Ez történt a Digitális nemzedék 2015 konferencián

Kozmaköltészet – Friss Forgácsok¹

Mikor 2010 májusában állásinterjúra érkeztem a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolába (ebben az évben diplomáztam a Pázmány magyar-német tanári szakán), az aulában megcsodálhattam a végzősök vizsgamunka-kiállítását. Az egyedi tervezésű, szép fabútorokat. Arra gondoltam, vagy talán meg sem fogalmazódott bennem, csak éreztem, jó lenne itt tanítani. Talán itt lenne esélyem arra, hogy a diákok „formálandó anyagként” tekintsenek a nyelvre is. Titkos vágyam volt, hogy hasonló hangulatú óráim legyenek (na jó, legalább megközelítőleg és időnként), mint Lackfi Jánosnak és Vörös Istvánnak, akikhez kreatív írásra jártunk az egyetemen. Ezekre az órákra akkor is bejártunk, ha nem volt „névsor”, és sosem vártuk a végét, nem, azt vártuk, hogy legyen megint. Mert „belülről” ismerkedtünk a költészettel, és úgy tanultunk, ahogy egyébként szerintem mindent tanulni kellene – örömmel.

Egy bölcsészlány álmai és a valóság… Eleinte nem voltam benne biztos, hogy találkozni fognak. 2010 szeptemberében kezdtem magyart tanítani. A srácoknál nem volt szöveggyűjtemény. Meg nem is figyeltek különösebben. Viszont telefonoztak. Állandóan telefonoztak.

Először csak zárt Facebook-csoportokat hoztam létre, mert, amit a táblára felírtam, az nem igazán jutott el hozzájuk, gondoltam, hátha majd így. A (meglehetősen reménytelen) házi feladatok helyett egy idő után elkezdtem feltenni azokat a szövegeket, melyeket az órákon írtak. Mert arra viszonylag hamar kaphatóak lettek. Először szlengre „fordítottunk” klasszikusokat. Vagyis inkább ők, nagyon sok új kifejezést tanultam tőlük. Az akkor 9. osztályos Sallai Alex „Hamlet-mónológja” aztán annyi lájkot kapott, hogy arra gondoltam, „kinyitjuk” a dolgot, és létre hozok egy nyitott csoportot, hadd kapcsolódjon be minden, szövegírásra fogékony diák, és hadd legyen egy „virtuális szöveggyűjteményünk” – hiszen egy ilyen csoportban lehetőség van a dokumentumok mentésére is. Így lett a „Kozmaköltészet – Friss Forgácsok”, még 2012-ben:

A szöveg egyébként, ami a diákoknál először komolyabb sikert aratott, így szól (- hála a csoport dokumentumainak, vissza tudtam keresni, különben kizárt, hogy még meglenne):

Hogy beinduljon, először írtam egy körüzenetet olyan diákjaimnak, akikről már tudtam, hogy kissé „fertőzöttek”, hogy segítsenek beindítani az oldalt. Tegyenek fel saját vagy egyszerűen csak kedvelt szövegeket, a költészethez valami módon kapcsolódó videókat, képeket, bármit. És persze hívjanak meg új tagokat. Hamarosan egész sokan bekapcsolódtak, olyanok is, akiket nem tanítok.

A csoport a Kozmában egyébként már régebb óta működő „irodalmi kávéház” „forgalmát” is jelentősen fellendítette – évente kétszer-háromszor rendezünk kollégáimmal egy délutánt, mikor összegyűlnek a szövegalkotó diákok és tanárok. Van zene, tánc, szövegfelolvasás, sőt, egy ideje – igen – „sztár-vendég”.

Még facebook-on írtam Lackfi Jánosnak 2013-ban, hogy nem kapcsolódna-e legalább virtuálisan a csoporthoz. Mégis csak „menő” lenne, ha lenne köztünk egy Igazi Költő… Hittem is meg nem is, hogy válaszolni fog, nem reméltem, hogy egyáltalán emlékszik még rám a sok-sok volt tanítványa közül. De az én szeretett Mesterem azonnal válaszolt, csatlakozott a csoporthoz, sőt, még posztolt is időnként, egyszer még a kozmások szövegét is átírta:

Ezen annyira felbátorodtam, hogy vettem egy nagy levegőt, és meghívtam Jánost a 2014 novemberében megrendezett irodalmi kávéházra. Mentegetőztem, hogy nem tudunk fizetni, meg így, úgy, közben már szinte megbántam, hogy hogy is jutott eszembe egy ilyen merész ötlet – de szerencse, hogy eszembe jutott, mert tényleg eljött!!! Sőt! Nem hittem, hogy lehet fokozni, de az első alkalom annyira megtetszett neki, hogy azóta mindegyik irodalmi kávéházra eljött, és elvileg remélhetjük, hogy a jövőben is megtisztel minket.

