképalbumot, karikatúrát, naptárt vidám képekkel, csináltak ékszert, széket, sarut, táskát, órát, hintalovat fából!, neveltek növényeket, különféle kisállatokat, és voltak olyan ajándékok is, amelyekhez nagyobb összefogásra és kapcsolatokra volt szükség. Néhány évvel ezelőtt egyik diákunk, mert megvolt rá a lehetősége, az egész osztálynak ajándékozott egy sétarepülést. Izgalmas és vidám dolog volt több csoportban felszállni Dunakesziről és megnézni felülről a Budapestet.

És persze mindig készít mindenki valami finomságot is, sőt az iskolai tankonyhában közös főzést is rendeztünk már. Ez utóbbi fontos gyakorlás, mert a kirándulásaink alkalmával is mindig magunk főzünk. A közös éneklés, vidám beszélgetés és a finom falatok igazán kellemes karácsonyi hangulatot szoktak teremteni az iskolában is.

(Az írás rövidített változata megjelent a Modern Iskola Magazin idei decemberi számában.)

¹Vargáné Kiss Erika, Kodály Zoltán Általános Iskola, Kaposvár

²Leiner Károly, Szivárvány Baptista GSZKI

³Dékán Haas Zsuzsa, Hungária Általános Iskola és Kollégium, Budapest

⁴Nagy Ilona, Politechnikum

⁵Diószegi Endre,Ady Endre Gimnázium, Budapest