Ezekről az alkalmakról néhány videó is megtekinthető – diákok vették fel a mobiljukkal, szóval a minőség nem az igazi, de valami csak „átjön”:

Mostanra már egyébként nem „csupán” Lackfi János az egyetlen „híresség” a csoportban. A „slam poetry” szintén fontos része a kozmás „irodalmi életnek” – a műfaj nagyon inspirálóan hat a tanítványaim egy jelentős részére. Emiatt még 2013-ban Pion Istvánnal vettem fel a kapcsolatot, szintén Facebookon, mert személyesen nem ismertük egymást, de „amúgy” évfolyamtársak voltunk a Pázmányon, gondoltam, hátha… Először azért írtam neki, hogy legyen kedves, küldjön nekem pár tanulmányt a műfaj hátteréről, hogy mégse a wikipédiáról állítsam össze az érettségi tételt. István nagyon készséges volt, kérésemre hamarosan csatlakozott a csoporthoz is.

Aztán jött a 2014-es Pilvaker, melyre elmentünk a diákokkal, de nagy csalódást jelentett, hogy a slammereket az utolsó pillanatban „kicenzúrázták”. Írtam Istvánnak, hogy ez milyen rosszul érintett minket. Ő annyira a szívére vette a dolgot (bár természetesen nem tehetett a dologról), hogy 2014 májusában eljött hozzánk személyesen, sőt, jött vele még Csider István, Kemény Zsófi és Simon Márton is, és tartottak nekünk egy felejthetetlen slam-délutánt. Azóta persze ők is csatlakoztak a csoporthoz. Horváth Kristóf akkor nem tudott jönni, de 2014 őszén ő is ellátogatott hozzánk, slam-work shop-ot tartani az érdeklődő diákoknak. Valami lehet itt a levegőben, mert neki is annyira rokonszenves lett a dolog, hogy idén áprilisban újra eljön hozzánk. Természetesen most már ő is „virtuális Kozmaköltő”.

Egyébként pedig a „kozmaköltők” hétről hétre küldtek szövegeket a Klubrádió 2014 őszén induló, „Hátaztán” című, „slam poetry-műsorába”, melynek állandó rovata volt a „Vándorszöveg”: tíz megadott szó felhasználásával, megadott témára kellett szöveget írni. (Szerencsére újra indult!) A diákok aktivitásában a műsor szerkesztői is láthattak fantáziát, mert az egyik műsorból felhívtak minket, és készült egy rövid interjú a kozmaköltőkről.

A csoport életében szintén fontos állomás volt, hogy Kukorelly Endrével is megismerkedtem, akinek csatlakoztam a Kortárs magyar irodalom a közoktatásban nevű csoportjához a Facebookon.

Kukorelly Endre 2014 decemberében megosztotta ebben a csoportban egy cikkemet, amit a kozmás irodalomtanításról írtam – ezek után nagyon sok „külsős” is csatlakozott hozzánk. Már nemcsak kozmás diákok, de más iskolák tanulói, sőt, néhány egyetemista is posztolja időnként a szövegeit.

Itt tartunk most..

Sulyok Blanka

„A Digitális nemzedék konferencián muzsikált és táncolt ma csapatunk, ahol egykori egyetemi szaktársam, majd kollégám, a fanyűvő tanoncokat rím- és dallamfaragásra is motiváló Sulyok Blanka is előadott (a zenekarban pedig énekelt és hegedült). Saját dalt, illetve roma és magyar folkot játszottunk jazzes-swinges ízekkel.” (Nádudvari Péter)

¹Sulyok Blanka a Hidak – Kultúraközvetítés a magyartanításban című szekcióban mutatkozott be.